Kriszta
Tudom hogy nem félrevezetni akartál hanem segíteni
A május 15., 21h 18' hsz-ban említettem hogy június első hétvégéjén valószínűleg elutazunk. De ebben még lehet változás, főleg attól függ hogy anyósoméknál mikor van sürgős munka a földeken amiben a férjemnek segíteni kellene, mert akkor ahhoz igazodunk. Ez előre nem mindig kiszámítható.
De ha mindenkinek az a hétvége jó, ami nekünk nem, akkor én majd legközelebb csatlakozom
Ja, és most a máj. 27 nem jó, hozzánk is vendégek jönnek.
Paga
Egyetértek a fogyasztói társadalommal kapcsolatos gondolataiddal. Szerintem is túl sok fölösleges dolgot árulnak, és néha hajlamosak vagyunk bedőlni ennek...
A tali nekem príma lenne nálatok, és szerintem is összedobjuk, ki mit visz: inni, nasi, gyümi stb.
Melcsi
Alapvetően egyetértek veled és Krisztával a babatémában, de van pár gondolatom hozzá. Szerintem - bár tapasztalatom nincs- az első pár hónapban fontos hogy a babát nyugtassuk meg, ha sír. Ilyenkor ez még nem tanult hiszti, hanem jelzés arra hogy valami baja van. Persze ennek sok oka lehet, de ha evett, tisztába tettük és nem beteg, lehet hogy csak magányos és anyjára vágyik. De ez is jogos igény és szükséglet a részéről. Ilyenkor ha megnyugtatják, azt tanulja meg hogy bízhat anyjában mert az segít rajta ha arra van szükség, következésképp bizalommal fordul az egész környezete felé. Persze ez nem vonatkozik minden kis nyekkenésre, de nagyobb sírásból biztos kimenteném.
Ami ebben fontos, az a megnyugtatás módja. Ebben nagyon sokfélék a babák igényei, és most arra hivatkozom, amit a mostani suliban tanulunk. Lakatos Kati kutatása szerint a babáknak más és más lehet a modalitásuk. Ebben az összeüggésben ez azt jelenti, hogy másfajta inger nyugtatja meg az egyik babát, és más a másikat. Vannak vizuális modalitású babák, akik az anya látványától, a tekintet összekapcsolódásától is megnyugszanak. Vannak akusztikus modalitásúak, ők leginkább a csendes, nyugatató hangtól, dúdolástól nyugszanak meg. A taktilis modalitásúak az érintéstől, testközelségtől, a vesztibuláris modalitású babák pedig a hely -és testhelyzet változtatástól, a mozgástól, ringatástól, esetleg erősebb rázogatástól. Nem akartam nagyon tudományos lenni, bocs, de ezt tanultuk és szerintem van benne igazság.
Ezt a tulajdonságot már pár napos koraszülötteknél megfigyelték, és ez azért jó, mert az anyák könnyebben meg tudják nyugtatni a babájukat, ezáltal jobb anyának érzik magukat, ha rájönnek hogy az ő babájukra mivel lehet leginkább hatni. Gyakran kevert modalitásúak a babák, tehát ezek a dolgok együttesen hatnak leginkább. És most térnék vissza a hordozókendőre:
Ha egy baba taktilis-vesztibuláris modalitású, az azt jelenti hogy bár jóllakott, nem pisis, nem beteg, mégis vígasztalhatatlanul sír, akkor számára a folyamatos vagy legalábbis gyakori testközelség, ringatás, babusgatás a "gyógyító inger". Ilyenkor nagyon hasznos lehet a hordozókendő, ami az anya viszonylagos szabad mozgását teszi lehetővé (pl. házimunka végzése) úgy, hogy közben a baba igényét is ki lehet elégíteni.
Tehát megint oda lyukadunk ki, hogy minden gyerek más és más, nincs egységes recept. Ovisok között is megfigyelhető, hogy vannak nagyon bújós gyerekek, akik sok ölben levést igényelnek, mások nem szeretik ha megérintik őket. Van aki egy dalra felkapja a fejét és játékát ledobva szalad oda, más gyereket egyáltalán nem érint meg az énekszó stb. És ezek az egyéni eltérések jó része felnőttkorban is jellemző.
A hordozókendő jól jöhet még akkor, ha pl. nálatok pici lesz a korkülönbség a testvérek között, a nagyobb gyerek még igényli a babakocsit, a kicsi a hordozókendőben lehet pl. séta, közlekedés alkalmaival.
Egyébként messzemenően egyetértek abban, hogy a babának is meg kell tanulnia alkalmazkodni, és nem foroghat mindig körülötte a világ.
Azt ágyba beszoktatást én sem tartom jónak, remélem ezt a sokadik átvirrasztott éjszaka után is lesz erőm kimondani
. Arra gondoltam, hogy éjjelre úgy kellene az ágyam mellett elhelyezni a babát, legalább eleinte, hogy ha felsír és egyébként más igénye nincs, karnyújtással elérjem egy kis simogatásra, érintésre akár anélkül is hogy ki kéne vegyem.
Olvastam még egy érdekes dolgot arról, miért sírhat az ágyában a baba. Ha az ágy túl nagy, túl tágas számára, ettől eleinte megijedhet, mert a méhben a kis helyhez volt szokva. Ilyenkor segít a bebugyolálás, valamint ha az ágy egy részét takaróval leválasztják és fokozatosan növelik körülötte a teret. Viszont előfordulhat ( ritkán) klausztrofóbiás gyerek is, aki minél nagyobb térben van, annál jobban érzi magát. Na most legyen okos aki tud!
[/url
