2000.09.01 12:47
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
Mi egyáltalán nem akartunk babakocsit venni, mert kaptunk kölcsön. A probléma az volt, hogy a gyerkőc három hónaposan több, mint végigérte és izomból lerugdosta a karfát. Így a vásárlás pusztán az alábbi szempontok szerint történt: elég hosszú legyen a fekvőfelület és nagy, nem bolygó kerekei legyenek, mert a mi környékünk nem aszfaltos. Fogalmam nincs, mi a márkája - kicsit protekciósan vettük nagykeráron 17.000-ért - vmi német izé. Nem lehet fordítani a menetirányt, de a tolókar magassága állítható: ezt sebváltónak csúfoljuk, pedig tényleg jó dolog. Masszív és még összecsukva is hatalmas, viszont egy kézzel kinyitható. Nagyon szeretem, a lestrapáltság legkisebb jeleit sem mutatja. Hosszú távú beruházásank szánjuk, ki kellene bírnia a következő gyerekeket is.
Jó, ha valakinek nem az anyagiak alapján kell gyerekholmikat vásárolni, de sajnos a legtöbben nem így vagyunk vele.
És Zsókának igaza van, mert a gyerek nem attól érzi jól magát, ha márkás a babakocsija.
(Hajrá, csóró kismamák!)
De arra is emlékszem, milyen izgalmas érzés a leendő gyereknek vásárolni és berángatni a kispapát a boltokba.
Tanmese: Ismerős társaság, külföld, elegáns étterem - drága is.
Asztaltársaság rendel: ki mit szeretne enni. A Kollega az árlap alapján kiválasztja a legdrágább ennivalót. A pincér kihozza a tálakat. Mindeni eszi a kedvencét: omlós kacsa-pecsenye, filézett, pikáns halszelet, stb. A Kollega elé teszik a tányért: vastag, steak, angolosan, fél kiló, pácolva. Amint beleszúrja villát, kibuggyan belőle a vér.
Bocs a horrorért, de úgy éreztem idekívánkozik.
Sziasztok
Anta