Zsóka nagyon boldog névnapot kívánok!
Samu és Lizus papás és cicis képei nagyon jók, tényleg hihetetlen hogy Samu ilyen picike volt.
Laura a zsinórral nagyon huncut, alig várja szerintem MArcsi, hogy elfordulj.
A viburcolt egy nagyon pici eldugott patikában vettem, úgyhogy szerintem lehet mindenhol kapni.
Viszont a banánt az orvos nekünk csak hat hónapos kor után ajánlotta, persze ez is lehet hogy olyan mint a tojássárgája, hogy minden orvos mást mond, de gondoltam szólok.
Mircike, az a tengeri uborka nagyon jó lehet.
Na és a keresztelő: egész jól sikerült. Farkas nagyon jól bírta az 1 cm-ről mosolygó rokonokat, még a kezükbe is vehették, nem sírt hanem ő is mosolygott. A napirendje sem borult, mert a nővérem kivitte sétálni, a többit meg tudtuk tartani.
MAga a szertartás nagyon vicces volt, először azt hittem sírni fogok, mert egy kicsit meghatódtam a gondolattól, hogy kereszteljük a fiunkat, egyáltalán, hogy van fiunk, de aztán végül azzal küzdöttem hogy ne pukkadjak meg a nevetéstől. Farkas ugyanis amikor beszélt a pap és nekünk ígérgetni kellett, elkezdett berregni a szájával, köpködött, és olyan hangot adott ki mintha a fenekével csinálta volna.
Erika ( a keresztmama) is erősen küszködött mellettem, de még a pap is elakadt egy pillanatra és elmosolyodott, én meg már azt sem tudtam hova nézzek, közben meg próbáltam befogni a gyerek száját.
Aztán a délelőtti banánmaradék kibuggyant a szájából, kézzel elkaptam, majd kaptunk jelképként egy kis fehér ingecskét azt rögtön begyűrte a banános szájába,én beletöröltem a kezem, és a végén vissza kellett adnunk.
A szentelt víznél pedig már sírt.
Magáról a keresztelőről sokat vitáztunk a férjemmel, hogy legyen-e. Az én családom ragaszkodott hozzá, mert ők így "öreg korukra" gyakorolják a vallást. A nővérem most volt első áldozó, az uöcsém katolikus iskolába jár stb. Én meg legkisebb lévén a családban, nem tudtam ellentmondani nekik. (általában ellent tudok, de ehhez kevés voltam. ) Szóval ezért. De már nem bánom, mert Szent Wolfgang vigyáz a mi Farkasunkra.
Hát ennyi...
A konyha még romokban illetve minden máshol van mint kéne, nem találok semmit...
Na és a képek:
JA és Marcsi, biztos nem fogják Laurát csúfolni az iskolában, mert szerintem ez a dolog szóba sem jön a gyerekek között.
Zsófi, kakicsalogató trükköm sajna nincs, de anyatejes babáknál mintha normális lenne ha pár napig nincs kaki. Vagy fáj a hasa, sír?
NA megyek, bocsánat, hogy hosszú voltam.
Puszi, Nóri
Olyan jó kis társaság jött itt össze, alig várom a tavaszt, hogy személyesen is találkozzunk!! 
).
a 10 perc alatt csak nasizik egy keveset de nem lakik igazán jól (ilyet Liza is csinál, illetve próbálkozik még néha ..) ami nem jó se neki (gyakran eszik - poci fájni fog) se anyukának mert egy örökös etetéssé válik a nap (ami amúgy is elég etetés centrikus ilyenkor még 
én így hívom 
és már most nagyon pasis, olyan férfias arcéle van..
Én is kérdőn néztem Apára, aki hasonlóan nézett rám vissza, h "nem én voltam, ne tőlem kérdezd" 
