és akkor italy, előre elnézést a stílusért:
első célállomás a Wörthi tó volt, ja és a Minimundus. Szerencsésen megérkeztünk, egyszer álltunk csak meg, akkor etettem, sétáltunk egy picit az autópálya mellett egy full kulti parkolóban.
Minimundus jó volt, utána fürödtünk (apa meg én) a tóban, gyerek a parton babakocsiban hesszelt. Kemping is jó volt, egy mobilházban voltunk, kedves szomszédokkal.
Ja kemping tele szabadon lévő nyulakkal, nagyon király látvány !
Másnap reggel indulás tovább, Alpokban agyam és az üres vizes palackok csak úgy durrogtak, szakadó esőben mentünk, szar idő volt egészen Velencéig. Majd egy ismerős javaslatára Velencétől nem az ótópályán hanem a sima úton mentünk tovább. Átlagsebesség 50-60 között. Nagyon éhesek voltunk délidőben, persze szieszta miatt semmi nem volt nyitva, végre találtunk egy éttermet, vagyis pizzériát ahol naaa nem fogjátok kitalálni pizzát szerettünk volna enni, ja az nem volt, mert a pizzás fiú sziesztázott, ezért ettünk helyette előre elkészített lasagnet.
3-kor megérkeztünk Lido degli Estensibe, kemping állat, van kisvonat, strand, végre angolul beszélő olasz is.
Én nagyon finnyi vagyok de nekem nagyon bejött ez a két hét semmihez, senkihez nem alkalmazkodó nomád élet.
Tenger überkirály, Marci élvezte, a sótól néha nézett nagyokat, ha egy nem jól kiszámított ugrás következtében ő is a hullám "martalékává" lett.
Homokban imádott menni, enni, nem sok minden érdekelte. Szóval MI nagyon jól éreztük magunkat, hármasban, nem számítva a körülményeket.
nincs semmi negatív, de valahogy ezek a digók nem az én gyomromnak valók, mert
semmi kedvesség
nem mosolyog
nem beszél angolul
ezzel szemben olaszul mondja, hiába kérjük h angolul !
nem ért olyan dolgokat h moszkitó, parmezán, parking
fura volt érezni h hiába dolgozunk (jó most én nem) nap mint nap angolul, ott csak gügyögtünk és próbáltunk élelmesek lenni hogy megértsenek minket, a végén már én is csak magyarul beszéltem
ja azt szeretném tudni h ezek a kreszt ismerik ? mert tutira a születésükkor kapnak egy jogosítványt
hááááát én indexelő olaszt két hét alatt nem láttam, ellenben seggünkben állót, kormányt rárántóst, értetlenül nézőt, babakocsis magyar anyát át nem engedőt nap mint nap
ja rimini delfinárium, az összes ülőhely foglalt, én anya a gyermekemmel az ölemben állva néztem a showt és nem fogjátok elhinni, DE EGYETLEN ember nem volt aki azt mondta volna h üjjé má le, odaadom a helyem,
tömegben senki nem engedett előre, ajtót rámvágták, nem fogták meg, néztek hülyén ha angolul megkrétem h álljanak arrébb, rámnéztek a gyerekre a babakocsiban és álltak tovább....
de nehogy félreértsétek jó volt minden sokat kircsiztünk, fürödtünk, láttunk szépeket, csak nekem hiányzott az az igazi olasz feeling, temperamentum, kedvesség, a szent család, anyatisztelet feeling
láttuk ravennát, bolognát, imolát, ferrerát, commacciot, riminit, san marinot. Ja vagyis san marinot nem láttuk mert köd és szakadó eső volt ergo ami a legnagyobb álmom, vágyam volt, kimaradt... a hegyből, várból semmi sem látszódott, mindegy felmentünk, sajna a köd, eső miatt a tájat sem láthattuk. Mindenesetre san marino nagyon szép, van ott lóvé meg ferrari üzlet egy csomó
az üzletekben jók a cuccok csak sajnáltam h semmiről nem tudtam pontosan h mi is mert csak olaszul volt rajta, hiányoltam azt h nincs másik nyelv, aztán rájöttem hogy
nekik nem kell importálni mert van saját gazdaságuk ergo elég ha saját nyelvesek a termékeik mert hazai piacon értékesítik
fájt és egyben szemetgyönyörködtető volt látni a rengeteg működő, virágzó mezőgazdságot
mindenesetre jövőre máshova megyünk