Békatéma: Engem nem lep meg a szadizmusotok... legalábbis a kiskori. Én a békát felfújtam. Valahonnan szereztem inekcióstűt és azzal... azt hiszem utána ki is beleztem. Utána meg úgy sajnáltam, a békát, hogy alig bírtak megvígasztalni...
Azóta nem szadiztam állatot. Ekkor kb 4 éves lehettem.
Na közben fejtem egyet, mert holnap már 9-re kell menni a bölcsibe és hát ugye hogy odaérjünk, meg hazaérjünk, meg mittomén, szóval 4 órát nem bír ki a Gerike tejcsi nélkül, úgyhogy muszáj tejcsit adni neki. Viszont amire számítottam, csak 20 ml jött ki a két ciciből evés után. Majd a következő alkalommal több lesz megint kicsivel, remélem azért holnapra össze tudok kaparni legalább 150 ml... Korábban kellett volna észbe kapnom.
Ja igen, voltunk bölcsiben. Ismét majd meg döglök a fáradtságtól.
A forgatókönyv:
Reggel később keltettem a gyerkeeket. 8-kor. Míg a többiek kakaóztak addig a Gergő is szoptt egyet, még szerencse, hogy kb egyidőben végeznek a 2,5 dl-vel.. Nagy kapkodás fél 9-kor indultunk. Geri hátul, Dani elől ült a babakocsiban, a Gabi meg a Gerinél a kupolatetőn. Erőltetett menetben indultunk meg az óvoda felé, hiszen 9-re be kell érni! Persze a kutyát is vittem, hogy legyen elég gondom, de hát amikor úgy szeret jönni... na mindegy. Útközben kaptam az elismeréseket, meghogy elég lehet tolni őket... és akkor számoltam utána. Babakocsi 15 kg minimum, Danci 20,5, Gabi biztos van annyi, tehát még 20 kg és a Gergő aki múlt hónapban volt 8 kb, számoljuk 9-nek. Tehát 20+20+15+9= 64 kg!!!! Ennyit toltam magam előtt erőltetett menetben 15 percig... legalább. Mire az ovihoz értünk a fejem rákvörös volt és szakadt rólam a víz. Gabit beadtuk elmentünk kenyérért, igaz 20 kg-al kevesebbet kellett tolnom, de azért úgy is 46 kg volt. Aztán hazatoltam a csapatot, közben kutyát tereltem szóban, merthát arra a kérdésre csemetéim felé, hogy hol a póráz? nem jött válasz. Bizonyára azért, mert a 3-ból csak 1 tud beszélni, de többnyire hazudik. (bármit kérdezek, ha rossz, akkor mindent a Danira ken bár sokszor látom, hogy igenis a Gabi volt) Szóval pórázunk nincsen, de hát nem egy véreb, inkáb veréb.
Hazérünk megejtek egy pisit, majd egy kávézás, gyors orrszívás és indulunk vissza a 45 kilónyi gyerekkel a bölcsi felé, bár kutya nélkül. Ismét szakad rólam a víz. Danci simán megy befelé, játszik, labdázik, homokozik, meg mászkál a kisházikókban, meg van pici csúzda fából. Akkora magas az a kis csúzda... két lépcsőfoknyi
Pont nekik való. Kb 3/4-1 óra múlva aztán kimentünk, én és a másik anyuka is akivel együtt kezdtük a beszoktatást. Danikám nem sírt, egyszer keresett, de leterelték labdával. Szépen ette a levest, de az almás pitét nem kérte. Jó kisfiú volt, kakált is egyet a gondozónőknek és ma nem tett tönkre semmit. A két kis bőgőmasina ma is hozta a formáját, bár az egyik a szintén Dani ma már huncutkodott is, szórta a homokot kifelé a kerítésen. Így zajlik nála a dolog: 20 perc bömbi, hogy anya-anya. Aztán valami történik és elfelejti, így 10 perc nyugi. Aztán megint eszébe jut és az előző felállás követi... Egyébként cuki nagyon. A kis másik bömbike ma kevesebbet bömbikézett, de azért folyton csüngött valakin. Meghát mondom, ma már nem voltam bent vele végig, de eddig jól vette az akadályt, remélem nem akkor fog hisztizni amikor rájön, hogy ő mostmár mindig ottmarad, hanem tényleg szüksége van arra, hogy ő bölcsis legyen. Remélem csak ismerem már a gyerekemet, hogy tudjam... bár még mindig ott lebeg előttem, hogy mi van, ha nem jól vettem az adást és a Dancinak nincs erre annyira szüksége....de eddig engem igazol...
Most már mindenki alszik, megittam a kávékámat, fejtem ugye a kemény 20 ml tejcsit... mostmár dolgoznom is kéne... pl szakácskodni meg bejárónősködni is kéne... miért nem fizet éret senki???????????????