Helló Lányok!
Köszönöm, hogy hiányoltatok, nagyon aranyosak vagytok, de őrült napjaim vannak és lesznek mostanában: év végi hajrá a suliban, rengeteg helyettesítés, múlt héten anyák napja az oviban és a suliban, szülői értekezlet, földhivatal és bíróság - ezért az utóbbi napokban inkább csak olvasni tudtam, amit meg írtam, azt félretettem, mert nem tudtam befejezni.
Szerencsére Apukámmal semmi gond nincs, legalábbis az orvos szerint, bár én megnyugodni talán már sosem fogok - legutóbb is minden lelete rendben volt, aztán 3 nap múlva már az intenzíven feküdt
De most minden oké, jó a hangulata, tartja az előírt diétát
.
Emese/Pöri Drága!
Boldog feledik születésnapot kívánunk Neked!
Mondd meg Anyának, hogy küldjön már rólad képet a türelmetlen néniknek!
A Melcsi által bedobott témához kapcsolódva:
KrisztaNyanya írta: "A legjobb, ha mindent úgy csinálsz, ahogy Te érzed és nem a nagykönyv vagy az elvárás alapján." Igen, ezt érzem én is a legfontosabbnak! És ebben benne van az is, hogy olykor alkalmazkodom a gyereke(i)mhez, mert ő(k) a legfontosabb(ak).
A kisbabák nagyon okosak, de nem hiszem, hogy hobbiból sírnának - ezért Lucát és Lilit már én is felvettem (mert arra volt szükségük) és megnyugtattam. Nyugodt, barátságos, jól alvó gyerekek voltak (és most is azok).
De Dorkánál még másként volt! Készültem az anyaságra, minden (ma már tudom) hülyeséget elolvastam, de mást mondott az Anyukám, megint mást az Anyósom - közben a gyerek bőgött, folyton nyűgös volt, alig aludt, én szorongtam, olykor vele bőgtem, a kezdetben rengeteg tejem elapadt, és nem tudtam, mit és hogyan csináljak.
5 hónapos volt, amikor végre haza mertem menni vele, a saját lakásunkba. Akkortól nem hallottam minden félórában, hogy ezt nem jól csinálom, meg azt sem - és láss csodát, megnyugodtam, sőt Dorka nyűgössége is elmúlt, bár az alvással 3 éves koráig gondok voltak.
A tanúság számomra az volt - és ezt a két kisebbnél, és majd a 4.-nél
is így csinálom -, hogy csak magamban és a gyerekemben bízzak. A bizonytalanságot megérzik, és ők is bizonytalanná válnak.
Azóta mindenkit meghallgatok, ám csak magamra, az ösztöneimre hallgatok, de tiszteletben tartom és nem kritizálom más "gyereknevelési" módszereit, mert nem tudhatom, neki és a gyerekének mi a jó.
(Egyébként gyűlölöm a "gyereknevelés" szót: a gyereket a családban nem neveljük, hanem vele élünk, minden szempontból a mi példánk lesz számára a meghatározó - legalábbis kiskamasz koráig, akkortól pedig viszonyítási alap.)
Ami az együttalvást illeti: Lili a legtöbb éjszaka átjön hozzánk, és reggelente mellettünk ébred
Ez a két nagyobbal is így volt, bár ők 3 éves koruk körül leszoktak róla - Lili is abba fogja hagyni az éjszakai költözködést, majd ha úgy gondolja. Próbálunk rá észérvekkel hatni, de már csak azért sem lehetünk túl meggyőzőek, mert szeretjük, ha velünk van, olyan jó hozzábújni
Melcsikém!
Dehogy vagy Te maradi!
És csak a gondolkodás hiánya lenne probléma, nem a másként gondolkodás!
Az pedig, hogy gondolkozol, mutatja, hogy lelkiismeretesen csinálod a dolgod!
Kildó és Icus írt a születésben való aktív részvételről.
Tudjátok, nekem mindhárom lányom császárnő. 43., 42. és 41. hétre születtek, és nem is tudom, milyen egy fájás. Dorkát még próbálták nógatni, de nagyon jól érezte magát odabent, aztán a nagy várakozásban mégiscsak elfolyt a magzatvizem, de Luca és Lili semmi jelét nem adta annak, hogy kíváncsi volna a világra.
Szóval, nagyjából hasonlóképpen indultak, mégis szembetűnő a különbség közöttük, és számomra nem egyértelmű a kapcsolat a születésben való aktív részvétel és a későbbi beállítódás között. Legerőteljesebben Dorka lóg ki a sorból, aki nagyonis tud küzdeni, és úgy gondolom, ezzel - átlagos képességei ellenére is - el fogja érni, amit a fejébe vesz.
Luca azonban tipikus "császárnő". Folyamatosan arra vár, hogy a problémák vagy megoldódnak maguktól, vagy megoldja őket valaki, és meglepődik, vagy kikéri magának, ha nem így történik. Bár valóban barátságos kiscsaj, mégsincs igazán kortárs kapcsolata, és nem hajlandó erőfeszítéseket tenni semmiért - inkább, ha hisztizve is, de lemond róla.
Lili - na, ő még rejtély, de inkább Lucára hasonlít
. Jelenleg azonban leginkább a hangjával akarja érvényesíteni az akaratát
Icus!
Valamikor régen kérdezted, miért akarnak francia helyett oroszt tanulni a lányomék. Egyrészt belőlük hiányoznak azok az ellenérzések, amik bennünk munkáltak, másrészt pl. én az ellenérzéseim ellenére is használhatóbbnak és piacképesebbnek gondolom, mint a franciát, és győzködtem is őt erről, bár nem sokat kellett
A szoptatással kapcsolatban: higgy magadban, és menni fog! Ám tudd azt is, ha mégsem megy, akkor sincs semmi gáz, attól függetlenül még Te vagy a bébid legjobb anyukája!
Drága Paga!
Köszönöm az ébresztő-e-mailedet!
Voltál hüvelyi uh-n? Mizújs?
Regina!
Régen kérted a gyerekszáj-történeteket, nekem meg hosszú a reakcióidőm
Ez a kettő jut most eszembe:
Dorka elsős, Luca kiscsoportos volt. Vmiért nagyon berágtam Dorkára, és közöltem vele, hogy "Kapsz egy fülest!" Luca boldogan kapaszkodott nővére pólójába, és átszellemült arccal közölte vele, hogy "meg Micimackót, Malackát és Tigrist is!"
(egyébként ebből is látszik, milyen károsak a be nem váltott fenyegetések, így még azt sem tudják, mi az a füles
))
Lilitől pedig kb. egy éve, amikor a tesó-projekt beindult, megkérdeztük, hogy "legyen neked tesód?" Erre visszakérdezett, hogy "mi legyen nekem, én sóm?"
Mandula!
És ne izgulj!
Gyerekeknek elmondtátok már, vagy még vártok?
KrisztaNyanya! (és Icus)
Én olykor Lilit is ügyetlenebbnek látom a kortársainál, bár nekem még nem szólt senki hozzáértő, ezért ha találkozunk, kérlek figyeljétek őt egy kicsit majd ebből a szempontból is! Neki ugyan gond van a lábával (a combcsonja és a lábszárcsontja szöget zár be), és ez akadályozza bizonyos mozgásokban, úgyhogy lehet, hogy csak ezért ügyetlenebb.
Nálunk a számítógépnél forgószék van, Lili gyorsan megtanulta a használatát, szerintem, ha úgy alakul, Te se félj tőle!
Fanny!
Az "unokám vagy gyerekem lesz előbb?" kérdés, attól tartok, nem csak nálatok aktuális
Képzeljétek, Dorka annyira be van sózva tesó-ügyben, hogy már azt is bedobta alternatívának, hogy fogadjunk örökbe
Bea! Jobbulást nektek!
Melinda! Ugye az írásbeliken sikerrel túlvagytok, hogyan tovább a szóbeli után? Mi lesz a fiad, ha még nagyobb lesz?
Tali!
Jöhetünk Lilivel?
Nekünk máj. 28. és jún. 3. jó
, 4-e kb. du.4-ig, mert Luca aznap este jön haza Angliából, 10-11. szülinapok (Lili, István, Luca) miatt nem jó, 17-e meg a ballagás miatt
, de 18-a megint jó
!
Sziasztok!
R.Kriszta
(bocs a kisregényért - ritkán jövök, de akkor
)