Tudom, hogy kicsit megkésve, de meghosztam a szüléstörténetem, ha még érdekel Titeket...
Szóval január 31-én reggel negyed 9-kor felültem az ágyban, és elfolyt a magzatvíz. Szaladtam ki a wc-re, hogy megnézzem, ugyan mi folyik, bár előtte mindig azt hangoztattam, hogy nem tudom, hogy lehet a magzatvizet azzal összekeverni, hogy valaki bepisilt, most mégis ez jutott eszembe nekem is
A wc-n aztán kiderült, hogy nem pisiltem be, ahogy a tankönyv megírja, a magzatvíz tök átlátszó és szagtalan volt (IGEN, megszagoltam). Rohantam be a telefonomért, hívtam a Párom, aki egyből mondta, hogy majd visszahív, mire én elég határozottan közöltem vele, hogy nem, jöjjön haza. (elmondása szerint még legalább 5 perc volt, mire el tudott indulni, mert a főnöke épp telefonált, és mondta, hogy várja meg, míg leteszi, mire a Párom próbált közbeszólni, hogy „de…”, mire a főnöke, hogy várjon… közben bejött egy kolléga, akinek a Párom mondta, hogy mondja már meg a főnöknek, hogy ő most elmegy, mire a főnök újra közbeszólt, hogy várjon már… aztán csaksikerült annyit mondani, hogy „elfolyt a magzatvíz”, mire a főnöke közölte, hogy menjen már, mire vár??!
)
Itthon pánikban kezdtem kapkodni, aztán csak sikerült felöltözni, terhes kiskönyvet felkapni, kutyának búcsúpuszit adni, és indulás befelé.
Odafelé még vitáztunk, hogy nem, biztos nem kell itt szülnünk, hiába mondták előző este szülésfelkészítőn, hogy ilyenkor már… drága Párom bizakodott (én már nem, már tudtam, hogy MA szülünk).
Na, dokim pont ügyelt persze ¾ 9-kor felvettek, azt mondta, a méhszáj 1 ujjnyi, „ma baba lesz”. És nincs más teendő, mint várni, ha 5-6 órán belül nem lesznek fájások, akkor majd segítünk. (MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII hogy 5-6 órán belül??) Addig csak feküdjek, ctg a hasamon. Párom hazarohant a cuccokért, meg szétosztani a kutyákat (nah, ebből a szülők is tudják – elkezdtek idegelni meg egymást hívogatni
), én meg feküdtem, és a Hugomnak bőgtem a telefonba. Fél óra alatt sikerült megemészteni, hogy igen, ITT szülök és igen, MOST, utána már csak előre néztem. Meg idegeltem, hogy ha feküdnöm kell, hogy fog haladni ez az egész.
10 körül éreztem, hogy „na ez már fájás”, el is búcsúztam Hugomtól, hogy nemigen fogok én beszélni, ha ez ilyen lesz… meg ment az sms Páromnak, hogy húzzon bele…
10 perc múlva ott is volt, közben tőlem vért vettek, bemutatkozott a szülésznő, meg együtt röhögtünk, mikor panaszkodtam, hogy a terheskönyvekben csak a 8. hónapig jutottam… Kérdezte, hogy de hát mit akartam olvasni, majd ha ott tartunk, ő segít, azt nem lehet könyvből megtanulni… Erre én, hogy de akkor is, elméletben tudni akartam volna… (azt már nem is mondom, hogy a Hugomnak meg azt panaszoltam, hogy nem voltam kozmetikusnál, és a hajam sem festettük be – ő bölcsen hallgatott, nem tudom, hogy bírta ki, hogy ne röhögjön).
10-től 12-ig a vajúdóban voltam, addigra szabadult fel az egyetlen apás szülőszoba, ahol az összes alternatív vajúdás-segítő eszköz egyetlen egy darab labda. Mikor Párom megjött, kikéredzkedtem wc-re, így lekerült rólam a ctg, és már nem is rakták vissza, délig mászkáltam, amikor épp nem fájtam (nem voltak túl hosszú séták, mert 2 percesekkel kezdtem). Közben meg magyaráztam Lucának, hogy most már túrjon lefele, ha belekezdett…
Fél 12 körül jött a dokim, a szülésznő kérdezte, hogy előkészítsen-e, erre a dokim, hogy beszéljük meg, mit szeretnék, beöntés, borotválás… Ekkor kezdtem megnyugodni, hogy a dokim szem előtt tartja, hogy én SEMMIT nem akarok,az egész szülés alatt, csak amit muszáj.
Megegyeztünk a borotválásban, utána mehettem zuhanyozni. Az egyetlen, amihez szüléskor ragaszkodtam (volna) a melegvíz, ezért is akartam máshol szülni… na mondom, ki se jövök a zuhany alól… erre… nem hiszitek el: NEM VOLT MELEGVÍZ!!! Hát én ott álltam, fájtam, és röhögtem, de nagyon. Párom azt hitte, meghibbantam…mondtam neki, mi van, ő is csak nézett, hogy ilyen nincs…
Na délben bejutottunk a szülőszobába, ott felfeküdtem, szülésznő megnézett, azt mondta, papírvékony a méhszáj, a baba lenn van, de még nem tágultam, jobb lenne, ha feküdnék. Na, ez volt a legrosszabb, feküdni. ¾ 1-kor voltam bő egy ujjnyi. Megjött a dokim, mondtam, hogy nem jó így, ő megkérdezte, nem kelhetek-e fel, mire a szülésznő mondta, hogy de. Kérdezte a doki, hogy „fájdalomcsillapítás szóba jöhet?” Mondtam, hogy epidurál kizárt, van más? Erre ő eltűnt, mondták, hogy kapok valmai injekciót.
Míg ő elvolt, kiderült, hova tűnt (szülésznő pletykált). Az az injekció drága, ezért nincs mindig az osztályon. Nem fájdalomcsillapít, inkább bódít, de „odalent csodákat tesz” azaz segíti a tágulást. Mivel nem volt, a dokim lement a gyógyszertárba és saját zsebből vett és hozott nekem!!!!! 1-kor ráültem a labdára, megkaptam ezt, meg próbát az antibiotikumból, hogy nem vagyok-e rá érzékeny (az elfolyt magzatvíz miatt kellett, a kicsinek, fertőzés megelőzése miatt). 1-3/4 2-ig labda, én már kezdtem érezni, mintha… de nem szóltam, mert hát ilyen gyorsan gondolom tuti nem… szülésznő mondta, hogy majd 2-kor megnéz. Na, már minden bajom volt, közben Párom rakta a számba a homeopata bogyókat, mikor mi kellett, mire végre 2 lett. Akkor fölfeküdtem, hozták az antibiotikumot, közben szülésznő megnézett, és…
Mint a filmekben, elkezdtek rohangálni meg kiabálni, hogy „Hol van X Doktor??!!! Szülünk!” Nekem meg mondta, hogy tartsam vissza, ne nyomjak. Na HAHAHA… Majdnem csúnyát mondtam… Szerencsére a közelben volt a doki, jött, és fél 3-ra meglett Luca. Sajna a szénhidrát-diéta miatt nagyon le voltam gyengülve, ezért volt picit hosszabb a kitolás, de nagyon rendesek voltak, bíztattak, ha már a végére nem volt erőm, mindig mondta a doki, hogy nem baj, majd a következőnél.
A „koraszülés” miatt gátvédelem nem jöhetett szóba, de dokim becsületére legyen szólva, ő nem engedett nagyobbat vágni a szülésznőnek, azt mondta, „ez van, ezt kell szeretni”, így végül 4 öltésem lett csak.
Ahogy megszületett a kicsi, Párom elvágta a köldökzsinórt, Lucust elvitték, a doki meg a szülésznő meg levette a köldökzsinór-vért. Páromat közben kiküldtem, hogy csináljon fotókat, ő hozta az adatokat, hogy 3100 g és 51 cm.
Ezután Lucát vitték fel (kicsit berakták az inkubátorba, mégiscsak „koraszülött”), engem meg rendbetettek. A doki megnézette Párommal a gátat, hogy „jó lesz-e így”, meg hogy „nézze meg, a magáé!”
5 körül már a szobámban voltam Párommal és hozták Lucát is.
Az kiderült, hogy dokit jól választottunk, a Telkiben biztos más lett volna, de szavam sem lehet, jól sült el minden. Hát ennyi!
A lakás glédában, szennyestartók üresek, ruhák kivasalva, ágynemű felhúzva, hűtő feltöltve, akvárium kipucolva, cucc összepakolva, fontos dolgok hűtőre kifüggesztve... 
Persze én fél 4-től fenn voltam, hogy mikor eszik már?? 
Kiscsaj tüneményes, egyenlőre jó alvónak és evőnek néz ki, majd meglátjuk... Még jövök majd, amint lesz egy kis időm...
Mindenki jött a nyakukr szegénykéméknek, de érdemben senki sem segített semmit szegény Uranak, csak b'szogatták, meg a gyereket hülyíttték össze-vissza... 
