Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Nem rég sikerült csak felkelnem.....

Szilvi,
megnéztem az oldalt, amit linkeltél, csak kíváncsiságból. Nem semmi. És az a legfurcsább, hogy többségük külön-külön elég banális kis szűréseknek tűnnek. És mégis mi lehet belőlük.

Nem is értem, hogy pl azoknál akiknek már a többedik lombik nem sikerül, vagy valami mindig történik a babánál, miért nem kéri a vizsgálatokat a saját dokijuk. Mert gondolom nem mindenkiénél autoimmun gond van. Csak hát ugye venni kéne a fáradságot.

Dido nagyon kiváncsi vagyok, mit mesélsz majd a dokiról.
kubi
 
 


Sziasztok!

Ma tényleg eltűnt mindenki....

Ma nagyon rossz napom van. :cry: Egész nap az jár a fejembe, hogy nem tettem meg mindent a babáimért. Annyira lelkiismeretfurdalásom van. Nem is érdemeltem meg őket....
kubi
 
 


Sziasztok!

Kubi ezt azonal verd ki a fejedböl nem vagy te hibás.Te nem csináltál semmit rosszul az meg butaság hogy nem tettél meg mindent értük de mindent meg tettél...Kérlek ne okold magad!

Ismerös az érzés amikor doki velem közölte a rossz hírt én is rögtön magamat okoltam.De rá kellet jönöm hogy ezzel nem oldok meg semmit (nem tehetek róla)...Mi nem vagyunk hibásak senki sem közölünk.............

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fourth Birthday tickers
Lilypie First Birthday tickers
hemej
 
 

 
 

Sziasztok!

Szinte esélytelen, hogy hétvégén a géphez férjek... :(

Kubi!
Sajnos mindannyiunk ugyanezzel az érzéssel küzd, és remélem, ez legalább elmúlik majd egyszer. De nem hiszem, hogyha bármit is másként tettünk volna, máshogy történnek a dolgok. Te nem tehetsz semmiről, az élet ilyen szörnyűséges, hogy minden ok nélkül megengedi ezt, de nem a Te hibád!!!! Aki ennyi lombikot vállalva, olyan nehézségek mellett, amik Nálatok vannak, ennyi mindent megtesz, hogy a karjába foghassa majd gyermekét, az igenis megérdemli, hogy majd így legyen, és nagyon nem érdemelte, hogy ez történjen!!!
Ma már egy kicsit jobb?

Tancsa, Silvi!
Köszi az infót. A weboldalon felsorolt vizsgálatok nagy részét már megcsinálták nekünk, negatív eredménnyel, de azért van, ami még kimaradt. Persze a vizsgálatok zöme 2006-os, ami lehet kicsit régi, és újra kell majd csinálni, de én nem is bánom, csak találják már ki, hogy mi a gond. Nagyon bízakodóan állok hozzá, majd meglátjuk, hogy mi lesz, feltétlen megírom majd.

Tancsa!
A vérezgetés addig tartott nálam amíg meg nem jött (31 nap), és az is majdnem 2 hétig tartott most.

dido
dido
 
 


Silvi!
Majd gyere és mesélj mit mondott a hematológus!!!

Zaha!
Nálatok mi újság?

Hemej!
Hogy vagy ma?

dido
dido
 
 


Sziasztok!

Kubi, ezzel az érzéssel én is folyamatosan küzdök, néha kicsit jobb, de vannak nagyon kemény pillanataim. De hidd el, te megtettél mindent a gyermekeidért! Hogy is lehetne a te hibád??

Én ma lépnék a 19. hétbe. Borzalmas. Csak a miért kering a fejemben.
Amikor terhes lettem rengeteget simogattam a hasam. És ha éjjel felébredtem és nem a hasamon volt a kezem még lelkiismeretfurdalásom is volt, hogy akkor éppen nem simiztem őket. Most akárhányszor felébredek éjszaka, a kezem a hasamon van. Még szinte érzem a feszítést.

Ma doki. Ez a legnagyobb programom. Remélem rendben lesz.

Voltam a suliban. A gyerekek eszméletlen jó fejek, csak ölelgettek és mondták, hogy úgy örülnek. Én meg csak nyeltem a könnyeimet.

Azon gondolkodom, hogy mit rontottam én el az életemben. Hogyan juttottam ebbe a szomorúságba.

Remélem tudok majd pozizívan is jönni közétek.
Szép napot nektek!
t.ancsa
 
 


Sziasztok.

Én sem tudtam jönni hétvégén.

Ancsa, nem rontottál el semmit, gyereket akartál. "Ez a terhesség most így sikerült". Gondolom, Te is hallottad ezt, de a fenébe, tényleg így van. Van egy biológiai oka, és semmi más. Se nem a rossz gondolatok, se nem az, hogy megemeltél egy bögrét, se nem, hogy gyógyszert szedtél, se nem más. (Mondom ezt én nagyon okosan, a mai napig rámtörnek ilyen hullámok, hogy én mit nem csináltam jól).
Ez a legborzalmasabb része, a bűntudat, és ez ami a legnehezebben emészthető, de lesz jobb. A pszichodoki szerint egyszer, magunkban találunk majd egy választ.
Majd írj, mi volt a dokinál.
Nagyon jó fejek a gyerkőceid a suliban.
Az meg, hogy nem pozitívan jössz, hát kérlek, itt mindent lehet.
Én is szomorkodni jövök sokszor, mert itt még lehet, meg beszélni róla, mert a férjemen és pár barátomon kívül már más nem akar erről hallani. De ezt nem lehet eléggé kibeszélni. A mindennapokban élni kell, itt ki lehet adni, amit máshol nem.

Dido, nálunk semmi különös, hétvégén hazautaztunk anyámhoz, anyóshoz. Anyám barátnőjétől megkaptam (azóta még nem találkoztunk), hogy na, hát, lesz majd másik kisbaba, meg a szokásos. De már tökimmunis vagyok az ilyenekre, mondjanak, gondoljanak, amit akarnak.

Kubi, jaj, hogyne tettél volna meg mindent. Mi az amit nem szerinted, ezt meg tudod fogalmazni?

Jázi, Franka?

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Kubi, nekem a szünettel kapcsolatban a doki azt mondta, hogy a fizikai felépülés rövid idő alatt végbemegy, de szerinte előbb emészteni kell…azért kell hosszabb idő. Nem tudom, van, akinek így jó, van, akinek úgy. Dido olyan jól írta, hogy érzi az ember.

Szilvi, én is remélem, hogy a dokidnak nem volt igaza akkor a véreredménnyel kapcsolatban, ne is agyalj ezen, ha lehet.

Ancsa, igen, a férfiak másképp élik ezt meg. Eleve nem vagy nehezen tudják kimutatni, beszélni róla, és hát azért valljuk be, hogyan hasonlíthatnánk össze az ő „élményüket” a miénkkel? Nekik a születésig elképzelhetetlen ez az egész dolog, viszont nekünk, akik magunkban hordjuk őket, megszüljük vagy a testünk elveszíti, a mindent betöltő valóság. Addig egy kicsit csak a miénk, ők nem tudják ez milyen érzés, nem élhetik át olyan erővel, mint mi. És bizonyos szempontból nekik rosszabb, mert ők nem tudják kivel megbeszélni. Adj időt neki, magadnak, magatoknak.
Az meg, hogy örültél, hogy a harmadik baba megoldotta az egészet, hát, ez olyan, hogy melyik ujjamat harapjam le. Ott volt a másik két baba, ezt a természet így rendezte. Teljesen természetes volt, amit éreztél, legalább ezzel ne gyötörd magad.

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Zahám, vagyok, olvasok, de már nem tudok úgy írni, mint régebben...mindent értek és érzek, mert átéltem, de más már az utam.Már csak előre nézek és megyek tovább, hogy elérjem a célom valahogy.De félszemmel mindig itt leszek!

Kép
jázmin20
 
 


Tegnap volt 1 hónapos az Angyalkám. Nekem is szar napom volt.

Dido!
Ilyen nincs! Úgy látszik boszorkány vagyok. Annyit szidtam a hematológust, hogy milyen bunkó és annyira tartottam a vele való találkozástól, hogy végül mára megbetegedett. A kolléganője pedig ma még nem tudta helyettesíteni. Szerdán megyek hozzá, ha csak nem változik addig valami. Holnap kell hívnom. Annyiból örülök, hogy mégis csak nő, vele biztos jobban lehet majd beszélni a babáról és amúgy is már a kórházban mondták, hogy normálisabb mint a doki. Így újabb két napot kínlódhatok, hogy mi az eredmény, már ha van valami.
Ezek szerint a hétvégéd a Férjedé :) vagy csak a gép?

Kubi!
Sajnos még lesz pár ilyen rossz napod, ezzel mindannyian így vagyunk. Fontos, hogy bármennyire is keresed az okokat a végén lezárd, nem Te vagy a hibás! Mindent megtettél amit meg tudtál tenni. A többi sajnos nem rajtunk múlik.
Remélem ma már jobban vagy.

Ancsa!
Nagyon jó, hogy ilyen aranyosak a gyerekeid. A tanári kar?
Nekem is az jár állandóan a fejemben, hogy már érezhetném a mocorgását. Tegnap reggel is ezzel keltem, a párom kérdezte mi a baj és amikor mondtam neki megint az volt a válasz nézzek előre ne a múlton töprengjek. Így már csak nektek mondhatom el mit érzek.
Majd gyere, hogy mit mondott a doki.

Ma bementem egy butikba, hátha feldob egy kicsit, régen működött. Most meg sírás lett a vége, mert csupa olyan cucc tetszett amit pocakosan is felvehettem volna. Így végül nem vettem semmit, csak gyorsan kimentem. :(

Zaha!
Lehet immunissá válni? Már alig várom. Ma nekem is újabb 3 embernek kellett előadnom a történteket. Tegnap csak szerencsére 1-nek. És az a legjobb az egészben, hogy elméletileg nem is járok sehová. Na, jó a mai nap kivétel. De amint kiteszem a lábam azonnal összefutok valakivel aki még nem tudja. Mikor lesz már vége?! Elhatároztam úton-útfélen beszélni fogok róla, hátha akkor elterjed és többet nem kérdez rá senki.

Kép

Kép

Silvi
hsilvia
 
 


Jázmin!
Olyan jó ilyet olvasni! Úgy szeretnék már ott tartani ahol Te. Nagyon szorítok, hogy mihamarább elérd a célod!

Kép

Kép

Silvi
hsilvia
 
 


Silvi!
Nagyon sajnálom a tegnapod... :cry:
Sajnálom, hogy még 2 napot várnod kell, de reméljük nem csak a doki lesz kellemesebb, hanem az is amit majd mond!!!
A gép a Férjemé.... :?
Sajnálom a butikot :( a hétvégén én is gondoltam rá, hogy beadom a derekam és elmegyünk az Arénába, mert a Férjem az Avatárral nyaggat, nagyon meg szeretné nézni, és gondoltam akkor egy kicsit szét is nézek, de megint megfutamodtam...., talán majd ezen a hétvégén....

Zaha!
A legrosszabb, a mindentudó, jövőbe látó kedves ismerős... :? :evil:
Értem én, hogy csak vigasztalni akar, de gondolkozni sem ártana előtte...
doki?

Tancsa!
Nem rontottál el semmit!!! egyikünk sem rontott el semmit!!! A természet rontott, és nagyokat hibázott, de Te nem tehetsz róla!!!
Amíg vártam a Kisfiunkat az én kezem is mindig a hasamon volt, már akkor is, amikor még nem hogy kívülről nem látszott semmi, de még az uh elől is elbújt, csak a + teszt árulkodott Róla. A születése óta viszont képtelen vagyok a hasamra tenni a kezem, és még a Férjemét is leveszem, ha odateszi...
Mi volt a dokinál?

Jázmin!
Teljesen érthető, és kívánom mielőbb elérd a célod!!!

dido
dido
 
 


Silvi, Dido:aranyosak vagytok, köszönöm!
Látjátok a vonalzómat, eltelt majd 10 hónap és ezt mostanában tudom így kijelenteni csak.Egy picit lelkileg erősebb vagyok talán de először szinte lelkiismeret furdalásom volt, amiért ennyire előre nézek.Szégyelltem Jázmin előtt magam, hogy így "átlépek" rajta.De rájöttem, hogy nem így van.Ő mindig velem van és lesz, mindig az első gyerekem marad akárhogyis alakul az életünk, de csak akkor lehetek boldog, ha anya lehetek.És ezért bármire képes vagyok.Elindultunk egy úton, egy intézet segítségével és bízunk abban, hogy tudnak segíteni.
Tiszta szívből kívánom, hogy Ti is túléljétek ezt a szörnyű időszakot és legyetek újra jövőbelátók.Persze nem búcsúzok, mert itt leszek nap, mint nap, csak lehet, hogy nem leszek aktív! :wink:

Kép
jázmin20
 
 


Tiszta bolond vagyok! Nem tudtam megállni és benéztem a ciklus.hu-n a régi topikomba. Mindenkinek pocakos képe van felrakva. Láttam az a csajt akivel csak 3 nap különbséggel voltunk kiírva. Most itt ülök és bőgök. Pedig megfogadtam, hogy nem nézem meg őket. Ebben a pillanatban nem látom értelmét semminek. Legközelebb inkább levágom a kezeim, minthogy benézzek oda :cry:

Kép

Kép

Silvi
hsilvia
 
 


Sziasztok!

Olvasgatlak titeket minden nap! DE Jázminal értek egyet mi már más úton vagyunk. Nekem febuár 13-án lesz 2 éve, hogy Angyalka lett a babám és már totál feldogoztam a történteket ha rá gondolok már nem sírok csak a szépre gondolok és, hogy jobb Anya leszek mert tudom értékelni, hogy van Babám és örülni neki tiszta szívből!!

Néha azért majd írok hisz Én is ide tartozók!

Sok-sok puszi!!

Kép
grácus
 
 


Jól van Jázikám, ez így van rendjén. Holnapról majd olvasok, írok privit.

Szilvi, lehet immunissá válni. Annyi mindent hallasz már, hogy egy idő után rájössz, nyilván senkit nem a rossz szándék vezérel, nem tudnak mással vigasztalni mint ezzel.
Sajnálom a rossz napodat. :(

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Sziasztok!

Köszönöm a vígasztalást!
Olyan sokat segít, hogy Nektek írhatok. A tegnap éjszakám is elég csúnya volt.
Nálunk 7 hete történt. A férjem már azt mondta tegnap (éjszakás volt, így egyedül voltam, csak a telefonban tudtam neki sírni), hogy nem csinálhatom ezt évekig minden hétfőn és vasárnap. Dehát mondom, csak hét hete történt, mégis mit vár????
Amúgy ma lennénk 28 hetesek.......Olyan nagyok lennének már.

Ma a munka kicsit elterelte a figyelmemet, viszonylag gyorsan eltelt a nap.

Ancsa örülök, hogy a gyerekek ilyen aranyosan fogadtak. Remélem minden rendben lesz, és így könnyebben tudsz majd bemenni dolgozni.

Jázmin nagyon örülök Neked. Megkérdezhetem melyik intézetbe mentetek? Persze csak ha van kedved elmondani, akár privibe is.
Jó látni, hogy előbb-utóbb mindenkinek eljön az idő a továbblépésre.

Szilvi, az talán jó hír, hogy ha még két nap várakozással is, de talán egy normális dokit találsz. Nagyon nem mindegy, milyen állapotban, hozzáállással megy oda az ember.

Én is be szoktam nézni az inszemes topikunkban, már csak azért is, hogy kinek sikerült a baba (legtöbben nagyon küzdenek, még mindig sajnos), de igazából nekem még itt a helyem.

Zaha, már az is biztató, hogy azt mondod, lehet immunissá válni. Hozzám is pont ma jött oda egy kolléganőm, aranyos volt, tudom, hogy jót akart, de nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Én csak bólogatni szoktam a "biztató" vígasztalásokon, meg próbálom megállni, hogy el ne bőgjem magam.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy az volt pletyka, hogy lombikkal sikerültek az ikrek. Persze mindenkit hagyok azt gondolni, amit akar.....
kubi
 
 


Kubi:majd ha visszaolvasod a történetünket, látni fogod a genetikai betegségemet,szükségünk van a PGD eljárásra lombik keretében, hogy ne örökölje a betegségemet.Bár a sors kegyetlen fintora, hogy a lányom nem az én betegségem miatt halt meg, spontán alakult ki nála a kromoszóma rendellenesség.
Az ország másik végében, Győrben van/lesz az intézetünk.De erről itt nem fogok írni, mert anno engem nagyon zavart ha terhességről volt szó és nem szeretnék senkit sem megbántani a témával, a terhesség nem idevaló, ez egy siratófal az elvesztett babáinknak.

Kép
jázmin20
 
 


Na hazaértem!

A dokim egy arany ember! Nagyon jó fej volt. Totál meg volt velem elégedve, mindenem teljesen rendeződött! Nem csak a méhem, hanem a petefészkeim is szépen visszahúzódtak. Tudjátok, a lombikos stimulálástól hatalmasra nőttek, 2 hete még majdnem a duplája volt a méretük. Szóval szépen lassan elkezdhetek sportolni, de úgy rendesen majd csak a menzesz után. Kértem, hogy csináljunk teljes hormonsort, mondta, hogy az első menzesz után már mehetek is a 3. napi vérvételre. És majd akkor megbeszéljük hogyan tovább, de szerinte folytassam.
Mondtam neki, hogy néha még érzem a babákat, és azt válaszolta, hogy a lelkemben.. Végre egy orvos, aki tényleg hisz a lelki dolgokban és azok hatásában a testre.
Szóval jót tett ez a látogatás, ugyanakkor azt is érzem, amit itt olvastam valakinél, hogy furcsa, hogy a test ilyen gyorsan 'túl tud lépni rajta'. Ne értsetek félre, örülök, hogy minden rendben velem, csak a lelkem még romokban, de a testem már alakul, ezt emésztem,
Most akkor ezerrel várom az első menzeszt.

Zaha, ez az immunitás nagyon tetszik. Remélem én is elérek erre a fokra, mert én pillanatnyilag mindenkit utálok. Bármit is mond, ha nem mond, akkor meg azért! Lassan akár csinálhatnánk 'A legjobb vígasztaló szavak' listát, ahol összegyűjthetnénk a legidegesítőbb megjegyzéseket...

Jázmin, örülök, hogy megvannak a terveitek. Engem is érdekelne, hogy hova jársz.

Silvi, tényleg ne csinálj ilyet máskor! Kikészíted magad teljesen! Majd ha már leszel olyan jól, majd akkor megnézed a többieket!
Én még az Elevites reklámot sem bírom! Sőt a dokinál sem bírtam az UH képernyőre nézni. Mondta nézzem milyen szép, mondtam, köszi nem... De vette az adást.

Na megyek pihizek, nagyon elfáradtam!
t.ancsa
 
 


Ancsa
örülök, hogy ilyen jó fej a dokid. Az is jó, hogy a tested lassan visszaáll. Sokkal rosszabb ha lelkiek mellé még testi bajok is társulnak. Legalább arra ne kelljen gondolni. Remélem hamar megjön az első menzi, hogy onnan mehessenek a vizsgálatok.

Nem csinálok ilyet többet magammal. Az az igazság, hogy itt a babaneten néha benézek más oldalakra is, főleg Tünci és Betti után kukucskálok, de nem okoz gondot, max. ha olyan napom van egy kicsit elszomorodom és a szívem mélyén egy kicsit irigykedek. De az ő történetük erőt ad. Nem gondoltam, hogy a régi topikom annyira megráz. Nem is akarok rá gondolni.
Az Elevit reklámot én sem nézem :(

Kubi
A legtöbbször én is csak bólogatok a vigasztaló szavakra, úgy hamarabb leléphetek az illetőtől :( Tudom, hogy jót akarnak, de azért....még nem vagyok immunis....
Jaj, már 28 hetesek....nagyon sajnálom...7 hét még nem olyan sok. Csak mások akik ezt nem élték át gondolják. Nekünk ez még nagyon kevés.
Van hogy reggel úgy megyek wc-re, hogy nézem jaj, nem vérzek-e véletlenül és akkor rájövök, hogy most már mindegy, már nem lesz baja a babának, hisz nincs.... Olyan mintha most történt volna.

Jó pihenést!

Érdekes most jöttem rá mennyire függtem a mai doki látogatástól... most valahogy elkeseredtem újra. Azt hittem mostanra már tudok valamit. 2 nap nem olyan nagy idő, de most megint olyan érzésem van, hogy nem tudok meg semmit vagy csak rosszat....
Bocs megint a béka popója alatt vagyok... lehet azért mert korán kellett kelnem - 5.15-kor és ettől már elszoktam.

Jázmin
Téged is megkukucskállak majd másik topikban, ha írsz valahová, ha nem baj....
Grácus Téged is ...
nagyon szorítok mind a kettőtöknek.

Zaha
akkor családi hétvégéd volt :)

Kép

Kép

Silvi
hsilvia
 
 


Sziasztok!
Tegnap én zártam, ma én kezdek.

Hú, hívtam a hematológiára. Ami volt tel.számom a rendelőbe, állandóan foglalt volt, szerintem félretették, így kerestem egy másikat a neten. Egy manusz vette fel. Mondom mit akarok, erre ő, jó menjek holnap. Olyan volt a hangja mint a dokié. Utánna néztem a papírjaimon, hát tényleg a doki száma a rendelőbe. :roll: Nem az volt, hogy beteg?! Jaj, remélem holnap nem lesz ott. Bár úgy van, hogy hétfő, kedd a doki, szerda, péntek a doktornő rendel. Csak úgy legyen. Már beleéltem magam, hogy normális emberrel fogok beszélni. A nődokim is örült, hogy a doktornőhöz megyek. Hiába az a doki ott a hematológián a főorvos és hát neki kéne a legtöbbet tudni, szívesen megfosztom magam a tudásától, legalább is egyenlőre.... Ha valamit nem fog tudni a doktornő, gondolom úgyis megkonzultálja..

Milyen napotok van? Az enyém nem túl jó. Este nagyon elkapott a sírás, nem tudom miért, de nem bírtam abbahagyni. Ma sincs túl jó kedvem. Állandóan az jár a fejemben, hogy ez nem igazság és elsírom magam. Néztem a Jónás naptár szerint a baba nemét és képzeljétek ott, ahol angyalkáim vannak egyszer sincs megjelölve a neme. Ezt nekem úgy mondták akkor bármelyik lehet. Hát nekem olyankor egyik sem lett.... és mind a 3x így van. A kisfiamnál ott van, hogy fiú. Ezek szerint a 2008-as év lett volna a legjobb....

Kép

Kép

Silvi
hsilvia
 
 


Sziasztok!

Eddig tartott, hogy egy kicsit erősebb voltam, még mindig nem tudok emberekkel beszélni, és igazából nem csak a történtekről, semmiről sem....
Most jöttem meg a háziorvostól, végig bőgetem az egészet, pedig nagyon igyekeztem tartani magam. Még jó, hogy ott voltak a leletek és ezek alapján tudott adni beutalókat a doktornő, és nem igazán kellett megszólalnom, mert nem tudtam..., ezt már én is érzem, hogy nem normális, úgyhogy felhívom a pszichológust.... hát, nem volt kérdés, hogy táppénzen tartson-e még ....

Jázmin!
Köszi, jó lenne már ott tartani ....

Silvi!
Nem szabad ilyet csinálni, pluszba ne kínozd magad!
Annak idején én is olvasgattam a májusi topikot, de írni nem mertem, nagyon babonás lettem mostanra, azóta viszont nagyívben kerülöm azt a topikot, és igazság szerint szörnyen irigy vagyok rájuk, és iszonyatosan dühös, hogy miért.... ?????
Már csak 1 nap!!! Szerintem nyugodtan megválaszthatod, hogy melyik dokihoz akarsz bemenni, nem?
Sajnálom, hogy megint rosszabb hangulatban vagy...., a mai nap nekem sem alakul túl fényesen....

Grácus!
Neked is azt kívánom mint Jázminnak, sok egészséget és teljesüljön az álmod!

Kubi!
Bizony nagyok..., és még olyan nagyon rövid idő telt el...., nyugodtan sirasd Őket, amikor csak úgy érzed.

Tancsa!
Jó, hogy ilyen jó fej a dokid. Én is így érzem, ha nem szól az a baj, ha szól az a baj.....

dido
dido
 
 


Sziasztok!

Írtam egy csomót, de kitöröltem, olyan értelmetlen volt. Inkább összeszedem a pozitív dolgokat, ami mostanában ért.

1. A gyerekek fantasztikusak.
2. Az orvosom feldobott, pedig semmi extra jót nem mondott.
3. Ma voltam pszichonál, jót tett, azt mondta jó úton vagyok.

Hát ennyi, erőltetem magam, de nincs több. Azért jobb, mint a semmi.
Röhej, hogy a nőgyógyászom, az orvoshoz járás az életem fénypontja! Silvi, azt hiszem te is ilyesmire utaltál. Holnap már okosabb leszel, és jobb kedved is lesz!

Kubi, te mikor beszélsz a dokiddal?

Dido, én nem tudom elképzelni, hogy lesz olyan, amikor nem fakadok sírva, ha erről vagy ilyesmiről kell beszélnem! És ne is várja el senki!
A suliban 3 csoportnak kell elmondanom. Vagyis nem kell, de azt hiszem így lesz a jó. Mindig azt vallottam, hogy nem fogok sosem sírni órán és sosem megyek ki a teremből. Hát azt hiszem, az első dőlni fog, de nem biztos, hogy baj. Szerintem értékelni fogják, hogy őszinte vagyok.

Még arra jöttem rá, hogy az evésbe menekülök. Először észre sem vettem, csak amikor ráálltam a mérlegre, hogy tényleg, mindig azon jár az eszem, hogy mit kellene enni! Ez meg is látszik.. De legalább ennyi örömöm hadd legyen! Majd jövő héttől visszafogom magam!

Hát ez is nagyon össze-vissza lett, remélem elnézitek nekem.

Jázmin, annak az intézetnek jó híre van, hajrá!
t.ancsa
 
 


Dido
nagyon sajnálom a dokinál történteket. A pszicho doki jó ötlet. Tudod ha nem használ nem is árt. Jobb is, hogy még táppénzen vagy, én sem akarom még visszaíratni magam munkába. A tegnapi este és a mai nap bebizonyította, hogy még nem vagyok alkalmas arra, hogy normálisan folytassam ott ahol ezelőtt.
Remélem holnapra már jobb napod lesz. Mikor lesznek a kivizsgálások?
Sajnos nem választhatom meg melyik dokihoz akarok menni. Nem rendelnek ugyanazon a napon. Gondolom az miatt, hogy valamelyiknek mindig fent kell lenni az osztályon. Mivel engem először kedden vizsgáltak és az a doki napja volt, így arra a napra osztottak továbbra is amikor ő rendel. De most megkeveredett, így remélem szerencsém lesz.

Ancsa
nyugodtan írj amit akarsz, nem számít negatív vagy pozitív. Mind így vagyunk, hol rosszabb hol jobb és én is sokszor fogalmazok össze-vissza ahogy jön...amúgy teljesen érthető voltál.
örülök, hogy ennyi pozitívumot sikerült összeszedned. Nekem ma egy sem sikerülne..
Ne félj ha elsírod magad az órán, bizonyára meg fogják érteni és biztos jobb az elején tisztázni a dolgokat, mint, hogy menjenek a találgatások, amik sem neked , sem nekik nem jók és végül úgyis el kéne mondanod....az őszinteséget mindenki értékeli.
Ha enni akarsz egyél! Szerintem most kisebb gondod is nagyobb annál mint az, hogy felszedsz pár kilót. Majd lemegy. Nálam fordított a dolog. Jóformán csak azért eszem, mert a gyógyszert nem szabad éhgyomorra bevenni.

Kép

Kép

Silvi
hsilvia
 
 


Sziasztok!

Úgy tűnik, mostanában mindegyikőnk nagyon rossz napokat él meg.
Nekem ma elterelődött a munka miatt a figyelmem. Igaz nagyon sokat utazok naponta, ezalatt bőven van idő agyalni a miérteken és a hogyan továbbon.
Tegnap este már 8 kor kidőltem, annyira kikészülök nap közben. Mondtam is a férjemnek, hogy sajnálom szegényt, mert marha szórakoztató lehetek. De vigyorogva közölte, hogy régen amikor dolgoztam, ugyanez volt. Ja mondom, de kb csütörtökre dőltem ki kb ennyire.

Jázmin, megértelek és nagyon drukkolok Nektek. Azért néha írjál, ha csak annyit is, hogy jól vagy.

Szilvi, remélem holnap minden rendben lesz és a dokinéni lesz.
Sajnálom a rossz időszakot. Én nem is gondoltam, hogy ennyire vissza lehet esni. Azt meg pláne nem, hogy ilyen mélyre. Az esték nekem is nagyon szörnyűek. Kicsit elegem van mostanság, hétvégén meglepődtem magamon, hogy tőrni zúzni lett volna kedvem. Nekem még soha nem volt ilyenem. És csak azon járt a fejem, hogy ez nem igazság.
Estére jobb lett egy picit a kedved???

Dido, sajnálom. Mikor mész pszicho dokihoz? Maradj csak nyugodtan otthon táppénzen. Neked több idő kell ehhez, és ezzel nincs is semmi gond. Nem vagyunk egyformák.
Én próbálom kerülni mindenkivel a beszélgetést, de holnap már fel kéne hívnom a dokimat és meg kell értekezni a szövettani eredményt. A héten urológushoz is el kéne mennem, nem tudom, még hogy fogom előadni neki, hogy mit is akarok és miért is.....

Ancsa ez ám a hozzáállás :D Hogy én is pozitív legyek. Olvasva téged én is elgondolkoztam ezen, aztán már kínomban röhötem magamon, hogy bármit is írnék, zárójelben bizony mögé kerülne olyasmi, hogy többékevésbé, 95 %-ban, legtöbbször, stb. De jó a megközelítés.
Az evés teljesen elfogadható dolog. Én az inszemek alatt voltam úgy, hogy tudtam, hogy segítene egy pici fogyás, de hogy még ezzel is kínozzam magam... Hát nem ment. És most sem menne nekem sem.
kubi
 
 


Sziasztok!

A tegnap végül úgy folytatódott ahogy elkezdődött...., de ma már megint erősebben ébredtem.

Silvi!
Várlak ám majd a dokitól... ?????
Remélem már egy kicsit Te is jobban vagy..., úgy látom sajnos nem lesz ritka a visszaesés... :cry:
A vizsgálatok szinte folyamatosan lesznek, pénteken endokrinológus, jövő hét szerdán Czeizel, febr. vége kromoszóma vizsgálat és Fülöp doki, aztán meg majd ahová ők küldenek. Szerencsére mindenhová a Férjemmel együtt megyünk, így nekem nem kell majd beszélnem.... :oops:

Ancsa!
Nem kell ide összeszedett, irodalmi értékű esszéket írni, csak írd amit gondolsz, mi érteni fogjuk.
Minden tiszteletem a Tiéd, hogy így kimersz majd állni a gyerekek elé, és elmondod, hogy mi történt. Azt hiszem én képtelen lennék rá... Nagyon bátor és erős vagy!!! Szerencsés osztályod van, hogy ilyen Tanár nénijük van.....
Magán pszichonál voltál? Nekem tegnap azt mondta a doki nem ártana elmennem szakdokihoz, nehogy még jobban összeessek, így írt beutalót az államiba, csüt. elmegyek megnézem, aztán majd meglátom mi legyen...
Ne foglalkozz a kilókkal, a lényeg, hogy egy kicsit próbáld enyhíteni a fájdalmat, és az evés végül is egy kis örömforrás valahol!
Mondjuk én sem nagyon tudok enni, szinte ahogy Szilvi írta, csak éppen annyit, hogy a bogyókat be tudjam venni...

Kubi!
Én is szoktam érezni olyan hatalmas dühöt, ami majd szét feszít, és a legjobb lenne törni-zúzni ahogy írod. De azt írták itt a Lányok, hogy ők is túl estek ezen az érzésen, úgyhogy normális. Engem először nagyon megijesztett, nem tudtam vele mit kezdeni, mert általában én elég nyugis vagyok.
Majd írj, hogy mit mondott a dokid.
Urulógus???
Egyébként nem csoda, hogy estére így kidőlsz. Te is elég hosszú ideig otthon voltál és feküdtél. Amikor először ki kellett mennem ilyen hosszú idő után, izomláz lett a lábamban... És a lelki fájdalom is okoz testi kimerülést is.... :(

dido
dido
 
 


Jó reggelt!

Találtam egy 4.-et:

4. Tetettem fel műkörmöket és nagyon szépek! Nem olyan plázacicás típus, szép szolíd!

És most lehet nevetni rajtam! Én is azt csinálom, szintén kínomban! Egyébként azért örülök ám neki, mert minden más annyira megcsunyult rajatm a terhesség alatt és a műtét után. Pl. fele hajam kihullott, a bőröm tropára ment, arcom, dekoltázsom, hátam tiszta pattanás. A szemeim bedagadtak a sok sírástól, akkor is ilyen, amikor épp nem sírtam. De ezt nektek nem kell ecsetelnem.
A hízás nálam nem túl jó, mert inzulin rezisztenciám van és a gyógyszerem is abbahagytam. Mikor terhes lettem fogytam 5 kilót, most az eredetinél 2-3 kilóval vagyok több. Ez a 7-8 kiló változás nem tesz túl jót semmilyen szempontból sem.
Úgyhogy asszem elmegyek spinningre, ahol azt fogom érezni, hogy mindenki engem bámul és sírva fogok fakadni, amikor két tekerés után lefordulok a bicajról. Na ennyit a pozitívizmusomról!

Sokat olvasgatok vissza, igaz össze-vissza, ezért még mindig nem vagyok tisztában mindenki történetével. De az kiderült számomra, hogy bármennyire is különbözünk mi emberek, az érzéseink mennyire hasonlóak sok szempontból.
Tüncivel mi van?? Hol tart a terhességével és hogy van?

Találtam itt egy oldalt, ami családnak, barátoknak ad segítséget, hogy hogyan viselkedjenek velünk. Ki is nyomtattam. Azt hiszem magamra kellene tűzni, hogy akivel épp találkozok egyből olvashassa és úgy reagáljon! Egyébként még kiegészíteném a felsorolást, hogy azzal ne vígasztaljanak már, hogy beteg volt a gyerek. Mert egyrészt vagy nem volt az, vagy ha az volt, akkor is miért lenne az vígasz számomra???

Tegnap este megint rámjött a gondolkodhatnék, hogy miért (hihi, de meglepő..) nem tudtam én világrahozni az ikreket. Hogy annyi egészséges iker születik, én miért nem?? Miért vagyok ilyen fogyatékos?? Nem tudok teherbe esni, egyszer sikerül, akkor is a halálukat okozom! Mi a baj velem? Miben vagyok én rosszabb, kevesebb?
Nem tudom mondtam-e már, hogy az orvosom is féltett az ikerterhességtől. Sosem mondta ki, de éreztem. És most hétfőn azt mondta, hogy garantálja (!!!!), hogy ez még egyszer nem fog megtörténni, mert egy baba lesz. Ha ezt így ki meri mondani,akkor valami nagy gebasz lehetett nálam! Persze ezen kívül történhet még sok más baj, ezt mi tudjuk a legjobban.
És tudjátok, nagyon -nagyon boldog lennék egy egészséges babával. De annyira vágytam az ikrekre, annyira boldog és büszke voltam! És akkora kudarc, hogy nem voltam rá képes!

Silvi, hánykor mész orvoshoz? Millió drukk! Gyere majd és mesélj!

Kubi, úgy adod elő az urológusnak, ahogy tudod. Ha sírva, akkor sírva. De ha még várnál vele, akkor tedd azt, van idő, nem?

Ragyog a nap kint. Nekem meg csak az jár a fejemben, hogy boldogság gyere haza...
t.ancsa
 
 


Sziasztok!

Gondoltam belépek melóból is, aztán lesz ami lesz. Ha szólnak, megmondom, hogy pszichológus helyett nekem ez van.....
Dido, azért kell az urologus, mert a terhesség alatt lett egy elég komoly vesetágulatom. Gondot nem okozott állítólag, de ahogy olvasgattam, bizony ez is okozhatta a rengeteg magzatvizet.
Illetve azt nem tudni, hogy előtte is volt-e, vagy csak a terheléstől alakult így. Azért kell megnézni, hogy visszahúzódott-e.

Ancsa, nehéz ügy ez az ikresség. Nekem is mindenki mondta, hogy ez veszélyes dolog ám... Én nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen annyi iker gyerek van, gondoltam mi bajunk lehetne.... Aztán tessék.
Amúgy nekem is az jár a fejembe, hogy legközelebb ugyanennyi esély van rá. A helyzet az, hogy a szívem mélyen újra ikreket szeretnék, nagyon vágynék rá, de az eszem sajnos azt mondja, hogy egynél talán nem történhet meg újra a baj.
kubi
 
 


SZiasztok!

láttom nem csak nekem voltak rossz napjaim.èn azzal köttöm le magam hogy a lakást kicsit átt rendezök.Magyarul szobát cserélünk a fiúkal tegnap voltunk festékeket nézzni.A fiúknak már meg van az ötlet melyik színt válsztjuk.A mi hállónkba még nincs végleges ötlet.Amit én akarok a férjen nem akarja amit ö akar én nem.

Remélem ma azzért mindenki kicsit jobban van.Nálatok is Mo-n nagyon hideg van?Itt eszméletlen néha azt hiszem Szibériába vagyunk...

Na megyek millió dolgom van....kívánok mindenkinek azzért kellemes napot.

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fourth Birthday tickers
Lilypie First Birthday tickers
hemej
 
 


Ancsa, az ikerterhesség maga a patológia. Mi örülünk, az orvosok húzzák a szájukat. Nekem sem mondta a dokim csak utólag, hogy nem örült neki, rengeteg a gond vele, millió veszély.
De én is mindig gondolkodtam, hogy a fenébe van az, hogy másnak sikerül? Olyanoknak, akik nem is akarnak ikreket, rá se bagóznak, vagy pont bagóznak vagy piálnak vagy mittudomén.

Sajnálom mindannyiótok rossz napjait. :(
Nem akarom állandóan ismételgetni magam, hogy lesz jobb...

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Ancsa!

A haj hullás, a piros bedagadt szem nagyon ismerős, de nekem pont elmúlt a sok pattanás, ami a 4,5 hónap alatt kijött.
A haj hullás viszont nagyon rémisztő, minden fésülködés után egy maroknyi haj marad a fésűben :?

A mi Kisfiunk sajnos beteg volt, de egyáltalán nem értem én sem, hogy ebben mi is a vigasztaló .... ?????? Ez sajnos egy újabb hatalmas terhet gördít az emberre, mert mindamellett, hogy elveszti a Babáját, még azzal a tudattal kell élnie, hogy lehet, hogy ő adta neki ezt a betegséget, és végül neki kellett meghozni azt a döntést, amivel még nem tudom, hogy lehet majd együtt élni, és amit senkinek sem kívánok ....... :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry:

Nem a Te képességeiddel van baj!!!!!!! csak valamiért az élet kegyetlenebb velünk, vagy másokkal kegyesebb, de ahogy látom erre nem fogjuk megtalálni a magyarázatot .....


Kubi!

Sajnálom, remélem visszahúzódott, legalább ilyennel ne kelljen most foglalkoznod.

dido
dido
 
 


Zaha!

De jó, hogy írtál :) , a szavaid mindig olyan nyugodtak és megnyugtatóak
Még nem is kérdeztem, és ha tolakodás, akkor elnézést és ne válaszolj, Hajna és Zalán természetes úton fogantak, vagy nálatok is volt segítség?

dido
dido
 
 


Sziasztok!
Megjöttem a dokitól. VIP beteg lettem :? :cry: Igaz ma a doktornő napja volt, de amikor bementem hozzá, benézett a számítógépbe és azt kérezte miért nem jöttem hétfőn. Mondom, voltam én de hazakültek. Erre ő jó, de velem a főorvos fog foglalkozni, addig leveszik a vért ő szól a dokinak. Na, jön a fődoki, mondja vérvétel ,várjam meg a vérkép eredményét aztán hozzá. Ez volt 9.40-kor, nővérkék szerint 15 perc az eredmény. ülök a nővérkéknél erre bejön egy anyuka a 3 hónapos kislányával, majd az apuka is. Akkor már bőgtem. Szerencsére egy fotelban ültem és el tudtam fordulni, hogy ne lássam. Csak az apukát kellett volna lelőni, mert állandóan olyan témája volt, hogy így baba, úgy baba...megértem én, csak nekem volt rossz. És ráadásul nekik is 12 éves fiuk van még. Ja és az apuka a fiam egyik karate edzője. Nem ismert meg, igaz vagy ha 2x látott, meg hát el voltam fordulva. Úgysem tud semmiről. Ráadásul a doki csak 10.45-kor jött és mivel ők is rá vártak addig ezt el kellett viselnem. Szerencsére velük csak pár szót beszélt aztán mentek is.
Tudom,hogy felesleges dolgokat írok, de ez azért van, hogy egy kicsit összeszedjem magam. A doki ma aranyos volt. Állítólag mindig ilyen, kint a váróban akivel beszéltem mindenki meg volt lepődve, hogy velem a múltkor milyen volt, mert senki nem hallott még rosszat róla. Ezekszerint akkor rossz napja volt. Szóval a lényeg. Diagnózis még nincs. A trombociták a gyógyszer ellenére magasak. Nem mondott eredmény, de amikor nézte a számítógépben odakukucskáltam, bár 2 nővér és ő is takarták a képernyőt úgy láttam mintha 966 lett volna. Dec-ben 740 volt. Mondjuk lehetett az 866 is, de akkor is magas (a norma 150-400). Remélem csak rosszul láttam. Mindenesetre azt mondta, hogy magas. Nem vett csontvelő mintát, nem akart feleslegesen szurkálni először elküldik a véremet genetikai vizsgálatra. Az eredmények kb. 2 hét-1 hónap azután az szerint megyünk tovább. Rákérdeztem a babára is. A mostani dolgot szerinte a trombociták okozták és nagyon rizikós egy terhesség. Mivel van már egy fiam jó lenne ha meggondolnám a dolgot. Így mondta: "Egy 12 éves gyereknek még szüksége van az anyjára. Ne menjünk bele mivel jár egy esetleges trombózis. Nagyon rizikós előtte, terhesség közben, szülés után, de Magán múlik." Mivel még nincs végleges eredmény nem akart konkrétumokról beszélni, amit meg is értettem. A kezelés legjobb esetben is 1-2 év. A rosszabbikban min.4 vagy az életem végéig.
Lányok én teljesen összetörtem. Most azt hiszem azért fogok imádkozni, hogy Leiden V. mutációm legyen. Az igaz, hogy génhiba, de legalább már egy csomóan szültek vele. Mégsem a csontvelő megbetegedése. Már csak ez az esélyem maradt. Mert ha nem az akkor nem tudom mit fogok csinálni. Nem tudom a saját önzőségem miatt megkockáztathatom-e, hogy esetleg meghalok vagy lebénulok stb. Megcsinálhatom-e ezt a családommal.
Miért nem nézett rá a dokim a leleteimre dec.1-én?! Akkor ha mindjárt kezelnek, közben vizsgálgathatnának és a babám is meg lenne és senki nem szólhatna semmit.
Amikor a dokival beszéltem nem sírtam, próbáltam pozitívan gondolkodni (ebből lehet, jó, hogy kisírtam magam előtte a kisbaba miatt) de ahogy hallgattam őt egyre inkább összeomlottam. Amikor kijöttem végem volt. Azóta csak sírok és nem tudom mit csináljak. Nem tudom mit vártam a mai naptól, de talán valami javulást vagy legalább azt, hogy tényleg csak a terhesség okozta és mostanra már megjavult. A párom is ledöbbent teljesen, ő is azt gondolta mostanra minden rendben. Hát nem.
Most érzem, hogy a babám elvesztését próbáltam úgy feldolgozni, hogy lesz másik. nem igazán sikerült, de legalább voltak jobb napjaim. Most mi maradt nekem?! Tudom, hogy van akinek egy gyermeke sincs,de.... nem tudom leírni mit érzek. Elveszítettem egy babát (kettőt vagy hármat) és úgy érzem semmire sem vagyok jó. 9 éve dédelgetem azt az álmot, hogy lesz egy kislányom....és most....

Kép

Kép

Silvi
hsilvia
 
 


Silvi:nagyon sajnálom...((())) A betegséged nagyon félelmetesen hangzik és persze az orvosok ridegsége csak tovább fokozza mindezt.Ha megengedsz egy véleményt, akkor elmondom, ami hirtelen eszembe jutott.És tudd, hogy nem a levegőbe beszélek, genetikai betegségem van, amit minden babám örökölhet és meg is ölheti őket bármikor.
DE.Neked van egy fiad, akinek a legnagyobb szüksége van rád az életben.Próbálj megnyugodni valahogy, picit legalább és ne a meg nem született babádért szomorkodj (hülye szó, tudom, másképp nem tudom kifejezni magam), hanem a melletted lévő élő, egészséges fiaddal törődj!Kapaszkodj belé, mert neki igenis nagy szüksége van rád.És bármi történjen, ha nem adatik meg neked sem egy pici lány, akkoris tedd össze a kezed a fiadért és élj érte.
Ezzel nem akartam semmi bántót írni, erre Zaha a példa, neki is ezt írtam egyszer privátba...csak azt próbáltam mondani, hogy Ti ANYÁK vagytok már, próbáljatok meg a gyerekeitekbe kapaszkodni, biztos, hogy könnyebb valamennyire úgy...és tudom mennyire fáj most, én el akartam válni, amikor megtudtam, hogy beteg vagyok, rémes volt, nem tudom elmondani.
Szorítok továbbra is érted és remélem teljesül az álmod!

Kép
jázmin20
 
 


Drága Silvi!

Nem is tudom, hogy mit mondjak.... , az úgysem segít, hogy nagyon sajnálom ..... :cry: :cry: :cry:
Teljesen megértem a vágyad egy kislány, egy kistestvér iránt, de úgy érzem Jázminnak igaza van.
A Kisfiad nem fogja helyettesíteni egyik "meg nem született" Babádat sem, és a tervezett kistestvért sem, de ő ott van neked és neki szüksége van rád, és neked pedig őrá!

.... azért még ne add fel, talán készülj a rosszabbra, de maradjon meg a remény, hisz nincs még meg a vizsgálat eredménye ....
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára dido 2010.01.27 13:54-kor.

dido
dido
 
 


Silvi ez rettenetes!

Én azt gondolom, hogy próbáljatok egy kicsit megnyugodni, várjátok meg az eredményt, majd kérjetek egy másik szakvéleményt, plusz egyeztess a nődokiddal is. Majd ezután döntsetek a hogyan továbbról.
Régebben én úgy próbáltam túl élni az ilyen helyzeteket, hogy mindig csak a közvetlenül előttem álló problémára, feladatra koncentráltam és nem voltam hajlandó mással foglalkozni. Így hátha túl lehet ezt élni!
kubi
 
 


Silvi ez borzasztó..tényleg félelmetesnek hangzik........igazából én erre nem tudok semmi okosat irní.

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fourth Birthday tickers
Lilypie First Birthday tickers
hemej
 
 


Köszönöm a biztató szavakat. Most nagyon sötéten látom a helyzetemet, de próbálom valahogy összeszedni magam.... majd holnap.
Most inkább elmegyek aludni, 5-kor keltem, lehet, hogy utánna kicsit jobb lesz. Majd még jövök.

Kép

Kép

Silvi
hsilvia
 
 


Silvi, senki sem várja, hogy ilyen után gyorsan összeszedd magad. Tudod, itt bármiről írhatsz....!

Beszéltem a dokimmal. Hát....
Kérdeztem tőle a szövettani eredményt. Hát ő nem látta, de mi van benne??? Mondom nem sok. Azt mondta, hogy sejtette, hogy így lesz, mert a legtöbb esetben nem tudnak megállapítani semmit sem, legnagyobb bánatára, mert sokat segítene.
Februárban már mehetek szokásos harmadik napi hormonsoros vérvételre. Ez szerinte is jó ötlet. Még jó, hogy ennyire képben vagyok a folyamatokról! Simán gyógyítom magam. Bár a lelkemet is tudnám.....
kubi
 
 


Silvi, szerintem még ne aggódj! Nincsenek meg a végleges eredmények! Lehet, hogy Leidened van, vagy MTHFR-ed vagy ezer más, amin lehet segíteni! Értem, hogy nagyon félsz, de még bízhatsz!!!
És csatlakozom a többiekhez, kapszkodj a fiadba, ő ott van neked, fel kell őt nevelned!
Nekem senkim nincs, akit szeretetben felnevelhetnék, én nem lehetek anyuka. De talán egyszer megadatik nekem is.

Kubi, így megy ez nálunk... Kérjük a vizsgálatokat, sokszor a gyógyszert is. Kitanuljuk mikor mit kell... Elég durva!
Nem tudom írtam-e neked, hogy a mi fiaink is donor babák voltak. És örültem, hogy erre is van lehetőség!

Még egy sztorit le kell írnom. Amikor a leszívás és a beültetés volt, nagyon jó kis társaság jött össze. Én nem szoktam az intézetben haverkodni, de annyira jó emberek voltak mindannyian, hogy tényleg közel kerültünk egymáshoz.
Aztán a szobából csak nekem sikerült.
Aztán első UH-on két babát láttak, akik közül az egyik osztódni kezdett, tehát egy baba, plusz egy egypetéjű ikerpár. Aztán a második UH-on előkerült még egy baba, de addigra az osztódott ikrek közül az egyik leállt.
Ahogy jöttem ki, arra gondoltam, hogy majdnem 4 baba lett és az egész szobának 'elég' lett volna, miért nem lett egy mindenkinek?! Értitek?
Aztán 2 babám maradt. Aztán mindegyikük meghalt. És lehet, hogy a szobatársaim azóta már rég babásak.
t.ancsa
 
 


Ancsa nem írtad még, hogy nálatok is donoros babák voltak. Ezzel kapcsolatban majd lehet, hogy írok inkább privit. Kevesen merik bevállalni ezt még név nélkül is.

A sztori a beültetésről nagyon durva. És mennyire igazad van. 4 baba......

Én tényleg nem tudom már mit mondjak!?!?

Akartam kérdezni, hogy a párotoknak szoktatok mesélni a fórumról? Én igen. Szerintem valahol örül is neki, hogy van akivel tudok erről beszélni.
kubi
 
 


Dido, igen, természetesen fogantak, a dokim szerint egy hét különbséggel, ami elég ritka, de lehet. Mindig vágytam ikrekre, három gyereket terveztünk a legelején, úgy képzeltem, fiú-lány-fiú, nemrég meg is találtam azt a régi papírt, amire a nevüket írtam. Hát így lett végül a sorrend... :cry:

Szilvi, nagyon sajnálom. De tudod, igaza van a többieknek, nincs még eredmény, ne szaladj előre (tudom, könnyen mondom). És igen, ott van a fiad, miatta nem kockáztathatsz, neki tartozol azzal, hogy amíg lehet, életben maradsz...

Kubi, az én férjem tud a fórumról, ő is látja, hogy van, amit csak itt tudok elmondani, volt a tavalyi találkozón is. Mostanában aggódik kicsit szerintem, hogy jó-e ez még nekem (bár nem mondja).

Én nagyrabecsülöm, hogy donorbabákat vállaltatok, nincs ebben semmi kivetni- vagy szégyellnivaló, sőt.

Ancsa, a 4 baba, és a többiek, milyen a sors :(

Zaha



Kép
Kép
zaha
 
 


Az én férjem is tud a fórumról ö örül neki.Igazából nekem itt nincs semmi barátnöm akivel tudok beszélni..úgyhogy kifejezeten örül neki.........

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fourth Birthday tickers
Lilypie First Birthday tickers
hemej
 
 


Sziasztok!

Silvi!
Hogy vagy? Sikerült azért egy kicsit pihenned?

Kubi!
Szerintem a Kisfiaid leletét majd személyesen, ha látja az orvos is jobban meg tudjátok beszélni, mint telefonon.
Az én Férjem is tud a topikról.

Zaha!
:cry:
Tényleg nagyon ritka, nem nagyon lehet ilyet hallani.
Írtam Neked privit.

Szerintem sincs semmi baj azzal, sőt csak tisztelni való, hogy donorbabákat vállaltok, és persze az is nagyon jó, hogy van rá lehetőség.
2008-ban a 3. Babánk elvesztése után én a béranyaságon kezdtem erősen gondolkodni, de aztán máshogy alakult az élet....

dido
dido
 
 


Sziasztok,

Silvi, hogy vagy? Ne haragudj a tegnapi hsz-emért, hülye vagyok, persze, hogy aggódik az ember. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ne ess kétségbe!

Kubi, várom a privit, inkább e-mail formájában.
Nálunk nem tudja senki, hogy donoroztunk, a férjem szülei hatalmas patáliát rendeztek volna.
Egyébként most, hogy mozgok többet emberek között, rájöttem, hogy ők voltak a legbunkóbbak velem szerintem. Pl. após: 'hogy hogy nem dolgozol??' 'Biztos az oltástól, nem kellett volna' Anyós: 'Hát remény már nem sok van.' Szerintetek milyen emberek ezek??

Az én férjem nem szereti, hogy fórulozok, mindig azt mondja, hogy annyi negatívumot olvasok. És csak ezzel foglalkozom. Hozzá teszem, soha nem nézte még meg, hogy miket olvasok, hova írok... És mégis mivel foglalkoznék?? Most haltak meg a fiaim!!

Ma mejdnem egész délelőtt a suliban voltam, végülis elterelte a gondolataimat, de nem éreztem jól magam. Pedig a főnököm csábít, hogy menjek vele és 20 gyerekkel Finnországba, tök jó fej, hogy ki akar zökkenteni kicsit! De még nem tudom menjek-e. 10 nap lenne. Jajj, nem tudom, pedig ma kell választ adnom!
t.ancsa
 
 


Sziasztok!

Még egyszer köszönöm a biztatást! Hálát adok a fiamért, de sajnos ez most nem segít a lelkemen. Hiába önző vagyok, de most csak a kisbabára tudok gondolni.

Jaj, Ancsa 4 baba.... egyébként a donor babákban nem látok semmi rosszat. Engem inkább az lep meg, hogy van akinek ez esetleg nem tetszik. És aki örökbe fogad? Itt ráadásul még Te is hordod ki őket, azt meg ki látja ha rá néz ugyan tiedek e a génjei? Hát az anyósodék tényleg bunkók :evil:
Bár nekem az apósom (nyugodjon békében) mondta amikor megszületett a fiunk, hogy inkább ne is lett volna, minthogy esetleg beteg baba legyen. Akkor még nem bíztattak sok jóval a dokik. Igaz nem nekem mondta, hanem a szüleimnek. De csak ez az egy dolog volt utánna már nagyon örült ő is.
Amúgy nem haragszom bármit is írsz, mert tudom, hogy csak segíteni akartok.
Finnország? Biztos szép, de csak ha fel vagy rá készülve lelkileg. Ezt sajnos neked kell érezni. Nekem valaki, akinek már szintén veszített el babát, amint hazajöttem a kórházból azt tanácsolta,hogy utazam el valahová. Én mondjuk nem tudnák, még most sem, csak elrontanám mindenki hangulatát....

Zaha, egy hét különbséggel. :( A múlt évben volt ilyen eset a hírekben is.

A párom tud a topikról, elvégre látja is, hogy itt ülök szinte állandóan, de nem bánja. Nagyon nem mesélek neki, csak egypár dolgot. Van, hogy idejön hozzám, átölel és a vállam felett olvassa mit írok, de azt nem nagyon szeretem. Ha csak olvasok valamit és abba néz bele az nem zavar.

A mai napom ugyanolyan rossz mint a tegnapi. A fogorvos az még elment. De aztán megint nődoki, persze kismamák, kisbabák... És a nővérke: meg kell szoknom, elvégre körülöttem nem áll meg az élet, születnek babák. Kösz... De azért ma megemlítettem neki, mikor már 3-szor mondta, hogy hát jobb, hogy most történt, mint később, meg beteg baba stb., hogy hát a hematológus szerint nagy az esélye, hogy a trombocitáim miatt történt a dolog és hogy én annak idején bejelentettem, hogy volt egy vérrög a fejemben hisz azért nem szedhettem fogamzásgátlót és ha az eredményekre való tekintettel már elkezdenek dec. elején kezelni még most is lehetne baba. De mondtam, hogy ezzel már nem akarok foglalkozni. Nagyon csendben maradt utána.
Mivel későn értem oda így csak előadtam a dokinak mi volt tegnap, majd megvizsgált. Holnap vissza kell mennem törletre reggel, mert mintha még "szivárogna ott valami- gyulladás, inkább vesz mintát" Na én is pont így gondoltam. Úgyis kell mennem még fogorvoshoz is (egymás mellett van a kettő doki) mert ma kicserélt 2 tömést, holnap újabb 2-t.
Valahogy nem tudom jól érezni magam. A páromtól ma azt hallgattam, hogy hát ő már számol, számolt azzal, hogy lesz baba, mert amíg itthon lennék vele, nem kéne fizetnem a járulékokat stb. Úgyis itt a válság, nem is lesz annyi munka, jó lenne nekem itthon. Az eszem megáll rajta. Tudom csak azért mondja mert tudja, hogy félek, hogy megtiltja az újabb babát, de pont így akar megnyugtatni?! Igaz elég anyagias, lehet azt hiszi így biztos jobban hiszek neki mintha csak azt mondaná, ne félj, én mindent megteszek,hogy legyen még baba.

Kép

Kép

Silvi
hsilvia
 
 


Dido
holnap akkor endokrinológus? Gondolom holnap még nem fogsz sok mindent megtudni, de azért majd írd meg mi vilt. Jó?

Kép

Kép

Silvi
hsilvia
 
 


Sziasztok!

Szilvi sajnálom a mai napodat. Jó sűrű napjaid vannak.
A nővérke nem volt egyszerű. Miért nem értik meg mások, hogy nekünk bizony megállt a világ, sőt egyenesen összes is dőlt. ??????
A fiad mennyit érzékel ebből az egészből?

Én a férjemnek már megmondtam, hogy igenis azt akarom tőle hallani, hogy minden rendben lesz!!!!!(nagy hülyeség??????)

Donoros babák... hát, mi nem akartuk, hogy szánakozva nézzenek ránk. Eleve kaptunk már olyan beszólást, olyantól aki csak annyit tud, hogy beavatkozások vannak, hogy mi van nem megy, segítsek vagy tartsak gyertyát!!! Szóval ennyire primitivek tudnak lenni emberek. És köszönöm ebből nem kérek.

Ancsa hogy döntöttél az utazással kapcsolatban?
Én gondolkoztam rajta, hogy mit szólnék egy ilyen ajánlathoz. Remélem nem gondolod, hogy lebeszélni akarlak, én arra jutottam, hogy nem menne. Nagyon elgondolkéznék a dolgon, de nekem most igenis szükségem van arra, hogy hazajöhessek este a saját kis zúgomba, vagy ha nem tehetném, akkor úgy mennék bárhová is , ha a férjem is jön. (kivétel az anyukám, de pár nap múlva ott is gondjaim lennének.)
De nyilván te érzed, hogy vagy. Illetve az is eszembe jutott, hogy most pl a kapcsolatotoknak mennyire tenne jót egy ilyen távollét.

Hű lányok, én bevállaltam egy plusz munkát, nem is tudom miért. Dolgoztam egypár helyen másodállásban, aztán szépen elmaradtak, hogy jöttek a babák. Most megtaláltak megint. Most jöttem rá, hogy nincs sok kedvem az egészhez, hogy lehetek ilyen hülye, hogy elvállaltam. Persze kifejezetten jól fizetnek, így jól jönne a pénz. Most szenvedhetek vele legalább egy hétig esténként

Hemej, Zaha hogy telnek a napjaitok, hogy vagytok?????
kubi
 
 


Kubi, a primitív emberekről én is mesélhetnék! És sokan csodálkoznak, hogy miért érzem én fogyatékosnak magam azért mert lombikra szorulunk. Miért?? Hát a buta emberek hozzáállása miatt! Sokaknak a szemében ez olyan, mint a klónozás!

Most hívtam a főnökömet, és nemet mondtam. De ismer annyira, hogy tudja, hogy bizonytalan vagyok, így azt mondta, hogy reggel még felhív! Jól megkínoz nem mondom! De nagyon rendes tőle, tényleg! Én, aki mindig gyorsan tudok döntéseket hozni, határozott vagyok, most itt tökölök ezen! Annyira nem vagyok a régi önmagam! Egyébként nem most, hanem Ápriliban kellene menni.
Nekem az a legnagyobb ellenérv, hogy akkor már lehet, hogy újra vizsgálatok, esetleg próbálkozás lesz, márha a férjemmel rendeződnek a dolgok. De basszus már 8 éve erről szól az életem, a lombiknak rendelek alá mindent! Mert nekem ez a legfontosabb, és nem is bánok semmit tényleg, csak lenne eredménye!

Voltam ma vásárolni, és hát egy kis városban élek, ez mindig horror nekem, hogy kivel találkozok. Nem találkoztam senkivel. Mégis sírva fakadtam. Sokat kellett várni a pénztárnál és erről az jutott eszembe, hogy amikor egyszer az intézetben órákat vártam, azt mondta a meddőségis dokim, hogy én ráérek, hiszen terhes vagyok. Na ettől folytak a könnyeim ma.

Viszont terveim vannak!

1. Jövő héttől nem eszem édességet, vacsorára pedig fele adagot.

2. Két hét múlva elkezdem a spinninget.

3. Jövő héten elmegyek bőrgyogyihoz, adjon vmit a pattanásaimra.

4. Február végén elmegyek kozmetikushoz, arc hámlasztásra, hogy a pattanások helye is elmúljon. (tényleg, volt már vki ilyenen??)

5. Veszek egy új mappát az új vizsgálatokra.

Nagy tervek ezek most nekem. Remélem legalább a felét sikerül megcsinálnom.

Silvi, a nővérke menjen a búsba!!! Mi az, hogy meg kell szokni?!? Igen, ahogy Kubi mondja, nekünk összedőlt a világ!!! Ha ennyire nem képes együtt érezni, legalább fogja be a száját! Meg ezzel csesztet, hogy mi lett volna, ha...?? Épp elég ezt neked megemésztened és még ő is osztja az észt. Az eszem megáll, komolyan!

Zaha, én is hallottam már ilyenről. Fantasztikus, ugyanakkor borzalmas, hogy megtörténhett, ami megtörtént.
De Lányok, én csak irígykedem, hogy ti teherbe tudtok esni, és sokatok már anyuka.
Én meg egy rakás sz.r vagyok.

Húú, elég szélsőséges vagyok ma nem? Tervektől a rakás sz.rig! :)
t.ancsa
 
 


Ancsa akkor most rágódhatsz rendesen reggelig:)

A kapcsolatotokban ennyire komoly problémák vannak? Persze, ha nagyon személyes akkor ne válaszolj.

Nem kell találkozni a bőgéshez senkivel sem, nekem ma hazafelé a buszon kezdtek el potyogni a könnyeim, már nem is tudom éppen mitől jött rám.

Terveim nekem is vannak.
Szeretnénk venni egy elipszis trénert, hogy itthon este tudjak mozogni egy kicsit, persze tévézés közben:)
Próbálok nem használni fehér lisztet, szóval csak rozs és teljes kiőrlésű kenyerek jöhetnek szóba.
(nekem a tésztafélékkel vannak gondjaim, nem nagyon eszem édességet)
Február közepén megyünk wellneselni, már le is foglaltam a szállást.

A szélsőségek nálam is megvannak. Egész nap. Sokszor eszembe jut nap közben, hogy egy csomóan nem is gondolnák, hogy mi történt, mert bent elég jó hangulat van, megy a poénkodás ezerrel, de közben egy csomószor eszembe jut, hogy mégis mi a jó büdös francot keresek én ott.
kubi
 
 

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet: