A születéstörténet csak egy kis novellácskányi, íme...
Hétfőn, 13-án este 10-kor lefeküdtem és elkezdett fájni a derekam, ránéztem rutinból az órára, és még 2 kb 10 perces fájásom volt. Gondoltam felkelek és sétálgatok egy kicsit, na
11-re el is múlt. Visszafeküdtem és megint elkezdett fájdogálni, felkeltem sétálgattam, fésülködtem, felöltöztem (szóval próbáltam magam elfoglalni). Majd éjfélkor a férjem beparancsolt a kocsiba. Fél 1-re ott voltunk (recepció, lift...).
A szülésznő kinézett, csak annyit kérdezett, hanyadik baba? Mondtam, hogy a második, erre közölte, hogy jöjjenek és öltözzenek át. Mondtam, hogy nem túl erősek a fájásaim, voltak 10, most pedig 5-6 percesek, erre csak annyit mondott mosolyogva, hogy szülünk (2. gyerekes anyukák nem szoktak tévedni, ha már ide jönnek). Aztán felvették az adatokat és megvizsgált Bokor doktor, Andi kommentárjához nem tudnék hozzáfűzni semmit , tényleg nagyon gáz volt, azt hittem kiugrok a székből és nagyon nem volt szimpi, ahogy beszélt. Aztán a szülésznővel bementem a vajúdóba és rám tette az nst-t (közben betakarta a lábam) és végig nagyon kedves volt, csak rohangásznia kellett, mert ketten épp szültek.
Az 1-es szülőszoba még szabad volt, gondoltam az lesz az enyém, hát nem így lett, mert kettő után rám nézett megint, mondtam, hogy sétálnék egy kicsit, mondta, hogy ha megvizsgál utána mehetek is, (közben lejött a Surányi doktor is, mert császároznia kellett) megnézett a szülésznő és kirohant, hogy főorvos úr jöjjön azonnal, mert besimult a méhszáj és itt a baba feje. Még a császár előtt berohant az orvos, és 2 óra 42-kor már meg is született Lőrinc.
Aztán elrohant császározni a doki, utána visszajött tisztítani és hímezgetni. Ami rossz volt, hogy elvitték a kicsit fürdetni, öltöztetni én meg ott feküdtem a vajúdóban és nem láttam belőle semmit, sőt fotózni sem tudtunk, mert addigra már voltak abban a
szülőszobában. Aztán végre behozták és megölelhettem, mivel vártam még az alsó kozmetikára nem mozoghattam, a csecsemős nővér nagyon kedves volt, mert segített megszoptatni, mondta,
hogy rámteszi úgy, ahogy a császárosokra szokták. A fiam egyből elkezdett szopizni és miután abbahagyta boldogan nézelődött az ölemben.
Nagyon gyorsan történt az egész, igazából fel sem tudtam készülni rendesen, a nst alatt azon gondolkodtam, hogy még óráim vannak, még a szülésznő is azt mondta, mert se borotva,se
beöntés, bár amikor megvizsgált kettő után akkor szóltam, hogy jöhet a beöntés, erre ő csak annyit mondott, hogy "csillagom most mi szülünk és nem beöntögetünk". Kérdeztem, hogy mi a
helyzet a magzatburokkal, mert vizet nem láttunk egy cseppet sem, azt mondta, hogy az már rég megrepedt, csak annyira be volt illeszkedve a baba, hogy nem tudott elfolyni sem a víz.
Szóval lányok, aki háborítatlan szülésre vágyik, az ne fogadjon orvost, mert ha nincs problémája, akkor örüljön, ha valaki a végén elkapja a gyereket. A szülésznő fogadást viszont jó ötletnek tartom, mert ügyeleti időben az egész osztályon csak 1 van és négyönkre egy kicsit kevés volt, de a lényeg, hogy könnyen, gyorsan megszületett a kisfiunk, 10/10-es apgárt kapott és azóta is mintababa.
Nekem azt mondta nyugodtan szüljek akkor az ügyeletesnél...
Ez a fórumozgatás kicsit olyan semmi sem biztos itt kategória. 
) körbeadta az összes ollót, "szerszámot", meg mindent, amivel a gátmetszést, a vákuumozást, a varrást, stb-t csinálják. Egy pillanatra azt hittem, beborulok a szék alá, és azért apa arcán is láttam a rettenetet. Mondjuk a doki jófej volt, és próbálta lazán előadni a dolgokat, aztán mondta is, hogy direkt azért, hogy senki ne rémüljön halálra...
