A börtönbüntetések hosszabbításával és szigorításával én is egyetértek, de a halálbüntetéssel nem. Egyrészt életet elvenni embernek nincs joga, másrészt tévedés soha nem kizárt, és ha halálbüntetés után jönnek rá, hogy tévedés volt, azt már nem lehet visszacsinálni.
Az adócsalás és a korrupció ellen nagyon nehéz lenne védekezni, de szerintem azért lenne rá mód. Az a gond, hogy nálunk a betyárbecsület fontosabb az igazi becsületnél, és ha megtudod valakirõl, hogy ilyesmit követ el, nem teszel ellene semmit. A spicliség Magyarországon egy csúf dolognak számít, és ez nagy baj. Az oka nyilván az, hogy évszázadok óta "ellenség" az állam, hisz mindig elnyomott nép voltunk. Tehát az állampolgárok bajtársnak érzik egymást, és ellenségnek minden hatóságot. Pedig elvileg a hatóságok értünk vannak. Angliában például ha lopsz (pl céges költségre telefonálsz, bliccelsz a buszon, stb), a másik ember fog feljelenteni a hatóságnál. Vagy legalábbis rád szólni, hogy ne tedd. Innen nézve ez fura, valójában viszont ez véd meg a totális erkölcsi káosztól. Egy olyan ország, ahol a becsületest a becstelentõl nem védi meg senki - óhatatlanul az erõelv alapján kezd mûködni. Mindenki a "nehogymá én legyek a balek" gondolkodást sajátítja el, és ott csal meg lop, ahol tud.
A védekezést már az iskolában el lehetne kezdeni, ahol például a puskázást a tanár nem kéne hogy elnézze, hogy "élelmesség"nek tartsa, stb. Ehelyett ma a "liberálisabb" "gyerekbarát" kollégák megszólják azt a tanárt, aki szigorúan veszi a csalást és a puskázást. "Te nem voltál gyerek?" - hallottam nemegyszer a tanáriban.
Szerintem nagyon sok múlik az iskolán, az oktatáson, sõt már a pedagógusképzésen is. Nekem rengeteg ötletem lenne, hogy mi mindent kéne csinálni, de sajnos a kutya se kíváncsi rá.