Zsóka,
lehet, hogy én javíthatatlanul naív és gyanútlan vagyok, de el nem tudom képzelni, miként árthatnának nekem vagy a gyerekeimnek a neten keresztül! Leszámítva mondjuk valami vírust, de arra vannak a vírusölő programok. Jó, van amelyiket nem védik ki, de az sem biztos egyáltalán, hogy regisztrált honlapról tudják meg a mélcímemet, elég betörni egy levelező honlapra.
Meg aztán miért is tennék? Kinek és mit tudok ártani a véleményemmel vagy a hétköznpi életem részleteivel?
Habár az is igaz, hogy nagyvárosban lakom, és ekként is gondolkodom, noha azt is tudja, aki akarja, hogy azon belül pontosan hol van a lakcímem. Hát nem tudom, segíts, légyszi, mire gondolsz, hogyan árthatnának nekem és miért???
A névtelenséggel kapcsolatos további érzelmeimet leírtam az előző hozzászólásomban, sőt, a névvel írókról is ott találod a véleményem. Ez persze senkire nem személy szerint vonatkozik, hanem az internetes beszélgetésre, mint jelenségre úgy általában. Szeretem, ha a barátaim, ismerőseim kézzelfoghatóak, szeretem, ha gondunk van egymással, megbeszélhetjük, illetve ha nem az az akadálya, hogy nem tudom, valójában ki is ő.
Visszatérve a névtelenségre: helyből nem zaklat fel, ha valaki így ír, látod, neked is válaszolok. Inkább az a gond, hogy a névtelenek túlnyomó többsége "beszól", majd eltűnik. Ezért aztán azon kevesek is, akik normálisan írnak, esetleg rögtön csípőből támadó választ kapnak a többiektől, akik azonnal beszólást vélnek felfedezni a véleményben a korábbi rossz tapasztalatok birtokában. Ettől aztán a jóakaratú névtelennek is elmegy a kedve az egésztől.
A másik, hogy névtelenül még sokkal könnyebb eltűnni, mint nevesítve. Lehet, hogy én most itt egy csomó energiát ráfordítok arra, hogy válaszoljak neked, de te soha többé nem reagálsz semmire, illetve ha igen, akkor más néven. Ez így már nem beszélgetés.
A legtöbben, akik írnak is ide, vállalják valamilyen szinten magukat. Vagy fényképpel és személyes adatokkal, vagy csak nickkel, de legalább nyomon követhetően. Így ha valamiért elfelejt válaszolni, vagy nézeteltérésünk támad, bármi történhet, mégis rá lehet kérdezni legközelebb, hogy te, hogy volt ez, bántottalak valamivel, vagy csak kiment a fejedből? Komolyan olyan, mintha az embert megíhvják egy topless buliba, de mire belép az ajtón, rádöbben, hogy rajta kívül mindenki estélyiben van.
Azt írod, ha kialakul egy kapcsolat, akkor lehet folytatatni magánban. Tényleg lehet, EGYSZER már elő is fordult velem ilyesmi. És szerintem ez is nagy szerencse. De nem ez a jellemző! És addig is, amíg ki nem alakul ez a személyes kapcsolat, én nyílt vagyok, te meg nem. Ha mondjuk én is névtelen akarnék maradni, akkor hogyan létesülhetnek egyáltalán magánbeszélgetés köztünk? Ki tenné először közszemlére a mélcímét? Vagy én vállaljam a rizikót, te meg nem? (Ezek általános alanyok, nem rólad meg rólam van szó
)
Regisztrálni nem túl bonyi dolog, és a Windows - de biztos a többi is - meg is jegyzi az adott honlaphoz tartozó jelszavadat.
Ezzel együtt tiszteletben tartom, ha te nem akarsz regisztrálni, szíved joga, hiszen nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a "paraküszöbe". De őszintén szólva szívesebben beszélgetek olyasvalakikkel, akik hozzám hasonlóan nyíltak.
Ugye ezen nem bántódsz meg? És ez nem azt jelenti, hogy veled nem szívesen, csak azt, hogy könnyebb szívvel a többiekkel.
Puszi!
Kíváncsi