Jubi!
Aranyos a függöny, rozsástol

Most el is gondolkoztam miért van nekünk csak egy pici? De tele vannak fürdöablakok is virággal, lehet azért.
Nem lassu a felfogásod, nem részleteztem.
Elöször vérnyomásom ment fel többször kb 200/120-ig (soha nem volt magas elötte, azota se, de nem is mérem)tiltakozott a szervezetem. Aztán emlékezet kihagyás, nem tudtam hol vagyok. Doki azt mondta stresszes vagyok, nem hittem, de másik is azt mondta. Agyam szinte leállt, annyira kifáradt. Ezt hivják kimerülési depresszionak. Probáltak antidepiket adni, -5 félét teszteltek- ami sokaknak jo, én majdnem öngyilkos lettem tölük. Annyi kontrollom volt, hogy gyerekeket fel kell nevelni, nem tehetem meg. Ami segitett még, ne tegyem meg az 2 álom volt egy héten belül, ez még a magas vérnyomás elött történt nem sokkal. Elsöben Párom autobalesetben meghalt. Másodikban én akartam elköszönni gyerekeimtöl, mert menthetetlen mellrákos voltam. Nem tudtam napirendre térni az álmok felett, kiirtam magambol, hogy az életet végig kell élni!!!
Élet és halál
Álmodban eljött a halál
Bár tudod nappal, hogy még nem vár
Fiatal vagy körlötted az éden
Felhötlen gondtalan az éned
Felnöttként megcsokol az élet
Fiaddal új remények kélnek
Lányod születését mig várod
álmaid teljesülését látod
Vannak kiket szerethetsz
és akik szeretnek
Apró lábak toppantanak
apró kezek ölelnek
Ne, még ne...
Aprók még a kezek
S élénkek az álmok
Itt a földön még feladatod látod
Örülsz minden napnak
Ajándéknak érzed
És valahogy örülsz
Hogy megélted
Fejedre ösz szálak szöknek
Mig gyermekeid ifju álmokat szönek
Homlokodon mélyülnek a ráncok
Mig unokáid születését várod
Vasmarok szorit ott belül
Testeden veriték terül
Oh ne, még ne...
Aprók még a lábak
És bár halványodnak de élnek a vágyak
Itt a földön még számitanak rád
Unokák csacsogása vidit
Gyermekeid problémája szomorit
Reszketö kezed óv és véd még
De érzed közeleg már a vég
Álmodban eljött a halál
Amit titkon már vártál
Megtetted amit lehetett
Ezentúl majd fentröl vigyázod öket
Végül doki is belátta, nálam nem jönnek be tablettái, igy ezek nélkül kezdtem talpra állni, majd ujra pörögtem, de csak 125%-on, erre már debütált az izomgyulladás és néhány aproság is. Igy már a fájdalomcsillapitoktol voltam zombi majd egy évig, s mivel nem történt semmi, türelmem pedig fogyott, hogy olyan fájdalmakkal gyogyszerek ellenére éljek, elkezdtem másfelé mászkálni. Talpmasszázstol csontkovácsig, lézeres kezeléstöl, igazi nyirokmasszázsig. Ettöl honapokig szinjátszo voltam, de segitett. Végre valami ami segitett.
Azota: Nem szabad tulpörögnöm, stresszküszöböm joval lejjebb van mint volt, agyam már nem vág mint a borotva, gyakrabban el is felejtek dolgokat. Ha jobb napok vannak, elöre dolgozom vagy potlom lemaradásom, be is kell osztani fizikai erömet, nem tudok nehezeket emelgetni sem. Azt is megtanultam nem kell nekem mindig minden felelösséget magamra vállalni és már tudok nemet is mondani.
Remény hal meg utoljára, talán leszek még sokkal jobban is, nem adom fel
Leirtam hosszu is lett, tanuljatok belöle. Én a környezetem szerint egy jéghátán megélö, szuper ügyes, mindig mindent meg tud csinálni, nö voltam. Még én sem birtam, -jo van még valami amiröl nem irok, nagy "valami", de nem akarom leirni- s mégis igy jártam, ha még én is akkor akárki.
Csak szolok, legyen több eszetek mint nekem volt
Más: voltam ma turizni, 4 szögletes kaspo, 1 fatálca, 1 szögletes már inkább váza mint kaspo, fa és parafa dobozok a föbb zsákmányok, mellékzsákmány 1 pár siléc botokkal -ez utobbi átszámitva 1250 ft-ert

- boldog az uj tulajdonos
Na eldugulok, bocsi, hogy hosszu lett.