Sziasztok!
A szüléstörténetem:
leíElőzmény: Kristóf születése január 1-re volt kiírva.
Apa dec.23-ig nagyon sokat dolgozott, és kértük Manót, hogy addig ne nagyon jöjjön, mert Pestszentlőrincről (ott dolgozik) Szentendrére(ott lakunk), majd vissza a Nagyvárad térre (kórház) kicsit bajos lett volna gyorsan kocsikázni velem…
Szóval Manócska abszolút szófogadó fiú, így „csak” 24-én reggel negyed 6-kor kezdett elfolyni a magzatvizem.Fájások nélkül, nevetgélve, a lábam között törülközővel megérkeztünk az Istvánba.Délig semmi fájásom nem volt és csak egy ujjnyira tágultam.Kettőkor az ügyeletes doki felhelyezett egy lufit a méhszájamba, ami elkezdett tágítani, de legyintettek rám és azt mondták, ebből éjszakára, vagy hajnalra lesz baba.Négykor már 2 perces, igen erős fájásaim voltak, amire az ügyeletes szülésznő azt mondta, csak előfájások, ezek még erősödnek. MIIII VAAAAAN?????????Nem akart kitolni a szülésznőmmel -aki aznap amúgy is ügyeletes volt este 7-től-, hogy már 5-re behívja.Én tudtam, hogy 8-ig meglesz a baba. Azért észbe kapott az ügyeletes, és 5-kor megjelent a szülésznőm.Kivette a lufit, és csodálkozott, milyen szépen kitágultam.Kérte, szóljak, ha tolófájások jönnek.Elmondta, pontosan milyen, mire én: Már azok vannak!!!De hát ekkor már a falat kapartam.Kétszer estem kétségbe a tolások közben:egyszer majdnem feladtam, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, máskor:nehezen-fáradt voltam- és rosszul toltam, és kétségbeestem, hogy nem tud kijönni Kristóf, ilyenkor meg már nem lehet császározni.Aztán csak sikerült egy kis gátmetszéssel.Cica kicsusszant, és minden fájdalom valóban azonnal elszállt.Gyönyörű volt Kristóf, rögtön megnyugodott a mellemen, kinyitotta a szemecskéjét, és én elolvadtamBár őszintén szólva nagyobb meghatottságra számítottam.Ez most érkezett el, valamelyik büfiztetésnél:visszagondoltam a szülésre és elkezdtek potyogni a könnyeim…Azt hiszem, akkor, ott rengeteg dolgom volt és felelősségem, nem engedhettem el magam.De ami késik, nem múlik….
Apa végig velem volt, nagyon élvezte, és én sem tudom elképzelni, hogy másként történt volna.
Csilla!Andi és Petik Dóra nagyon-nagyon aranyos és szakszerű volt, nem csalódtam bennük, rengeteget bátorítottak és valahogy „szerettek”, ami akkor nagyon sokat jelentett nekem.
Hát, „röviden” ennyi a történet.Azóta persze rengeteg dologról mesélnék, és kérdeznék, de nem fárasztalak vele benneteket.
Mindenkinek nagy örömökben, boldogságban gazdag új évet kívánok!!!!