Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy tegnap nem jöttem, olyan rendes háziasszony voltam, hogy csak na!
Délelőtt rendet raktam, mostam négyet (a nap folyamán), ezeket ugye ki is teregettem, ebédet főztem, játszótéren voltunk, bevásároltunk, délután három órán át vasaltam...
Nagyon boldog voltam, merta két lány
két órán keresztül játszott együtt, tündérvárat építettek, jó volt nézni őket! Persze bernát közben végig dumált, de így könnyű volt figyelni rá.
Most meg már háromszázadszor dörrentem rájuk, mert egy másodpercig nem hagyják, hogy itt írjak.
És tegnap volt a 8. házassági évfordulónk!
Este elmentünk moziba az urammal, jó volt.
de most egy darabig nem hiszem, hogy elmegyünk itthonról, mert Adél nagyon zokonvette tegnap. Bár a húgom azt mondta, hamar abbahagyta a sírást, de akkor is...
Szirom, tök jó lett a falatok! Úgy megdöbbentem, mikor tavasszal láttam Miksát még kisgyerek formája volt, most meg már olyan nagy fiú!
De még mindig nagyon-nagyon szép gyerek!
Nagyon örülök, hogy felraktad ezeket a képeket, mert bizonyítékként tárom majd az uram elé, hogy lehet gyerekekkel festeni.
Két nagy-nagy dolog is történt az életünkben a hétvégén:
Bernát megtanult kétkerekű biciklizni! (kb egy óra alatt...
)
Maja pedig egyedül jött haza az anyukáméktól tegnap délután!
Elég csendes ez az utca, a szüleim egy sarokra laknak tőlünk, de kétszer kell átjönni úttesten (félóra/autó...
). Olyan büszke voltam rájuk!
Bernát nevetését sose felejtem el, amikor rájött, hogy egyedül tekeri a biciklit! Úgy meghatódtam, még meg is könnyeztem!
Jó hülye vagyok, mi?
Maját meg lestem az erkélyről, jött boldogan a járdán... olyan édes volt!
Nagy lépések ezek!
Na, és amit ígértem:
(a saját mérlegemen mértem magam, ez 1,2-1,5 kg-val mér többet mint az eredeti, kiinduló mérleg)
szo: 72,1
vas: 71,4 (
)
h: 71,9 (anyósom tehet róla!
)
k: 71,8
- azért remélem ezt a 10 dkg/nap csökkenést kicsit sikerül majd felturbózni!
SAJNOS úgy tűnik közelegnek a napjaim, melyek egy nő életében kb ötszázszor jelentkeznek
, ezért szigorúan délelőttönként leküzdhetetlen édességvágy fojtogat
.
De küzdök, mint Bernát a törökök ellen, és egészen elégedett vagyok magammal...
Remélem, most nagyobb sikerrel járok, mint az elmúlt hónapokban...
Ildi, Beszti, Motiot, ANIKÓ, merre vagytok?
Ja, igen, múltkor azt akartam még leírni titkokzatosan eltűnt hsz-omban, hogy nem kell aggódnunk a topicunk miatt szerintem.
Azokban a topicokban, ahol pezseg az élet, legalább harmincan vannak, általában egy csecsemővel, persze, hogy többet beszélnek, mint mi. De itt egy kicsi, de annál stabilabb csapat van, lehet, hogy nem jutunk ide mindennap, de szerintem mégis fontosak vagyunk egymásnak. Nem? Meg nem is csak a "témánál" ragadunk le, hanem mindenféléről beszélgetünk.
Szerintem ez az igazi!
Szóval: ne aggódjunk, ez a topic élt, él és élni fog!!
Azért gyertek!