Hahó!
XY, én a Schmidt Verára gondolok, de tény, hogy énekhangját és előadásmódját tekintve Oláh Ibolya tehetségesebb. És színpadi elvarázsolás ügyben meg a félvér lány (Evelyn?) a legilletékesebb, ő egyszerűen eszméletlen jó, habár zeneileg szerintem még van mit tanulnia, a tehetség jó, de a képzés kell az igazi tehetségnek is.
Nálam azért is Schmidt Vera meg Szabó Leslie vannak az első helyen, mert maguk dalát adták elő, és mindkettejükben van valami... Nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mi, de valami más. Egyrészt talán gondolatiság, másrészt önállóság, egyediség, és talán kicsit fenegyerekség is, ami egyébként a mai, alkalmazkodásra beállított világban nem nagy előny az érvényesülésnél.
Székelyhidi Balázst kicsit én is sajnáltam, mert a múltkori produkciója jó volt, ellentétben a mostanival. De ő asszem túlságosan elégedett magával, nem úgy néz ki, mint aki hajlandó tanácsokat megfogadni, stb. Ami a stílusát illeti, ő termett fenegyereknek, de hát ahhoz viszont több kell szakmai és ráérzési szempontból.
A zsüri nekem is nagyon tetszik, habár a legutóbbi adásban kicsit furcsa volt, ahogy mindenkiről egyformán olvadoztak. A Soma az, aki nekem túl érzelemdús, a kritikája is eléggé szubjektív volt, és sokszor semmitmondó, de hát... Tudom, sokan meg épp őt szerették legjobban. Én a nagy szavakat nem értékelem, a két fiatal srác higgadt, szakmai érvelése sokkal jobban hatott rám, és Presser egy-egy szempontot kiragadó félmondatos beszólásai is jók voltak. Amellett Pressernek az ízlése is nagyon tetszik, főleg, hogy a magyarul éneklőknek drukkol, hogy értékeli a saját számot, és hogy mindezzel együtt volt benne annyi "következetlenség" vállalás, hogy az érzelgős srácot, aki a "kegyetlen" szótól hemzsegő saját dalát adta elő, szépen lepontozta, függetlenül attól, hogy tkp. a szíve csücske minden saját dalos fiatal.
Aki nálam nagyon vegyes: a Bakács... (nem tudom a teljes nevét). Néha az az érzésem, hogy nem ért az egészhez, csak épp az első benyomást tudja elmondani, nem több, mint ha egy lenne a közönségből, néha meg egész normális értékelést mond.
Zsunya, sokat vitatkozunk róla családon belül, hogy vajon a közönség valós igényét tükrözi-e az, ahogy észrevehetően romlik a zenei színvonal az utóbbi húsz évben a nemzetközi könnyűzenei életben. Ha nem ez lenne a közönség igénye (mert miért is kéne a mai fiataloknak igénytelenebbnek lenni, mint a húsz évvel ezelőttieknek?), akkor viszont miért romlik mégis? Erről mi a párod véleménye? Mi abban a biznisz, hogy az igényeinknél rosszabb előadókat futtatnak, a jókat meg nem támogatják, tehát ezzel ellehetetlenítik. Egyszerűen nem értem. Nem békétlenkedés ez (kivételesen
), hanem tényleg nem értem.