Kiemelt témák

"Ha a saját születési nevemen jelentkezek be, akkor is névtelen maradok, mert senki sem ismer, tehát mindegy milyen felhasználó nevet választok."

Pedig szerintem az ilyen névtelen hozzászólók aktív fórumozók,csak nem merik felvállalni önmagukat Ne mondd,hogy tegnap tévedtél a Babanetre és csak emiatt a hsz miatt regisztráltál

Különben meg Pumpóka,az elejétől fogva drukkoltam a háttérből és gratulálok,remélem idővel halványul a fájdalom és igazán boldogok lesztek.

Az meg,hogy e miatt a stílus miatt ne lenne csábító a férje szemében,hát....szerintem ő mindig ilyen volt,a férje így ismerte meg őt,így fogadta el,nem máról holnapra lett ilyen.Nem vagyunk egyformák,ez tény és való,de engem nem zavar a stílusa.Ember mindenki,érzelmekkel,ki így ,ki úgy reagál bizonyos helyzetben.És van aki feladja,ő meg nem tette,tisztelem emiatt,én nem biztos,hogy harcoltam volna foggal-körömmel

Kedves Névtelen,amúgy meg neked mi közöd a Pumpóka férjének teljesítményéhez,hogy hányszor közeledett hozzá,vagy nem tette,vagy.... Netán te lennél az a bizonyos 3ik ???
A rosszindulatra meg tudod miből lehet rájönni?Hogy azt írod,hogy neked az sem jó,ha együtt vannak,meg az sem,ha nincsnek.Netán ha úgy írod,hogy az is jó,ha együtt vannak,meg az is ha nincsnek,az már más.Miért ne lenne neked jó,ha ők együtt vannak?Ezt nem értem

"Ha a saját születési nevemen jelentkezek be, akkor is névtelen maradok, mert senki sem ismer, tehát mindegy milyen felhasználó nevet választok."

Pedig szerintem az ilyen névtelen hozzászólók aktív fórumozók,csak nem merik felvállalni önmagukat Ne mondd,hogy tegnap tévedtél a Babanetre és csak emiatt a hsz miatt regisztráltál

Különben meg Pumpóka,az elejétől fogva drukkoltam a háttérből és gratulálok,remélem idővel halványul a fájdalom és igazán boldogok lesztek.

Az meg,hogy e miatt a stílus miatt ne lenne csábító a férje szemében,hát....szerintem ő mindig ilyen volt,a férje így ismerte meg őt,így fogadta el,nem máról holnapra lett ilyen.Nem vagyunk egyformák,ez tény és való,de engem nem zavar a stílusa.Ember mindenki,érzelmekkel,ki így ,ki úgy reagál bizonyos helyzetben.És van aki feladja,ő meg nem tette,tisztelem emiatt,én nem biztos,hogy harcoltam volna foggal-körömmel

Kedves Névtelen,amúgy meg neked mi közöd a Pumpóka férjének teljesítményéhez,hogy hányszor közeledett hozzá,vagy nem tette,vagy.... Netán te lennél az a bizonyos 3ik ???
A rosszindulatra meg tudod miből lehet rájönni?Hogy azt írod,hogy neked az sem jó,ha együtt vannak,meg az sem,ha nincsnek.Netán ha úgy írod,hogy az is jó,ha együtt vannak,meg az is ha nincsnek,az már más.Miért ne lenne neked jó,ha ők együtt vannak?Ezt nem értem

Bocsánat a duplázásért,de ezt is fél órát töltötte
Egyszer is elég lett volna

Még egy annyi hozzáfűznivaló:én sem állok senki pártján,DE:szépen is lehet,mint ahogyan *pára* tette,nem kell rögtön mocsokkal fröcskölni.
(Érdekes,hogy Névtelen azt is tudja,milyen stílusban beszél a Pumpóka férje )

Nem tudom, hogy Pumpoka férje, hogy beszél, de feltételzem, hogy ha egy családban valaki ilyen stílusban beszél, akkor a másik fél sem tagadja meg a trágár beszédet, erre írtam azt, hogy a férj is biztosan így beszél. De azt is lehet, hogy tévedtem és csak Pumpoka stílusa ilyen ordináré a férj pedig ezt a stílust nem birja és ő szebben beszél.

Semmi közöm a férje teljesítményéhez, ha elolvastad Enis a hozzászólásomat, akkor láthatod nem azt kérdeztem, hogy hányszor közeledett, hanem, hogy akkor mi az igazság a közeledéssel kapcsolatosan? Hisz ez volt a történetének a lényege, hogy abból vette észre, hogy valami nincs rendben, hogy a férje elutasította. Amikor rendbe jöttek a dolgok köztük, akkor már az ellenkezőjét mondta. A kérdésem erre irányult és nem, hogy hányszor és hogyan teljesített, az nem érdekel.

Azt is írhattam volna, hogy nekem így is jó és úgy is jó és azt is mondthatom, ha ez jobban hangzik és ez nem rosszindulatú. Vagy azt is, hogy nekem 8, hogy ők, hogy vannak. Azért, mert nekem személy szerint sem nem tesz se nem vesz el az életemből sem jót sem rosszat az, hogy Pumpóka a férjével van, vagy nincs, az miért rosszindulatú megjegyzés, ha azt írom, hogy nekem nem jó így sem úgy sem.

Egyébként 2-3 hónap óta olvasgatok a Babaneten különböző témában, ilyen szempontból nem vagyok új.

Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy szólás szabadságban élünk. Mindenki azt, és úgy ír le, ahogy akar

Egyetértek!

Névtelen!

Végülis tényleg teljesen mindegy,hogy írod,egy a lényeg,hogy mi sem boldogabbak,sem boldogtalanabbak nem leszünk azért,mert ők együtt vannak vagy sem.
De én személy szerint tényleg örülök,hogy sikerült helyrehozni a dolgokat nekik,jó ilyet olvasni,hogy van amikor "észhez tér" idejében a pasi
Azért annak is örülök(ma nagyon boldog vagyok,úgy néz ki ),hogy nem indítottam lavinát a hsz-mal,és ha előszőr is ilyen "normális" hangnemben teszed fel a kérdéseidet,talán nem is írok.Nagyon támadó voltál,ez késztetett írásra.Elnézést,ha én is az voltam

Enis!

Tényleg boldog vagy ma . Nem támadtál, nem éreztem úgy, csak reagáltál arra amit és ahogyan én írtam!

Tisztázni szeretném, hogy amit írtam az nem zárja ki azt, hogy gratulálok a Pumpokájék házasságához és, hogy elismerésem a kitartásáért és a harcért amit végig csinált. A véleményem a stílusára vonatkozott és semmi másra, a kérdésemmel pedig nem tudom mi a baj, továbbra is érdekel, hogy akkor az, hogy is volt. Mert, ha igaz amit Pumpoka írt legutobb, akkor másból vette észre, hogy bibi van, de akkor miből?? Lehet ezt sosem fogom megtudni de attól én még nem leszek boldogtalan

Nem akartam támadni én sem, de elismerem, hogy a cinizmusomról híres vagyok, igyekszem visszafogni magam..

További bolodg napot Neked

Akartam mondani Boldog Estét

továbbra is érdekel, hogy akkor az, hogy is volt

Erre csak Pumpóka tudja a választ

Ui.: örülök, hogy szent a béke

Én is

Panni

...

...

Pumpóka! Kemény harcos vagy, sok kitartást és sikert.

Sziasztok!

gondoltam megírom mizu.
Férj itthon volt másfél hónapot. Úgy döntött h a másik nő kell inkább neki. no comment.

Ez van, mindenki szereti a saját bőrén megtapasztalni amit már a másik tud....

sziasztok

Sziasztok!

Döbbenetes számomra, hogy milyen sokakat érint ez a probléma, és milyen kemény történetek vannak.
Sajnos velem is megtörtént, pedig úgy gondltam, ez az egyetlen tutibiztos az életemben, hogy a férjem velem ezt biztos nem teszi meg. Azt se tudom felfogni, hog hogy volt képes ezt több mint egy évig titkolni, majd mikor kezdtek kiderülni a dolgok, következetesen tagadni és elhallgatni mindent. Nem tudom megbeszélni senkivel, és ez teljesen felőröl. Ha jár még erre vki, és érdekli a történetem, szívesen leírnám...

Sziasztok!

Szépjövő, sajnálom, hogy a férjed mást választott De fel a fejjel, találsz Te tőle sokkal jobbat, aki majd jobban megbecsül

Liliom, először is üdv itt, másrészt sajnálom, hogy Te is ilyen helyzetbe kerültél. Írd le nyugodtan a történeted, én kíváncsi vagyok rá(d), és Neked is jobb lesz, ha kiírod magadból - főleg, hogy nem tudsz senkivel beszélni erről.

Szia Andi!

Köszi a bíztatást, nagyon jólesik. Sajnos azért nem tudom megbeszélni senkivel, mert se a családomnak, se a barátaimnak nem akarok csalódást okozni. Egy pappal már beszéltem párszor, de őt sem "nyúzhatom" nap mint nap.

Szóval a törénetem: a harmadik gyerekkel vagyok várandós tavasz óta. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, épp egy depressziós időszak közepén voltam, amit egyedül nyomtam le, mivel a férjemet nem igazán érdekelte, csak annyiban, hogy nem szexeltünk annyit. Fájt, hogy neki érzelmileg nem jelent annyit a szeretkezés, mint nekem, hanem csak tesztosztronszint-csökkentő akció, hogy ne legyen feszült. Nyáron volt egy amniocentézisem, ami előtt a döntési iőszakban szintén nem volt mellettem. Balatoni nyaralás alkalmával elég furán viselkedett, abszolút nem közeledett hozzám, de elfogadtam, hogy biztos az amniocentezis miatt vigyáz rám. Aztán volt egy éjszakai telefonhívás az itthoni szomszédunktól... utána már feszültebb lett, aztán pár nap múlva kibökte, hogy mi történt: amíg én lelkigyakorlaton voltam, a szomszéd nővel, aki mellesleg a barátunk (gyakran összejártunk velük), a nő férje meg Balatonon volt a gyerekeikkel, egyik este dumáltak, iszogattak, majd a nő megcsókolta, ő meg vissza. De csak ennyi történt. Én el is hittem neki, iszonyatosan fájt, de megértő voltam vele, és próbáltam neki segíteni. Aztán, amikor hazajöttünk kiderült, hogy min is buktak le a férjnél, ő megmutatta nekem azt a messengeres beszélgetést, amiből rájött, hogy lefeküdtek. A férjem még ekkor is azt mondta, hogy nem feküdtek le. És én hittem neki, mert egyszerűen nem tudtam róla elképzelni, hogy ezt meg tudta tenni. A nőt kellett felhívnom, aki minden szégyenérzet és lelkiismeretfurdalás nélkül közölte a telefonban, hogy igen, lefeküdtek. Hidegzuhanyként ért!!! Ezután volt egy hétvégénk, amikor úgy volt, hogy megbeszéljük a dolgokat. Kértem, hogy legyen velem őszinte, és mondjon el mindent. Anélkül ezt nem lehet lezárni. De vhogy nem állt össze a történet, és folyton azt éreztem, hogy itt többről van szó. Mivel a beszélgetések során, ha ezt felhoztam akaratlanul is ingerültté vált, e-mailben összefoglaltam neki minden gondolatomat. Ekkor állt elő a teljes történettel. Bár nem tudom, hogy a teljes történetet halloattam, mert a bizalmam ekkor rendült meg teljesen. Szóval kiderült, hogy már tavaly kezdődött, akkor feküdek le először, azt az esetet mesélte el nekem. Azóta 3 vagy 4x feküdtek le, nem emlékszik!!!! Nekem furcsa, hogy erre hogy nem lehet emlékezni.
Teljesen összetörtem, úgy érzem, belül meghaltam. Ő úgy tűnik, nagyon megbánta a dolgot, és igyekszik helyre hozni, de megint az van, hogy nem érez engem, észre sem veszi, hogy megjátszom, hogy boldog vagyok, hogy minden OK, még a szex is, beleértve az orgazmust (holott undorom van az egésztől). Már nincs kedvem beszélgetni... A gyerekeim viszont nagyon fontosak, mindenképpen békés családban szeretném felnevelni őket, és egyelőre így tudom "megoldani". Muszáj, mert egyrészt a hasamban is egy pici, aki sokszor nyugtalan, másrészt a kisfiamon is látom, hogy kicsit szorongó lett, és most, hogy megjátszom magam, jobban van.

A vicces, hogy tavaly júniusban lett elsőáldozó, és rá egy hónapra megtörtént az első eset. És simán elnyomta a lelkiismeretét. Aztán ősszel ismét lehetőség adódott, hogy se én, se a férj nem voltunk itthon, és éltek az alkalommal. Képtelen vagyok felfogni! Én meg a lelkigyakorlaton azt bizonygattam, hogy igenis létezik, hogy a házasságban egyre lángolóbb a szerelem, és nem alakul át "csak" szeretetté, és hogy a miénk példaértékű házasság.

Az is vicces az egészben, hogy a csaj egy frázisokkal teli e-mailben próbált bocsánatot kérni, és amikor visszajeleztem, hogy ez azért egy kicsit erős, még neki állt feljebb. A férj, meg megpróbálta megzsarolni az én férjemet, amikor még nem tudtam róla. Nem semmi... Amúgy nekik is két gyerekük van.

Szóval nem tudom, hogy lehet mindezt feldolgozni, túlélni, és újra bízni. Nem tudom, hogy tudok-e még újra szerelmes lenni, vagy csak békében "csak"-szeretetben élünk egymás mellett...
Neked mi a véleményed?
Bocs, hogy kicsit hosszúra sikerült.

Szia Liliom!

Elég csúnya dolog volt a férjedtől pont a szomszédnővel megcsalni, meg ugye ott a harmadik baba. Nehéz eset, tudom, de pasik nélkül is van élet! Persze mérlegelned kell, hogy három gyerekkel hogy tudsz meglenni, esetleg lenne-e segítséget?

Tipikusan az a pasi - így leírás alapján - akinek csak az kell egy nőtől, hogy főzzön, mosson, takarítson és este még az ágyban is alakítson vmit. Az én párom is ilyen volt tavaly, nem érdekelte, hogy nekem némi érzelemre, gyengédségre is szükségem volna - de utána kiadtam az útját, beletörődtem (nagyon nehezen) hogy nem ő számomra az ideális. Na ekkor már rájött ő is, hogy tennie kéne vmit a kapcsolatunkért, és azóta jól megvagyunk. Nem mondom, hogy tökéletes (mert olyan pasi nincs ), de sokat változott.

Az csak ideiglenes megoldás, hogy tűrsz neki mindent, megjátszod magad. Mert ezzel becsapod önmagad - és Te így sose leszel boldog. Be kell keményítened neked is, ha azt szeretnéd, hogy változzon. Nekem ez volt a legnehezebb, mert sose ártanék neki, sose beszélnék vele csúnyán - ő mindig azt hitte a viselkedésemből, szavaimból, hogy ő a tökéletes ember. És itt rontottam el a dolgot. Azóta ha van vmi, egyből elmondom, megérti és változtat.

De ehhez ugye két ember kell, próbálj beszélni a férjeddel Miattad, a gyerekeke miatt és születendő pici miatt (mikorra várod amúgy? ).

És az sem elhanyagolható egy családban, hogy hogy bánik a gyerekekkel? Érdekli a pocidban lévő pici?

Szia Andi!

Az érzelmekkel nem volt probléma kb. másfél évvel ezelőttig, az ő részéről. Mert szerintem akkor kezdett "kiszeretni" belőlem. Csakhogy ez nem tudatosult benne, nem is próbált meg beszélni róla. Ha felhozta a témát jóval később, nem hallgatott meg engem. Tehát igazi kommunikáció nem volt köztünk. De ekkor már rég megtörtént a megcsalás, még távolabb kerültünk egymástól, persze, hogy nem ment.
Tudom, hogy ideiglenes a színlelés, és fogalmam sincs, meddig tudom folytatni. Talán ő is jobban megnyugszik, meg mindenki, és ha több idő eltelik, már nem olyan fájó erről beszélni. (Gondolom én, pillanatnyilag.) De ha most ezzel előhozakodom, tuti, hogy nagyon megbántom, és azt nem szeretném. A gyerekekkel nagyon jól bánik, nagyon szereti őket, a picit is nagyon várja. Pár hónapja a munkáját is átszervezte, hogy minél több időt tölthessen velük, aztán később velem is. Azt nem értem, hogy jutottunk el idáig, korábban minden szuper volt köztünk, a kommunikáció is. Talán az vezetett idáig, hogy sokat dolgozott, nem jutott rám minőségi ideje, amit én igényeltem volna, ezért nem éreztem a szeretetét, és én sem tudtam megadni neki azt, amit ő szeretett volna. Ha mondtam neki vmit, vagy nem figyelt, vagy elengedte a füle mellett. Aztán már nem is mondtam semmit.
Szóval szeretném visszakapni azt, amikor szerelmesek voltunk. Csak ennek a feldolgozása megy nehezen, hogy "elfelejtsem", hogy legalább napi szinten ne jusson eszembe. Félek, nagyon sok idő kell hozzá... És úgy elég ehéz, hogy itt a szomszéd...

Amúgy dec. 2-re vagyok kiírva. Egy picit félek, hogy mi lesz utána...

Szia Liliom.

Sajnálom, ami veled történt. tudom nem vígasz. De én is gyerekkel a hasamon mentem végig tavaly ezeken.
És nézd mi a vége, válás.
Neked talán annyi előnyöd van, hogy nem egy kutyátlan macskátlan nővel jött össze. Ha ott a férj nem akarja elhagyni a nőt, akkor van esélyed. Ha ez egyáltalán vígasz.
CSak kérdés, kell-e neked így ezek után már.
És akkor most mi van? Mit mondott utoljára tulképp a férjed,hogy kelletek neki?

Sajnos kezdem látni, uúgy írok ahogy a többiek . De nekem kellett egyébként, hogy ő mondja ki, a szót, és ettől én nem érzem kevesebbnek magam. Én mindent megtettem a családomért, ennyi.

Szia szépjövő, nagyon sajnálom, ami veled történt.

A férjem nagyon megbánta, és nagyon igyekszik helyrehozni a hibáját. A válásra egyikünk sem gondol. Hogy a szomszédékkal mi van, azt nem tudom, ott is két gyerek van... A nő mondta, hogy elköltözne egy időre, mert nem bírja a férje hullámzásait, de aztán nem lett belőle semmi. Szerintem ő szerelmes (volt) a férjembe...A férjem meg csak kihasználta (szerintem:) ).
Csak egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy hogy volt képes megcsalni, többször is, és mindezt jól eltitkolni, majd mikor kiderült tagadni. (Utóbbit megértem vmennyire, féltette a pici pocaklakót.) Eddig azt gondoltam, az ő értékrendjébe abszolút nem fér bele, és képtelen lenne rá, mert tudja, mekkora fájdalmat okozna vele. (Ő már átélt korábban hasonlót egy régi barátnőjével.)
Iszonyú nagyot csalódtam benne. Szeretem, de nem vagyok szerelmes, azt hiszem, ez érthető. Tisztelni sem tudom most. Nagyon nehéz. Időnként feszült vagyok, és nehéz oldani. Leinni se tudom magam, pedig néha olyan jó lenne...
Ahogy már írtam, szeretnék túljutni ezen, vhogy feldolgozni, elfelejteni ezt az egészet, és újra szerelmesnek lenni. Belé. És bízni a szavaiban.

Szia Liliom!
En a hazassagomban nem eltem at hasonlot, de egy volt baratom megcsalt, en pedig megbocsajtottam neki - tudom nem azonos a szitu hiszen gyerek sem volt, de a fajdalom hasonlo... En azt gondolom, hogyha valaki hosszu tavon es tobbszor kepes ezt megtenn (raadasul ugy is, hogy terhes vagy) akkor az ujra megteheti. O kepes volt erre!!! Es ez tenyleg nagyon szomoru. Persze hogy o nem akar valni... miert is valna... Es ertem, hogy te most egy erzekeny szituacioban vagy a gyerekek es a kicsi miatt. De lehet hogy hosszu tavon ez lesz a megoldas. Ez csak az en velemenyem, es persze megertem azt is, hogy te mashogy dontesz.
Drukkolok hogy minden jol alakuljon!
Loulou

Szia loulou!

Mint korábban írtam a válás nálam nem jön szóba. És nem azért, mert három gyerekkel nem nagyon ugrálhatok, hanem mert mélyen hívő vagyok, és számomra elképzelhetetlen. Persze ha menni akarna, az más lenne. De akkor még nagyobb hülye lenne, mint gondolnám. (A szomszédom a nyomomba sem ér... ) A férjemnek azért ennél több esze van. Meg most úgy érzem, tényleg szeret, ő szerelmes is. Nagyon igyekszik. Csakhát nehéz megérteni, megemészteni. Napközben egyedül vagyok itthon, mert a gyerekek oviban, iskolában... nehéz elterelni a gondolataimat.

Úgy gondolom, mindenkinek jár még egy esély.... szeretném neki megadni, és vele rendbe hozni a házasságunkat. Csak félek egy kicsit...

Liliom, nagyon szép, hogy adsz még egy esélyt (szerintem se kell az első baklövésnél szétmenni).
Tudom, hogy nehéz most hinned a férjedben, főleg az érzelmeiben, de azért várj még mi lesz ha megszületik a pici. Akkor talán már Te is nyugodtabban állsz hozzá a dolgokhoz (hisz addig már eltelik pár hónap), jobban ki fogod magad ismerni a férjedben!

Szerelem: én erről úgy gondolom, hogy jó és szép ha megvan (még sok év után is), de ha "csak" szeretet van, az is lehet ám nagyon jó A szerelem általában egy hirtelen fellángoló, majd kialvó állapot, a szeretet pedig egy életre szól.

A félelmed teljesen jogos, de most (még) hinned kell benne - főleg hogy ennyire odafigyel most rátok. Csak ne hozd fel neki ezt a témát, ne is beszéljetek ilyesmiről. Csak kettőtökről, a gyerekről, a pocaklakóról.

Liliom persze igazad van, hogy adsz meg egy eselyt - en is megadtam annak idejen. Es tenyleg drukkolok hogy neked sikeruljon. Egyebkent a ferjed is hivo?

Loulou,

igen, ő is hívő, bár nem olyan régóta. Írtam, hogy elsőáldozása után egy hónappal történt meg az első eset. Valószínűleg akkor még nem volt annyira erős benne az elhatározás, hit, mint most.

Andi,

én egész nyárig szerelmes voltam a férjembe, meg talán utána is, azért éreztem meg azt is, hogy több volt, mint amit elmondott. Éveken át lubickoltam ebben az érzésben, és évről évre erősödött bennem. (13 éve vagyunk együtt, ebből 8 év házasság) Szóval én ezt szeretném újra vissza... De ha "csak" szeretet lesz, azt sem bánom azért , csak nyugalom legyen bennem minél hamarabb.
A szülés utáni időszaktól azért félek, mert depresszióra hajlamos vagyok, és mindkét szülésem után eddig volt baby-blues. Depr. nem volt, de két-három hétig igen lehangolt voltam. Most meg ebben a helyzetben...elég necces... Na, majd meglátjuk.

Köszönöm, hogy "meghallgattok", és reagáltok, nagyon sokat jelent.

Sziasztok!

Azt meséljétek el, hogy éltétek túl az elslő időszakot. Hiába, itt vannak a gyerekek, de tök egyedül érzem magam. Nem találom a helyem, nem bírok a fájdalommal, pedig már régóta ment a huzavona.
Most próbálok munkát találni, de nem egyszerű. Elkezdtem suliba járni, de nem tudom, hogy fogok tudni koncentrálni.
És mindehhez én tartsam magam és én csináljak mindent úgy ahogy a gyerekeknek jó. Az nem érdekes, hogy az apjuk hogy viselkedett, most nézzem azt, hogy innentől ő is részese akar lenni mindennek. De egyszerűen nem tudom most azt nézni, hog yjönni akar gyakran stb.stb.
Most már tud arra kérni, hogy úgy csináljuk ahogy a kicsikenk a legjobb, de az nem volt érdkes, hgoy 5 hetesen elhagyott és most is másfél hónap után. Meg milyen érdekes, hogy most már segíteni akar, minden nap hív, hogy mi van a gyerekekkel. Probálna érdeklődni az én sulim iránt is. De nem megy, nem tudok normális lenni vele. Mondjátok, hogy ez idővel változni fog.
VAgy most mi lesz velem. Olyan sötét minden.
Kikészít ez az egész....

Sziasztok,

ilyen túlélési stratégia nekem is jól jönne.

szépjövő, te mit csináltál terhesen, amikor kiderült? Amúgy szerintem az idő mindenen javít, csak kérdés, menniy idő kell hozzá...

Sziasztok!

Sajnálattal olvasom,hogy bővült a csapat! A férjeket inkább nem minősíteném

Lányok! Rettenetesen közhelyes,amit írok,de az idő fog segíteni.Ahogy múlik,telnek majd a hónapok,és letisztul az egész.Nem múlik el,de ahogy a hegedő seb sem fáj úgy,mint a friss,így ez is enyhül majd.Normális kapcsolatra szerintem ne számítsatok az ex-ekkel,legalábbis nekem nem sikerült,képtelen voltam/vagyok rá a mai napig. Türelem...És ami viszont ugyan egyénre szabott,ki-ki hogy áll ezzel,de sokat segít az imádság,az Istennel való kapcsolat mélyítése. Nekem legalábbis segített a hitem segítségével végigcsinálnom a javát,ill a mai napig minden pillanatot.(Mert ma sem könnyű,megtudtam,hogy gyerekük lesz hamarosan ).Ha érzelmileg már nem is érint,azért igencsak ütős csapások még ezek a ma is.

Liliom

Sajnálom ami történt Veled. Szerintem az nagy szemétség hogy terhesen megcsalt. Én is igy jártam. De az én esetem az elég durva. Most juniusban derült ki hogy van valakije. El akart hagyni. Aztán egy hétre rá bevallotta nem ez volt az első eset. Mikor terhes voltam akkor is meg egy éve is volt valakije!!! Szoval 3 nője volt. És 2! évig hazugságban éltem nem is tudtam semmiről, mert ugye mind 3 ribike munkahelyen volt. Honnan tudjam hogy ő mit csinál a munkahelyen? Mostanában is ez jár a fejemben, vagy szerezzek valakit aki megfigyeli bent? De most együtt vagyunk, elhagyta a nőt. De ez is csak ugy egyik pillanatrol a másikra bejelentette hogy vége a nővel. Ez is kicsit gyanús. De változott is és látom rajta hogy próbál normáls lenni. De én már nem tudom szeretni mint régen. És még a legutóbbi nőtől összeszedett egy nyavalyát is amit rám is rámterjesztett.
Igenám, csak közben míg ez volt, én is beszélgettem pár emberkével csak ugy a nagyvilágból, és megismertem valakit, aki szimpatikus nekem, találkozni is fogunk. Már most sem tudom mi legyen, vagy mi lesz, főleg ha még találkozunk is, mi lesz ha beleszeretek, vagy már meg is történt? Szóval nehéz helyzet. A másik oldalon meg ott van az a kényszer hogy én nem akarom elhagyni mert még én leszek a szemét, meg hogy mit szolnak majd az emberek. Mindig csak másra gondolok, csak magamra nem. Pedig lehet hogy soha nem leszek igazán boldog vele, mással meg lehet hogy igen. Jó lenne előre látni hogy kivel milyen lesz, és annak alapján dönteni. De valamilyen téren meg még érzek iránta valamit, de nem szerelmet, lehet, hogy csak sajnálatot, hogy nem akarom megbántani. Nem tudom, de nagyon tanácstalan vagyok. Szívem szerint mással lennék, az eszem meg az ellenkezőjét mondja.

Sziasztok!

Liliom remelem hogy a hite erosodott es ez tenyleg megvaltoztatta ot. Szerintem az ember az eletenek bizonyos periodusaiban kulonfele modon kepes viselkedni, foleg ha ahogy irod tenyleg valtozott belulrol. Tenyleg remelem hogy ez tobbet meg sem fordul a fejeben.

Hettie szerintem ha ugy erzed nyugodtan kezdj uj kapcsolatba, ez az ember egyaltalan nem becsul meg teged ha folyamatosan csalni tudott. Az meg hogy meg fertozest is ragaszt rad az mindennek a teteje! Szerintem ha harom kapcsolata is volt ilyen rovid ido alatt az azt jelenti hogy vege koztetek, legalabbis en nem biznek benne. Az meg hogy valtozott... hat szerintem ujra meg fogja tenni. Bar mint irtam en megertem ha valaki megbocsajt, en is azt tettem a volt kapcsolatomban, hat meg is jartam a vegen...
Szep napot!
Loulou

Sziasztok!

loulou,

én is nagyon remélem, hogy a hite erősödött meg, és nem fog alábbhagyni a világ gondjai miatt. Tegnap mesélte egy barátnőm, akinél szintén uilyen szituáció volt, mint nálunk, hogy 3 év óta most először érzi, hogy van kiút a gödörből. A 3 éven kicsit elkeseredtem, az viszont bíztató volt, hogy ki lehet ebből jönni. A mostani pesszimista hangulatomnak jót tett.

hettie,

én is gyakran másokra gondolok, és nem magamra. Most pl. csak az érdekel, hogy a gyerekeim mindebből semmit se érezzenek meg, és uolyan boldogok legyenek, mint eddig. Az, hogy én nem vagyok maradéktalanulboldog, most nem számít. Az apró örömök, meg a szeretetük nagyon sokat jelent, ez ad erőt. Hál'Istennek a kisfiam szorongós tünetei elmúltak.
A helyedben, nem tudom, mit csinálnék...

Huh csajok

Most van az első apás hétvége. Iszonyat szar , mintha a szívemet tépte volna ki. És még nincs képbe a nő, hogy fog fájni, ha az is már velük lesz?????
Pára,
tegnap én is voltam a hitoktatónknál. Kissé le volt döbbenve a történéseken. Ma este megyek misére is, már nyaron az egész herce-hurca alatt is voltam párszor.
Nem tudom, hogy fogom túlélni, és biztos azt gondoljátok, hogy sajnálom magam, de basszus, tényleg k...ra fáj.
Jöhet még ennél rosszabb? Mert mindenki azt mondja, nem. De egszerűen képtelen vagyok elhinni, valamit még tuti tartogat az élet a számomra, amitől nem fogok repkedni. Eddig is azt hittem nem jöhet rosszabb, de csak jön, jön és jön.
Vasárnap fogjuk megbeszélni, hogy hogyan tovább, mármint nem velünk, hanem, gyerektartás, láthatás meg még ki tudja, mit kell ilyenkor tisztázni.
Nálatok, hogy megy ez a láthatás dolog?

nem mozgok túl otthonosan a keresztény hit területén, de, ha a vallásosság azt jelenti, h hazugságban kell leélni egy életet, akkor valami nagy baj van. Isten szempontjából váláskor nem az a lényeg, h ki adja be a keresetet, hanem, hogy ki a hűtlen fél, aki miatt vége lett. vagy I. a hűtlenségre rábólint, de a válásra nem? tudtommal, ilyen esetben még a pápai bontás is működik, így akár újra lehet egyházi esküvője az embernek. ilyen fokú önáltatás, h biztos én vagyok a hibás, én tehetek az egészről, szegény férjem csak áldozat, és a gyerekekre hivatkozva, az ismerősök véleményére adva teljesen kiszolgáltatni magad az ő döntésének-mindezt Istenre hivatkozva sztem csúnya hiba. dönthet úgy az ember, hogy ad még egy esélyt, de annak semmi köze nem lehet sem a sógor, sem a pap véleményéhez. felnőtt korban mekkora realitása annak, hogy valaki hívő lesz? esetleg valami nagyobb trauma után elképzelhető, h vki a hit felé fordul, de egyébként némileg hiteltelen. és, ahogy az ábra is mutatja, eléggé színjátéknak tűnik a dolog. nem erősödött meg a hite? így már elfogadható, amit tett? ha ateista vki, akkor félreléphet? hol az összefüggés? nem Istennek tett hűségi ogadalmat, hanem neked. ez független a hittől.
ilyenkor sosem tudom eldönetni, hogy ekkora agymosás a keresztény hit, vagy félreértelmezésen alapszik, vagy csak jó kibúvó az elől, amit ilyenkor racionálisan tenni kéne.
tudom, egy mélyen vallásos embernek bántóak a soraim, de számomra elfogadhatatlan, hogy hús-vér gyerekek sínylik meg azt, hogy emberek döntésekkor olyasmire hivatkoznak, ami nem saját gondolat, hanem valaki, "valami" irányítására születnek.

szépjövő, nem emléxem, mennyi idős a gyereked?
nálunk jól bevált, hogy kéthetente péntek estétől vas. estig apával vannak, és hétköznap hetente egy du. ő hozza el őket az oviból, suliból, és vacsira érnek haza. de már az elején is így ment, amikor még bölcsi-ovi volt.
tartásdíj lehet fix összeg, de lehet a fizetésének a 20%-a is, ez attól függ, h minimálbérre bejelentett, d ejól menő vállalkozó, vagy hivatalosan bejelentett felsővezető beosztású. vagy a kettő között bmi. nálunk a ttdíj viszonylag alacsony, de az egyik gyerek ovis kiadásait pluszban ő fizeti. ennek az a hátránya, h minden alkalommal kérni kell, egyszerűbb lenne egy nagyobb összeg, és, akkor mindenki tudná fixen, mire számíthat. sztem, ha nem akarsz minden alkalommal hozzáfordulni, és nem egy földönfutó a faszi, akkor a 40ezer reális összeg.

Sziasztok,

Olvasgatom a topicot, én nem tapasztaltam meg a megcsalást a házasságomban, de évekkel ezelőtt egy hosszú kapcsolatban megcsaltak. Nem könnyű téma, szerintem az egyik legnehezebb kihívás ami egy házasságot érhet, ezért is nehéz véleményt mondani, tanácsot adni, mert minden kapcsolat dinamikája más és más, amiben bele nem láthat senki. Azonkivül szerintem veszélyes is konkrét tanácsot adni, hiszen ami az egyiknek jó, a másiknál nem biztos, hogy műkődik.

Rjuli!

Isten sem a hűtlenségre, sem a válásra nem bólint rá. Az egyházi esküvőnek a lényege az Isten áldásának a kérése a házasságra és a házastársakra. Azok akik hisznek az isteni áldásban és azt kérik, azok komolyan is gondolják a hűségben, örömben, betegségben, öregségben letöltött éveket.
A felnőttkori hivővé válás gyakori és Isten szerint lehetséges, igazán a hit elfogadása egy egyfajta felnőtté válást igényel. Ezért is a legtöbb keresztyén vallások a gyemek keresztséget elutasítják, mondván, hogy egy gyerek nem érett meg a hit megértéséhez és befogadásához. Ha egy felnőtt nem válhat hívővé, akkor azzal azt is megcáfoljuk, hogy egy ember változhat, márpedig igenis egy ember megbánthatja tettét, bűneit és jobb életet élhet. Ha ezt nem hisszük, akkor az egész emberiség eláshatja magát.
Hívőként sem, ateistaként sem elfogadható a hűtlenség, a különbség az, hogy, ha valaki Isten előtt hűséget esküdött, akkor az bűnt követ el az Isten szava ellen. Mert igenis nemcsak a házastársnak, hanem Istennek is fogadalmat tett, hogy hűségben éli életét házastársával és ez nagy felelősség, és hit függő. Egy hívő ember nemcsak embertársának, de Istennek is felelősséggel és elszámolással tartozik.
A hit nem garancia a hűségre, előfordul hívő családban is. Isten azt akarja, hogy a megbánás és a megbocsájtás és a továbblépés megtörténjen, de, ha nem műkődik, akkor azt sem akarja, hogy a gyerekek és a felnőttek egy boldogtalan házasságban éljenek. Különbséget kell tenni az ISTENI AKARAT és a VALLÁSI DOGMÁK között. Ez a hit! Aki a vallási dogmákban hisz és nem Istenben, az nem is fogja látni mit is akar Isten az életében.
Nem utolsó sorban a keresztyén hit nem agymosás, hanem egy életforma, Istennel élni a mindennapokat és Isten parancsolatai szerint élni...ami saját döntés.

Smith! Köszönöm,hogy ennyire pontosan megfogalmaztad az "én hitemet" is! Szívemből írtál....

Sziasztok!

Csatlakozom az előttem szóló smith-hez, nagyon jól összefoglalta. köszi
Egy kis kiegészítésem lenne rjulinak: a katolikus egyházban nincs válás, "csak" érvénytelenítés, de csak néhány indokolt esetben, melyek között a házasságtörés nem szerepel.
Isten nem azt akarja, hogy boldogtalanságban éljen egy házaspár, hanem boldogságban, éppen ezért fontos a bűnbánat és megbocsátás, majd az újrakezdés. Közhelyes, de az ember általában akkor értékel vmit, amikor elveszítheti azt. Egy szóval sem mondtam, hogy minden az én hibám, ez mindig két ember felelőssége. De ha már 12 évig szerelemben éltünk, és gyönyörű volt, miért ne adhatnék esélyt annak, hogy rendeződjön a házaságunk. Nem hiszem, hogy a gyerekeimnek jót tenne egy válás, és felnőttkorukban (csomó sérüléssel a lelkükben) joggal vádolhatnának, hogy meg sem próbáltam rendbehozni...

Amúgy szerintem ne vigyük ela témát a vallás irányába.

Ui.: Ma volt egy jó délelőttöm, gyerekekkel osztálykirányduláson voltam, és sikerült arra az időre teljesen kikapcsolnom...

Látom, megint beindult a topik. Sajnos. Neeeem, nem fogok regényeket és okosságokat irni...

Csak reakció rjuli irására:
Isten nem bólint rá sem a válásra, sem a hűtlenségre. Ahogy irták már előttem, válás a keresztényeknél nem létezik, csak érvénytelenités. Most csak azért vagyok ilyen "okos", mert pont most jártam a papnál a keresztelőnk intézése végett és mivel beszélgettünk, elmeséltem neki, hogy második házasság, stb.... Kérdezte, miért lett vége az első házasságnak... mert ha olyan ok miatt, akkor lehet érvényteleniteni. Az okok: házasságtörés, másik nemhez vonzódás, erőszak (ha vert volna, vagy a gyerekeket). Tehát a hűtlenség is benne van, legalábbis a mi papunk ezt mondta. De mivel egyik sem fordult elő nálunk, igy én nem érvénytelenithetem.
Isten előtt még mi is házasok vagyunk az exemmel. Egyébként ugye az is benne van: Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza....
vagy nem?
De ebbe a témába egyébként sem kéne a hitet és a vallást belekeverni, mert nem ide tartozik. Az, hogy valaki megbeszéli a pappal a gondjait, teljesen normális és érthető dolog. Nem azért teszi, mert azt várja, majd konkrét útmutatást kap és aszerint fog cselekedni... lelki támasz inkább.
Agymosásnak nem nevezném a keresztény hitet (persze kivételek ez alól azok a magukat kereszténynek valló gyülekezetek, akiknek nem a vallás fontos, hanem az agymosás és pénzszerzés).... lehet aszerint élni és részben aszerint élni vagy teljesen elhatárolódni tőle.

Nem értettem ezt a "valaki, valami irányitására".... ??????? kinek vagy minek az irányitására cselekszenek? Itt nincs irányitás, csak útmutatás... Isten mutatott egy utat, amit vagy követsz, vagy nem követsz. Erre senkit nem lehet kötelezni, tehát semmiképpen sem irányitás.

"Jó kibúvó az elöl, amit ilyenkor racionálisan tenni kéne..." pont ezt vártam én, semmi mást... amit ilyenkor "racionálisan" tenni kéne, az, hogy páros lábbal kivágni a pasit... ugye???
Ha valaki másképpen gondolja, az nem kifejezetten a hite miatt van, nem teljes mértékben arra hivatkozott Liliom se, hogy azért nem teszi, mert a hit tiltja a válást, stb.... hanem azért, mert Ő szeretne adni még egy esélyt és ennek nem az az egyedüli oka, hogy hivő. Sok más is....

Szólj Liliom, ha nemjól tudom, de én nem azt olvastam tőled, hogy konkrétan a hited miatt nem akarsz válni....

Szépjövő, irtam privit, megkaptad?? Már nem most....

Szia Pumpóka!

Igen olvastam.

Pumpóka
ment privi

Pumpóka,
így van, nem a hitem miatt nem akarok válni. (Nincs ilyen gondolatom.)

Liliom, köszi... csak tudod, azért kérdeztem, mert én abszolút máshogy értelmeztem az irásaidat, mint rjuli... de akkor én értelmeztem jól, rendben...

Persze, én nem azt mondom, hogy minden ilyen történet jól végződik (sajnos itt van Szépjövő és nekik nem sikerült ) DE mint már olvastam itt akkoris, mikor én irtam a saját problémámat, hogy egyértelmüen csakis az lett volna a normális megoldás, ha az ember ilyenkor kirakja a pasit... nem minden esetben ez a tuti-fix megoldás, mert van a környezetemben olyan, akinél ez szintén előfordult sajnos (bár az "csak" egyéjszakás kaland volt, meg pár hetes msn-beszélgetés) de ennek már több, mint egy éve, hogy megtörtént és elgondolkodott a pasi is, átgondolta a lány is (egy gyerek van) és megpróbálták helyrehozni. Ma olyan szerelem tombol köztük, hogy ha nem lennének egészen közeli (nagyon régi) barátaim, nem hinném el, hogy ilyen problémájuk volt egy évvel ezelőtt!

Liliom egyébként egyáltalán nem bújt a hit mögé és egy szóval nem mondta, hogy azért csinálja, mert vallásos....
Pont az ellenkezője annak, amit rjuli irt! Ő nézi a gyerekeket, azt, hogy a férjével is rendeződjön a kapcsolat és egy normális életet éljenek együtt. Szó nem volt arról, hogy alávetné magát valaki vagy valami "irányitásának" és ennek a gyerekei innák meg a levét!!!!! Ő inkább szenved, hogy a gyerekek ebből semmit ne lássanak és ne érezzenek!!!!

Csak ennyi.... aztán elhallgatok, mert kapok a pofámra megint hideget-meleget....

Szépjövő, megkaptam, köszi.... irok, amit lesz nyugis időm (most 4 gyerek van itthon + Zoli)...

ezt Liliomírta: "Mint korábban írtam a válás nálam nem jön szóba. És nem azért, mert három gyerekkel nem nagyon ugrálhatok, hanem mert mélyen hívő vagyok, és számomra elképzelhetetlen. "

itt azért van némi ellentmondás. odáig érteném, ha vki azt mondja, h a válás nem jön szóba csak azért, mert már nem dúl a szerelem. azt is értem, ha vki azt mondja, h nem csalom meg a férjem, bár nagy a kísértés, de hívő vagyok és ez bűn lenne. de, hogy nem válok el attól, aki engem megcsalt az tök félremagyarázása a dolgoknak. "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.... " -
hisz a házasság kötelékét épp a megcsaló férj oldotta fel. az, h polgári úton ezt házasságot a megcsalt fél felbontja, már nem a hit kérdése. ha vki azt írja, h hívőként meg kell bocsátania, az megint más. azt pedig, h boldogságot, orgazmust stb színleljen valaki, megintcsak a hit sajátos értelmezésének érzem. és továbbra is állítom, h a hazugságot a gyerekek egy idő után megérzik. sokkal jobban vissza tud ütni, mint akár egy felvállaltan megromlott kapcsolat, akár egy válás.

"egy gyerek nem érett meg a hit megértéséhez és befogadásához"-ez logikusnak tűnik. de, ha nem nevelnek valakit vallásosan, akkor felnőtt fejjel egy reggel úgy ébred, h mostantól hisz? más kérdés, ha valaki hívő volt korábban is, de nem gyakorolta a vallást. elképzelhető, hogy ez egy társ hatására megváltozik.

az pedig, h a vallást, hitet ne keverjük ide-nos nem én hoztam szóba. Liliom írta, h a hite miatt nincs sok választási lehetősége, nem pedig azt, h a hite segítségével megpróbálja megoldani a problémákat. ebben az esetben az Istenre való hivatkozást én inkább kibúvónak érzem egy nehéz döntés meghozatala alól. én pedig erre reagáltam, mert számomra ez felfoghatatlan.

Pumpóka! A Katolikus Egyházban van érvénytelenítés, az összes többi keresztyén egyházban van válás és a keresztyének (kivéve a katolikusokat) többsége elfogadja a válást!

Egyetértek Rjulival, hogy a színlelés, a hazugság, a másik fél férevezetése visszaüt, sőt tovább megyek Isten szemében bűn..Az lenne egyenes és tisztességes, ha a férj és feleség egyenesen beszélne egymással és sok sok egymásra figyeléssel, közös akarattal oldanák meg a kialakult helyzetet, gondolok most Liliomra. A gyerekek a színlelést előbb utóbb "leveszik" és ez nem jól hat a saját szellemi fejlődésükre sem. Ha mindkét fél mindent megtett a közös élet folytatásához és akkor sem műkődik, akkor igenis el kell gondolkodni a váláson, mert hazugságban élni senkinek sem jó, sőt Isten sem nézi jól.

"egy gyerek nem érett meg a hit megértéséhez és befogadásához"
ezt a mondatot a keresztséggel összefüggésben értettem. természetesen egy hívő családban a gyerekeket hitre kell nevelni, meg kell velük ismertetni az Isten szavát, egyébként nem fognak Róla tudni. És vannak felnőttek, akik nem hitben nőttek fel, de egy nap felnőtt fejjel arra ébrednek, hogy többet akarnak megtudni Istenről , keresik és több mint valószínű meg is találják Őt.
A hitben élés és vallásosásg két külön dolog, annyira messze van egymástól mint Nap a Földtől.

Én is úgy értettem, hogy Liliom számára elképzelhetetlen a válás gondolata is, mert Isten hívő, ezért mindent megtesz, hogy megmentse a házasságát, de azt is hozzátette, hogy, ha a másik fél akar menni, akkor nem sokat tehet.

Egy keresztyén hívő családban, ahol a szülők hazugságban élnek, ott a gyerekek sajnos az Isten hitet is hazugságnak vélik és az egész hit életforma visszaüt.. Elgondolkodtató, hogy inkább válás, külön, egyenes úton hitben élés...vagy látszat házasságban együtt és hitben meghasonlani??

nem szeretnék provokálni, télleg kíváncsi vagyok. hogy van ez a házasság dolog, amit Isten egybeköt...
két ember úgy dönt, h összeházasodik, I. színe előtt. de két ember már nem dönthet úgy, h különválik? ill. ha az egyik ember-bár különválni nem akar-és akkor itt most lehet agyalni, h I. miatt vagy praktikus okokból-, de félrelép, akkor a másik ember I. miatt kénytelen ezt lenyelni? ez sztem csak úgy működik, ha mindkét fél ugyanolyan értékrenddel rendelkezik. ha mindkettő ateista, ok. ha mindkettő hívő-és hajlandó is az adott vallás szerint élni, az is ok. de, ha csak az egyik veszi komolyan, a másik önálló értelmezéseket talál, akkor a hívő fél teljesen ki lesz szolgáltatva. nem hinném, hogy ez lenne I. akarata.

rjuli,
akkor lehet, hogy nem jól fejeztem ki magam: mivel hívő vagyok, számomra nem jön szóba a válás, mert fogadalmat tettem, hogy "holtomiglan-holtodiglan... jóban-rosszban", az én gondolataimban nincs benne, mint alternatíva. A rosszban benne van ez is. De elsősorban nem azért akarok vele maradni, mert nem válhatok el, hanem mert szeretném visszakapni a régi életemet, amikor még boldogok voltunk. 12 évig nagyon nagy szerelmben éltünk, aztán elkezdődött egy foyamat, amiben mindketten hibásak voltunk, és a megcsalás lett a vége. Nagyon-nagyot hibázott, de úgy gondolom, mindenkinek jár még egy esély. Nem hiszem, hogy bármelyikünknek is az lenne jobb, ha szétmennénk. Mivel baromira fáj, és nehéz feldolgozni, és mindezt a gyerekeim is érzik, főleg a fiam, akinél szorongásos tünetek jelentkeztek, és egy kissé belefáradtam ebbe, és a méhemben lévő gyermek nyugalma miatt is megpróbáltam "félretenni" ezt a helyzetet, és másképp nem ment most, mint átmeneti! színleléssel. Ez nem a hit félreértelmezése, hanem az én próbálkozásom. Nem azt mondtam, hogy hazugságban szeretném felnevelni őket, hanem békében. Most ez ad nekik békét, mert a fiamnál megszűntek a szorongásos tünetek, és a pici is nyugodtabb. Mint mondtam ez csak átmeneti, nem tudom meddig... Mellesleg nincs köztünk gyűlölet, egyszerűen csak most nehezebben megy a megbocsátás, és a fájdalom elviselése. Tulajdonképpen emiatt jöttem ebbe a topicba, hogy abban kérjek segítséget, hogyan lehet ezen túljutni, és újra kezdeni az életet, erre láttam pár példát a korábbi hozzászólásokban. Nem abban kértem tanácsot, hogy mit csináljak, elváljak-e vagy sem.

A katolikus házasság kötelékét nem oldja fel az egyik fél hűtlensége. Semmi nem oldja fel. Az érvénytelenítés azt jelenti, hogy kimondják, hogy nem is jött létre a házasság szentsége. (Utánanéztem az Egyházjogi törvénykönyvben, ott nem írják okként a házasságtörést. Csak átmeneti különélésre ad engedélyt, ha a megcsalt fél nem tud megbocsátani.)

A férjem nem egyik napról a másikra lett vallásos. Csak az volt a baj, hogy az érzelmei szintjén nem élte meg, és ez félre vitte őt. Gyarló az ember, számtalanszor elbukik, hát ő hamar elbukott. De ő is szenved emiatt, és azért írtam, hogy a hite erősödött, mert most érzelmileg egész másképp áll hozzá az egészhez. A valláshoz is, és ahhoz is, amit tett.
A hitet a történet kiegészítéseként írtam, nem kibúvóként. Azt is írtam, hogy többször beszéltem egy pappal, tehát hogy a hitem szerint mit kell tennem, azt vele beszéltem meg. Csak mikor az embert egy ekkora seb éri, nem biztos, hogy a szíve is azt érzi, amit az esze mond.
Mivel nem ismered a katolikus vallást részleteiben, így nem tudunk igazán érdemben beszélgetni erről, meg nem is ez a topic témája, ezért mertem azt írni, hogy ne vigyük el ebbe az irányba. Te nem vagy hívő, neked más az értékrended, ezt tiszteletben is tartom, nem akarlak semmiről sem meggyőzni, csak te is fogadd el, hogy én is másként gondolkodom, mint te.

liliom, nem ismerjük egymást, mindenki úgy cselexik, ahogy jónak látja. az én véleményem az, h az ember ne fogadjon el feltétel nélkül dolgokat, ne kezelje megváltoztathatatlan tényként, ami vele történik. a hit segíthet átvészelni a nehéz időszakot, de, ha tehetetlenné teszi az embert, akkor érdemes elgondolkodni.