Kiemelt témák

Évuska!

Látom szopis problémák merültek fel... én is azt javasolnám, hogy szopis tanácsadót keressetek fel, illetve menjetek el szopis csoportba! (Bár látom Sarlai doktornőnél már jártatok.Ö Valószínűleg egy hosszasabb kapcsolatra lesz szükség hogy rájöjjetek, mitől nem hízik, illetve jobban fogalmazva: mitől fog hízni. Sződy Judit pl kifejezetten az otthonszülős kismamákkal szokott együttdolgozni, van honlapja is: www.szody.hu .

Én ugyan még nem vagyok szopis tanácsadó, csak szeretnék lenni, de ha gondolod, nagyon szívesen megpróbálok segíteni. Merrefelé vagy Budapesten? Nagyon szívesen házhoz is megyek, az a leghatékonyabb módja a kommunikációnak. Természetesen nem kérek érte semmit, hiszen még nem tettem le a vizsgát. Telefonon is beszélhetünk, ha az neked szimpatikusabb.

Ha bármiben tudok segíteni, szólj! Alul megtalálható az összes elérhetőségem.

Amúgy pedig pszichológus vagyok, és szopis tanácsadó szeretnék lenni, van szoptatós baba-mama és terhesfelkészítő tanfolyamom, amiket a XI. kerületben tartok a Korai Fejlesztő Központban.


Mamacsibe:

Nagyon szépen köszönöm az infót! Továbbítottam.

Évuska:

Hogy ne csak magamat reklámozzam:

Szopis tanácsadók listája:
http://www.szoptatasert.hu/belso.php?inf=ibclc_szak


Szopis csoportok Budapesten:
http://www.szoptatasportal.hu/esemenyek

Rokica,
el sem tudom hinni, hogy Szilvikét már ennyi idős!!!!! Gratula még egyszer hozzá!

Nekem meg a héten el kéne jutnom uh-ra, de nem fogok. Ebbe a három napba annyi minden besűrűsödött, hogy fizikai képtelenség lenne egy félórás időpontot is megszerveznem, nemhogy többórás várakozást a MÁV-ban.
Úgyhogy majd megyek jövő héten, ez van.

Sziasztok!

Évuska, remélem, jobb a helyzet és nem látod sötéten a dolgokat. Hidd el, ha Te jól vagy, a baba is jól érzi magát. (nyilván ez nem újdonság...)

Olyan érdekes. Most a harmadik babánál megint más minden. Nem parázok a testvérféltékenység miatt (annyira, most már Zs. is "megnyugodott", szoptatom és így ok.), van időnk babázni. És elmerülni benne. Nálunk minden nap tartogat valami újat, olyan jó, bár éjszaka sokat mocorog mellettem, de bírom és mennyire másképp vagyok most, mint az elsőnél, ahol tök kivoltam, hogy nem tudom kialudni magam... Szóval jól vagyunk, egész hamar összeszoktunk, nincs nagy borulás itthon. Tegnap nagyot kirándultunk és még este is sétáltunk egyet az óbudai cukiig .
(Elszoktam már a megbotránkozó tekintetektől a kendő láttán
).

Szilvi, Te meg már lassan félidőnél? Hogy megy az idő...

Szilvi:

Én meg azon nem tudom túltenni magam, hogy te megint kisembert vársz. Irigykedem is egy picit, de azért közben csendesen élvezem, hogy az én Szilvim is már elég nagy ahhoz hogy egy kis szabadságom legyen mellőle.

Osoa:

Szabad kérdezni, hogy mit műveltetek a kendővel ami miatt megbotránkoztak rajta? Esetleg meztelen testetekre csavarva húztátok magatok után?

De jók ezek a képek. Rókica.

Szóval Évuska, pénteken akartam neked írni, de aztán olyan okoskodás lett belőle, nem küldtem el. Valami olyasmi volt a lényege a kérdésnek, amire aztán válaszoltál is.

Én a méricskéléssel úgy voltam, hogy Melindánál még hetente - kéthetente rátettem a mérlegre, bár nekünk otthon nem volt, de szemben van az orcvosi rendelő, aztán mivel Melinda szinte elfolyt, olyan kövér volt a szopitól, ez is elmaradt.
Eszter meg egyébként is vékonyabb nála, más alkat, de már egyszerűen nem volt időm- erőm átmenni. Gondoltam, majd látszik rajta, ha kevesli.
Lehet, h ez felelőtlennek hangzik, mindenki másképp csinálja. De én pl. a kórházban nem is tudtam, hogy szokás mérni néha. Azt hittem, a szobatársaim azért csinálják, mert valami gondjuk van. Szo, semmmiképp nem akarnám elbagatellizálni az aggodalmadat, de hát Juli még annyira az elején van, annyi minden történik most vele. Ügyes ő, és belejön.

Hordozókendő - itt ebben a vidéki városban ahol lakom, nemigen látni, és bizony hozzá kellett szoknom, hogy ne vegyek tudomást az állandó bámészkodó tekintetekről, és hogy mindig legyen kedvesség a hangomban, amikor válaszolok, hogy "Igen, én kötöm fel magamnak, igen, nagyon szereti..." Arról nem is beszélve, hogy én másképp nem is tudnám megoldani a Melinda sétáltatását. Nagyon szeretem ezt várandós utánérzést. Valamelyik nap szembejött egy kismama velem, összemosolyogtunk és arra gondoltam, hogy neki benn van, nekem meg kinn. .
Az emberek meg majd megszokják.

Mennyit hablatyolok!

Sziasztok,

Hordozókendő: A múltkor mondtam, amikor furcsán néztek rám, hogy nincs pénz babakocsira Csak, amikor anyu is elkezdi, hogy ez biztos milyen kényelmetlen neki, akkor leszek mérges...

Évuska,
Hogy vagytok? Javul a helyzet?
A babák tényleg úgy néznek, mint akik minden tudnak és el is hiszem nekik

Na felébredt

Szilvi, gratulálok én is a félidődhöz!

Sokat jelent, hogy törődtök velem. Megnyugtat, erőt ad. És Rokicának is nagyon köszönöm (írtam privátot).

Juli - tudjátok - második gyerek, bátyja minden gond nélkül hízott-szopott 25 hónapig. Az én szemléletem szerint is csak stressz a mérleg stb., de ezt igazán magabiztosan olyasvalaki mondhatja, akinek, bármennyit, de gyarapodott a babája...

De Juli SEMMIT. És csak a boldogtalan arca tűnt fel, meg hogy szenved (a "nem evilágból való" szégyenlős és rossz átfogalmazása annak, hogy "nem akar itt lenni"), mert nem mértük. Veszekedett is velem anyám. Aztán megmértük (heti egyszer), semmi gyarapodás, nem baj, igény szerint szopik... de háromhetes korában már kezdett zavarni. És a pufók újszülöttképeihez képest is.

Tegnap klinika, sérvműtétre jegyeztek elő, lehet, hogy bél, lehet, hogy petefészek lóg ki. Május 28-ra.

És gastroenterológia, nagyon alapos kikérdezés, minden testrész vizsgálata (a kismamás Veres Gábor), vérvétel (sok kellett, fejből, jaj), hasi uh (negatív). Holnap laktózterheléses teszt, éhgyomorra, na, ez rémálom, még pufók babával is az lenne (4 órát nem ehet).

A doktor szerint ezt komolyan kell venni, hogy ennyire nem gyarapszik.

De tegnap este hét dekával több volt, mint pénteken, és ma is kicsivel több... mindegy, mennyi, szóval egy kicsit látszik, hogy még gyakrabban szoptattam,. figyelve, hogy minél többet kapjon be a bimbóudvarból, meg fejtem is, és azt is megette.

Nagy a nyomás egyébként a szép elveinket-gyakorlatunkat képviselő anyán, mert a világ egy jobb gyerekklinikán sem úgy van berendezve, hogy boldogulni lehessen kendővel, cumi nélkül, tea nélkül. Igen, csak szopik mondtam el vagy ötször, mintha ez furcsa lenne egy egyhónapos babánál. Idétlennek éreztem magam, mint valami szektatag, magyarázkodnom kellett folyton, kérdezték, mikor sírt: cumija nincs? Aztán megszoptattam, mert sűrű volt a vére, bealvadt rögtön a csőbe, és mondja a nővér a pár perces szoptatásra, hát, ez semmi nem volt... Holnap is: teát kaphat az éhgyomor alatt... most akkor kapjon? Anyám meg nyomatékosan idekészítette reggel az eldobható pelenkákat: most az egyszer használjátok ezt a JÓ NEDVSZÍVÓ pelust.

é

Évuska, nagyon drukkolok, hogy mihamarabb túl legyeteka kivizsgáláson!!!!!
laktózteszt, te jó ég!
én adnék cukormentes teát, ha már semmi mást nem kaphat.
és a pelust sem utasítanám el míg bent vagytok. egyszerre elég egy fronton harcolni.
gondolok rátok!
puszi

Évuska,
én is gondolok rátok sokat, és akármi lesz az eredmény, meg fogtok nyugodni, és húztok egy vonalat, és onnan megy tovább a dolog.
A sérvműtét meg... ez van. Talán vigasztalhat a tudat, hogy bár nagyon jó lenne, ha ez SEM lenne kicsi Julinak, lehetne sokkal rosszabb. Barátaink babájának kétórásan műtötték a szívét... (Aztán később még egyszer. Most másfél éves lesz, kiválóan érzi magát, stramm, erős kislány.)
Igen, oda se bagózz a pelusra, használd, tényleg elég lesz minden mással foglakoznod! Teát meg lehet pohárból is adni!!!!

Ó. Ezek nem jól hangzanak. Évuska. De tényleg , igaza van Szilvinek. Lehet, hogy most egy kicsit jobban megviseli Julit az evilághoz alkalmazkodás, de aztán menni fog rendesen minden. Csak minél hamarabb legyetek túl a kórházasdin. És hagyd a kifelé-harcokat.
Én egyszer egy hasmenéses betegségekor kanállal meregettem Melinda szájába a vizet (én is ki voltam száradva, tej alig.)
Gondolunk rátok.

Szilvi - félidő...

Evuska, kuldjuk mi is (4-en! ) a pozitiv energiakat, ez most nagyon nem vidam, de tullesztek rajta nemsokara!
Tejfalo manokat is kuldok, olyat, mint amivel Vincet szallitottak, kaja, kulonben balhe!

Servmutet: tobb orvosnak mutattad? hol van? azert kerdezem, mert Vincusnak is volt a lagyekan, nekunk azt mondtak, h valszeg muteni kell, de 3-4 hos kortol. Tudtuk, h AZONNAL korhaz, ha elzarodik, figyeltuk mindig. (sosem felejtem el azt a 2 napot, amit a puszta kozepen toltottunk elzarva a kulvilagtol a nagy ho miatt )
mire 3-4 hos lett a legeny bezarodott! Azt mondtak az okosok, h valszeg visszajon, ha elkezd jarni, de nem!!

évuska, sokat gondolok rátok, kitartás!!! sok erőt küldök a vizsgálatokhoz!!!

Évuska,
innen is mennek az energiák Julinak, neked, és az egész családnak! Kitartást a vizsgálatokhoz!
F.

Évuska,
gondolunk rátok, kitartás. Tényleg csak ahhoz ragaszkodj, ami feltétlenül fontos! A negatív mondatokat próbáld elfújni, eltávolítani. Tudom, hogy nem könnyű, mert nagyon érzékeny vagy. De erős is!

Láttalak az Éva magazinban!! Szépek vagytok!
Ildikó

Évuska,
szenvedő arcú Júliababa (
Remélem, nem viselt meg nagyon a mai nap Benneteket.
De ha már van is hatása a szopi nyomatásának, nem lehet olyan nagy baj, bármi is legyen, amit találnak (ha találnak)

Zsófiababa is nyűgibogár lett ám, romokban a harmónia. Válogathatok, minek a számlájára írjam: kiújult a húgyúti fertőzése, fáj a pocaka az antibiotikumkúra és a hozzátáplálás miatt, szeparációs szorong, fogzik, fejlődési ugrásban van (mászni tanulna épp)...

Memme!

Köszi szépen.


Évuska!

Nem kaptam privit! Sem emailt! Elküldenéd még egyszer?

Látom, hogy mentek gasztróra, fontos hogy tényleg ki legyen vizsgálva, bár a 4 óra kaja nélkül tényleg gáz egy ilyen picinek. Mi is voltunk, de az enyém/ek akkor már nagyobbak voltak. Mindketten tejfehérje allergiások, de csak 1 éves kor után jött elő (mivel addig nemigen kaptak tejterméket).

Ááááh, egy csomó gondolatom van még a szopival kapcsolatban, azt hiszem inkább én írok privit.

Rokica, küldtem pü-t, SOS!!!!



Csajok,

Évuskáék kórházban vannak, nagyon kéne nekik egy Szoptanít!!!! Ha van valakinek, szóljon! Itt lent van a mail-címem is, de pü-t is küldhettek! És sürgős...

Sajnos nem tudok segíteni.
De most csak a vizsgálatok miatt vannak benn ugye? Vagy a sérv is?
Sok erőt nekik!
M.

http://www.tiva-med.hu/arszoptegyeb.htm


SZOPTATÁSI SEGÉDESZKÖZÖK BÉRLÉSE
termék kaució Bérleti díj

SNS szoptanit * 2 000 500/hét

*Mivel a csövek biztonságosan nem sterilizálhatók,
a bérlést követõen a használt csövek árát meg kell
téríteni. Ára: 1750 Ft/pár

Beszéltem vele, örült a bérlési lehetőségnek, sztem elküldi a párját...
A májértékei lassan normalizálódnak, most a kiszáradástól féltik a dokik Julit, infúzió van kilátásban, amit Évuska annyira nem szeretne.

Szilvi Jaj, csak msot olvasom, nekem van szoptanít - de otthon, a szüleimnél és én meg nem tudok utazni nem találom a telefonszámodat, elküldöm az enyémet emailben, ha kell még, holnap hajnalban hazaszaladunk érte, csak akkor szólj ide még ma este!

Évuska mi is voltunk kórházban, szörnyű volt, de nem adtam ki egy percre se a gyereket a kezemből, így midnen sokkal egyszerűbb volt, kendőben, ölemben. Gyógyuljatok!!!!

Indi,
nem jött mail tőled, de IGEN, kell neki, mert a bolt zárva volt!
Elküldöm ÉN neked a számát mail-ben.

Évuska,
Mi történt? Miért kellett kórházba menni? Mielőbbi gyógyulást Julinak! Kitartást nektek!

Holnap Juli névnapja van... De nem lesz időm jönni, úgyhogy puszi neki most.
Jó lenne tudni, hogy mi van, persze tudom, nem az az első most, hogy ide írogassanak. Csak rossz ez a bizonytalanság.

Anyák napja alkalmából pedig minden szépet kívánok az ide írogatóknak!
M.

Boldog névnapot Julinak!
remélem minél hamarabb rendbejön, és hazajönnek a kórházból!

Hazajöttünk, "szoros pórázon", szerdán kontroll. Vírusfertőzés és/vagy felszívódási zavar volt (van?), vizsgálják a vérben-vizeletben, amit bírnak, egyelőre semmi. Már 80-at, 110-et is szopott, és újra a régi, de itthon nem vagyok képes mérni... csak figyelem, jól van-e. Hát, kicsit lereccsentem, mennyire nem szoptatásbarát a kórház. Tapintatlanok is voltak, nem hagytak aludni, összesúgtak a hátam... még csak nem is mögött, előtt, nehéz volt, pedig János fél napokat volt bent velem. Majd még írok, most is cici, és nagyon-nagyon köszönöm az energiákat meg a konkrét segítséget!

é

Évuska, Júliababa,
üdv itthon,
vírusfertőzés / felszívódási zavar? egyik jobb mint a másik... és nem tudják kideríteni? egyáltalán milyen értékei voltak rosszak? egyszerűen éhezett?
Reméljük, előbb múlik el, minthogy kisütik, mi lehetett.

Kórház: minden intézmény kényszerűen mesterséges rendet szuszakol a kliensekre. Van, hogy megéri idomulni, van hogy nem. Ebben a topikban ezt nem kell magyarázni.
(azt hiszem, itt már írtam, máig kisebb csodának tartom, hogy a fiam, bár a PICen indított és csak a harmadik napján találkozott először cicivel, szuperül megtanult szopizni és már pár nap után robbanásszerű gyarapodásnak indult. Ez a legkevésbé sem a kórháziakon múlott.)

Évuska,
de jó, hogy újra otthon. örülök, hogy tudtál írni.
I.

Évuska,
nagyon örülök, hogy otthon vagytok! Továbbra is mennek az energiák, hogy minden rendben legyen Júliánál! Az nagyon jól hangzik, hogy már ennyit szopizik! Csak így tovább Julibaba!
Kórház meg.
F.

1. rész

Terjedelmes panaszkodás-élménybeszámoló következik, novellisztikus szívkiöntés, bocsánat. De annyi minden feltolult, és olyan kedvesen érdeklődtetek.

Szerdán laktózterheléses teszt volt éhgyomorra, jó hosszú.

Teljesen alkesz főnővér (véreres szemek és a tömény szesz utánozhatatlan szaga), párbeszéd:

én: Elmondaná, hogyan zajlik a vizsgálat?
ő: (förm-förm) CUMISÜVEGET HOZOTT?
én: Nem mondták, nem is használunk cumisüveget, és szeretném az egészet szoptatásbarát módon megoldani.
ő: Szép dolog a barátság, de hogyan fogja belediktálni a laktózos vizet?

Több mint két és fél óráig tartott a vizsgálat: rengeteg laktózt erőltettem Juliba fecskendővel (nem jó az íze), kilégzés maszkba félóránként. Szerencsére eltelítette az oldat, és aludt a kendőben a kilégzések között. Negatív lett.

Közben az ambulancián elkértem a hétfői vérleletet, majd üldözőbe vettem a gasztródoktort. Volt egy csomó háromkeresztes eltérés (májenzimek), meg néhány enyhébb. Szoptattam, ő közben lement a csecsemőosztályra a lelettel. Tényleg nagyon lelkiismeretesen: konzílium, és elintézte, hogy kapjunk egy baba-mamaszobát, mert szerinte talán májgyulladás zajlott le. Megfigyelés, a biztonság kedvéért. Nem normális, hogy nem gyarapszik. Nagyon jó az ottani főorvos, méltán híres orvosdinasztia tagja. Külön szoba. Szóval meggyőzött minket, szinte kedvet csinált. Mondta nekik: rendes szülők, gyerekorvos nagymama és "vannak bizonyos igények".

A szoptatásra gondolt? És ezért néztek engem napokig komplett idiótának?

Két János kórházi és egy Madarász utcai élmény után megfogadtam, "a biztonság kedvéért" soha többet nem viszem a gyereket kórházba. Most már azt mondom: nem megyünk kórházba, ha a gyerekről nem hiányzik minimum két végtag. Juli napok óta gyarapodott, amikor bekerültünk, csütörtöktől szerdáig majdnem húsz dekát (3.62-3.81). 3.74-gyel jöttünk haza, öt nap után, egy csomó keserűséggel, megroskadt bizalommal, holtfáradtan.

Mert a főorvos tényleg remek ember, az életemet rábíznám: figyelmes, hozzáértő, tapasztalt, érzékenyen kommunikáló, gyerekszerető, talpig (lelkileg is) elegáns, és emellett egy sármőr. De ő csak vasárnap jött újra, addig egy rezidensre bíztak.

2. rész

Napokig nem sikerült megtudni, mit keresnek Juli vérében. Végül az agyonterhelt rangidős orvos jött át az intenzívről, és igen ingerülten magyarázta el, mit találtak eddig, mit keresnek még. Nem volt bonyolult, öt mondat, a rezidens rendelkezésére álló papírokból. A rezidens a másik orvos mellett állt, és pislogott a szemével.

Megtudtuk viszont az ifjú orvostól:

Összevissza szoptatni nem jó, rendszert kéne vinni ebbe, én is többet tudnék pihenni.

Hiába mondtam, hogy ez kígyónak lábsó, nincs olyan problémánk, amit ez oldana meg, és hogy egészséges gyereket nincs okunk mérni és órarend szerint szoptatni, nem gyarapodót pedig direkt mindig mellre tesz az ember, hála Istennek, elfogadja.

A gyereknek benőtt lábujja körme.

(Hurrá, megvan a góc, gonoszkodott János.)

Dongalába van.

Vicces, hogy a hatodik gyerekorvos veszi ezt észre. Biztos sokat nézte a Vészhelyzetet, ott hallott ilyesmit. Dongatartásnak hívják az ilyet, nem nyomorékság, elmúlik, nyugtatott meg ma a főorvos. (Rita, mi a különbség?)

Úgy hallotta, együtt aludtam a babával. Figyeltem-e éjjel, nem láttam-e cianózist? Mert annak a rizikója fokozott, ha az anya nem külön ágyban altatja a babát.

(Légzészavar? Bölcsőhalál? Mi a búbánatra gondolhatott? Ez ilyen elrettentés, mert ők még mindig a Cerny-Pikler Emmi-Spock-vonalat tanulják?)

Úgy hallotta a nővérektől, és elnézést kér, hogy szólnia kell, hogy nem volt rajtam hálóing éjjel. Legyek szíves felvenni, vagy pizsamát, mert... (elakadt). Mert ide látogatni jönnek az apukák.

Olyan kisszerű és megalázó. Hogy a nővér szeméremérzetét zavarja, vagy utál minket, mert renitensek vagyunk, és képtelen tapintattal kezelni, hogy mit látott amúgy is súlyosan lecsökkent intim szféránkban, de nem ő szól, hanem beköp. A férfi orvosnak, aki, ha nem tanulja meg elválasztani a fontosat a pitiánertől, sose lesz jó orvos. Pedig szeretne. De szorong és tétova. És ő meg szól nekünk, mintha az erkölcsi nevelésünket bíztuk volna rá. Mintha éjjel, a takaró alatt, a saját szobánkban nem lehetnék úgy, ahogy jólesik.

A nővérek bemászkáltak éjjel, éjfélkor is, kettőkor is, és úgy beszéltek hozzám, mintha ébren lennék, semmi bocsánatkérés. Mérnem kellett (volna) minden szoptatás előtt, után, éjjel is (aki szoptatott igény szerint, tudja, hogy ez miért abszurdum, és milyen az épp csak álomba merült babát elcsitítani a mérés után), a folyosón húsz méterre levő mérlegen, sötétben is, a nyolcas kontaktlencsém nélkül is. Harminc grammot mérni félálomban, olyan mérlegen, ami hetven grammokat ugrál. (És ez a cirkusz nemcsak nekünk, hanem légzészavaros, öthónapos, gömbölyded babának is kötelező.)

3. rész

Rubrika üresen nem maradhat: hánykor, hány grammot. "Hű, de le fog engem cseszni a főorvos úr." "Nem méri." "Összevissza méri." Elhalkulnak, sutyorognak műszakátadáskor a nővérek az ajtónk előtt.

Aztán lett szemüveg, zombirutin, félálomban mérni, sőt, az ajtónk elé is került egy (talán működő) mérleg, bár "körbejártam a házat, de nincs sehol kilenc voltos elem", panaszolja egy normálisabb nővérke.

A kivétel nélkül cigarettázó nővérek kitárgyalnak kint, a koraszülöttek ablaka alatt. Áll a gyerek súlya, egy hónapos a szerencsétlen. Ennek nincs is teje! (Visszaadhatatlan hangsúly.) Az (általuk sterilizált) mellszívóm reményében kerestem őket, kimentem a füstbe, akkor hallottam. Évuska asszertív. Legyen szíves, ne beszéljen rólunk ilyen stílusban. Nem tudhatja, van-e tejem, és hogy mi a problémánk, mert magát csak a táblázatai érdeklik. - Műszakátvétel van, meg kell beszélnünk! De anyuka, miért nem ad már pótlást?! - Nem adok tápszert, nem fogom elmagyarázni, miért. A mi gyerekünk, a mi felelősségünk. - Nagyon téved, a miénk: mi vagyunk a felelősek, mi történik itt vele!

Ettől ijedtem meg. Hogy tényleg, én ezt aláírtam. Csapdában vagyok: ha nagyon akarják, a gyerek érdekében megmentik tőlem. A nővér megoldaná, de az anya a gyerek ellensége!

Nővérke huszonéves, gyereke láthatólag nincs. Egyszer szólt hozzám tizenkét óra alatt: csukjam össze az ágyat, rakjak rendet, ne úgy nézzen ki a BOKSZ, mintha bomba robbant volna, és őt hogy le fogja cseszni a főorvos. Julira rá se nézett, semmiben nem segített, tőlem sem kérdezett semmit.

A másik, nagyon kedves nővér, az egyetlen, aki nem dohányzott, hosszasan győzködött a cumi előnyeiről. Az ő unokái is. Sokáig szoptak, értelmes emberek lettek. Ő bébiszitter, és azok is kaptak, higgyem el.

4. rész

Vicces percek is akadnak. Pelenkázom Julit, meztelen. Új nővérke beront. Hozzám nem szól, nem köszön. SZÍÍÍJJA! Te kisfiú vagy? (Rámeredek.) Hogy hívnak? - Juli. - Hát nem vagy kisfiú?
Teljesen meztelen volt a baba. A nővért eztán csak Őstehetségnek neveztük. Úgy húsz éve lehet a pályán.

Az infúzióig úgy jutottunk, hogy Juli egyre étvágytalanabb volt, és mindig mondták a rubrikák fölött: ez kevés. Kevés. Fejtem, és steril fecskendővel, eleinte ötmillissel, aztán (mert azt kaptam) húszmillissel adagoltam Juliba etetés után az anyatejpótlást. Bepánikoltam, hogy sose jutunk haza így. És hogy nem eszik, mi lesz? Ki fog száradni. Sírt, undorodott, nem kért, köpte ki, de tudtam, muszáj.

Erre tanít engem Juli. Hogy az erőszak nem megoldás semmire. Ő, ha nem akar, nem születik meg, és valamiért nem eszik. Várni kell, türelmesen.

Mert negyven milliliter után mindent kihányt, két óriási adagban. Az erőltetéstől-e vagy újabb vírusfertőzéstől, rejtély. És utána kereken egy napig nem evett. SEMMIT. Tíz grammot, kétszer. És délutánra kiszáradt. Némán, nyúzottan, hófehéren, felébreszthetetlenül aludt, beesett kutacs. Rettenetes volt ilyennek látni, az életveszély közelében. Orvossal akartunk beszélni egész nap, de nem jöttek. Délután sem, órákig nem volt se orvos, se olyan nővér, aki branült tudott volna berakni infúzióhoz. Az ottaniaknak nem sikerült. Hárman próbálták, de közben teltek az órák, egyre jobban összestek az erei. És elterjesztették, hogy mi nem akartunk infúziót, meg ragaszkodtunk hozzá, hogy orvos adja be.

Aztán orrszonda, az őstehetségtől. Nyomta, nyomta az anyatejet, ez megint erőltetés volt, megint kihányt mindent. Én mindig ott voltam, minden vizsgálatnál, vérvételnél, ezt is furcsállották, bizalmatlanságnak vették. Nem szokták behívni a szülőket, azok meg nem akarják nézni, de én ezt struccpolitikának érzem. Fogtam a kezét, beszéltem hozzá. Tudom, hogy számított. Ugye, Szilvi?

Rendbejött éjjel (ez volt a hálóingmentes éjszaka). Másnap 50-60-80 grammokat evett, aztán már tegnap 110-et. És rámmosolygott. Én zokogtam.

5. rész

Fogsz te még virágot szedni, réten futkározni, bárányfelhőt nézni, Juli, mondta az apja, amikor a legkilátástalanabb volt minden.

Átkoztam magam, miért maradtunk ott? Iszonyatos lelki, fizikai teher volt, és az infúzión kívül semmi olyan nem történt, amit ne lehetett volna itthon, békében, harmóniában, kipihenten. A felügyelet az anya szekálását vagy a teljes közönyt jelentette. Talán nem jutottunk volna el az infúzióig sem, ha itthon vagyunk. A fertőzést, ha az volt, ott kaphatta (én is csendben végighánytam egy éjszakát, meg ne tudják), és itthon nem is erőltettem volna az evést. Munkaszüneti napok, sehol egy értelmes orvos, cigifüstöt hoz be a huzat, nappal feküdni tilos, csak a gramm érdekli őket, az nem, hogy vidám, hatékonyan, két mellből eszik - folyamatosan, rejtetten vagy nyíltan piszkálnak az igény szerinti szoptatás miatt. Minden erőm arra ment el, hogy megfeleljek nekik, és emellett továbbra is igény szerint szoptassam Julit. A fiamat öt napig nem láttam.

Volt sok tanulság. A viszonyítás: milyen áldás az egészség, ha nem kell kórház, és milyen jó itthon. A velem szemben lévő szobában két hónapja van bent az anyuka a babával, rejtélyes légzészavar, és nem tudják az okát, sem azt, meddig kell maradniuk. Én inkább a Csillag börtönt választanám. (Gyanús volt, hogy Thomas Mannt olvas.) Hogy mennyire szeret minket János, mindent félretéve a fiamat terelgeti itthon, jön, hoz mindent naponta, szórakoztat, megnyugtat, velem rezdül. Mennyit röhögtünk együtt kínunkban, jaj.
Hogy milyen magabiztosnak tűnik, és mennyire bizonytalan a nyugati orvoslás, és mennyi erőszak és uniformizálás van a módszereiben (vérvétel, éhezés, szonda, számok, rubrikák).
Meg hogy egy vezető gyerekkórház gyakorlata mennyire mérföldekre van a szakmája szoptatással kapcsolatos ajánlásaitól, a legegyszerűbbektől is. Koraszülöttek apró szájában cumi, cucli. A hűtőben nem volt lefejt tej, csak tápszer. Tápszer, órarend – mindenkinek. És rémisztő tudatlanság. Elkönyvelték: a gyerek nem hízik, biztos mert nincs elég tejem, és nem akarok neki tápszert adni. Talán ezért ellenőrizgettek folyton, éjjel is. De közben láttak nyolcvan milliliternyi lefejt tejekkel, ők rakták nekem a hűtőbe.

Megtudtuk, hogy Juli nem laktózintoleráns, nincs szervi eltérése, nincs gyulladás a szervezetében. Várunk anyagcserevizsgálatokat, víruseredményeket. Kiderült: van elég tejem, illetve az erőtlen-étvágytalan Julitól megcsappant, de ha fejek, dől újra. És érdemes szoptatni, beteg gyereket még inkább. És Boros doktornő bejött szombat este, hosszan beszélgettünk, megnézte Julit és egy szoptatást, és hozott egy gyógyító angyalt, hegyikristályból.

Most újra szopik, alszik. Tétován, messziről nézzük a mérleget. A sok szúrás helye is begyógyul lassan. Leszel te még négy kiló, sőt, négy kiló öt deka is, biztatjuk.

Szerdán kontroll.
Köszönöm, hogy elmondhattam, kijött a feszültség. Cserébe otthon szülöm a következőt, és csak arról írok.

é

Évuska,
Ez horror Egy éjszakát voltam tavaly Pannival kórházban, el is menekültünk reggel, saját felelősségre. Elismerésem, hogy ezt így végig csináltad. Melyik kórház volt ez a finom intézmény? Igazi hungarikum

Tegnap voltunk a bábanapon, mire odaértünk elkezdett szakadni az eső, szinte senki nem volt már ott. Ágival beszéltem egy picit, aztán indultunk is. Igazi sikertörténet volt a tegnapi nap Volt ott még vki közületek?

Na, mennem kell.....

Évuska!
de jó, hogy végre otthon vagytok!!!!
melyik kórház volt ez?
kísértetiesen hasonlítanak az "élményeitek" az én László-kórházas élményeimre. (decemberben voltunk ott, de 1 nap után eljöttünk, saját felelősségre, anyukámra hivatkozva. életem legjobb döntése volt! szükség is volt később anyura, mert kezelés, injekciók kellettek, de otthon is megkaphatta ezt Linda. az infúziót pedig ki lehet váltani 5 percenként 1 kiskanál teával, ő így tanulta az egyetemen!!!!)
remélem Juli most már szépen fog hízni, és te is meg tudsz nyugodni!

írtam az Istvános topikba is, de hátha ezt jobban tudod követni, Rákóczi Ági elérhetőségét meg tudnád adni nekem? beszélnék vele.

Hála Istennek, hoyg otthon vagytok, hogy ennek a rémálomnak vége. Több helyen sírnom kellett, de csak azért sem fogom szapulni a nyugati orvoslást, az (itthoni) egészségügyet, mert nem akarom, hoyg a történet kisebb súlyúvá váljon azéltal, hogy "egy notórius otthonszülő és orvosellenes őrült" elmondja a véleményét.

Ez a történet magáért beszél. Mit beszél, ordít. ÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem is folytatom.

Évuska, fantasztikus vagy, továbbra is nagyon sok erőt nektek! Julival minden az égegyvilágon rendben lesz, ebben teljesen biztos vagyok, emiatt egy percig nem aggódom.

Évuska!

Végre, hogy hazajöttetek. Nagyon durva volt, amiket írtál. Csak kórházba ne kelljen vinni a gyereket, nekem anno mázlim volt a BGYK-val (1éjszaka, egy szobában, viszonylag normális orvosokkal)

Bízom JUliban és hiszem, hogy ezek után nem lesz semmi gond, szépen fog gyarapodni.

Puszi

Szia Evuska, orulok, h vegigcsinaltad. Ismeros tortenet, csak nekem 2 es fel eves volt a gyerkoc, amikor hasonlo banasmodban/megjegyzesekben reszesulhettunk. A szkepszis azt kerdi bennem, h "sosem lesz ennek vege?" De azert remenykedem, h lesz sok anyuka, aki vallalja a felelosseget a gyerekeert, es meg meri tenni, amit az anyai szive diktal, es akkor talan fog valtozni a dolog. Szoval ezert orulok, h vegigcsinaltad, olyan nehez.

Biobaba

Évuska nagyon sokat gondolunk rátok, Dominó is folyton emlegeti a picibabát, aki kórházban VOLT. Szerencsére ő már nem emlékszik a rémálomra, ami velünk volt, szurkálásra és szurkapiszkálásra, pedig egy fényévekkel tisztességesebb helyen voltunk tüdőgyulladással a nyáron.
Nem lesz több ilyen, msot már csak a szaladgálásra s a virágos rétekre gondoljatok és írjál sokat! igazi gyógyír ez, írni és olvasni egyaránt.

Évuska, írjál még Júliáról, ahogy Indianyó írta, hogy réten futkározik, virágot szed, bárányfelhőt néz

Én direkt köszönöm, hogy leírtad, hogy mit úsztunk meg két hónapja, amikor "saját felelősségre" feltételes beutalással itthon maradtunk. Képzelem, mit kaptam volna, hogy egy majd' tízkilós, hathónapos gyereket igény szerint szoptatok, azon kívül sejtelmem sincs, hogy altattam volna el, ha nem fekhetek éjjel mellé. Sajnos egyáltalán nem meglepőek a tapasztalataid, nagyjából minden sorát borítékolva előre meg lehetett volna írni.
Bár az meghökkentett, hogy mindezek után mégsem sikerült kisütniük, hogy miért ilyen lassan indult Juli a gyarapodás útján...

Évuska,
hát én bizony sírtam. A kicsi lányért és érted, hogy ezt át kellett élnetek. A kórházat nem is minősítem, túl durva lennék... Ahh, a fenébe! De kiderült, hogy erős vagy, és Juli is erős! Küldjük a dekákat, hogy Juli szépen gyarapodjon most már!
F.

Szia Évuska!

Végre otthon lehettek! Köszönöm hogy leírtad a történeted, én nagyon kiváncsi voltam rá. (Mi is voltunk kórházban a másfél éves kislányommal, én 9 hónapos terhesen, két hétig... horror volt... el nem tudom képzelni egy 1 hónapos csecsemővel...)

Továbbra is kiváncsi lennék, mit találtak? Mi lehetett az oka annak, hogy nem gyarapodott, most meg igen?

Boros doktornőtől igazán megható az ajándéka. Ő nem tudott a személyzetre hatni? Orvosokra jobban hallgatnak. Neki volt valami ötlete, hogy mi lehet?

De tényleg iszonyat butaság van a kórházakban, de az embert annyira el tudják bizonytalanítani, mikor beteg a gyereke. Én is bőgtem a kórházban, mikor branült kellett rakni a gyerekbe, és mindig új vénát kerestek neki, már csupa kék-zöld folt volt mindene. És néztek rám rosszallóan, hogy de hát semmi rosszat nem csináltak "még" a gyerekkel.

Egy szó mint száz: jó hogy otthon vagytok.

Hát mindenkinek vannak kórházi élményei babával? És szinte mindenkinek rosszak?

Sokat sír Juli, de eszik szépen, én fejek, pohárból adja az apja. Hordozástól megnyugszik. Kórház előtt nyolc nap alatt 3.57-ről 3.81-re ment fel a súlya, haza 3.74-gyel jöttünk, tegnap 3.78, ma 3.81 - mi a tanulság?

Most megyünk kontrollra, utána írok, jöttek leletek. Nem tudom, hogy vigyem a törpét, mert az (imádnivaló, tényleg) főorvos kedvesen szólt, hogy szerinte árt a kendő a gerincének. de azóta sem ruháztunk be babakocsiba.

Évuska:

Főorvos bácsit hálából megdobálhatnád egy kis szakirodalommal a kendőzést illetően.

Kiváncsian várom, hogy mit fog mondani.

Nekünk a kórházban a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam, mi baja a gyerekemnek (akkor már több hete volt egyfolytában lázas), és azt láttam rajtuk, hogy ők se, és a kórházi vizsgálatok, tesztek, kezelések maguk felérnek egy kínzással. Totál tanácstalanság uralkodott, de azért a kórházi rendet be kellett tartani. Akkor a kislányom már nem szopott (sajnos), úgyhogy tápszert kapott, de a kórházban jött meg az ihlet, hogy anyatejet kérek neki, mert erősen gyanús volt hogy a(z azóta diagnosztizált) tejfehérje allergiája volt az elhúzódó betegsége hátterében.

A kicsivel is voltam kórházban, leesett az ágyról fejre apukája felügyelete alatt (:evil:). Akkor kb 8 hónapos volt, és még javarészt szopott, hát ezt már nehezebben kezelték, de mivel már ismertek minket a kórházban (a nagy miatt), meg én is ismertem a szokásokat, meg nem is aggódtam annyira a gyerekért, mert szemmel láthatóan kutya baja nem volt, ezért aztán szemrebbenés nélkül találomra írogattam be a mennyiségeket. Aztán meg saját felelősségre hazajöttünk vele, mert abszurdum volt az egész helyzet.

Evuska, sajnalom, h ez tortent veletek, annyira ABSZURD ez az egesz, AAAAAAAAAAA! Otthon, edes otthon! Melyik kh-ban tortent ez?
Bogtem en is, nem ertem mibol vannak ezek a noverek, orvosok ugy erzem sok nover "veletlenul" vagy akarata ellenere (?!) kerul ilyen helyre, utalja az egeszet es ez foglalkozik kicsikkel
Jo, hogy vege es az is, h egyutt lehettetek, a pozitiv a sok negativban. Juli apukaja is zsenialis ember lehet.
Jo, hogy ezeket kiirod magadbol, valoszinuleg nekem is ez kellett volna. A mai napig nem dolgoztam fel, nem fogadtam el (de lehet-e egyaltalan, valszeg nem) hogy a lanyom ugy toltotte elso 10 napjat, h kulon voltunk egymastol, naponta 4x 1 orara mehettem be hozza, nem tudtam mi van vele a nap tobbi 20 orajaban. Sok dologtol rosszul voltam, de nem szoltam mindenert a novereknek ne, h a gyereken alljanak bosszut. Bukosnak titulaltak mikor ugy ment az eves, h egy tobb millis lyuku cumisuvegbol "etettek", tomtek harom orankent, szegeny kozben felig aludt es csodalkoztak, h utana kijon belole minden
Piro is ugy reagalt, mint Juli: utana nem akart enni semmit, aztan csak cicibol.

Fiammal is sokat voltunk kh-ban, asztmas. sok helyen nem tudjak, h asztmast nem szabad sztresszelni, mert ettol csak rosszabb lesz, nem. inkabb lefogjak az uvoto gyereket es nyomjak bele a puffot, teged hulyenek neznek, ha azt mondod, h megcsinalod.

Valami kis humanitast kellene bevinni a gykorhazakba. Szoptatasrol es hordozasrol sem artana egy kis tovabbkepzes....
A budai gyerekkorhaz tenyleg jobb az atlagnal, kicsi, baratsagosabb, emberibb, az orvosok is normalisak.

Arizona, mi ott voltunk a ba'banapon, delutan a dijatadaskor az esoben a szabadteri szimpadnal... Ritaval is talalkoztunk egy pillanatra.

A budai gyerekkorhaz tenyleg jobb az atlagnal, kicsi, baratsagosabb, emberibb, az orvosok is normalisak.

haaat... ha az jobb az atlagnal, akkor milyen az atlag
nekunk ott is voltak "csodas elmenyeink"

Biobaba

Sokkal könnyedebb: nézzétek a "csíkom" színét!