Susy - ne aggódj Kristóf miatt, szerintem nem haragszik rád! Az apásságról tudnék mit mesélni, Zoló hihetetlenül apás, ami egy ideig komoly lelkifurdalást okozott, hogy vajon miért. Ha hazaér apa, állandóan menne hozzá, főleg az ölébe. Még annyi ideje sincs, hogy átöltözzön vagy lefürödjön, mert sír utána és én ilyenkor semmit sem tehetek. Ha megjön apa és éppen eszünk, mindent abbahagy, amíg apa le nem ül és kezdi el etetni, ordít, hogy vegye ki az etetőszékből. Ugyanez van ha babakocsival megyünk elé, akkor is kéredzkedik az ölébe, amint meglátja. Reggel amikor indul, sír utána, szinte alig tud elkészülni, mert állandóan az ölébe vágyik a fiatal úr! De ha csak utazunk és apa fordul egyet a csomagokkal, már akkor sír, hogy hová ment, hiába mondom neki, hogy mindjárt itt lesz! Én ilyet még mástól nem is hallottam. Néha az altatásnál sem vagyok jó. Én ölben, a hintaszékben ringatva altatom, apa sétál vele és a vállára hajtja a kis fejét. Néha ez kell neki. nem is értem. Ma már ezt elfogadtam és nem bánt, biztos lesz anyás korszak is és egész nap pedig hozzám bújik, így nyugodtan kijelenthetem neked, hogy nem haragszik rád Kristóf, csak most apa a sztár!
Szeparációs szorongás - nálunk ez kimaradt, legalábbis én így látom. Mi ugyan hármasban vagyunk, a nagyik messze laknak, de sokat látogatjuk őket. Ilyenkor már a kezdetektől fogva kivívták magunknak, hogy egész nap szinte ők foglalkozzanak vele. "Megetethetjük? Elaltathatjuk? Vissza altathatjuk?" Most erre mit mondjunk, alig látják az unokájukat, így Zoló ezt szokta meg. Így ha náluk vagyunk és el kell intéznünk dolgokat, rájuk bátran bízzuk, mert nincs gond. A hétvégén lagziban voltunk (sogórnőm), így anyuék végezték az esti rituálét (etetés, fürdetés, altatás), mert nekünk jelen kellett lenni és szerencsére semmi gond nem volt, igaz ez volt az első eset, hogy egyikünk sem volt ott este.
Nekem is van egy problémám ami komoly gondokat okoz mostanság: el vagyok keseredve, hogy mindent jól csinálok-e, mert elég nehéz ügy mostanában az evés, pedig finomakat főzök külön neki és néha meg sem kóstolja, csapkod, köpköd, semmi sem jó neki, repül minden, koszos minden, nagyon dacos, sokat hisztizik, néha nagyon nehezen tudom elaltatni és ilyenkor tele vagyok kétségekkel és aggodalommal. Nem akarok odáig jutni, hogy türelmetlen legyek vele, de ezek most nagyon nehéz idők nekem. Másnak is vannak ilyen napjai?