Nini!
Azért olyan öreg nem vagyok a 30 évemmel!
Csak hamar kezdtem szülni és 2 évente.
Hm, még csak az eddig legjobbnak hitt barátnőmtől jött egy megjegyzés, ami nem is nekem szólt, hisz még nem tudja, hogy babát várok. De azt mondta, hogy nem normális,aki ebbe a világba kettőnél több gyereket szül (neki 2 van) és ő nem is vállal addig többet, míg nem érzi az anyagi biztonságot stabilnak ( azért ők nem állnak ám olyan rosszul, de minden nézőpont kérdése).! Szíve joga, ebbe nem is szólhat bele senki. Viszont kicsit ízléstelennek érzem, hogy pont nekem mondja, tudva tudván, hogy van 4 gyerekem...
Hála Istennek, nem vagyunk ugyan milliomosok, de azért nem is zsíros kenyéren élünk és emberi számítások szerint ez a baba is megkap majd mindent, amire igazán szüksége van! És én úgy gondolom, hogy a legnagyobb dolog, amit embernek adhatunk, az élet! Tudom, ez most nagyon szentimentálisnak hat, de én komolyan és szívből így gondolom!
Szerencsére a közeli, számomra fontos rokonaim normális gondolkodású emberek, egyiknek sem jutna eszébe ez esetben mondjuk az abortusz! Viszont a felelőtlenségünk felhánytorgatásától tartok ( pedig nem voltunk felelőtlenek). A nagymamáim nem értik majd, hova-minek még egy gyerek, nem mintha nem lenne meg a helye a szívünkben és az otthonunkban már most, de, mivel nekik 1 illetve 2 gyermekük született, nem tudják ezt megérteni. Aztán remélem, nagyon kellemesen csalódom majd!
A távoli rokonok, ismerősök, kolleganők stb. megjegyzéseire jobban lehet számítani és utálom előre, hogy magyarázkodnom kell, pedig azt bizti nem úszom meg...de a mai naptól bárkivel szembe merek állni, mert láttam Őt!
Szóval van egy 5 mm-es, dobogó szívű kismanócskánk...
Doki bácsim nagyon őszinte volt, mikor elmondtam a dolgot, mondta, hogy Ő nagyon gyerekpárti, de nem lesz könnyű... mondtam, hogy tisztában vagyok vele, későbbre is terveztük 4évvel, de az élet másképp alakult. Mosolygott, Ő is járt így. Megnéztük uh.-on, napra egyezik a mérete a korával (persze, pontosan tudtam én, hogy június 13-án fogant).
Aztán elmondta, hogy irígyel, nagyon és őszintén gratulált vagy 5x!
Azt mondta, azért a 2 nagyfiú már úgysem olyan pici, meg fogjuk oldani a dolgokat...és búcsúzóul megkérdezte, adhat-e 2 puszit...komolyan nagyon sokat jelent, hogy így állt hozzá! Úgy értem, hogy nem a nyakamba ugrott olyan sziruposan, hanem igazán őszinte volt. Lehetett neki hinni.
Ő egyáltalán nem félt a terhességtől-szüléstől, hisz gyorsan regenerálódtam minden szülés után, neki is köszönhetően simán szültem az összes babát, egyáltalán nem látja úgy, hogy kockázatos lenne ez a terhesség.
3 hét múlva megyek újra!
És képzeljétek egyenlőre alábbhagyott a hányinger is!
Bár így maradna!
Köszi a drukkokat!
Márti