Kiemelt témák

LÁnykák, sztárjkoltok???MÉrt nem írtok???

Olvasom Csernus A NŐ c. könyvét és olyan nagy csalódás..ezt egyáltalán nem érdemes egymagam elolvasni,mert annyi gondolatot generál, amit aztán nincs kivel megbeszélni.Mert így csak ott lóg egy csomó minden a levegőben ,nem beszélve arról, hogy egy csomó kijelentésével nem értek egyet.
Majd megírom neki.

Grácus,vonalzód

Csatlakozom Tüncihez, írjatok már...

A nőt én is olvastam, a Férfit is, hát, van benne sok igazság azárt szerintem, és persze egy csomó olyan dolog, ami azért nem annyira fekete-fehér. Tetszik, hogy egyenes, kemény, de tényleg nem szabad benyelni mindent tőle.

Nekem kicsit rendezetlne a könyv..mint egy végeláthatatlan gondolatfolyam ,ami ide-oda csapong, egyetlen gondolatot se mfejez be, csak a látszata van, mniden a levegőben hagyva..talán pont azért, hogy gondolkodjunk..de szerinte sok dolog tényleg fekete-fehér, úgy tűnik, mnitha bárminemű kompromisszum az életben már önmagunk feladása lenne és ezzel nem értek egyet..

No, meg azzal a mondattal, ha a szülő felnőtt gyermekét harmonikus, kiegyensúylozott, boldog kapcsolatban látja élni ,akkor jól adta át a szerepét, jó mintát mutatott..tudnék mesélni..ez baromság.És a köv. mondatában már benne is van a cáfolat:az is egyfajta minta, ha homlokegyenset eltérünk a szűlőknél látottaktól.

Ezenkívül én akkor is tudok figyelni komoly beszélgetésre, ha nem hangzik el percenként a p*cs, a p**a, meg a ba**s szavak...Ez egy bizonyos rétegnél ér vmit, de szerintem azok nem olvasnak könyvet...

Egyszer szívesen leülnék vitatkozni vele...

nna, meg a másik, valahogy a könyvben hozott példák sosem a gyárban dolgozó, alkoholista munkanélküli féjes asszonyokról szólt..meg is néztem hol is dolgozik Csernus és mennyiért is..25 perc terápia 20 ezer, 50 perc 28 ezer.De lehet TAJ nélkül, akkor 40.

Igen, ezt tökjól fogalmaztad meg, hogy szerinte ha kompromisszumot kötsz, ha nem tökjó, hanem csak épp elég jó valami, akkor egy barom, egy vesztes vagy.
Ugyanakkor nagyon jól mondja, hogy mindenkinek kezében a döntés. Kivéve ugye a mi történeteinket és még egy csomó más szomorú történetet.

Akkor lehet, hogy elmegyek a Magdihoz 30-ért, utána meg Csernushoz 40-ért, 70-ből totál kipofoznak.

Jázmin, már nagyon rég nem voltál. Ugye nincs baj????

Franka, Te? Írok majd privit.

zahakkor lehet, hogy elmegyek a Magdihoz 30-ért, utána meg Csernushoz 40-ért, 70-ből totál kipofoznak.

Istenem, mennyire szánalmas és gyomorúságos is az életünk néha...felnevettem, de kínomban.MÁr ez is a gazdagok kiváltásga, hogy szenvedjenek vmitől....

Többiek, tényleg írhatnátok..mindenkinek ilyen rossz napjai vannak????

Én is olvastam a nőt, a férfit még nem.
Nekem tetszik, hogy nem tűr kompromisszumot, nincs menekülési útvonal, őszinteséget vár, hogy nézz szembe magaddal, ne takaróz kifogásokkal. Ez nagyon nehéz.
A stílusa meg ilyen, egyébként előadáson nem használja ezeket a szavakat, de én nem állnék vele szemtől szembe, iszonyat gyorsan belekavar önmagadba és nagyon hamar rájön, ha csúsztatás van.
Fura stílus, de lehet másoknál ez használ, hisz ahogy zaha is mondta, nem biztos, hogy azért mész pszichológushoz, hogy együtt sírjatok.
Lehet már jól fenékbe is rúgna engem, ha meghallgatna.
Az is igaz, hogy nem minden fekete és fehér, csak ő addig cseszeget, míg el nem döntöd, fekete-e vagy fehér, melyik útra lépsz. Talán azért is mész hozzá, hogy lökjön egyet rajtad.

Én pont pár napja kezdtem el olvasni a férfit....
Egyelőre tetszik. Bár igaz, hogy nem haladok túl gyorsan, mert csak esténként van időm , akkor meg fél óra alatt elbóbiskolok...

Jó reggelt!

Betti, hogy vagy?
Szerintem Csernus doki engem is iszonyat gyorsan bealázna, aztán meg jól a földbe döngölne...

Zsófi, Te mivel foglalkozol?

Zaha, abból a 70-ből én inkább kozmetikushoz, fodrászhoz, masszőrhöz, pedikűröshöz, meg ha marad, a Marks and Spencerhez mennék, hangulatjavításra. Tuti, azonnali, látványos eredményt érnék el....... Kipofoznám magam!

Hm..majd idézgetek belőle, ami nem tetszik.
pl:a halá életünk természetes része és csak magyar hülyeség, hogy bömbölni megyünk a temetőbe, mikor Erdélyben látott olyat, hogy cigányprímással, zenével, lakomát rendeznek a sírnál..
És szerinte a gyengeség, csakis gyávaság.Tehát ,amikor sírunk, amiatt ahogy az életünk áll, akkor gyengék vagyunk változtatni..de könyörgöm, annyi mindent meg kell az életben gyászolni, nehogymár legyen a földön olyan ember, akinek a világon minden úgy sikerült, ahgoy gyermekként eltervezte!!És ezeket az elvesztett álmokat is siratjuk sokszor, nem okvetlenül azért mert nem tudjuk megvalósítani ,hanem azért ,mert már nem reális és önszántunkból lemondunk róla.

MÉg vmi:szerinte ha egy nő, csak anya, akkor nem NŐ ,mert nem valósítja meg önmagát a munkájában, hivatásában és csak takarózik a szülői szerepben.Azért álljunk már meg, egy buszvezető, egy jegyellenőr, vagy egy bolti eladó önmegvalósítása miről is szól?????De attól még engedjék meg neki ,hogy jó ,hiteles szülő lehessen.Plussz, ha egy családmodell olyan, mnit pl a mienk, aho la férjem két-háromszorosát keresi ,mnit én, vagy tegyük fel napi 12 órát dolgozik és fizikai munkát mondjuk ,akkor igenis nem várja el a nő, ohgy este 9-kor még a férje mesét olvasson a gyereknek(vagy ha elvárja, akkor egy idióta-pl az unokanővérem!!) és ettől még nincs szolgasorban a nő,anya, csak éppen ÍGY egyenlő a munkamegosztás, ha Ő rohan a gyerekért oviba és Ő gondoskodi ka vacsoráról, mert lehet még így sem dolgozik annyit, mnit a férje, hogy eltartsa a családot.

Jaj, de jó, na beszélgessünk erről!!!

Hát igen, én tegnap pont egy olyan részt olvastam, hogy egy csomó nő azért akar gyereket, mert minden mást elcseszett az életében, és azt hiszi, hogy ezzel tud majd kompenzálni... Na hát ezzel én is tudnék vitatkozni! Biztos van ilyen is, na de ennyire általánosítani, kérem szépen....

Hogy mivel foglalkozom? Menedzser-asszisztens vagyok egy gyógyszeripari vállalatnál.... Nem túl izgi...

Én ezt inkább úgy látnám, hogy nem feltétlenül a munka az önmegvalósítás, hanem az, hogy a lelkedben béke legyen és azt jegyellenőrként is megtalálhatod. Ha elégedett vagy azzal, és mindent megtettél érte, büszke lehetsz rá, és akkor nincs hiányérzeted.
Én sok nőt látok körülöttem, ahol gyermek lett és csak az van mostmár. Sem férfi, sem nő. Apa van és nem a férj, anya van és nem a nő. De óvatos lennék én ebben a témában még, mert ugye nincs élő gyermekem, nem tudom mi milyenek leszünk, de már most fontosnak tartom azt, hogy ha hazajön, rendben legyen a hajam, mostani állapotom ellenére is megőrizzem a formám és a gyermek megszületése után is találjak időt arra, hogy kívánatos maradjak valamennyire és ezt most nem a túlzások talaján értem, hogy az a legfontosabb, csak megtalálni szeretnék egy egyensúlyt majd.
Ő szerintem azt a típust említi, aki a saját frusztráltsága, gyengesége miatt a gyermeket tolja maga előtt, azzal takarózik. Én ha szétnézek a környezetembe, és őszinte vagyok, bizony találok ilyet, nem is messzire, de persze látok olyat is, aki megtalálta az egyensúlyt valamennyire.
De hogy majd velem mi lesz, az még a jövőé.

Az biztos, hogy a nagy és drasztikus lépésekhez az életben hatalmas erő és akarat kell. Erre én sem vagyok büszke, mert nagyon jól tudom, bár mit kellett volna lépnem, nem léptem, gyávaság miatt. És csak hintáztatom magam a mai napig, hogy jól van ez így, ahogy van. De hogy az egy lehetőség volt-e vagy csak ábránd, már sosem tudom meg, mert nem léptem meg.

Egyetértek Veled, Betti. Ezt én is így gondolom, de hogy mi fog belőle megvalósulni, az másik kérdés. Számtalanszor tapasztalom, hogy elég csak egy ici-pici ideig nem figyelni valamire, és gyorsan észrevehető ahogy csúszik ki a kezünkből az irányítás. És ez persze ebben a témában is megtörténhet. De bízzunk a legjobbakban!

Kíváncsi vagyok a FÉRFIRA. Mármint a könyvre. Aki mindkettőt olvasta: Ugyanaz, mint a Nő, csak pepitában?
Nekem tetszett az első, de tényleg zavaró a stílusa. Ez biztos csak reklámfogás volt tőle, hogy beszéljenek róla, ettől is "érdekesebb" lett, többen kíváncsiak lehettek így rá..
Már nem nagyon emlékszem, hogy milyen konkrét helyzeteket hoz fel, mondjuk ez a gyászolós dolog nem rémlik. De tudom, hogy ahogy olvastam elég sok emberre "ráismertem", szóval érdekes volt. Olyan nő is van az ismerőseim között, aki tényleg "csak" anya és nem azért, mert erre vágyott, hanem mert ez így kényelmes neki.. és őszintén szólva (mostmár) irigylem is kicsit, hogy sikerült neki olyan helyzetbe kerülni, ahol megteheti, hogy nem tanul, nem dolgozik, nem önmegvalósít.

Zsófi, ez klassz munkának tűnik szerintem!!!Pont meg lehet valósítani magad!!!

Betti, azzal teljesen egyetértek, amit írtál, nem kell lomposnak lenni, soha semmilyen körülmények között.Én pl fel nem venném a párom pólóját és kinyúlt melegítőjét terhesen, meg lehet azt oldani saját ruhával is.És mosok hajat is,még ha rosszul voltam is.
De ez ahol hiányzik, ott szerintem nem a gyerekkel kezdődik, hanem a megszokással.

Volt egy rész a könyben, ahol azt írja ,hogy a kedves olvasó most nézze meg milyen a tenyere, ha izzad és hideg akkor beletrafált a dolgokba, ha meleg és száraz, akkor jól érzi magát a bőrében.Jelentem meleg és száraz volt a kezem, nem tudott kifogni rajtam..de azért tökéletesen elégedett már sosem leszek ebben az életben!

Tünci! Nem panaszkodom, de azért bízom benne, hogy egyszer még viszem többre is:-)

De mért nem lehet a főáálású anyaság(ha ezt tényleg úgy teszi és éli) önmegvalósítás???Nemzedékeken át az volt, most mért nem????

.. hmm, közben az is eszembe jutott, hogy nem tetszett, ahogy a gyerekvállalásról írt, hiszen neki erről konkrétan nincs saját élménye,nem tudhatja, hogy hogy változtatná meg ez őt, miket adna fel a gyerekéért.. A saját gyerekkori vagy akármilyen álmát is akár. DE ezt nem érezné áldozatnak, mert már máshogy gondolja, más a fontos, és az ember lehet úgy is IGAZ, meg erős, hogy változnak a vágyai és új céljai lesznek. És nem azért, mert gyenge meg ül a sz**ban, ahogy ő fogalmaz, hanem mert talán megváltozik az értékrendje, amikor szülővé válik.
Persze sok másról is írhat, amit nem tapasztalt, de kívülről látja. Sokmindent el lehet mesélni, hogy milyen jó vagy rossz érzés, de szerintem azt, hogy gyerekem születik és ez mennyire más.. egy új dimenzió, képtelenség.

Hja kérem, mert hajtjuk a pénzt, el sem tudjuk képzelni, hogy 1 fizetésből is meg lehet élni (amúgy meg nem is lehet, valszeg...). Felfedeztük, hogy MI NŐK is lehetünk sikeresek, nehogymá' csak a pasiknak járjon ez. Csak mindeközben megmaradtak a hagyományos feladataink is (többnyire), és ez nekünk már kicsit sok. Néha nem bírjuk, és ettől aztán frusztrált, leharcolt nőkké válunk 50 éves korunkra. Tisztelet a kivételnek, persze.
Ahol meg APA felismeri, hogy ANYÁNAK túl sok a feladata, és megpróbál átvállalni belőle. Ez persze szép és jó, meg dicséretes, de sajnos látni példát arra, hogy menniyre felborul(hat) az egyensúly adott esetben. Nincs ez így jól, valahogy....

Persze félreértés ne essék, én sem vagyok híve a hagyományos, nagyanyánk-korabeli családmodellnek, csak azt mondom, hogy esetenként kezdünk átesni a ló túloldalára...

de, lehet a főállású anyaság is önmegvalósítás.
Én azt egy konkrét emberről írtam, akire tényleg passzol amit Cs. ír a könyvben. Ő keresett egy "jó partit", férjez ment és szült, hogy csináljon valamit, mert addig nem csinált semmit, pedig már huszonakárhány éves volt.

83 oldal lap alján van a temetős rész.

Na igen, nekem is vannak a környezetemben nők a,kikre simán rá lehet húzni azokat a sablonokat, amikről ír..de azért pont nem fekete,vagy fehér vmi..Meg azért úgy gondolom ,hogy ez a könyv úgy lett hírdetve, hogy MINDENKINEK, de véleményem szerint pont egy elég szűk rétegről/rétegnek szól.Ezt látom a könyv hibájának, hogy nem elég tág látókörű.

Franka! Csak azt még nem tudjuk, hogy majd amikor a gyerekei "kirepülnek", ő pedig megint magára marad a nagy semmittevésével akkor vajon mit fog érezni. Valószínűsítem, hogy rá fog döbbenni arra, hogy valami fontos szelet kimaradt az életéből.

Nekem is van egy ismerősöm: 35 éves, soha életében nem dolgozott egy percet sem, megtehette. Van 3 gyereke, akik már tinédzserek. És most, hogy már nincs velük annyi feladata, rájött, hogy dolgozni kéne valamit. De mit? Hol? És egyáltalán hogy kell azt csinálni? Tisztában van vele, hogy mik az esélyei egy állásinterjún.... Gyengék. Majd a férje/ vagy apukája intéz neki valami helyet, amiért nem kell megküzdenie több jelentkezővel... Ebben reménykedik....

A kédésre, hogy mitől nŐ, a NŐ, ti mit válaszoltatok magatokban??
Biztos nincs erre, jó, vagy rossz válasz, csak válasz..biztos nem azért, emrt férjnél vagyok vagy gyerekem van ,vagy jó a munkám, vagy jóban vagyok a szüleimmel... én úgy éreztem ,hogy attól, ha belenézek a tükörbe és örülök annak ,amit látok..és nem csak a ruha ,a haj, az alak..hanem a szem, meg minden.Ami miatt megnéznek az utcán, a nők és a férfiak is, korosztály nélkül.Ha kihúzom magam és egy centivel a föld felett járok.De nem ilyen mindig, van amikor a görnyedt hátúak közé tartozom, nem lehetséges az év minden napján kiegyensúlyozottnak lenni.

már sok ideje (lásd vonalzó) nem érzem magam nőnek, de még embernek sem. Valahol egy zombi és egy élőhalott nyomorék között lehetek egy lény.
A "mitől NŐ a nő"-re általánosságban nem tudok válaszolni, lehet, hogy ez is egyénenként változik, aszerint, hogy miben teljesedik ki, vagy mennyi az a maximum, amit adni tud magából. Férfiaknál dettó.
Magamat akkor éreztem jónak, vagy nőnek, amikor jól voltam. Dolgoztam, tanultam, sportoltam, szerelmes voltam. Volt mindehhez energiám, önmagamat töltöttem fel és másnak is tudtam adni. Amit célul tűztem ki, elértem, és büszke voltam magamra. Egy emberből sugárzik, amikor jól van, kiegyensúlyozott, vonza a többi embert, szeretnek vele lenni (ez is egy visszajelzés)...

Erre a kérdésre éppenséggel mindenkinek meglehet a maga egyéni válasza. Nem lehet egy sablont ráhúzni mindenkire. Attól nő a nő, ha x feltételnek megfelel. x-2 meg már bukta....

Ha épp friss a maniküröm, vagy a frizurám, vagy lefogytam 3 kg-ot, vagy épp megnézett egy szembejövő férfi, akkor kétségtelen, hogy jobban nőnek érzem magam. Nyilván ha majd egyszer gyereket szülők, attól is még inkább nőnek érzem majd magam.
És én speciel attól is annak érzem magam, amikor visítva menekülök egy pók láttán, és riasztom a férjem, hogy likvidálja... De attól is, ha nagy lendülettel nekiállók mosogatógép-ajtót szerlni, majd fél óra múlva pironkodva bevallom a férjemnek, hogy valamit elrontottam, nézze már meg....

De számos olyan pillanat van az életemben, amikor nem feltétlenül érzem annak magam, és ahogy Tünci írja, görnyedt háttal kullogok....

Nem hiszem, hogy a főállású anyasággal lenne gondja, ha ez a nő szíve vágya és így elégedett, ebben van az önmegvalósítása.
De mikor azt mondja, hogy én nem tehettem, mert én szültem, én nem tudtam, mert a gyerekem, és valójában én főállású anya vagyok és a kölkök miatt nem jut idő az életemre.....szerintem.

A stílusa engem nem zavart, bizonyos helyzetekben már csak ez segít és lehet, hogy olvassa olyan is, aki ebben a helyzetben van és szép szavakkal már nem tudta volna kibillenteni, ki tudja? Sokszor kell pofon, hogy észhez térj.
Összegezve engem önvizsgálatra kényszerített és ha nem is mindig a leírt helyzetekben, de azokon keresztül belenéztem magamban is, és nem tetszett, amit látok. Ilyenkor dobtam a könyvet a sarokba, hogy nincs igaza.

Független a példáitól, azt láttam még megfontolandónak, hogy milyen játszmáink is vannak.
Mert vannak és rájöttem, hogy nekem is, nem is akármilyenek. Általánosságban marha jó hárítók vagyunk, mert ahogy mondja, beleülni a sz...ba sokkal kevesebb energia, mint változtatni esetleg. A játszmákat megvizsgáltam az én életemben is és bizony azóta nem olvastam el a könyvet újra.
Fantasztikus menekülő és hárító vagyok, ugyanakkor a világ mártírja is néha. És ezzel mindent elérek, többé kevésbé, de boldoggá nem tesz, mert a sz...r attól még marad, maradt.

Hű de jókat írtok, kár, hogy nem tudok most gondolkodni rajta. De majd.
Pussz

JÁÁÁÁZMIIIIIN????
Van valakinek Jázi az iwiwen?

Most hogy így körbeírtam a pszichológust, elmegyek a pszichológusomhoz. 1-re vár, lassan indulok.

Na már meg is jöttem!
Tök jó volt! Még mindig normális vagyok....majd csak novemberben megyek legközelebb, de akkor már heti egyszer jó lenne.

Betti, ennek örülök ,hogy igazolás is van a normálisságról!!!

Miket beszéltetek?

Jázmin remélem nem vagy beteg, kérünk szépen életjelet.


Egész délután kinnt voltam a napsütésben, bikiniben.Már csak azért jöttem be, mert leégett a vállam.
Este még elmegyünk sétálni ,remélem nem hül le nagyon a levegő.
hihetetlen, hogy októberben ilyen szép idő van.

Zaha, pedig a Te vélemyénedre is kiváncsi vagyok!!!

Ha nem haragszotok lehet, hogy máskor is elővenném ezt a témát, nagyon jó beszélgetni ilyesmiről.

Az uram ma nem normális ,annyit ökörködik,példa:gyantáztam, bejön a fürdőbe, nagy vigyor:hja, gondoltam ,hogy megcsinálod, mert pénteken megyünk dokihoz és neki mindig csinálsz vmi kis meglepit!

Jázmin, én is kereslek!

A jó időnek vége a hétvégén sajnos, jön a hidegebb levegő.

Jó reggelt!

Órák óta fennt vagyok, tessék jönni ,beszélgetni.

JÁZMIN?????????????????????

Néhány napig egész jó hangulatban voltam..... Ma nem vagyok!!!!!!!!!!! Éjszaka azt álmodtam, hogy az egyik kolléganőmről kiderült, hogy terhes, és tök kiborultam, sírtam... És azért sírtam, mert épp akkor tudtam meg, hogy nekem sosem lehet gyerekem..... Brrrrrr!!!!!!!!!!!!

A mai napomnak annyi....

Én is fent voltam fél négykor, csak nem volt képem felkelni, úgyhogy húztam egy kicsit, de semmit nem aludtam. Egész álmos vagyok.

Hát nekem szerencsére nincsenek alvás-gondjaim, sőőőt.... 6-kor szoktam kelni, de az is nehezemre esik nagyon. 10 perc mire felfogm, hogy az ébresztő azt jelenti: fel kell kelnem! Mindig is álomszuszi voltam, de terhesen erre rádobódott még 2 lapáttal, annyi is volt nekem, olyan voltam mint egy zombi. De gyakorlatilag ez volt az egyetlen tünetem....

Jaj, Zsófi, úgy sajnálom...
amikor ilyen vacakul szoktam lenni ,mnidig remélem h,ogy aznap történik vmi ,amivel le tudom foglalni magam..éerdekes ,hogy pont ezt írod..én hajnalban mikor már ébren forgotam, azokra a helyzetekre gondoltam ,amikor visszamentem dolgozni.Akkor volt három nagypocakos terhes kolleganőm és mindenki azt mondta, ohgy NEKEM tekintettel kell lennem rájuk, mert ŐK rosszul érzik magukat miattam..én meg majd összecsuklottam valahányszor szembe jöttek a nagy pocakokkal...

Betti, majd én is megpróbálok délután aludni.Ma elmegyünk vásárolni, úgy volt ,hogy szombaton megyünk ,de tegnap telefonált a páromnak a helyettese, hogy szombatra túlórát rendeltek el, de neki nincs kedve menni..úgyhogy ennyit a szabadságról, szombaton meg dolgozni.

Vannak ilyen napok...
Biztos azért álmodtam ezt, mert a napokban tényleg kiderült egy másik kolléganőről, hogy terhes + tegnap egy harmadik kollégáméknál megszületett a kisbaba... Valszeg sok volt nekem ez pár napra.... Egyébként, emlékszem, amikor ez a kollégám annak idején elmesélte, hogy babát várnak, túl voltak már a 3 hónapon. És akkor már én is terhes voltam, csak még senki sem tudta idebent. És mennyire újjongtam magamban, hogy "de jó, nemsokára én is elmondhatom". Hát elmondani, elmondhattam.....

Nekem délután vendégeim lesznek, a kolléganők jönnek kicsit le hozzám dumcsizni.
Délelőtt meg mindenféle van, meg kell csinálnom a számlaösszesítőt a hitelhez, be kell vinnem a bankba, mert megvan a lakhatási engedély és kifizeti a maradék 5%-ot is így, de dolgoznom is kellene, van egy sürgős ügy, még jó, hogy tegnap feltakarítottam. De azért látszik, hogy párom itthon volt, úgyhogy szaladok még egy kört...

Tegnap a nők lapjában benne volt a tojáskrém receptje.....és ott a villamoson úgy rámjött, hogy tényleg, de rég ettem már. Korábban néha csináltam, hazaértem és készítettem is egy rakással, vettem még teljes kiőrlésű kenyeret is, az lesz a reggeli.

Az utolsó szép nyári nap ma! Pedig ezt a fajta időt bírtam volna még decemberig. Tegnap is papucsban intéztem a dolgaim a városban. nem is tudom mi a francot veszek fel, ha lehűl a levegő. Se kabátom, cipőm is egy 3 éves. Mindig halogattam, hogy majd ha hideg lesz, veszek, addig nem, de úgy tűnik eljött az az idő is, mikor költenem kellene a ruházatra.

Zsófi, igen, ha egyszerre jönnek az ingerek ,akkor az agy ,a lélek így dolgozza fel...

most egy kicsit eldőlők azt hiszem, egészen rosszul vagyok.

Betti, tegnap én is trikóban, térdnadrágban, papucsban mentem dálután a boltba.

Betti, te dolgozol?

Jaj, de idegesít az a cikk, itt oldalt.