2002.04.26 21:17
Szerző: Anonymous
A szégyenletes két hét
Kovács László tévedése
Valószínûleg nem az elsõ, és nem is az utolsó. Nekem már az nagyon tetszett, amikor a választási eredmények után az MSZP elnöke azt találta mondani, hogy a Fidesz durva és uszító kampányára lám, nem volt vevõ a magyar választópolgár, de a Mi, mármint az MSZP csendes nyugodt szavára odafigyeltek (honorálták is mintegy plusz öt mandátummal). Erre a csendes, visszafogott modorra én is vevõ lennék, ha nem derült volna ki, hogy Illés Zoltán fideszes képviselõt alaposan helybenhagyták a választás kampánymentes szent napján, feltehetõen nem a jobboldal képviselõi. Valamint, ha nem foglalkozott volna a Híradó azzal a szomorú szenzációval, hogy Orbán Viktorról olyan SMS-ek repültek szét a mobilokról a szombati országházi demonstráció után, hogy úgy megverte a feleségét, Lévai Anikót, hogy a Kútvölgyi kórházban arccsontmûtétet végeztek el rajta. Még szerencse, hogy Lévai Anikó maga cáfolhatta meg színegészségesen a gusztustalan rágalmat, sajnálkozva azon a szerencsétlen tényen, hogy õt is és a gyerekeit is belekeverik a választási kampányba. Valamint ne feledjük az Baloldali Akciófront ultimátumát: golyót Orbán, Kövér, Csurka, Farkas Flórián és Dávid Ibolya fejébe. Mindez csak egy csendes, halk szavú, baloldali kampányüzenet. Miként az is, hogy Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere oboáztatni jár szolgálati gépkocsiján.
A második tévedése Kovácsnak, hogy még az eredményhirdetés másnapján, reggel a Napkeltében sem tudott leállni. A mögöttünk hagyott két hetet egy szégyenletes és szélsõséges kampányidõszaknak nevezte, amelybe beszállt a miniszterelnök, és az a millió röplap, ami hazug állításokat tartalmazott az MSZP derék politikusairól.
Szeretnék eloszlatni egy félreértést. Ez az elmúlt két hét a rendszerváltás óta eltelt tizenkét év legszebb két hete volt. Kovács Lászlónak nem, nekünk igen.
Merthogy a Fidesz kivitte az utcára a tömegeket. Igaz. De ezt a receptet Kovács László kommunista elõdeitõl tanultuk történelemórán. Az utcakõ a proletár fegyvere, a tüntetés és a sztrájk az elnyomott osztály leghatásosabb érve.
Gondoljuk el egy percre, hogy ez alatt a négy év alatt, amíg az Orbán-kormány tette a dolgát, mennyi médiatámogatása volt, és a polgári kormány mögött álló tömegek véleménye mennyi médianyilvánosságot kapott.
Semennyit, illetve nagyon keveset. Gondolom más civilizált országokban a két tábornak arányos a képviselete a nyilvánosságban. Nem úgy Magyarországon, ahol jobboldali vélemény mintha nem is létezne, ahol a véleményszabadság a kiváltságosok monopóliuma. Csak érintõlegesen, korántsem a teljes lista: Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, Blikk, Magyar Narancs, 168 Óra, Metró, Hetek, HVG, Beszélõ, Kritika, a megyei lapok túlnyomó többsége, az Élet és Irodalom, a Hócipõ, a Mozgó Világ, az Info Rádió, az ATV, kivéve egy héten egyszer egy órát, az RTL Klub minden megnyilvánulása, a tv2 teljes egészében, de a közszolgálati televízióban, amely állítólag kormányiga alatt nyög, az a Kende Péter mûködött mûsorproducerként, aki a Viktor címû könyvet írta.
Ha egy másfajta véleményt akartak hallani az egyhangú baloldalin és ultaliberálison kívül, akkor maradt a Magyar Nemzet, a Magyar Demokrata, vasárnap hajnalban a Vasárnapi újság a Kossuth adón és az Aranyfüst az m1-en. Így, ha a tömeg látni és láttatni akar, akkor az utcán mutatja meg magát, média híján röplapokat gyárt meg nemzetiszínû szalagot visel. Kovács László talán még mindig nem érti meg, hogy ezek a megmozdulások legfõképpen azt üzenték, hogy Magyarországnak csak egy része van az MSZP-vel. Akinek szeme van, az láthatta, hogy a Kossuth téren, a Testnevelési Egyetemen vagy a rakparton Magyarország másik része gyülekezett. Az, amelyiket hol csõcseléknek, hol felheccelt tömegnek, hol kötelezõen kihajtott vattaközönségnek, hol lehûtendõ, pacifikálandó népségnek szeretnek a baloldalon bélyegezni. Miközben mindenki arról beszél, hogy a két tábort össze kell békíteni.
Egyébként szeretem, amikor a szocialisták igyekeznek tudatosítani, hogy akkor lesz igazán béke, ha õk a színre lépnek. Mert igaz ugyan, hogy demokrácia van meg többpártrendszer, de mennyivel problémamentesebb lenne Magyarország, ha a kiváló baloldal egyben megtestesítené a jobboldalt is.
Csakhogy ehhez már több kellene, mint plusz öt mandátum.