Kiemelt témák

Hiába, 8 ,még gombócból is sok ,nemhogy évekből...

Amíg dolgoztam nem tűnt fel ,hogy sosem csuk be egyetlen szekrényajtót sem, hogy a szennyes csakis a földön lehet és hogy egyszere van elő 6-7 nadrágja,stb...egész nap megyek a nyomában és pakolok..mostmár az én izlésemhez képest durva kupi van itthon és közben meg lecsesz, hogy ne takarítsak, pakoljak, majd Ő megcsinálja..MAJD.jövőre....dehát ezt így nem lehet áprilisig, ez hülyeség.

Áprilistól még rosszabb lesz, mert ennyi időd sem lesz rá, készülj lelkileg!
Szerintem ezért kár túráztatnod magad.Az enyém a zokniját képtelen kifordítani, ha bedobja a szennyesbe.Amúgy egy szavam sincs rá, reggelente beágyaz, összehajtja a ruháit is és minden hétvégén övé a porszívózás.

Franka:hun vagy?

,,,

zokni.visszafordítani???Höh, az enyém gombóccá gyűrve hozza haza a melóból, zacskóstól beteszi a kádba...

Tényleg nem kellene idegeskednem, csak vendéget fogadni se kell.ennyi.

Az övé is gombócban, de általában úgy veszi le, hogy a fonákján van és azt útálom.Úgy néz ki, ez férfibetegség.
De nekünk is van hibánk bőven, valószínű nekik meg az a bajuk, hogy állandóan nyavajgunk valamin, ami nem úgy történik, ahogy azt mi szeretnénk.

De azért egy szekrényajtó nyitva maradás nem hiszem, hogy kiozáró ok vendégfogadásra.

Tüncike, ez teljesen normális. Amikor mindketten dolgoztok, tényleg nem tűnik fel ez a sok minden. Meg hát vannak ilyen időszakok, igen. Ne aggódj, minden rendben lesz, és ezek idegesítő dolgok, és igenis kell rajta változtatniuk, de azért alapjában véve nem nagy probléma. Igaz, a dolgok össze tudnak adódni és akkor az ember kiakad. Mondd neki, hogy attól függetlenül, hogy otthon vagy, nem dolgod utána pakolni, mert nagyfiú már.

Épp most bőgtem el magam az egyik kollégám előtt. Bejött viccesen érdeklődni, mi az ábra, én meg…

És holnap új szobatársat is kapok. Életvidám, pufók, röhincs. Jól kiegészít majd engem, a megkeseredett girhes bőgőmasinát. Szép pár leszünk.

Nyílván nem csak az nyitva maradt ajtóra céloztam, egy példa volt,persze mindenki másképp csinálja, de én nem szeretem, ha vendég jön, amikor úgy néz ki a lakás, mintha két hónapja nem lenne otthon senki..
Szerintem nevetséges, ha egy felnőtt nem képes maga után elpakolni és ezen össze is fogok vele veszni ,ha nem változtat..

Zaha, hátha jó lesz az új kolleganővel..bár ki tudja, ha olyan nevetgélős, folyamatosan beszélős, mikor neked jól esne a csend, akkor leszne ksurlódások..Mért cserélgetik ilyen sűrűn az embereket??MÁr írtad egy párszor, hogy jönnek, mennek a kollegák.

Betti,Te már a szomszédnál takarítasz???

Többiek?

Igazad van, ilyenekért szólni kell, mindig, következetesen. Én is így tettem, mert nekem meggyőződésem, hogy a nő nem cseléd. Se a férjnek, se a gyereknek. Én a Vinyóval is próbálom ezt megláttatni, hogy mindig ott vagyok és leszek, de bizony egy csomó dolgot neki kell megcsinálnia. Jó, még most a korából fakadóan nem tud magának kakaót készíteni, de a szobájában például remekül el tud pakolni maga is.
A férjeink nem a gyerekeink, hanem a társaink. Férfiak. És attól ugyanolyan férfiak, ha elrakják a zoknit maguk után. Mi meg nem az anyukájuk vagyunk, hanem a társaik. Nők. És akkor is nőnek érzem magam, ha férfimunkát kell csinálnom. Szívesen.

Igen, sajna a munkahelyen nagy mostanában a fluktuáció, a legjobb, hogy senki nem tudja, mi miért történik.
Én szeretem az életvidám, nevetős embereket, és talán jobb lesz, ha nem egyedül ülök, de félek is tőle. Eszembe jut, amit egyszer írtál: álarc mögött remegő állatka. Nekem régen eszembe sem jutott volna ilyesmitől tartani, hogy új szobatársam lesz, most minden apró változástól félek.

Tüncike
Cipő elöl hagyva, mikor átbukok már rajtuk, elrakom.
Szennyestartó előtt a ruh.
Reggeli kávécsésze a számítógép asztalon még délután is.
Vacsi megvolt, tálca a konyhába ki, de minden rajtahagyva.
Egész heti nadrágok elöl.
Borotválkozós, ha végzett, elölhagyva, nyitott hajzselé kupakkal...
Betti megy és pakol.

sziasztok!

Jázi, hunvagyok! Hát ti?

Engem ma a hányingerem ébresztett Már álmomban is rosszul voltam a vonaton (Nemtom, hová utaztam és sajna mielőtt megérkeztem volna, reggel lett )
Most nemtom, hogy beteg vagyok, vagy csak gyomorrontás. nedemitől?? Palacsintától lehet?

Zaha, megérkezett a pufi szobatárs? Milyen milyen?
Képzeld, tegnap olvastam egy cikkben Zaha Hadid építészről! Te tudtad, hogy van ilyen keresztnév?

zoknik..
"az enyém gombóccá gyűrve hozza haza a melóból, zacskóstól beteszi a kádba... "
Tünci
Nálunk: sokszor nem engedi, hogy én mossam (vagyis pakoljam a gépbe) a ruháit, mert - szerinte - nem tudom kiválogatni, hogy mit mivel lehet! Mindent külön most, saját rendszer szerint. Követhetetlen. Amit én két fordulóval megoldanék (fehér, színes) azt ő öt kupacba válogatja.

Ma van a zene világnapjaaaa!!!!!

Franka:helllóóóóó koma!
A pizzától van gyomorrontásod?Megmérgezted magad...

Tünci:úgyis otthon vagy egész nap, látod, eddig aggódtál mit fogsz csinálni .Mostmár van tennivaló:pakolás férjecske után.

Akkor csajok, hangerőket a maximumra!

még az előző oldaliakra:

Tünci, a férjeddel megismerkedős történet tanulságos lehetne sok halogató bénázónak (A), hogy ne hagyja elúszni az esélyt, legalább megpróbálhatta volna, hogy tudja, nem is Te kellesz neki. hehehe Csak viccölök, no.
TE jól választottál!

Betti, ez a 20 évvel idősebb pasi.. jujj! Látok ilyet közelről is Egy barátnőm is már évek óta van egy ilyen "kapcsolatban", kb ezerszer mondta, hogy mostmár vége, nem kér ebből többet, de aztán tovább folytatja. Már nem is érdemes erről beszélni vele, mert hiába mondom, meg tudja ő is, hogy kikészíti, mégsem zárja le.
A pályázatot nem értem. Őt nyerted? Ez valami rabszolgavásáron lehetett...
A naplóírás nagyon jó! sajnálom, hogy én csak rövid ideig írtam, jókat derülhetnék az egykori önmagamon. Most is írod?

Jázi, fiú füzet!!! felröhögtem.
Nem írtad még meg, hogy a férjeddel hogy jöttél össze! Halljuk! Halljuk!

Zaha, fámfátál. Nekem is sok energiám elment a titkolózásra: Lehetőleg senki ne tudja meg, kiért csorgatom a nyálam!

Jó reggelt!

Szeretitek a francia popzenét?Én napok óta azt hallgatom!!!

http://www.youtube.com/watch?v=8wxlFbOD ... re=related

http://www.youtube.com/watch?v=1omwgrhJlKQ&feature=fvw

Ez a második nagy kedvencem, de mindegyiktől van egy pár albumom.

Betti, Franka, akkor nálatok se megyszerű eset a Pasi!

Megyek palacsintát sütni....

Helló csajok.

Megérkezett Pufi, aki egyelőre szimpi, de majd meglátjuk. Már előtte is bőgtem, mivel bejött az előző szobatársam, tudjátok, a jófej fiú, akit áthelyeztek, hogy meghalt az anyukája.

Én pont ma reggel szóltam férjúrnak, hogy lát-e lábakat a tányérokon, amiből este evett, és a pulton pihennek. De amúgy rendes tag, mert vette az adást, hogy neki is odáig ér a keze, mint az enyém, megcsinál minden ilyesmit. Nagy elvárásaim mondjuk nincsenek, csak olyan földönjárók.

Franka, mit ettél?
Zaha Hadidról egyszer írtam itt is, mikor kérdezte valaki, mi ez a név, hogy tulajdonképpen én a Zalán és Hajna nevéből raktam össze a nick-et, de van egy ilyen nőci is. Olyan szép a neve.
Akkor Frenki nagyon professzionális, mi pedig már ketten vagyunk fámfátálok, milyen sikeresek lehetnénk, ha nekiindulnánk az éjszakának!

Zene világnapja, éljen!
Tüncike, én szeretem a francia zenét! Pl. Air, de jöhet MC Solaar is, vagy Saint Germain, vagy Charlotte Gainsbourg vagy még sokan mások.
Itt bent nem tudom megnézni a két linket, majd otthon.

Tegnapi kollégától, aki előtt bőgtem, kaptam most egy doboz Raffaello-t. Kértek?

Majd bőgök máskor is.
Hű, de rossz.

Zaha:diló vagy!

Raffaello, én az uramtól szoktam kapni, ha nagyon megbőget...

Ma beszélgettünk, mondtam neki, hogy szerintem idegbeteg mostanában, szerinte meg én vagyok az... jól megbeszéltük ,nem?


Remélem, hamar összeszoktok..Zaha, szeretnél olyan kollegát, akivel akármikor beszélhetnél a gyerekekről??Ha vki olyan lenne, aki pontosan ért?Nekem néha jól esett volna, voltak napok amikor szívesen beszéltem volna..

A találkozón is említetted ezt az építészt.

Ma kaptam rendes táppénzt, 30 napot le tudtam adni.. 67 ezer.marha kevés ez is, viszont ami még sokkal nevetségesebb, hogy csak 6-7 ezerrel kevesebb, mintha egész hónapban dolgoztam volna.Ezt az összeget számolta múltkor a bérszámfejtős csajszi, ha ügyelek ,hogy mindig teljes hónapot adjak le, akkor nem lesz baj.És kapok végig étkezési jegyet, nálunk nem vonják meg, vagy talán majd januártól, a változások miatt.

Sütöttem kb 30 palacsinát, megettem ötöt és nem maradt egy se...jó az uram huzata..de a gyümölcsleves nem kellett neki.

viszont egyszer becsukta napközben a szekrényajtót, de mikor kivette az pulcsit indulás előtt, akkor már nyitva maradt..

Tünci . szekrényajtó. Azért láthatod, hogy fejlődőképes! az is valami

Zaha szkennelj nekünk raffaellot!

Lehet, hogy az esti palacsintától lettem rosszul. Mindegy, elmúlt. Nálunk is ez van, hogy sütés közben megeszek hármat, majd jön Frenk (:lol: ) és 5 db/perc-es sebeséggel eltünteti az összeset. Ő persze nincs rosszul Néha villámgyorsan kell reagálnom, hogy megmentsek még magamnak egyet.

francia zenéket nem ismerek, de ezeket most megnéztem. Tünci, te érted is mit énekelnek?

Ó, persze, hogyne érteném..az elsőben pl egy "pici paci", akiről szól a dal, hallgasd csak meg!!!!

óóóó tényleg! ha jól figyelek, tényleg érteni kezdem..

Kiscsillagot ismeritek?

http://www.youtube.com/watch?v=XfjDfo1C ... 238E20DCDB
http://www.youtube.com/watch?v=QkgkRT7C ... re=related

Nem kifejezetten szeretem Kispál és a Borzt, de ezek nem is rosszak..

dettó. De ez egy másik banda, "csak" az énekes uaz. Ha ritkán hallgatom, akkor tecccik

Olyan nem tudom milyen nap van ma.

Milyen?

Nem tudom.

Olyan nyomott ez a mai nap.....

Nahát, mivan csajok?,Mi ez az általános melankólia???

Olyan szép idő lett itt dálután, elmentem sétálni, meg Violához is, meg a boltba, tök jól esett,megyek vacsorázni, aztán még benézek, hátha írtok.

Igen,Tünci épp mondtam a férjemnek,hogy úgy örülök,hogy
ilyen szép idő van és megbirjuk csinálni a fütést!Tavaly ilyenkor már vagy 15 napja tüzeltünk,emlékszem a barátnőm lagzija szept.20.-án volt és akkor már annyira hűvös volt!Remélem bár még 2 hétig ilyen idő lesz!Igazi sétálásra való,...
Melankólia----nem tudom biztos a levegőben van valami

Kispál és a borz---elment a vándor...nekem nagyon tetszik

Ja és Tünci tőled kedvet kapván én is palacsintát sütöttem és még a drága öcsikéimet is meghívtam palacsintára

Betti már jobb a kedved?

Gyerekek, írt a Magdi.
Háááát...
Szóval.
Ajánlott egy csoportot, babájukat elvesztett nőknek. Ez ingyenes, de csoport, kösz nem.
A vele való találkozás díja 7.000 Ft/óra. Azt írta, ő nem úgy dolgozik, mint a pszichók, hogy rendszeresen találkozunk, hanem egyszer egy nagy beszélgetés, 3-4 óra, szóval mondjuk 30 ropiért beszélgethetnénk.
Szóval ez kilőve.

Na, gyertek csak elő, kivel mi az ábra?

Zaha irtam privit,megkaptad?

Zaha, sajnálom, többet vártam én is a dologtól..hát a mai világban a gyász sincs ingyen... a csoportot kizártnak tartod?Végülis mi is, itt is ,az vagyunk..

Pontosan Tüncikém, erre gondoltam én is.

szinti, megkaptam és este írok!

Jázmin, Franka?

Betti, jobb a kedved?

Nem . de majd kialszom.

Mi a baj,Betti??????Nem szoktál Te ilyen lenni, mi történt??????

Jó reggelt. Iszom a kávémat. Esős időnek nagyon szép van. De jó ez is.

Tegnap bemásztam a városba, besétáltam, kicsit mozogni, hogy beregisztrálok újra a könyvtárba. Fél 12-re értem be. És egyedül csütörtökön nyit egy órakor. Hazajöttem. Most mindjárt megpróbálom a témát újra, de először megnézem a neten, nehogy ma szünnap legyen.

Tegnap az új cipőm volt rajtam, mint később rájöttem nem másfél órás sétában kellett volna bejáratni, szétszedte a lábam. Erre még jött a napok óta kiújult térdfájásom, de úgy, hogy éjjel nem tudok behajlított lábbal aludni és tartósan sem tudom behajlítani, ami mostmár átterjedt a combforgómra is. Balon kezdi félévente és megy a jobbra is, most még azt várom. Csak most semmi krém, meg gyógyszer, úgyhogy türöm. Ha leguggolok, akkor kell legyen valami, amibe vissza bírok kapaszkodni, nem rossz. A sok futás 30 év fele jelentkezik, hiába az extra hiper szuper futócipő.....

Sziasztok!


Próbáltam amennyire tudtam visszaolvasni a topikot az utóbbi pár napban. Hátha úgy tudok erőt meriteni. Most már tudom, hogy nem csak nekem fáj ennyire. Láttam miken mentetek keresztül amig idáig eljutottatok. Sajnálom, hogy mindenkinek ilyeneken kellett átesni. Milyen sokan is vagyunk. Nem szeretnék folyamatosan irni, most ne haragudjatok, de én már itt nem látom azt az erőt amivel a kezdő csapat egymásba kapaszkodva húzta ki egymást a gödörből időről-időre. Most is próbáltok egymásnak vigasztaló szavakat irni, de ez már nem tűnik olyan húzóerőnek.
Láttam a hirtelen szétesést is. Nagyon sajnáltam, hogy igy alakult.
Remélem hogy nem értetek félre, egy párszor át kellett irnom, mire leirtam, úgy hogy ne legyen senkinek bántó.


Mindenkinek kivánom hogy érje el minél előbb, a vágyait.

Betti és ma hogy vagy?

Többiek?

Ma megint baromságokat álmodtam. Fáradtabban ébredek, mint ahogy lefeküdtem.
Képzeljétek, néhány hete azt álmodtam, hogy egy hatalmas kupolás épületben sétálok egyedül, majd egyszercsak egy medencéhez érek, aminek olyan szép türkíz színű a víze mint a trópusi tengereknek. Ebben a medencében úszkáltam egy fehér kiselefánttal! Átkaroltam a nyakát, beszéltem neki, vagy vele, nem tudom. Olyan nyugodt volt minden. A távolban voltak emberek, de nem hallottam őket, csak a víz csobogását, meg a saját hangomat, ahogy sutyorgok az elefántnak. Nagyon jó érzés volt... könnyű lebegés. Szívesen visszamennék abba az álomba.

Annyira élesen élt bennem ez napokig, hogy megnéztem egy álmoskönyvben, hogy mit jelent a fehér elefánt. Nem szoktam ilyesmit, csak most tényleg nagyon érdekelt, hogy na vajon mit írnak erre.
Fehér elefánt: hatalmas megkönnyebbülés.
Reménykedtem, hogy talán tényleg van benne valami, és majd jön a megkönnyebbülés, már nem fog annyira fájni.. vagy nem is tudom, mire számítottam.
De nem történt változás, ugyanúgy "hullámzok".

Zsolika

Egy év. Hatalmas idő. Egy évvel ezelőtt mindenki lelke más volt. Összekapaszkodva, sokszor az őrület határán, bukdácsolva, egymást noszogatva, Egy év alatt kell változzon a lélek, mégha most nem is hiszed még el. Én sem hittem el. Mostmár tudunk másról is beszélni, tudunk nevetni is, ha kell, mert élni kell.
De azt gondolom, hogy ha én nem írhatnék ide, továbbra is minden gondolatomat, hülyeségemet, néha biztos megbolondulnék.
Tudod, a második babámat februárban vesztettem el és a lányok fél év elteltével is egy emberként jöttek segítségemre, vannak itt olyan személyek is, akik később csatlakoztak, szerintem nem csalódtak.
A segítség mindenkinek máshonnan érkezik, lehet, neked nem mi leszünk az. Felajánlottuk a beszéd lehetőségét, nagy dolog ám az néha, és bármikor úgy érzed, hogy szükséged lesz rá, itt leszünk, de lehet neked más irány fog segíteni.

Franka, csatlakozom a hülyeséget álmodók táborához..az egész éjszakám olyan borzalmas egyveleg volt, hogy nem is lehet elmesélni..

Zsolika
Kívánom Neked ,hogy mihamarabb találd meg a számodra megfelelő támaszt és segítséget és ha bármikor úgy érzed bármiben segíthetünk, ne habozz hozzánk fordulni!!!

Az írásod viszont egy fontos dologra világított rá..néhányszor megkaptam kritikaként(egyszer-egyszer nyíltan a fórumba is..), hogy akik már új úton járnak azoknak nem itt a helye, mert emiatt nem jönnek azok,akiknek szüksége lenne ránk..de most azt hiszem jól gondoltam korábban is, ohgy nem ez volt az oka..hiszen Franka sem egy éve csatlakozott, s mégis megtalálta a helyét, mert akarta..Azért nem csatlakoznak sokan, mert egy több, mnit egy éves topikba már nehéz..mint egy meglévő baráti csapatba is nehéz..hiába mondjuk ,hogy gyertek, ha nem akartok..erőltetni nem lehet, mert akkor úgysem érne semmit.
Igen, egy éve egyszerre voltunk egy helyen, most nem.Elnézem nap, mint nap Zaha és Franka vonalzóját..8-9 hónap elteltével neklem már minden vágyam az volt, hogy leteljen a várakozási idő és új remény jöhessen..Zaha és Franka nem tart itt, valószínűleg nem is értik, nekem honnan volt az erő..ahogy én sem értettem azokat, akik a vágyott, várt baba elvesztése után 2-3-4 hónappal már próbálkoztak és számtalan példát tudnék hozni ,hogy a közeljövőben szülnek, pedig később történt velük a borzalom, mnit velem..én sem értettem Őket, hogy volt elég oly kevés idő..
És igen,sajnos a kezdeti csapatot szépen, módszeresen tette tönkre vmi..mindenkinek saját megítélésére bízom, hogy mi, nekem is megvan a történtekről a véleményem.

Franka
Álmok...hm. Én ehhez nem értek annyira, de annyi biztos, hogy nem rossz, ha a megnyugvásról álmodsz, valahol már úton van.

Bezzeg, ami marhaságot én szedtem össze álmomban....
Csajok, én Mel Gibbsonnal álmodtam az éjjel, a pasim volt és nagyon figyelmes, kedves. Valami kirándulásra vitt el. Kérem az értelmezéseket!

Azt gondolom, ha még ott tartanánk, ahol egy éve az baj lenne. Azt azonban soha nem felejtjük el, hogy miért is vagyunk itt.
A szakadást én pedig pozitív dolognak értékelem, egyik félnek sem tett rosszat.

Délelőtt itt garázdálkodok, számlákat rögzítek az neten, sokszor benézelődök majd.

Zsolika, írtam privit. Látom, hogy még nem láttad. Egy részét Tünci itt megismételte. Honnan tudtad, Tüüünciii??

"8-9 hónap elteltével nekem már minden vágyam az volt, hogy leteljen a várakozási idő és új remény jöhessen..Zaha és Franka nem tart itt, valószínűleg nem is értik, nekem honnan volt az erő.."

nna, bár nem volt kérdés, azért írogatok erről kicsit. vagy sokat. A nagy semmittevés közepette nem nehéz időt szakítani.

Amikor először beestem ide, igazából nem is akartam semmiféle lelkizést, meg fórumba kapcsolódást, ismerkedést.. semmi ilyesmit.
Csak azt kérdeztem, hogy a császárosoknak itt mennyi várakozási időt mondtak a köv. terhesség előtt. A kisbabám halála óta az volt az egyetlen kapaszkodóm, hogy hamarosan itt lesz a második. Sirattam a kislányomat és terveztem a második gyereket. Semmi más nem érdekelt. Legalább tíz orvost megkérdeztem, mit javasol. Minden császáros ismerőst erről faggattam, kinek mik a tapasztalatai. Nem akartam 6 hónapot várni. Próbáltam kicsikarni minél több olyan véleményt, miszerint, már 3 hónap után lehet. Rengeteget olvastam erről. De ettől persze nem lettek jobbak az esélyeink, és nem múlt gyorsabban az idő.
A második gyerek volt a reménysugár... fény az éjszakában.. szalmaszál, amibe kapaszkodtam. Úgy vártam a júniust, mint aaaaaaa ..... Nem tudom. Mint soha semmit ezelőtt. Még az első születését sem vártam ennyire. Egyszerűen ez volt a maradék picuri lehetőség az életre. Azért keltem fel reggel, hogy normális maradjak, mert júniusban topon kell lennem. Ezért ettem naponta legalább kétszer, mégha nem is voltam éhes. Ezért fésülködtem, ezért töröltem le a port, töltöttem fel a telefonom, locsoltam a virágokat, próbáltam úgy viselkedni mint egy épeszű normális ember, apró banális dolgokat megtenni, amik nagy erőfeszítésbe kerülnek.. mert tudtam, hogy máskülönben semmi esélyem a Másodikra. Ha tudtam volna, hogy nem lesz második, biztos, hogy kiszálltam volna.
Gyűlöltem ezt a rohadt világot, hogy hagyja, hogy ez megtörténjen, és úgy tesz, mintha minden menne tovább. Gyűlöltem, hogy bár mindent megtettem, elvette tőlem azt, aki a világot, az életemet jelentette. És a világ ezek után elvárja, hogy kelj fel, porold le magad, és fütyörészve menj tovább. És azt is gyűlöltem, hogy miután átéled a legrosszabbat, nem kaphatsz enyhítést, nem kaphatsz valami jót, hogy ne az élet és a halál között billegj a falat kaparva, hanem várni kell. És még várni, várni, várni, amikor annyira lassan múlnak a napok.. és tudod, hogy ha eljön az idő, amikor már "szabad a pálya", akkor is még legalább kilenc hónapot várnod kell.
És közben nem szabad sírni, nem szabad ordítani, mert másoknak ez rossz, nem tudják elviselni. Tekintettel kell lenni a környezetre, mert rosszkedvűek lesznek tőlem, ha nem vagyok kedves. De mindig csak az lebeg(ett) a szemem előtt, hogy "jó" legyek, így majdcsak elérkezik az amire várok. De nem. Nem érkezett el. És azóta én már feladtam. Nekem mostmár édesmindegy, hogy mi történik, mintha kívül állnék a világon. Persze néha elborzaszt, hogy vannak szörnyűségek, meg örülök, ha valakivel valami jó történik. De az egész "élet" olyan távolinak tűnik, homályos, idegen, nem vagyok benne. Nem is tudom, mit keresek én itt, semmi dolgom, semmi közöm semmihez. Ugyanaz, mint az első hetekben. Hogy mostmár jöhetne, jőjjön a világvége, meg h1n1, mindenféle járvány, igazából, csak másokat sajnálnék, de óriási megkönnyebbülés lenne, hogy tudnám végre végre itt a vége (fuss el véle), nem kell tovább kínlódni.
De azért öngyilkos merénylő nem leszek, nyugi.
Lehet, hogy ez is egy olyan hsz, amit nem kellene elküldenem. Hmm hmmm

Ennyi mára elég is belőlem. Látszik mennyire fogalmazagattam(semennyire), hol jelen, hol múlt időben írtam..pff

�s még várni, várni, várni, amikor annyira lassan múlnak a napok.. és tudod, hogy ha eljön az idő, amikor már "szabad a pálya", akkor is még legalább kilenc hónapot várnod kell.

Hogy gyülöltem azt az időszakot, hogy számoltam a heteket, menstruációkat, hogy már csak kétszer kell megjöjjön, már csak egyszer.......
Franka, nagyon szépen leírtad, sajnos.

Sziasztok Lányok!

Néhány napja bukkantam rá erre a topikra, és azóta minden percet kihasználva olvasom... Az első oldalon kezdtem, és még csak a 15. körül tartok. Gyakorlatilag reménytelen mind a 386-ot elolvasnom. Ezért kérlek, ha bármi olyan kérdeznék, vagy írnék ami bánt valakit ne haragudjatok meg érte.

Az én történetem: 2 évvel ezelőtt egy 8 hetes terhességgel elvetéltem. Septum a méhben > valószínűleg nem tudok a jövőben sem így kihordani babát > műtét. Közben egy cisztára bukkanás az egyik petefészkemben > úabb műtét. 1,5 év kihagyás, nem is próbálkoztunk, felejteni akartunk és regenerálódni. Idén márciusban, váratlanul pozitív terhességi teszt. Vegyes érzelmek. Boldogság, nagyon nagy boldogság.... És aggodalom. Vajon ezúttal sikerül? Aztán néhány nap alatt szépen megbeszéltem magammal, hogy nincs miért aggódnom. Minden rendben lesz, a méhemet helyrehozták, szedek vitaminokat, egészségesen élek, nem lehet semmi gond. De volt. Első trimeszterben vérezgetések, hol több, hol kevesebb... Utrogestan, fekvés, kímélő életmód, stb... Elértük a 12. hetet, túljutottunk a nehezén, de azért még aggódtam... Aztán eljutottunk a 16. hétig is. Most már tényleg nem lehet gond. Kirobbanó formában voltam, úgy éreztem enyém a világ, bármire képes vagyok. Jól vagyok, köszönöm, egészséges a kisbabánk. A 18. heti genetikai UH-n kiderül, hogy kislány. Istenem, ez volt minden vágyunk a férjemmel, egy kislány. Eszter lesz, mindig is Esztert szerettünk volna, amióta csak tudjuk, hogy mi egyek vagyunk. Betöltöttük a 20. hetet, félidő. Nő a pocakom, már merek terhes ruhákat venni, már nem kell babonával foglalkoznom.
Aztán egy átlagos pénteki napon a 21. héten gyanús jeleket észlelek. Inkább bemegyek a kórházba, nehogy gond legyen. De bizony gond van. Nyitva a méhszáj, magzatburok kikandikál. Meg sem mozdulhatok, maradjak fekve, infúziót kapok, ami megállítja az esetleges méhösszehúzódásokat. És vázolják a lehetőségeket. Össze kellene varrni a méhszájat, de addig nem tudják, amíg a magzatburok kiboltosodik. Ha pár napig fekszem feltett lábakkal, és kapom az infúziót, akkor talán visszahúzódik, de csak talán, és akkor megműtenek. De megvan az esélye a koraszülésnek is. Nem akarom elhinni, biztos egy rossz álom, az nem lehet, hogy ez velünk történik!!!! Bömbölök, nem tudok megnyugodni, hiába mondja mindenki, hogy ezzel is ártok... Aztán egyszer pár óra múlva mindenem kezd fájni... A fekvéstől, a mozdulatlanságtól -gondolom én- Valahogy eltelik az éjszaka, de a másnap reggel még rosszabb... Egyre jobban fáj a derekam, - ezek a nyomorult kórházi ágyak és matracok- gondolom ismét én. De aztán egyre jobban fáj minden, izzadok, kérem, hogy segítsenek rajtam, de mindenki csak a fejét csóválja. Nem tudnak mit tenni, semmit sem tudnak megakadályozni.... Nekem meg szörnyű érzéseim vannak, sosem bocsájtom meg magamnak: érzem, hogy már nem tehetek semmit, és csak egyetlen dologra vágyom: legyen már vége a fájdalomnak.... És aztán egyszer délután 5 körül vége van. Elfolyik a magzatvíz, meg kell szülnöm. Tiltakozom, nem akarom elengedni Őt. Nem igazság, nem így képzeletem, nem történhet ez velünk....!!!!!!!!!!!! Szülés, altatás, műtő, egészségügyi kaparás.....
És az ébredés.... Egy szörnyű ébredés. Csönd van, és már semmi sem fáj. Egy pillanatig azt hittem, hogy ez az az ébredés, amire vártam. Felébredtem a rossz álomból. De ez csak egy pillanatig tart, majd jön a kegyetlen igazság. A férjem ott ül mellettem, fogja a kezem és azt mondja, hogy elment Eszter...

Ez 2,5 hónapja történt. Nem kell senkinek sem elmondanom milyen hetek következtek. Volt minden: önvád, elképesztő fájdalom, megnemértés, gyűlölet mindenki iránt aki terhes, vagy aki babakocsit tologat..... Közben persze megjött a tejem (bromocryptin ellenére), küzdelem azzal. Beköltözés az új lakásba, ahol korábban boldogan "mutogattam" Eszternek, hogy melyik lesz az ő szobája.... Tetszett neki nagyon, éreztem...

Az orvosom szerint 3 hónap elteltével újra próbálkozhatunk, és ez lassan következik. De én tele vagyok kettős érzésekkel..... El sem tudom mondani mennyire várom, hogy új esélyt kapjunk, ugyanakkor meg rettegek.... Mi van ha most sem sikerül... Hogy tudok 9 hónapig nyugodt és kiegyensúlyozott maradni? Hogy kell ezt csinálni?????? Hiszen az érzéseim ösztönösek, nem tudok parancsolni nekik.... Félek egy esetleges újabb kudarctól, biztos, hogy még egyszer nem élném túl ugyanezt. És persze közben minden porcikámmal remegek egy kisbabáért. Egy kisbabáért, aki sosem fogja Eszterünket pótolni, de enyhíti majd a fájdalmat és az űrt, ami utána maradt....

Hálás vagyok ezért a fórumért, mert bár nagyon sajnálom, hogy ilyen sokan vagyunk, mégis jó tudni, hogy (sajnos) nem vagyok egyedül....

Üdv Nektek!

Zsófi

Zsófi:egy nagy ölelés Neked, üdv itt nálunk.Nagyon nagyon sajnálom a kislányodat.Itt szinte mindenkinek a kislánya halt meg.
Ide jöhetsz bármikor bármilyen érzéssel vagy gondolattal, segíteni fog, ha kibeszéled.((()))

Utólag mondtak valamit?Hogy miért halt meg a babátok, mi történhetett?

Igazából valamilyen felszálló bakteriális fertőzésre gyanaksznak, de ez nem bizonyított, mivel nem csináltak azonnal tenyésztést, utólag meg már nem volt értelme, mert rengeteg antibiotikumot kaptam..... Ő egészséges volt......

Azt hiszem az a legrohadtabb dolog, ha nem tudod az igazi, pontos okát.Még azt is elvették tőled.