Sziasztok!
A mostani hosszú eltünésem nem volt véletlen...
2010. 06. 15-én, 13:16-kor megszületett Petra, 2150 gr, 48 cm. !!!
36+3 napra született, de szerencsére minden rendben van, nevéhez méltóan (kőszikla) igazi erős kiscsaj. (Bár férjem szerint még inkább csak kis kavics.)
Hát nem így terveztük, de végül is minden rendben van.
16-án negyed 1-kor arra keltem, hogy mintha valami folyna... kb. negyed órán keresztül igyekeztem elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy ez AZ, de aztán minden baba-mocorgásnál folyt, és akkor is, ha én megmozdultam. Ébresztettem férjemet, és mire felálltam, már kétség sem fért hozzá: ez a magzatvíz. Zuhany, riadólánc Dórihoz, 2-re benn voltunk a kórházban.
Az ügyeletes szülésznő (Kriszta) nagyon aranyos volt, viszont az ügyeletes orvos (Afaneh) vizsgálata felért egy erőszakkal. Úgyhogy úgy döntöttem, megvárom a doktornőt.
kb. fél 6-ig pihi, ctg, beöntés, borotválás, antibiotikum a burokrepedés miatt, stb. aztán belehúztam, mászkáltam, stb. A fájások 4-5 óra körül még 10 percesek voltak, aztán beerősödtek, és kb. 6-7-től 2-3-4 percenként jöttek. Nálam ez volt a "rendszer". Közben megjött a doktornő is, és alig 2 ujjnyira voltam kitágulva. 4 császár volt akkor délelőtt, úgyhogy csak ezek szüneteiben láttam a doktornőt. Ez ment 11-ig. KÖzben kaptam cukros infúziót, hogy legyen energiám. 11-től ctg-n voltam, és őszintén szólva szerintem elaludtam, mert nagyon kiesett az idő 12-ig. Akkor megint kezdtem a sétát körbe-körbe a "társalgóban" vagy mi az, meg-megállva a fájásoknál. Az sem lett volna feltűnő, ha kényszerzubbony van rajtam, olyan elszántan meneteltem.
1-kor behívott a szülőszobába a doktornő, hogy megvizsgáljon: bő két ujjnyi, és teljesen eltűnt méhszáj... hát én nem voltam boldog ettől a hírtől, de ők azt mondták, hogy semmi gáz, időnk van bőven. CSak én már hulla fáradt voltam, és iszonyat éhes... Erre kaptam még egy cukros lötyit a vénámba, és elküldték a férjem ebédelni. kb. 5 perc múlva mondtam a szülésznőnek (közben váltás volt, és a Sztakóné, Gyöngyi volt velem a finisben), hogy kakilnom kell... Mondta, hogy ok. de előbb megvizsgál, mert látott ő már ilyet többedszer szülő nőknél, hogy hosszú vajúdás után pikk-pakk meglett a baba. Megvizsgált, és kiabált a csecsemősöknek, és a doktornőnek, hogy mindenki jöjjön, apukát hívják vissza a büféből, mert itt a baba feje... Elég hihetetlenül hangzott, de kétségtelenül rámtörtek a tolófájások. Az első tolófájáshoz fel sem tudták emelni azt a lábtartó izét, mert mindenki csak kapkodott mindent elő a baba érkezéséhez. A férjemnek a házi telefonon letelefonáltak, hogy rohanjon... Szerencsére mindenki odaért (a szülésznő szerint az a szerencsém/szerencséjük, hogy lassan jöttek a tolófájások, mert mindenki lemaradt volna.
) 13.16-kor megszületett Petra. NAgyon picike lett, de mondták, hogy ha születéskor jól van, akkor nem viszik el másik kórházba. 9/10 Apgarja lett. S zerda reggelig inkubátorban volt, és addigra már tartani tudta a cukrát, és a hőjét, úgyhogy nálam lehetett. MÁsnap majdnem egész nap, és az azt követő fél nap visszakerült az inkubátorba, mert sárgulni kezdett, és fény alá tették. Már szerdától kapott tápszert, hogy a lehető legkevesebbet veszítsen a súlyából, és mire a fény alá került, már tudtam neki lefejt tejet vinni az etetésre. Szerencsére jól beindult. Hétfőn még egy biztonsági kontrollt csinált a csecsemős doktornő, és kedden hazajöhettünk. Ekkor volt 2060 gr, a tegnapi mérlegelésnél 2190 gr, úgyhogy szépen gyarapszik. Igazi kis "pálcika-ember".
Sokat segített az egy hét elviselésében, hogy ilyen tök jó állapotok vannak a kórházban. És nem hiányzott a klíma, mert pont hideg napok voltak.
NEkem személy szerint nem volt bajom a személyzettel sem. A csecsemősökkel igen "szoros" kapcsolatba kerültem, mert szinte 3 napon keresztül bejáratos voltam az etetés miatt... nagyon rendesek voltak, és még a lelkemet is ápolták, mikor benntartották Petrát. Mindegyiknek volt egy kedves szava hozzám. Nem egyszerű arra menni a 10 órás vizit után, hogy mindenkinek kiadják a babáját, engem meg behívnak, hogy nézzem meg, aztán 3 óránként vigyek neki kaját: ott van az inkubátorban egy szál pelenkában, lekötött szemmel... először elsírtam magam.
Számítottam rá, hogy ez lesz, de nagyon rossz érzés volt így látni.
A doktornővel kapcsolatban maximálisan elégedett vagyok, és szerencsére szuper szülésznőt is sikerült kifognom. A szobatársaim tök jó fejek voltak, úgyhogy nem is volt vészes az 1 hét sem. Azért itthon jobb.
Szerencsére túl vagyunk a nehezén, már csak nőni kell.
Bocsánat, ez jó hosszúra sikeredett, de tartalmas is volt az elmúlt két hetünk.
Hodo, gratulálok. Ezek szerint egyszerre voltunk benn. Én az 1-ben voltam, te melyikben feküdtél?