Cseriani: az esti SMS-t már én kaptam meg. Sorry, hogy nem válaszoltam, közben írtam a többi választ a saját telefonomról. Áfi telefonját meg nem ismerem annyira, hogy sok kínlódás nélkül tudtam volna választ írni. Mindenesetre Áfinak átadtam a jókívánságokat.
A születéstörténet pedig így hangzik:
Nekiindultunk Enikő lányunkkal hogy meglátogassuk megfáradt anyukát a kórházban. Ez történt nagyjából 15:20-kor. Elértem a falu határába, és elkezdett csörögni a telefonom. Autóban sohasem telefonálok, de most kivételt tettem, sejtettem, hogy Áfianyu az. Hát Ő volt. Kérdezte merre vagyunk mondtam: "a falu határában". Ekkor mondta, hogy forduljak meg, és vigyem anyóshoz a nagylányt, és úgy menjek le Szekszárdra, mert a kimagaslóan "jó" NST után a doki megvizsgálta, és közölte vele, hogy ma már nem egyen vacsorát. Afi gondolta magában: hányadik vacsorát ne egyek?? Kórházban mindenki többször vacsizik, mert a hivatalos koszt egy közepes tacskónak talán elég.
Ez mindenesetre engedett valamit sejtetni. Hamar megfordultam, Enikő repült a amához, közben bőszen magyaráztam neki, hogy most miért nem jöhet le, miközben teljesen rákészült, hogy látja anyát.... Aztán rongyolás Szekszárdra. Egy soha nem látott kamionkonvoy-ba ütköztem. Szerintem a legtöbb egymás utáni kamion Guiness rekordját igyekeztek felállítani. Sikerült. Szekszárdig őket előzgettem. Beértem, parkoltam, rohantam fel a csomagokkal a szintre. Épp felértem, Áfi a vizsgálóból jött ki, fehér volt mint a fal, és verte a víz. Varga doki épp akkor vizsgálta meg. Nem volt kíméletes. Áfinak még 20 perc múlva is fájt. Sajnáltam nagyon. Nem mondtak neki semmit, csak azt hogy továbbra se egyen, és hogy újra NST, ami után előkészítik. No de mire? Azt nem mondták, de mi ekkor már sejtettük
!
Fél 7-kor jött is a nővér, hogy menne a következő NST. Áfi ment, és röpke 40 perc után jött is. Majd mondta, hogy pakolunk, és pucolunk, mert előkészítés következik. Az előkészítés abból állt, hogy beöntöttek neki , majd elzavarták WC-re, és közölték, hogy kötelezően 40 percet ott kell ülnie. Rettentően únta magát a 20-ik perc után. Utána borotválni akarták, de nem kellett, otthon megoldottam.
Az előkészítés után beengedtek engem is beöltözve bohócruhába (valami műtőscucc), ekkor Áfi már a szülőágyon feküdt rákötve az NST-vel. Baromi erős fájásokat produkált, és kb. 2-3 percenként. Nagyon sajnáltam. Zavart hogy nem tudok semmit tenni, de legalább fogtam a kezét.
Eleinte kapott sima ionos oldatot, mint a doki elmondta azt a Spinális miatt kapja. Ebből világos volt számunkra, hogy csaszizni fog. Ekkor örültünk. A fájások nagyon erősek voltak, időnként a doki megvizsgálta, ami Áfianak baromira fájt.A doki "mászott bele" kétújjal, Áfi meg mászott felfele. Ezt eljátszották háromszor. Alig tudtam nézni, de hát muszáj megvizsgálni a tágulást.
Két zsák ionos oldat után kapott rendes oxitocint, attól viszont elmúltak majdnem a fájások. Fél zsák ment le, mikor levették, mert nem hogy nem reagált, hanem egyenesen ellaposodtak a fájások. Mikor visszakötötték az ionost ismét jöttek a 80-as fájások. Baromira fájhatott, mert verejtékezett rendesen. Doki ismét megvizsgálta, de továbbra sem volt extra tágulás. Áfinak ez is nagyon fájt, doktor csodálkozott, és elgondolkozott. Közben Áfinak az 1 liter oldattól pisilni kellett, felhelyeztek egy állandó katétert. Nem volt kellemes, sőt nagyon rossz lehetett, ezt olvastam le az arcáról.
Végül a doki a fájások láttán meghozta a döntést kb 22-kor, hogy ebből császár lesz, mert minden összeállt hozzá: terminus után vagyunk, nagy a baba, oxi nélkül is vannak fájások, spontán. Felhívta az anesztes-t, és megszervezték a császárt.
22:25- kor betolták a műtőbe Áfit, fenyegető hegszétválással. Oda már nem mehettem, de örültem így is nagyon, mert Emma írt SMS-t, és tartottuk a kapcsolatot. Jól esett nagyon.
22:45-kor kihozták a Barnust, előtte már hallottam a sírását néhány perccel, de nem voltam biztos benne, hogy a műtőből jön, mert az osztályon volt még kb 30 másik gyerkőc, akik ugyancsak sírtak, csak ők a cici után.
Barnus gyönyörű volt. Akkor már nem sírt. Békésen nézett rám, és pislogott. Könnyek. Szoruló torok. "Ó, istenem de szép" felkiáltás. Eufória. Pityeregtem, mint egy taknyos kisgyerek. Fantasztikus volt.
Előtte kijött egy műtős, és közöle: "mindjárt hozzák a kisfiút! Kisfiút? Jó nagy lett!"
Utána vártam, hogy Áfit kitolják. Egy közben kölekedő műtős közölte: "még biztos lesz 1/4 óra" így lementem megtudakolni az adatokat. Meglepődtem mikor hallottam : "4,49, és 59 centi". Vissza is kérdeztem: "Micsoda???" De jól hallottam. Igazi nagy baba lett.
Fél éjfél körül kitolták Áfit, előtte még váltottunk pár SMS-t Emmával. Áfi kérdezte láttam-e Barnust. Egyetértettünk abban, hogy nagyon szép. Közöltem vele az adatokat, és majdnem leájult az ágyról. Nem véletlen nyomta a medencéjét a kis lusta.
Kicsit rendberakták párom aztán bemehettem hozzá az akutba pár percre. Beszélgettünk kicsit, majd éjfél körül elindultam haza. Szegény panaszkodott, hogy kezd kimenni a Spinális hatása, és kezd fájni. Remélem kap fájdalomcsillapítót. Valószínű az éjjel nem aludt sokat, ahogy én sem.
Nemsoká megyek újra látogatom, és majd újságolok valamikor a kora délután folyamán.
. A bent töltött kórházi napokra én is kíváncsi leszek. Bonyhádon nagyon kedves volt mindenki.10 napot votam bent,de hamar eltelt. Remélem nem lesz rosszabb itt se.
Kap fájdalomcsillapítokat, egyre jobban van és egyre jobb a kedve is már. Hatalmas volt a méhe, nem csak Barnus volt eleve óriás, hanem sok volt a magzatvize is. Nagyon ki kellett pucolni, ezt mondta Vargadoki nekik. És nagyobb adag összehúzót kap majd, hogy jobban tudjon ürülni a méhe, és így még jobban fáj neki...
