2000.05.09 20:56
Szerző: Anonymous
Sziasztok! Hogy bírom? Néha nehezen. Négyet minden gond nélkül, legalábbis akkor még úgy éreztem. Lehet, hogy öt gyerekre (Öt fiú: 7, 6, 5, 3 és 2 évesek) vagyok kalibrálva, de az igazság, hogy nem mondom, hogy soha többé. Ami az anyagiakat illeti fordítva volt a dolog. Nem úgy, hogy először mindent megszerzünk, hanem az idők folyamán rendeződtek a dolgok. Ma jobban élünk, mint egész életem során bármikor. Bár lehet, hogy nem mindenki lenne elégedet a család helyzetével. Én az vagyok. Van előttünk perspektíva. Azért beszélek többesszámban, mert mi egy családi gazdaság vagyunk. Amikor összeházasodtunk,nem volt lakásunk, (ma házunk van, sajnos örökléssel, de az "élet" megoldotta a problémát) a férjem munkanélküli volt és nagyon sokan semmilyen fantáziát sem láttak benne. Nyolc év alatt azonban szép karrierje és szép kilátásai vannak. Talán elmondhatom, hogy némi közöm van a dologhoz! (Lehet, hogy csak önigazolás, de rajtam segít!)Azt teszem, amit a dédanyám és az őseim is tettek, állok a család mögött. Egy igazi parasztasszony vagyok, bár aposztrofálhatnám magam mérnöknének is, de ez nem illik hozzám. Ami a munkát illeti, annak soha sincs vége, csak abba lehet hagyni és tele vagyok lelkiismeret-furdalással, mert ha a háztartásra fordítok kellő gondot, akkor a gyerekekkel való foglalkozásra nem marad időm, vagy fordítva ráadásul maximalista vagyok. Ezért szeretném, ha segítenétek abban, hogy ezt hogyan tudjátok ti leküzdeni. Köszönöm az elismeréseteket, de nem igazán nekem szól, hanem az édesanyámnak. Nekem varázslatos gyerekkorom volt, mi is négyen,öten (vagyis öten, de az öcsém még mindíg kisgyerek) voltunk testvérek és azt megélni nagyon izgalmas volt. Ma már tudom, hogy az anyukámnak korántsem volt annyira szép, inkább nehéz, de megint betévedtem a málnásba, így abbahagyom. Az idők meg mindíg bizonytalanok...Üdv: Timi