Klára,
bennem is vannak feminista érzelmek. Egy nem megszokott értelemben nagyon is feminista vagyok. De ebbe most nem megyek bele. Azonban társamul választottam egy nagyszerű embert, és bár sok szempontból nehezen kötök kompromisszumot, ebben nem volt nehéz. Nem érte tettem, amit tettem, nem is magunkért, hanem magamért. Az én lelkem meg fog ebből gyógyulni, az övé valószínűleg sosem gyógyulna. És nem tudom, értetted-e a célzásomat.
"De a nők lelkével ki törődik? Sőt, a testükkel, hiszen egy sokkal komolyabb beavatkozásra simán eleresztik őket a szerető férjek. Csóválom a fejem csendben"
Nem jutnak idáig el, Klára. Igazad van, persze. Valamiért mégsem fáj, hogy az én tényleg szerető férjem elengedett erre a műtétre. Sokkal több gondot okozna számomra egy újabb nem várt várandósság, mint ez a műtét minden testi és lelki vonatkozásával együtt.
A műtét előtt a levelező listán, amin voltam, megkérdezte az egyik anyuka, hogy mi lesz, ha meggondolom magam utána. Rettentően sajnálom, hogy nem tartottam meg a válaszom.
Zsóka, megvan még valahol?
Ha valami történne a párommal, és olyan mázlista lennék, hogy a 4 gyerekem és egyéb adottságaim mellett is találnék olyan férfit, akivel egymásba szeretünk, akkor bőven elég lesz a meglévő gyermekeinket felnevelni. Ha mégis akarnék még tőle gyereket (amit tutira kizárok), akkor marad az inszemináció.
De sokkal inkább legyek steril, minthogy még 10 babám legyen...
Zsuzsi, Ráhel:
óvszer, ami nem szakadt el (???
) (Recsi), és volt egy filmizé, amit négyrét kellett hajtani, és feltenni a hüvelybe. Sosem röhögtünk annyit szeretkezés előtt-közben, mint akkor...
Ezzel jött össze Abus.
Virág