2009.10.14 09:21
Szerző: tünci28
Sziasztok!
Amit a múltkor meg akartam írni, egészen más dolog miatt volt értelme, mnit ami miatt most szeretném ide bemásolni.
Akkor kaptam "pótanyutól", amikor arról beszéltünk, hogy lehetséges egy gyermek elvesztésést különböző módokon (erővel, ideig, stb) meggyászolni..nem is kell különösebben mélyen belegondolnom ,ohgy tudjam, a következő sorok mennyire igazak lehetnek, de hangsúylozom valószínűleg nem általános érvényűek..
(ne vegye senki személyesen magára, rám pl hibátlanul rám húzható...)
A barátsággal, s annak nehézségeivel, buktatóival kapcsolatban vettem elő újra, az élet minden területére vonatkoztatható, egy tegnap esti beszélgetés anyuval, ismét meg is erősített ebben...
És most, mikor bemásoltam, milyen véletlen épp egy vallásos utalás is van benne, s ez most megint hajszálra tükrözi a véleményem....
"Szerintem a különbség a gyerekkorban van. Mármint az anyák gyerekkorában. Érdekes lenne egy "felmérést" készíteni ebben a témában, hogy milyen családi háttérből indultak azok, akik ide írogatnak, itt olvasgatnak, és milyenből azok, akik egy ilyen veszteség után röviddel, egyértelműen képesek előre nézni. (meggyászolják őt, de nem "halnak bele" a veszteségbe)
.........egyértelműnek tűnik, hogy aki gyerekkorában sok veszteséget élt meg, és - bármilyen ok miatt - nem volt harmonikus viszonya a szüleivel, az a későbbiekben BÁRMILYEN veszteséget sokkal nehezebben dolgoz fel.
Aki biztos és meleg családi háttérből nő ki, az fel lesz vértezve az élet megpróbáltatásaival szemben................
Van olyan ember, akit az élet - felnőttként - nem kímélt, és mégis igen szilárdan áll a talpán, mert gyerekkorában megkapta a fájdalmak elviseléséhez, a problémák megoldásához való "bukósisakot" és "szerszámkészletet". Ez lenne a család, a szülői háttér lényege, szerepe.
És akinek nincs meg a megfelelő menetfelszerelése a Himalája megmászásához, az jobban megszenved vele. Ha egyáltalán eléri, sőt, ha egyáltalán útnak mer indulni.
Nagyon pontos szót használtál: fel van vértezve, vagy nincs felvértezve, ez itt a kérdés!
Még a fanatikus vallásos hit nyújthat ilyen biztonságérzést: aki maga valóban úgy gondolja, hogy Isten nem csak "jó", de "igazságos" is, az nem keresi, hogy akkor miért okoz kellemetlenségeket is, hanem elfogadja. "
Szóval a beidegződés..mint a balkezesség, jobbkezesség.Van és kész.Persze szeretnénk azt hinni ,hogy vannak dolgok, amiket nem és nem vittünk magunkkal,mert utáltuk őket, s nem fogunk úgy élni..aztán tapasztalatból tudjuk, hogy dehogynbem.Épp azok a dolgok vannak legjobban bevésődve, amiket nem akarunk magunkkal vinni..aztán viseljük kövektkezményét, s elkövetjük a hibát újra, meg újra, s lehet egy élet is kevés, mire el tudnánk hagyni..és talán van vki a környezetünkben, akinek elég türelme van, de lehet ,hogy sosem lelünk ilyen személyre.
hogy érdemes -e ennek ellenére próbálkozni???Ezt már magam sem tudom.