Kiemelt témák

Sziasztok!
Igen,Adri,igaz,hogy szeretnénk tesót,most úgy néz ki mintha ellentmondásba kerültem volna saját magammal.Akarunk tesót,de nincs szex
Megpróbálom helyretenni a dolgokat,elmagyarázni a helyzetet.Amint olvastad a férjem úgy van vele,ha lesz lesz,ha nem már van egy gyerekünk.Én viszont nagyon rágörcsöltem a témára,mind erről beszéltem,míg észrevettem,hogy őt mintha zavarná a dolog.Sokszor kértem mondja el őszintén,hogy akar még gyereket vagy sem,nincs harag csak tisztában szeretnék lenni az érzéseivel.A válasz mindig határozott igen volt,csak nem most,majd..végül úgy tűnt nekem,hogy nem igazán szeretne már,csak nem akar megsérteni hogy ezt a szemembe mondja.Namármost kb.4-5 hónapja elkezdtek ritkulni az együttléteink,valahogy furcsa ezt így leírnom nektek,ennyire aprólékosan,de mondjuk a heti3-4 alkalomról áttértünk a heti 1,ritkán 2 alkalomra.Úgy látszik mégis megfogant az a baba,de el is ment.
Most ne mondjátok,hogy bánkodik miatta a férjem,mert nem így van-tudom,én sem voltam letörve nagyon.Írtam már,hogy sokat utazik,de most már kb.másfél hónapja nem volt közöttünk szex,ha meg rákérdezek azt mondja,hogy nemrég volt,nem?Mondtam,hogy szeret,ölelget,puszilgat,de bár nem vagyok nimfomániás,és nem is annyira az aktus magában hiányzik,hanem a bizonyíték,hogy vonzónak talál,amit tudok hogy így van,csak....
nincs rá bizonyítékom.Olyan érzésem van,mintha félne,hogy terhes maradnák véletlenül és most mikor látja,hogy megvagyok így is,nem emlegetem a szexet,fellélegzett,szabadabnak érzi magát.Nem gondolom,hogy megcsalt vagy megcsal,de azon parázok,hogy majd egy bizonyos idő múlva nem teszi-e meg?Neki tényleg ennyire nem hiányzik a szex?Lehet hülyének néztek most ,de néha úgy érzem,lelépnék.Röhej,nem,nem hiányzik a szex,de ekkora problémát csinálok a hiányából.Azóta mondtan neki,hogy jelen pillanatban úgy érzem nem szeretnék még egy gyereket,erre csodálkozva kérdezte,hogy miért?Mit értsek ebből?
Remélem valamennyire érthető voltam számotokra,én már nem értek a saját magyarázatomból semmit


Nadi,jó szórakozást,bárhova mentek is.


Adri,nem értem mi történt veled,eddig te biztattál minket,magunkkal rántottunk a gödörbe?
Nálatok azt írtad minden rendbe jött,ne keress problémát ott,ahol nincs!!!A fodrásszal én majdnem mindig így járok,én is készülök menni,a férjemnek eddig csak egyszer nem tetszett a frizurám,mikor vörös helyett narancssárgán jöttem haza.Ha meg azt mondom,hogy én szőkevagyok,képzelhetitek milyen élénk színű lett a hajam.Hát sírtam is...
Õsztől én is el fogok járni fitnessre,bár nem vagyok telt,inkább sovány,de ha felszedek pár kg-ot,rögtön a hasam és fenekem látja kárát-ezt utálom.2 éve felszedtem kb6 kg-ot és úgy vettem észre az tetszett a férjemnek,mind mondta ne fogyjak le.Én viszont úgy nem érzem jól magam a bőrömben.
Na,jó sokat írtam,bocsika,jöszi,hogy elolvastátok.

Jó hétvégét! A.

Sziasztok!

Nagyon aranyosak vagytok, de nem vagyok szomorú, és visszaolvasva sem tartom annak az üzimet, csak nagyon egyoldalú.
Arra próbáltam reagálni, amit Nadi írt, ill. "leltárra" késztettek az általam olvasottak.
Tisztában vagyok a párom tulajdonságaival - még hibának sem nevezném. Ismertem is, tudtam is, hogy ilyenek az "elvárásai". Csak mióta gyermekem, gyermekeim lettek, vhogy az értékrendem változott. Nem voltam régebben sem elvont, de normálisnak sem sikerült soha lennem. Vmi. olyasmi, h. "alternatívnak" túl konzervatív voltam, konzervatívnak meg "alternatív".
De az anyuka lét még új, s ebben a megváltozott helyzetben most úgy érzem, még nem találom a helyemet.

A problémák minket is megtaláltak, s ha egyszer az ember szembesül velük, ha elmúltak is számít rá, hogy előfordulHATnak.

Anamaria,
köszönöm, h. leírtad a helyzetet. Nem kételkedtem, csak nem volt világos, azt hittem, én értettem vmit. félre.

Szép napot nektek:
Adri

Ui.: Még egyszer elolvastam az előző üzimet, de még mindig nem érzem szomorúnak, bár tényleg csak negatív dolgok vannak benne kiemelve...

Úgy olvasandó, h. "minden oké, de azért..."

Sziasztok!

Villámlátogatni jöttem.
Hét közepén érkeztünk, azóta próbálom utólérni magam, és holnap megint elutazunk pár napra.
Kipróbáljuk az összes variációt. Voltunk nyaralni kettesben a barátommal (de hülyén hangzik így felnőttként ez a kifejezés), utána hármasban a lányaimmal, és most megnézzük, milyen nagycsaládosnak lenni.
Õ is hozza a két gyerekét, én is az enyémeket.
Itt szeretnék egy félreértést eloszlatni: mi nem élünk együtt. Náluk úgy alakult, hogy ő neveli a gyerekeket, és bár nagyon szeretné, hogy összeköltözzünk, ennek technikai és egyéb akadályai vannak.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az én lányaimnak erre volna szüksége. Na, meg 4gyerekes anyának lenni-pláne nagyjából hasonló korú gyerekekkel sztem főfoglalkozás.
Amit anyagilag sem engedhetnénk meg, na meg nem is azért tanultam, hogy aztán a házimunka és a gyerekekért rohangálás tegye ki az elköv. 10 évemet. Szóval nem egyszerű.
Így viszont keveset tudunk együtt lenni.

Visszaolvasva jól felhúztam magam: milyen dolog az, hogy a nők egyfolytában azon agyalnak, görcsölnek, hogy milyen taktikákkal keltsék fel és tartsák meg a férfiak érdeklődését, miközben azok nemhogy ebből semmit nem fognak fel, nem értékelnek, de magukra nézve nem is érzik igényét, fontosságát semmi hasonlónak.
Hogy legyek csinos, házias, intelligens, művelt, sokoldalú, szexistennő, stb., stb.
A férjeknek pedig vagy fel sem tűnik vagy a világ legtermészetesebb és egyszerűbb dolgának tartják.
Sztem amikor már görcsösen próbál az ember minden téren megfelelni- az évek múltával egyre kevesebb sikerrel-akkor megette a fene az egészet.
Azt hiszem, gondolkodásmód kérdése az egész. És nem is feltétlenül a nevelésen, hozott példán múlik.
A volt férjemmel lényegében minden megvolt. Magamnak egy lényeges hibát tudok felróni-sokat cseszegettem. És bár sztem igazam volt, mégsem kellett volna minden széthagyott cuccot szóvátenni. Ellenben sosem szólt, hogy ez őt zavarná, csak szépen elmérgesítette a viszonyt. Bár ez önmagában még kevés lett volna.
Bár nádszálkarcsú nem voltam, nem híztam el, nem hanyagoltam el magam, sem őt, sem a háztartást, dolgoztam gyerekek mellett is, nem zárkóztam be, nem épültem le. El tudtunk járni kettesben szórakozni, stb. Úgyhogy nem a szokásos buktatók miatt ment tönkre a kapcsolatunk. Benne változott meg egy csomó minden, de tőlem függetlenül. (pl. munka, "barát"-típusok terén is, ezekről aztán igazán nem a feleségek tehetnek)

Akivel most vagyok, a világ legtermészetesebb dolgának veszi, hogy, ahol kisbaba van, ott a férjre kevesebb figyelem jut. Még én magyaráztam neki, hogy ennek nem kell feltétlenül így lennie.
Õ senkit nem csal meg. Úgy tartja, hogy ha az ember valakivel összeköti az életét és gyerekei lesznek tőle, akkor ott már nincs helye kikacsintásnak, ha pedig csak egy sima kapcsolat és másra vágyik, akkor minek megcsalni, inkább szakít vele, hiszen akkor ott már valami úgysem működik.
Kicsit (jó értelemben) nőies elveket vall.
Pedig az ő szülei is elváltak, úgyhogy nem mondható, hogy ilyen szellemiségben nevelkedett.
És még az sem változtatott az elvein, hogy végülis ő maradt a gyerekekkel. Érdekes módon ez sem volt kérdés náluk. Fel sem merült, hogy másképp is lehetne.
Szóval egy főnyeremény, csak épp az objektív paraméterek nehezítenek nálunk.

Visszatérve a kiinduló-gondolatomhoz: nálunk, amikor már tudatosan kezdtem odafigyelni mindenre, hogy jó legyen a kedves férjemnek, már tök hiábavaló volt. Mindent természetesnek vett, amikor viszont valami nem volt százas, azt rögtön szóvá tette, miközben ő a kisujját sem mozdította azért, hogy bármi is jobb legyen. Így utólag tök felesleges volt az egész, max. annyiból nem, hogy tiszta a lelkiismeretem, magamnak nem tehetek szemrehányást.
Amit tanultam, az az, hogy apró dolgokat, amiket megcsinálni épp annyi energia, mint veszekedni érte, nem teszek szóvá, és, ha csak úgy belülről rámtör a mísz hangulat (előfordul), akkor már pontosan tudom, hogy ez az én hülyeségem és igyexem nem engedni, hogy kiüljön az arcomra és elrontsam vele a hangulatot.
Ja, és, nem kardinális kérdésekben bólintok, még akkor is, ha másképp gondolom.
Nemhogy vitázni nem érdemes a legtöbbször, de még ellentétes véleményt sem érdemes megosztani. Csak, ha igazán lényeges. Akkor természetesen nem papucskodom.
"Persze, igazad van"
"Jó ötlet, legyen úgy, ahogy te gondoltad."
Sztem ez nagyon fontos.

Hát, nem rövidre sikeredett
Szép hétvégét mindenkinek!

Csak egy gyors bekukk,elk0sz0nni j0ttem,holnap megint utazok a férjemmel,utoljára,mert kezdődik a suli.A kislányom már júniustól várja,én nem annyira,megint kezdődik a tanulás,korán fekvés,kelés.
Juli,kívánom érezzétek jól magatokat,szuper lehet azért ennyi gyerekkel.Kíváncsi vagyok,majd várom mesélj hogy egyeztek egymás gyerekeivel.
Adri,olvastam ti is utaztok,nektek is jó szórakozást,kikapcsolodást.
Nálunk most már végképp úgy néz ki,hogy elmaradt a nyaralás,hát ez vansajnálom a kislányomat.
Sziasztok,a hét közepén még jövök,addig lesz itt egy kis nyugi,nem panaszkodom nektekJa,úgy néz ki,ma megtört közöttünk a jégértiteknem tudok vigyorgó pofát.
A.

Anamaria,
már valszeg nem olvasod, de Neked is jó utat, és örülünk. Türelem mit is terem?

Vigyorgó fej:
: O
szóköz nélkül

Üdv:
Adri

Sziasztok!


Juli: Jó volt olvasni Rólatok! Nagyon szimpatikus a barátod gondolkodásmódja, meg az is, hogy ő neveli a lányait. Bár nem értem, hogy a felesége hogy hagyhatta őket ott?
Azt azért én is tisztázni szeretném, hogy NEM CSAK a férjem miatt tornázom, meg tanulok stb. Hanem azért, mert így sokkal jobban érzem magam, több energiám van a gyerekekre is, ha nem csak velük foglalkozom. Persze a férjemnek is jobban tetszik egy ilyen nő, mint egy kesergő gyes-es anyuka. De mindig eljutok arra a pontra, hogy ha menni akar, menjen.
Évekig nem fogok rá várni. Neki is tudnia kell, hogy ha ő nem tud, akkor majd más boldoggá tesz. Én próbálom rendbehozni a kapcsolatunkat, azt nem tettem meg, amit Adri írt, hogy menjek oda, ölelés, puszi. De néha, autóban, egyszer-kétszer megsimogattam a haját, semmi. Ilyenkor persze sértett vagyok, hogy mi a fenének erőlködöm.Még arra sincs lehetőségem, hogy egyszer visszautasítsam, hogy érezze, hogy milyen rossz.
De most nem akarok negatív lenni, nem vagyok én sem rosszkedvű, egyszerűen eljutottam tegnap oda, hogy nem csinálom ezt a végtelenségig.
Egyébként tóparton voltunk, jó volt, a nagyobbik fiunkkal még fürödtek is egyet, nem veszekedtünk, a szokásos baráti viszonyban telt a napunk. Csak nekem kevés ez, főleg, amikor látok más családokat, férjeket, akik többet babusgatják a feleségüket, és akiken van ugyanennyi felesleg, mint rajtam.
A játszótéren is beszélgetek anyukákkal, meg látom őket a férjükkel, és ők sem az első pár hónapban nyerték vissza eredeti alakjukat, hanem csak a gyerek 1 éves kora után. Normális kapcsolatba ennyi belefér.

Ui.:Adri: Megkérdeztem a férjemtől, hogy mi a véleménye, hogy Te mindig kedves vagy, tisztelettel beszélsz a pároddal, mégsem "pisil körbe", ahogy írtad, ő is azt mondta, hogy egy kicsit el kellene tőle távolodnod. Persze nem ismerjük őt, úgyhogy nem biztos, hogy ez a módszer beválik.

Sziasztok!

Nadi, az tényleg fontos lehet, hogy a párunk büszke lehessen ránk. (Nálunk mondjuk ez megvan, és nem is kell érte különösebben tennem - szerencsére.) De az is meghatározó szerintem, amit most írtál, hogy mi hogy érezzük magunkat a bőrünkben, és van-e önbizalmunk. Ez persze egy kicsit ördögi kör, mert ha olyan személyek vesznek körül, akik sugározzák magukból az energiát, akkor feltöltődünk. És ez az, hogyha viszont mindig csak adnunk és adnunk kéne - az egy idő után nem működik.

Mindig elgondolkodtat, amiket írtok, aztán megpróbálom megfogalmazni, amire jutottam, és csak általános bölcsességek jönnek ki belőle

GyeZsu

Sziasztok!

Megjöttünk, megkaptuk az oltást is.
Nagyon jó volt viszont otthon!!! Hamarosan megint megyünk, remélem, akkor az időjárás is jobb lesz.

Nadi,
gondolkodtam azon, amiket írtál. Azt hiszem, csak egy kis idő kell a férjednek. Szeret Titeket, s újra párkapcsolar lesz a barátságotok.

A "nem pisil körbe" alatt azt értem, h. az általam hozott példáknál a pasi dicséri, kedves a párjához. Az én párom nem egy virághozós, romantikázós, "elájulok a nőmtől" típus.
Sokat változott, önmagához képes rengeteget javult - amennyiben az rossz.
Tegnap pl. fini vacsival várt minket, s addig se pakolni, se semmit nem engedett, amíg nem ettünk.

Szóval a kérdésem az volt, h. miért van az, h. az általam ismert feleségek nagy része töredékét adja csak a párjának, mégsem futnak bele hasonló gondokba. Nem inog meg a partnerük, s mások előtt is kimutatja a szeretetét, nem un rá, nincsenek nagyobb szünetek az ágyban ...

De azt jól látja a párod, h. kis távolságtartás kell a páromnak, ő szeret "újra megszerezni" magának. Csak ez igen fárasztó, amikor magam is dajkálásra "szorulok".
Viszont arra is jó, h. megkérdezted a párodat, h. ezek szerint ő ezt várja el, ez hiányzik neki.

Rjuli,
én nem tudnék külön lakni a párommal. Nekem az kevés lenne. Igaz, nálatok nem ő a gyermekeid atyja. De az együttébredés, a fürdőszobai sorbanállás stb. is a családi élet része számomra. Az biztos, h. varázslatosabb úgy egy kapcsolat, ha a szürke hétköznapok lassabban, v. kisebb mértékben rágják, s így ha találkoztok, akkor aktívan vagytok együtt!

GyeZsu,
Te miből szoktál energiát meríteni?

Kata,
hogy állnak a dolgok?

Többiek?

Szép napot:
Adri

Szia Adri!

Én is mindig jól érzem magam, ha meglátogatjuk a családomat. Bár ők nincsenek olyan nagyon messze, 2-3 hetente megyünk.
Biztos jót tesz a kapcsolatoknak is egy-egy ilyen távollét. Nagyon aranyos a párod, hogy készült.
Velünk nem történt semmi. Igen, tudom, hogy azt szeretné, hogy egyedül is lehessen, csak mire a gyerekek elalszanak, addigra ő is, a nappaliban, így nem feltünő, hogy én nem lógok rajta.

Nadi

Sziasztok!

Hogy én miből merítek erőt-energiát? Én például menős vagyok. Ha sokáig négy fal közé vagyok zárva, attól feszült leszek, nyűgös és elviselhetetlen. Szóval ha megyek, ha zajlik az élet, azt szeretem. (Gyereket is hordtam mindenfele magammal hordókendőben - szerencsére ezt vele meg lehet tenni - és még élvezi is. Amikor pl. egyesületi elnökségi ülésen gyerek nélkül jelenek meg, hiányolják ) És énekelek kórusban. A család azt gondolta, ez is csak egy plusz elfoglaltság, párom szülei pl. biztosak voltak benne, hogy a terhességgel ezt majd abbahagyom, mert megeröltető - ők nem értik, hogy ez a lelkemnek kell. Én a próbákon feltöltődöm. Egész más emberként jövök el a próbákról. Odamegyek esetleg nyűgősen, rosszkedvűen - és eljövök valahogy megtisztulva, felülemelkedve a mindennapokon.

Egyébként tényleg sokmindent csinálok amellett, hogy itthon vagyok a másfél éves lányommal: tanulok, a munkahelyemre bedolgozom, egyesületezem... Ha ezek mind jól mennek, akkor fel vagyok pörögve és jól érzem magam, de van, amikor depressziós vagyok, úgy érzem, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok, nem bírok ennyi mindent...

És amikor nagyon rossz periódusom van, akkor hiányzik, hogy a párom nem olyan, mint én (jobb napokon ) Szóval nálunk én vagyok az erős, a zsarnok, a laza, a párom az aggódó és nem zsarnok - pedig olykor rám férne, hogy zsarnokoskodjon, pl. most, hogy írjam már meg azt a dolgozatot, amit lassan két hónapja le kellett volna adnom.

GyeZsu

Napok óta készülök, hogy írjak nektek, mert az egyik szabad estémen átrágtam magam az elmúlt időben írtakon. De most is csak jelzem, hogy láttam, meg hogy köszönöm, hogy gondoltatok rám, majd írok is, de már nem érzem igazán képesnek arra, hogy ezen a véget nem érő körmondaton kívűl mást, ami legalább értelmes is, leírjak.
Még annyit, hogy most elutazom pár napra, de utána inkább igyekszem gyakrabban jönni és úgy reagálni, mert így, ha túl sok összejön, azt is elfelejtem, hogy hívnak

Sziasztok!

Kíváncsi, ha elakadnál, kérdezz nyugodtan

Mi is megérkeztünk. A kételyeim csak fokozódtak.
Nem hiszem, hogy két készen kapott gyereket és egy teljesen más nevelési stílusú embert hozzá lehetne illeszteni a mi "csapatunkhoz".
Még így is előjöttek a különbségek, pedig csak pár nap volt és nem otthoni környezetben.
Kezdve onnan, hogy én nem veszek kék színű fagyit a lányaimnak, egész odáig, hogy nálunk a nappaliban szokás játszani és este én olvasok, aztán össze-vissza puszilgatom őket, míg ő kajából nem csinál gondot, szigorúan a gyerekszobában lehet csak játszani és este dvd és "jó éjszakát" van.
Nálunk van két ünnep között is ajándék, viszont nincs csoki két étkezés között, náluk pont fordítva. Nálunk van új ruha akkor is, ha csak úgy megtetszett, náluk csak akkor, amikor már kínosan kinőtték. És nem azért, mert rosszabbul élnének. Én nyaraláskor látnivalókat is mutatok, ő csak strandolni szeret a gyerekekkel. Egyszerűen másképp gondolkodunk.
Ami érdekes, hogy abban a pillanatban, ha ketten vagyunk, ezek a különbségek megszűnnek, és teljes egyetértésben működünk.
Egy összeköltözéssel ezek a különbségek nagyon sok konfliktust okoznának, és nyilván újabbak is előkerülnének. Biztos tönkretenné a kapcsolatunkat.
Így viszont nem tud kiteljesedni pont azokkal a dolgokkal, amiket Adri írt.
Én is vágynék a minden esti összebújásra, együtt ébredésre, együtt kajálásra, de nem vágyom egy mesterségesen összetertelt, 6 főből álló káoszra.

Sziasztok!
A kezdetektől olvasom ezt a topikot, ez most az abszolút kedvencem. Nagyon tanulságos dolgokat írtok!

RJuli: Gyönyörűen megfogalmaztad a különbözőségek lényegét és tökéletesen megértelek a helyzet levázolása után (6-os nyaralás tanulságai)! Azt hiszem jól döntesz, hogy így döntesz, hogy együtt és mégis külön! Ez a legtisztább és legproblémamentesebb! Sztem! Kitartás és minden jót kívánok!++++++++++++

És mindenkinek minden jót kívánok az újra egymásra találásban! Nagyon drukkolok csajooooook +++++++++++++++++++++++++++++

Üdv!
Enikő

Sziasztok!

Már sokszor meggondolom, és inkább nem írok. Itt midenki olyan ügyes, nyugodt, nem veszekszik a férjével...
Nem tudom, mi van velem. Egész jól elvagyunk, de annyira bosszant, hogy úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, közben még a hátát sem érinthetem meg! Magyarázatot várok tőle, vagy hogy legalább szóba hozza, hogy mi van velünk. Ne értsetek félre, már mondtam többször, hogy nem a szex hiányzik, csak ezt nem tudom így elfogadni. Egyszerűen félretett, mint valami csomagot, és meg sem beszélte velem. Mi lenne fordított esetben? Mennyire lenne ő türelmes? Meddig várna rám? Főleg, hogy még azt sem tudom, mi baja. Szerintem egy férfi akkor is arra a döntésre jutna, hogy akkor megcsal. Nem próbálná megoldani.
Elvagyunk, közös programok, aztán egyszer csak felhúz valamivel, én meg morgok, veszekszem, olyanért, amit nem is úgy gondolok.
Nem tudom elviselni a rossz szokásait. Pl. este elalszik a kanapén ruhástól, és éjjel 3-4-kor áll neki fürödni, hajat mosni, vacsorázni. Ma is mind a hármunkat felvert. A gyerekek nem szoktak ilyenkor ébredni. Utána meg nyűgösek.
Indulunk valahova, gyerek kész, ő meg nekiáll gitározni.Már a 2 éves mondja neki, hogy "apa ne gitározz, menjüüünk!".
Meg néha annyira bánt, hogy látok az utcán gyerekes párokat, látszik, hogy jó a kapcsolatuk, én meg olyan egyedül érzem magam. Nem veszi észre, hogy szomorú vagyok, aztán meg elmegy biciklizni, ahelyett, hogy velem lenne.
A környezetünkben hülyének néznének, ha tudnák, hogy valami bajom van vele, mert ő a minta apa.
Bocs, hogy idejöttem megint a bajaimmal.

Annamária: Te írtad, hogy néha elmenekülnél. Én is. Fognám a gyerekeket, és elmennénk valahova pár napra.
GyeZsu: Az rajtam is segít, ha sokmindent csinálok. Ha lemegyünk, sokkal felszabadultabb vagyok.
Adri: Ti hogy vagytok? Jót tett a távolság?
Kata: Mi lett veletek? Költözik a férjed?
Többiek? Hogy vagytok?

Nadi,
ahányszor olvaslak, mindig a saját kínom jut eszembe rólatok. Amivel nem azt akarom mondani, hogy minden ugyanolyan nálunk, mint nálatok, de az érzés, amit belőled kivált a férjed viselkedése, az pont ugyanolyan, mint amit én szoktam érezni.
Hú, mennyire zavar engem is, ha elalszik a kanapén ruhástul, noha előtte valóban mesélt a gyerekeknek, ami persze jó, de legtöbbször jönnek utána ki mind, hogy enni-inni akarnak, meg minden, az altatásból tehát az lett, hogy senki nem alszik, csak ő... Mások szemében meg persze ő a mintaapa.
A helyzet az, hogy mi most épp jó passzban vagyunk, így én is mindent jobb színben látok, mint máskor, ezért is van az, hogy megértőbben közelítem meg a témát.
Annyit mindenképpen megtanultam az utóbbi időben,hogy ne hasonlítgassam magunkat minduntalan a többiekhez. Ez ugyanis nagyon fájdalmas tud lenni, és legtöhbbször kiderül utólag, hogy minden alapot nélkülözően, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy akinek álomkapcsolata van látszólag, mivel kínlódik valójában.
Semmi sem tart örökké. Sem a rossz, sem a jó. Bennem valahogy az kristályosodott ki, hogy ha a sorsod nem is tudod magad irányítani, a jó kedélyedért magad vagy felelős!
(De persze mondom ezt így, most, viszonylag kiegyensúlyozottan...)

Sziasztok!

Kíváncsi: Nálunk ha altat, akkor el is alszanak, valahogy érzéke van a gyerekekhez.
Tegnap kiírtam magamból ezt, aztán el is szállt a mérgem. A gyerekek felébredtek, lementünk, vásároltunk, játszótér. Ha "kiszabadulunk", mindig jobb kedvem van. Így az este is jó volt. Tornáztam is. Egy napot kibírtam, hogy nem morogtam. A kanapé sem zavar mindig. Van, mikor én kapcsolom neki le a tv-t, villanyt, betakarom, aludjon.
Más kapcsolatokból most csak az esik rosszul, ha látom, hogy megöleli, megpuszilja a feleségét, mert nálunk ilyen nincs.

Sziasztok!
Csak gyorsan írok pár szót,írtó korai az idő,kb,1 hete bedöglött a netünk,így olvasni sem tudtam,remélem holnap azért tudok majd írni,bár úgy látom nagy itt a csönd,ami egyet jelenthet csak-hogy mindenkinél minden ok,igaz?
Csak jelezni akartam,hogy élek,minden szupi nálunk,sőt most jöttünk a Balcsiról,tehát mégsem maradt el a nyaralás.Bár ha tudtam volna mi vár ránk,nem bántam volna hogy elmarad a nyaralásunk...lányok,az a rengeteg szúnyog...brrrr...ilyet az életben nem láttam még.Ráadásul én alergiás vagyok a csípésükre,el is dagadtam rendesen.
Puszi mindenkinek,ha nem jövök holnap,a net az oka.
A.

Sziasztok!

Anamaria! De jó, hogy mégis voltatok nyaralni! Nagyon örülök, hogy jól vagytok.
Nálunk elég zavaros a helyzet, azért nem is írtam, mert nehéz leírni.
Múlt héten utolértek a hírek. Hallottam valamit, amitől rötön lezsibbadt az egyik oldalam... Azt a bizonyos kolléganőt (aki a férjem mobiljában volt két fotón) látták valakivel, aki persze nem a férje. Meg más jel is van, hogy van valakije. Például, ha éjszakás a férje, akkor éjszakára otthagyja az 5 éves kislányát az anyukájának. Ha délutános a f. akkor azért. A délutánosban még van logika, fodrász, kozmetikus, barátnő. De éjjel, mit zavar? Mindegy, férjemre rákérdeztem, szokásos. Semmi köze hozzá. Meg ő éjjel nagyon ritkán maradozik csak ki, akkor is messze vagyunk, csak úgy lehetne megoldani, ha a nő jönne érte kocsival.
Rosszul érzem magam, hogy kérdezősködtem, meg közben megtudott valamit így a nővérem, meg a barátnője. Szánalmas az egész.
Közben meg a férjem kedves, türelmes, pedig sokszor belemarok. A szex is szóbakerült, mert nem hiszem el, hogy nem kell neki senki. Azt mondta, hogy akkor biztos impotens.
Ha beszélek vele, hiszek neki, ha elmegy, akkor gyanakszom.
Sikerült lefaragnom a kilókból, idegenek észreveszik, hogy fogytam, a férjem csak azt kérdezte, hogy ez milyen nadrág rajtam. Mondom, 10 kilóval ezelőtt volt rám jó. azt mondta rá, hogy JÓ. Nehogy elbízzam magam! De nincs rossz kedvem, szeretek tornázni, olvasok, gyerekekkel "csavargunk".

Adri, Juli, Kata, Kíváncsi és Többiek, Veletek mi van?

Nadi!
tök jó,hogy már ennyit fogytál,ez szuper érzés lehet.Az én férjem akkor tesz így,mikor valami új cuccot vásárolok és megkérdezem tetszik neki,ilyenkor alig pillant rám és rávágja aha,jól áll.Az a lényeg,hogy te jól érezd magad és főleg ha ismerősök is észreveszik rajtad a változást,akkor ez már valami.
Szerintem ne törödj azzal a nővel,ha a férjed nem járkál el éjjel otthonról,nincs ok aggodalomra.Annak a nőnek ezek szerint kell a szórakozás,a férfiak,de nem vár olyan pasira mint a férjed,aki csak néha találkozhatna vele,törödik a családjával.Szerintem feledd el egyszerűen azt a kis nőcit,ne terheld vele fölöslegesen a házasságotokat.Nem is érdemli meg,hogy idegeskedj,veszekedj a férjeddel miatta.Te most azért gyanakszol rá,mert hiányolod a gyengédséget a férjed részéről,ha mindez meglenne,eszedbe sem jutna,hogy esetleg ez a nő......áá...ne törödj vele.

Hogy itt milyen nagy a pangás...
Látom Adri még mindig el van utazva.
Nadi,írtad,hogy néha te is lelépnél pár napra.Miért nem teszed meg?Ha jól értettem,nem egy városban éltek a szüleiddel,nem utazhatnál el pár napig hozzájuk?Lehet,hogy ha hiányoznátok a férjednek,ráébredne,hogy nem csak barátok vagytok és így megtapasztalná,milyen is igazából egyedül lenni,egyedül aludni.Talán változtatna valamit a viselkedésén,most szerintem nem töri magát,hiszen tudja,hogy minden a szokásos.Te otthon vagy a gyerekekkel,lefoglal a háztartás is,még félrepillantani se lenne időd,de ha netalán lenne kire hagyni a gyerekeket,régi ismerősökkel találkozni...talán elgondolkodna.Most nem mondom,hogy ezt kell tenned,de tudja ő mit csinálsz a szüleidnél?
Mindenesetre,ha van rá lehetőség,én kipróbálnám.Lásd Adri is írta,még a környezetváltoztatás is jót tesz,te is élveznéd.És ne gondold többé,hogy nem írsz,nem igaz,hogy "csak" nálatok vannak problémák,hanem "most" nálatok vannak problémák.Írj!!!
Nálunk néha van net,néha nincs,ha egy ideig nem írok,ez az oka.
Enikő,szia.Várjuk a te tapasztalataidat is,vagy csak a véleményed,üdv itt.
Sziasztok!
A.

Sziasztok Sorstársak!

Elkeserítő, egyben megnyugtató, hogy nem csak az én házasságom van romokban...így 2 gyerek után. Olvastalak kéknadi, hogy nem érhetsz a férjed hátához sem.Én sem.Mióta megvan a 2. picink 4,5 hója nem voltunk együtt.Azt mondta nem kíván, nem tudja miért.A szül élménytől nem lehet, mert csász. volt. Volt vki hasonló helyzetben, mi történt veletek? tudtatok várni rá? egyáltalán érdemes?....de Szeretem!!!!!

Sziasztok!

Bocsi, h. így eltűntem, de egyszerűen nem bírom magamat utolérni.

Nadi, kérlek, ne duzzogj néha, h. nem írsz, mert itt mindenki ügyes és hasonlók, mert pont azért vagyunk itt, mert volt/van/lehet ilyen problémánk.
Ladycrow, Neked is csak azt tudom mondani, h. SZERINTEM a mi pasiink egy bizonyos típusba tartoznak. Ha tudják, h. nem kell hódítaniuk, nem érdekeljük őket.
Azt hiszem, nálunk attól javult meg a helyzet, h. el tudtam jutni arra a pontra, h. lesz..tam. Ekkor megérezte, h. elveszíthet, és bekattant az agya.
S amikre odafigyelek: nem bírálom, néha nem vagyok a számára kiszámítható (számomra meg beszámítható), nem nyavalygok, nem bőgök előtte. Röviden elmondom, ha gondom van, de amit tudok, egyedül oldok meg. Ezekre csak akkor kell odafigyelnem, ha érzem, h. távolodna. Mindig vannak mélypontok, minden kapcsolatban. Ilyenkor én figyelek rá, h. "békénhagyjam".
Ez a "ne érj hozzám, ne bújj ide úgy, mert nem érzek irántad vonzalmat" egy katasztrófa, ha a normál mércével méred. Ne máshoz viszonyíts, ő ilyen, és téged választott. A gond akkor lehet, ha egy ilyen szakaszban felbukkan egy 3. De féltékenykedni nem érdemes, úgysem lehet megelőzni semmit.

Nálam az vált be, h. tisztáztam, mit gondolok normális kapcsolatnak, énmit tudok nyújtani, mire van szükségem, ő mire vágyik (ezt nem tudta megfogalmazni), és azt, h. ha elpattan az utolsó húr, ls már nem bírom tovább, lelépek, nem érdekel sem pénz, sem más.

És többet nem hoztam elő a témát,nem beszéltem róla, s az első együttlétekkor még volt bennem kis tüske, de nem követtem el azt a hibát, hogy előhozzam a múltat.

Szeret, a gyerekeit imádja, gondoskodni akar róluk, tesz értünk. Csak dicsérettel lehet motiválni, ha bírálom, elbizonytalanodik, s cinizmussal, flegmasággal leplezi.

Ne, haragudjatok többiek, h. név szerint most nem reagálok.

És már csak ismételni tudom magam. Egyszer meg kell kérdezni, jól érzitek-e, h. probléma van, tán még azt sem, h. mi, csak hogy múlik-e rajtatok, tudtok-e tenni ellene, aztán élni az önálló életeteket szemrehányás nélkül, míg vissza nem találnak önmagukra, s hozzátok.

Nadi, azért mondom, mert nálunk az rontott a helyzeten, h. meg akartam beszélni, analizáltam, érteni akartam stb.
Azt mondta, erről nem lehet beszélni, szeretne rendbejönni, zároljuk a témát. Ez már egy görcs benne, bennem meg a helyéretenni-akarás, így kérte, kezdjük újra, tiszta lappal. Még arról is szó volt, h. költözzünk szét, h. újra felszedhessen.
Amíg azt érezte, h. szeretnie kell, kívánnia kell, nem ment neki.

Szóval szerintem egy út van: tisztázd, h. neked ez így nem jó, aztán hagyd békén. Ne légy sértődött, hideg, elutasító, se követelőző. Légy az a gondtalan nőci, aki voltál, mkor szuper volt a kapcsolatotok.

Pár kérdés: Tökéletes volt anno szex terén a viszonyotok, ugye? Nagy szerelem volt, ugye? Barátok is voltatok, sokat beszélgettetek, ugye? És az ágyban gyöngéd, meghitt, vagy inkább vad, duhaj volt-e?
Elég, ha magatoknak válaszoltok, bár tanulságos lenne ezt is összehaonlítani.

Na, jó hosszú lettem, bocsi, meg kicsit prédikálós, azért is bocsi, de tudom, milyen rohadt nehéz lelkile kibírni ezt a pasin lévő pánikot (amit a felismerés okozott, h. már végképp oda a függetlenség).

Anamaria, nyaralás: tök jó, h. összejött!
Nadi, nőcivel ne törődj sztem se. Sehova nem vezet.
Ladycrow, olvasd el az egész topikot, lécci, hátha segít, és írj véleményt, örömöt, bánatot.
Enikő, üdv.
Többiek, írjátok meg, mi újság Veletek, és én miben tévedek.

Apukám szavaival: "Szaaaaarni bele, kislányom, szarni bele!"

Ja, és még egy: nem agyalni, magatokat belehergelni, nem önsajnálni.

Egyáltalán nem rosszabb nektek, mint másnak, csak más. Lehet, hogy ti még 2 évig sem rendeződtök, de a két év alatt körülöttetek lévő 5 ireigyelt családról derül ki, h. az egyik fél csalja a másikat stb. Nekem az segített, h. a nálamnál (számomra) rosszabb helyzetűhöz hasonlítottam magam. Van egy csomó ember, akit faképnél hagynak, akit átvernek, akinek nem is volt még társa, nincs még gyereke, nem lehet gyereke, elhunyt a társa, részeges, elherdálja a pénzt, verekszenek stb.

Vagy kerestek olyan pasit, aki "cuncimókus", vagy megadjátok a jelenlegi "nehézesetnek" az illúziót, amire vágyik: szabad, ha akar, szerethet.

K...va nehéz, de nálam csak ez vezetett vmire: jókedv, elégedettség és türelem.

Na, eldugulok:
Adri

Hm, hm, mit is ígértem? Hogy ezentúl rendszeresen jövök?
Higgyétek el, a szándék megvan, de nálunk akkora a forgalom a számítógépnél, mint a Deák téren csúcsforgalom idején. Jó, ha annyi időre ideférek, míg elolvasom, írt-e valaki, azt, hogy mit, gyakran már nem is tudom. A gyerekeim úgy gondolják, hogy ha felállok egy pohár vizet adni a kicsiknek, máris elfoglalhatják a helyemet a gép előtt! Bizony, bizony, ez a szék, amelyen ülök, sosem tud kihűlni!
Meg a másik az, hogy ha a férjemmel jobb passzban vagyunk, mindent jobban van kedvem csinálni, kevésbé is vágyom az internetre.
Adri,
megint egyet kell értsek veled: pont azon gondolkodtam a minap, hogy amikor friss házasokként meglátogattunk egy idős hölgyet, aki családi barát, csak annyit mondott nekünk: türelem, türelem, türelem! Hú, de pipa voltam akkor, miféle tanács ez, mit akar ezzel? Aztán lassanként rájövök, mennyire igaza volt! Az ember idővel túljut a nehéz időszakokon, csak legyen türelme kivárni! No és persze az sem árt, ha eközben igyekszik megtartani a belső egyensúlyát, persze ez legalább olyan nehéz, mint türelmesnek maradni - de mégiscsak erre kell törekedni! Sokkal több házasság menne tönkre, ha a benne élők elhinnék, hogy a rossznak is vége lehet, miként a jó is végetért átmenetileg. Meg hogy semmi sem lehet jó örökké! És igen: a rosszhoz kell hasonlítani magunkat, hogy lássék, azért nem is olyan nagy a vész! Én is számtalanszor kerültem abba a csapdába, hogy valami álomházasságot tűztem ki célul, mert ennek meg annak is milyen szépen megy. Pedig ezt nem szabad: sosem tudhatjuk, hogy ennek meg annak valójában mennyire megy szépen, és hogy milyen alkut kell ezért kötnie. Valószínűleg nem vállalnánk, csak a szépet szeretnénk belőle. Az pedig nem megy.

Egyébként érdekes ez a jelenség: mint már írtam, az én férjemmel is volt nem egyszer így, óriási pocakkal, terhesen még igen, de néhány hetes-hónapos gyerekkel nem kellettem. Mi lehet az oka? Mindenesetre már az magában megnyugtató, hogy mások is vannak ezzel így, szóval egyáltalán nem biztos, hogy indokolt egy harmadikat keresni a háttérben. (könnyen beszélek persze, én mindig tudtam, hogy nincs harmadik)

Sziasztok!

Ma netes vagyok!

Ezt a témát: a kettőnk kapcsolatának, érzelmi fokának stb. analizálását a párommal örökre zároltuk. (Amíg együtt élünk, biztos a másikat választjuk, ha az együttléteink átmenetileg kevesebbek, a "megdumálástól jobb nem lesz...)
Viszont most óvatosan előhoztam a témát, megkérdeztem, miért van az h. némely pasi így reagál. Azt mondta, h. ilyen típusok. Anno pedig azt mondta, az a pöttyös könyv, amire vágyom.

És Apukám másik mondása bármi problémára: "hagyj az időnek is vmi. munkát, kislányom!"

Persze én is azt szerettem volna, ha meg sem történt volna, aztán ha már így alakult, varázsütésre múljon el. Most már azt gondolom, h. kicsit társfüggő voltam, s nélküle is leér minkét lábam a földre, de szuper, h. a társam, s ő a gyerekeim atyja.

Érdekelne, h. a szüleitek és a párok szüleinek a családja milyen volt? Ki a domináns? Mennyire volt harmónia? Milyen volt a konfliktuskezelés? Hány tesó van? stb.

Szép napot, s egy Weöres Sándor egysoros:
"A por siet, a kő ráér."

Adri

Sziasztok!

Csak villámlátogatni jöttem.

Én nem valami rózsaszín szirupos kapcsolatra vágyom, csak azért a SEMMI-nél többre. Néha simogasson meg, meg öleljen át, aztán az sem baj,ha összeveszünk, utána úgyis kibékülünk.

Hát, türelem, az nálam nincs. Hétvégén a Balatonon voltunk, első nap nagyon jó volt, aztán a második nap már megint rám tört az az érzés, hogy nem birom, hogy olyanok vagyunk egymással, mint az idegenek. (egyébként mindkét családból észrevette valaki, hogy semmi kapcsolat nincs köztünk)Aztán hazafelé szóba hoztam, ez el is rontotta a hangulatot, de szerinte ez így jó, ahogy mi vagyunk.

Annamaria: Ha a szüleimhez utaznék, akkor is közel lennék hozzá, mert oda jár dolgozni. De nemsokára megyek osztálytalálkozóra.

Adri: Apukádnak nagyon jó mondásai vannak! Azzal egyetértek, hogy lehetne rosszabb is. Meg hogy nem szabadna agyalnom, belehergelni magam, meg sajnálni, hogy engem nem szeret senki, mint nőt, meg feleséget. Mert a gyerekek szeretnek, meg a családom is. Csak a férjem nem. Vagyis, még talán szeret is, csak nem adja semmi jelét fél éve.
Én nem birom ki, van mikor álmomban megigazítom a takaróját, megsimogatom. De olyan, mint egy jégcsap.

Na, most mennem kell, rengeteg dolgom van, egész hétvégén nem voltunk itthon.

Szia Ladycrow! Ha van időd, tényleg olvass vissza, én nagyon jó tanácsokat kaptam. Csak nem tartom be

Kéknadi!

Iszonyú nehéz mellette lenni, és megállni, h. ne őrjöng a passzív visszautasítástól. Személyiségromboló.


Visszagondolva akkor tört meg a jég, mikor bejelentettem, h. du. csomagolunk, és ő veszít többet.

Mondd el, h. nyilatkozzon, mi a szándéka.
Ez nem párkapcsolat így. Ha baja van veled, mondja meg, h. javíthass, ha valóban vmit. elkövettél, ha meg nincs, akkor meg ahhoz tartsa magát.
Ha nem akar család lenni, nem muszáj. A családban apa-anya párkapcsolatban élnek.

Kérdezd meg, mi az ő elképzelése a családról. Tán a szülei is így éltek?
Ifjú nőci vagy, 70 évesen már el tudod fogadni ezt az állapotot, de egy magyarázattal min. tartozik, v. legalább annyival: hogy szeret, biztos, h. rendbejön, csak időre van szüksége. Amíg nem ismeri el/fel, h. baj van, addig nem fog javítani. Az nem tárgyalási alap, h. neki ez így jó.
A párom azt mondta, az váltotta ki belőle (1000 magyarázatot kaptam, lehet, h. egyik se, vagy mind együtt érvényes), h. megváltoztam. Hogy (ahogy ő mondja) veszekedtem vele.
Tény, h. totál fel voltam háborodva, h. magamnak szültem egy gyereket, holott nagyon odavoltunk érte mindketten, és utána az az érzésem volt, h. tán nyűg neki. Pelenkázást, fürösztést, éjszakázást, takarítást sosem vártam tőle, de a kis kényelmes, eléggé független életébe nem fért bele egy váratlan boltbamenés stb.

Meg az erős felfokozott állapot, ami a gyerekvárást megelőzte, s az utána lezárult korszak az életünkben, is megviselhette, ez is volt, amit talán ő meggyászolt. Csuda tudja.

Kéknadi,
vagy bírd ki, h. olyan leszel vele, mint ő veled (megvan a veszély,h. végképp elhidegültök egymástól), v. elhagyod.
Lelkileg is, anyagilag is nehéz döntés, de ez a hapi nagyon nem akar magához térni, lehet, h. egy trauma jót tenne neki.

Egy életed van, és Te teheted olyanná csak, amilyenné szeretnéd. Közhelyesen: mindenki saját sorsának a...

Apropó,
Fkatka, mi lett veletek?

Most futok, többiek, Ti mit gondoltok?

Adri

Ui.: És valóban vedd fontolóra, h. lépjél ki ebből az ördögi körből. Ezt épp ésszel nehéz kibírni, s ezt az állapotot bármikor visszaállíthatod.

Talán látszólag ellentmondok az eddigi leveleimnek, de látom, h. lelkileg kifulladsz. És vigyázz magadra, mert a gyerekeknek szüksége van Rád.
Ha nem kellesz neki, majd kellesz másnak, s erről jobb, ha nem feledkezik meg a párod sem. Gondolom, nem akarja, h. más pasi nevelje fel a gyerekeit. Elég szegénységi bizonyítvány lenne.

Mérlegelj, és mondd, mire jutottál!

Sok erőt, kitartást!

De csak akkor mondd, h. elmész, ha meg is tudod tenni. Nevetségesnek gondolhat, ha rájön, h. csak puszta fenyegetés.

És ha elmész, nem ismerem a párodat, lehet, h. úgy megsérted a hiúságát, h. konokul nem békül csakazértsem.

Összefoglalva:
én a "vidám vagyok, nélküled is vagyok valaki, ha sokat vársz esetleg elkésel, hapsikám" típusú hozzáállás mellett szavazok, egy fedél alatt.

Amíg nem érzi rajtad, h. le se sz.rod az egészet, nem lesz változás. És lehet, h. eleinte majd provokálni fog, mert bökni fogja ám a bögyét, DE NE SZALADJ BE EGY CSÕBE SE!

"Te veszítesz többet, kiskomám!" legyen a mottód. És ZÁROLD A TÉMÁT!

Magadban is, és ő se tudja, h. beszélsz erről akárcsak a neten is.
És a topikodat - ha tanácsolhatom - nyugodtan használd arra, h. ne maradj egyedül a gondolataiddal. Mikor belehergelted magad vmibe, vagy csak suenvedsz, mint a kutya, vagy épp belekezdenél neki a mondandódba, írd le ide.

Súlyos önbizalomhiányod van, találj magadra, s ezt egy pasi sem tehreti meg veled. Ha ennyit tud, nincs rá szükséged, majd lehet vasárnapi apuka!

Kapd össze magad, pasi,Y, le van bénulva, csak Te tudsz változtatni!

Hajrá!

Igen,igen,Adri,azzal,hogy utazzon Nadi a szüleihez egy kis időre,én is arra gondoltam,hogy talán ez traumaként érné a férjét és megváltozna a viselkedése.Nadi,írtad,hogy szüleidhez közel dolgozik a férjed,megkérhetnéd,hogy ne nézzen be hozzátok,mert el akarsz gondolkodni a kettőtök kapcsolatán.
Adri,hú,nehéz dolog a kilépés,azt hiszem én nem lennék annyira erős,nem tudnám megtenni és talán nincs is szükség ennyire drasztikus megoldásra.Csak valahogy rá kellene végre bírni az úrat valahogy,mondja el mi baja.Már írtam,szerintem túlságosan biztos a dolgában:van 2 szép gyerekem,egy szép feleségem(semmi köze a súlynak),tudja mikor mit csinál a másik,biztos benne,hogy úgysem csalhatná meg Nadi,hisz egész nap a kicsikkel van.
Én a gyerek féléves kora körül össze is csomagoltam a férjemnek,mikor hazajött,várta a csomag,hogy mehet.Bár nálunk más oka volt,anyósom testvére áskált ellenem,minden nap telefonált,hogy anyósom ezt meg azt mondta rólam,persze tudtam nem igaz,de úgy döntöttem,hogy ha ez így megy tovább,nem akarok vele élni,inkább egyedül a picivel,de csendben ,békében.Na,akkor kellett volna lássátok a "ki vagyok én"férfit hogy könyörgött,hogy beszéljük meg,ne törödjek mással,én hozzá mentem feleségül,nem a családjához,semmi közünk senkihez,és másnak sincs hozzánk.Mondjuk ő nem is volt hibás,de én nem bírtam volna veszekedni a rokonságával nap mint nap.Becsületére legyen mondva,betartotta a szavát,még az anyja ellen is mindig kiáll mellettem.
Hja,Adri,mennyit tudnák én anyósomról mesélni.Szeretem,szeret engem(nagyon),csak néha eszembe jutnak a dolgai,és elönt a düh,hogy egy ilyen nőszemély akar engem néha kioktatni.
Sziasztok,A.

Adri!

Én azt nem jelenthetem be, hogy elmegyek, mert tudná, hogy nem így van. Nemrég költöztünk, és a nagyobbik gyerekünket nagyon megviselte. Nem tenném meg vele. Tehát, ez kilőve. Ha szétmegyünk, én maradok itt a két gyerekkel.
Érdekes, hogy észrevetted, hogy "lelkileg kifulladok". Rajtad kívűl még a nővérem látja, hogy baj van, pedig őt nem avattam be a részletekbe. Néha úgy érzem, hogy megőrülök.
Azt mondja hogy mindig veszekszem vele, ő azért ilyen. De mi volt hamarabb? Én azért veszekszem, mert valahogy ki kell magam tombolni. A tehetetlenség. Meg az, hogy nem változik semmi, akármilyen vagyok.
Mondtam már neki, hogy nekem ez így nem jó, ez nem párkapcsolat, olyan is volt, hogy végighallgatta, és nem szólt rá semmit. Később sem. Azt nem mondja, hogy szeret, mert szerintem nem is így érzi. Szerintem ő maga sem tudja, hogy mit akar, meg hogy miért van velem.

A szülei elváltak, apja megcsalta az anyját, férjem kisgyerekként szembesült vele, hogy ott van náluk egy idegen nő, anyja meg dolgozik. Ivott is, agresszív is volt. Aztán anyósom sok év után rátalált a mostani párjára, és az ő kapcsolatuk mintaszerűnek mondható. Anyósom mindig kedves, jókat főz, otthont teremt, nyaralnak, apósom is segít, virágot hoz neki. Hihetetlen. Apósomat elhagyta a felesége, mert nem volt hozzá elég iskolázott,okos. Talán azért élnek olyan szépen, mert mindketten tudják értékelni a jó kapcsolatot. Szerintem ebben a kapcsolatban mindkét fél megkapja, amit szeretne, talán csak annyi, hogy anyósomnak azért több szava van. Meg nem egy bombanő, idősebb is apósomnál.

Igen, már én is eljutottam oda, hogy ha nem kellek neki, akkor majd lesz más, aki megadja, amire vágyom. Ha neki nem vagyok így jó, akkor majd lesz más, aki elfogad, és úgy szeret, ahogy vagyok. Lett is volna ilyen, csak nekem nem ő kellett, hanem a férjem.
Csak ezt nem tudom, hogy adjam a tudtára. Mert ha féltékennyé akarnám tenni, akkor az azt váltaná ki belőle, hogy elmegy, és ő is keres valami nőt. Nem olyan, hogy megijedjen, utánam jöjjön, virágot hozzon, stb. Most tudja, hogy nem csalom meg, elitélem, aki ezt teszi. Meg azt is tudja, hogy nem váltok olyan könnyen.

Próbáltam már, hogy vidám vagyok, tornázom, de nem érdekli semmi. Érdekes, hogy tudja, hogy szeretem, de őt a túlzott szeretet is taszítja.
Most készülök az osztálytalálkozóra, itt már volt egy beszólása, mert az egyik fiú hivott, és tök örültem. Talán ettől a fejéhez kap.

Drága Nadi,
bocsánat, a bizalmaskodó megszólításért, de mintha saját magamat látnám... Minden érzésedet konkrétan ismerem.

Könyörgök, fogadd meg, h. hagyd a p.ba. Fejtsd ki egyszer röviden, velősen a véleményedet, és NE ÉRDEKELJEN, NE AGYALJ RAJTA, H. MIT GONDOL.
Ne menj el, de ezt a részét az életednek zárd le!!!
Ha nem elviselhető neked, el kell válni, és ne takarózz a gyerekekkel, mert egy depire hajló, szomorú-feszült anyuka nagyobb teher, mint a költözés. És ha vele maradsz, esélyed sincs, h. rádtaláljon az igazi...

Tényleg veszekedsz vele?

Mindegy, tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. Ismered, h. okos enged...

És ne várd, h. vidám leszel, és rendbe is jön. Vidám leszel, szót sem ejtesz a témáról, nem hagyod cukkolni magad (bármi ilyen szokásos előjön: "ahogy gondolod", vagy viccesen: "ahogy gondolni tetszik" legyen a válaszod).
Eleinte erőltetned kell magad, aztán felolvad a jég nála is, nálad is, de ez hetek, hónapok, sőt lehet, h. egy év is.

KITARTÁS, BÉBI, KITARTÁS.

Olyan nincs, h. nem tudsz türelmes lenni. Majd ha eléggé be leszel rezelve, h. ez végképp elúszott, az leszel, ne aggódj! Hallgass rám, ne várd meg a végső kétségbeesést!

Itt aztán bátran sírj, sajnáld magad (joggal, senki sem vittatja), szidhatod is, nem ismerjük, és nem fogjuk azt gondolni, h. "nahát ilyet szeretsz?!"

Én már tanácsot nem is adok többet, csak tárt szívvel hallgatom, fogadom be és oldom fel minden nehéz percedet, pillanatodat, Te pedig ügyes csajszi leszel, és megírod, h. küzdötted le nap mint nap önmagadat.

Egy idő után meglátod micsoda erőt ad, h. kihúztad magadat ebből az örvényből.

Konkrét feladatod: ha vitahelyzet van, te mosolyogva azt mondod neki: "bocikám, mit is csinálnék én nélküled", és ide meg leírod mindazt, amiben úgy érzed, h. igazad volt, de már nem is mondtad neki.
Ha egy hónap alatt nem oldódik a jég (a probléma nem áll helyre, az tuti, de javulás lesz), akkor töröltetem magam babanetről.

Szóval nekem jól csináld, mert többet nem beszélhetek veletek!!!

Türelem, humorérzék, önbizalom!

Egyszeri és megismételhettlen vagy, egy életed van, ez az egész csak egy játék, a gyerekeknek viszont Te vagy a biztonság!

Adri

Ui.: Okt. 12-én eldől a sorsom a neten!

Na igen. Amikor elváltunk, abban vastagon benne volt ez is, ez a rossz hangulat, ez a szeretetlenség, ez a kiábrándultság. Akkor, ott azt kellett tennem, tudom. Nem volt jó, de jobb volt azután.
És akkor jött néhány külön töltött év. Amikor mégis összekötöttük az útjainkat újra, azt mondta: még egyszer nem dobsz ki olyan könnyen! Hát tényleg nem; de azóta is kerültünk már párszor olyan helyzetbe, hogy csak a nagyon kemény, elszánt hang és a válással való határozott "fenyegetőzés" oldotta meg a gondokat. No persze nem végleg, biztos most se végleg - de vannak olyan pasasok, úgy látszik, akikkel ezt időnként el kell játszani. Én megvolnék nélküle ;-) Mármint a fenyegetőzés nélkül.
Nadi,
hogy gondolhatja, hogy ez így jó? Melyik, általa is ismert, jól működő kapcsolatból hiányzik a gyöngédség? Milyen alapon foszt meg téged ettől? Ha kérdezed, mit felel erre?
Én gyakran példálóztam olyanokkal is, hogy a rossz kapcsolat beteggé tesz, depresszióssá válik tőle az ember, a depresszió következtében pedig mindenféle szervi bajai is lehetnek - nem csak neked, hanem orvosi kimutatások alapján mindenkinek, aki ilyenben él! Nincs joga ahhoz, hogy téged beteggé tegyen! Ahhoz meg különösen nincs, hogy a gyerekei anyját kitegye egy pszichoszomatikus problémának.
Valamit tényleg ki kéne találnod, hogy belássa, ez nem hóbort kérdése csupán. Mesélj neki történeteket, jókat is, rosszakat is! Mutass neki a témába vágó cikkeket!
És hogy nem függsz annyira tőle, illetve attól, hogy a gyerekeket megviselné az esetleges válás, ezt is érzékeltetni kellene. Az én férjem se az a virágcsokorral bocsánatért esdeklő típus - bár volt már erre is példa.
Azonfelül meg azt is érdemes meggondolnod, ha mindez nem vezetett sikerre: érdemes-e olyan pali mellett töltened az összes többi, hátralévő évedet, aki sem rád, sem a gyerekeitekre nincs kellő tekintettel, aki sem nem kíméletes, sem nem belátó egy cseppet sem!?
De azért a türelem nem árt. Lehet, hogy neki sokkal több időre van szüksége ahhoz, hogy ezeket a szempontokat végiggondolja, mint neked.

Nadi,
túl fontos neked ez a férfi, és ő ezt tudja, és ez blokkolja az agyát.
Ne neki akarj megfelelni, hanem magadnak! Zárd ki az agyadból. (És ne háríts, hogy Te nem is, mert akkor magadat is becsapod, ha ezt elhiszed.)

Kíváncsi,
nálunk rontott, h. akárcsak példákkal előhoztam a témát.
Ezt szerintem le kell zárni. Értelmes lény biztos tudja, h. ez így nem normális. Arról nem is beszélve, h. Nadi nem bír valószínűleg higgadt maradni az érzelmi érintettség miatt, és könnyen veszekedésbe torkollhat a beszélgetés. (Főleg egy olyan pasival, aki a bírálatot is veszekedésnek érzi.)
Nem az a gond, h. Nadi párja nem érti, h. gond van, és hova vezethet. Csak megnézi, meddig mehet el (nem tudatosan). És Nadi minden tettét ellene fordítja.

"Nem kívánlak, és ha ettől kiborulsz, akkor azért sem kívánlak, és ha ettől megtébolyodsz, akkor még egy okkal több, h. ne kívánjalak."
Ez egy "görcs".

Ha ez minden, amit nyújtani tud, akkor gondolkodnia kéne a jövőt illetően, ezt vasárnapi apukaként is megadhatja. Döntsön bölcsen!

Ja, és volt még két hatékony mondatom:
1. Úgyis minden nőben engem keresel majd.
2. Majd a gyerekeidre is ráunsz?

Hi-hi, annyira mélyen átéltem, kicsit feltéptem a régi sebeket, h. mindjárt felébresztem a párom, és nagyon beolvasok neki.

Amíg érzi, h. uralkodik rajtad, nem lép, hidd el. Költözéssel vagy maradással - tök mindegy - hitelesen éreztetned kell vele, hogy ő veszít többet, ha nem tér magához.

Üdv:
Adri

Adri,
lehet, hogy Nadi férje mindent pontosan lát, tud és érez, de az enyémet bizony felébresztette egy-egy ilyen kifakadás és felvilágosítás. Pedig általában, a külvilág szemében legalábbis értelmes lény ;-)
Amúgy megkérdeztem őt tegnap, úgy is, mint a téma jeles szakértőjét ;-), mi a véleménye. Szerinte biztos lelki oka van a dolognak (ezzel talán nem mond újdonságot, de azért leírom). Hogy ez a lelki ok, micsoda, azt kellene kideríteni. Az is lehet, hogy neki magának kell kideríteni, de az is lehet, hogy ő már tudja. Benne lehet a véglegességre való ráébredés, a két gyerekkel járó felelősségérzet súlya, hogy nem akar semmiképp többet, de maga se tudja, hogy zárja ki mindenképpen ennek lehetőségét. És mi van, ha megbetegedett és titkolni akarja? Szerintem az is elképzelhető, hogy valóban van harmadik fél, de a kapcsolat még nem realizálódott, viszont nagyon fontos neki. A férjem sem tartja kizártnak ezt a feltevést. Fél év nagyon hosszú idő ahhoz, hogy ki lehessen magyarázni holmi átmeneti érdektelenséggel, fáradtsággal, hajszoltsággal, stresszel, őszi-tavaszi bágyadtsággal, ilyesmikkel.
Végülis tényleg azt kell első menetben eldönteni, hogy mennyire fontos ez a pasas, hogy mennyit és mit áldoz fel érte Nadi. Én nem ismerem a férjét, lehet, hogy te már jobban, de legeslegjobban ő ismeri. És ha már tudja, hogy ő mit képes és mit akar megtenni a férjéért, akkor lesz képes eldönteni, hogy milyen eszközöket érdemes ezért bevetnie.
De sokszor úgy van, hogy az ember hiába is gondolkodik, rágja magát, minden marad a régiben, és egyszer csak az idő valahogy kisegíti a bajból.

Szia Kíváncsi!
Nagyon jók a meglátásaid szerintem. Ti mennyi ideig voltatok külön? Ki tette meg az első lépést a szét-, aztán az összeköltözéshez? Hova volt lehetőségetek költözni? Volt-e az alatt az idő alatt másik partneretek? Agyerekek hogy élték meg?

Elnézést, ha tolakodóak a kérdéseim, ne válaszolj rájuk...

Igen, amit Apukám mond: "Hagyj az időnek is vmi. munkát."

Nadinak elmondani az érzéseit, magában tisztázni,h. mi mennyit ér.
Férjének rájönni, mi zavarja, mi az ok. Belátni, h. ez így nem mehet sokáig, és tenni ellene.

DE:
férje - ahogy Nadi is írta - szerintem maga se tudja mi a baja, Nadi kötődik érzelmileg, így nehéz a dolga.

Tehát marad az idő: mondja el egyszer Nadi az érzéseit, jöhetnek a példák is, de semmi vádló hang. Kérdezze meg, mi mozdítaná előre a férjét, mert ő hajlandó tenni érte, mert jóban-rosszban...

Aztán téma zárolása, a többi az idő dolga.

Sziasztok!

Én még tegnap este leragadtam. Nem volt már időm válaszolni. Így azzal kezdem: Azt egyáltalán nem lehet mondani a férjemre, hogy a gyerekek nem érdeklik. Ha hazajön, csak velük foglalkozik. Képes nem enni, inkább lemegy a gyerekkel. Fürdet, mesél, altat, pelenkáz,biciklizik a naggyal. Hétvégén felöltöztette a picit, és lementek ketten a boltba.(fél éves) Ma mondta, hogy aludjak még, ő volt a picivel, jövök ki, látom VASAL. Most erre mit szóljak?????? Hogy mondhtok rá valamit, amikor mindent megcsinál?
Persze a következő gondolatom az volt, hogy csak azért tesz ennyi mindent, mert van valami "bűne", amit ha megtudok, akkor legyen mivel visszavágni. Hogy ő mindent megtett, CSAK mellettem esetleg van valaki.
Azt hiszem, attól félek a legjobban, hogy van valaki a háttérben, valami mély érzelem,amit Kíváncsi írt, bár a miénk is az volt, akkor ezek szerint 5-6 évente újra "hullaszerelmes" típus. És nem azért félek, mert nem lennék meg nélküle. Mindent meg tudok oldani.
Most egy kicsit összekeveredtem. Fontos, mindent megértek, csak azt nem, ha van valaki más. Azon is elgodolkodnék, ha csak szerelmes volt, mert akkor sincs sok értelme az egész kapcsolatunknak. Hány évente jön egy újabb szerelem?
Most nem tudom, hogy mit csináljak. Ilyenkor "átprogramozom" az agyam, és megpróbálok csak a gyerekekkel foglalkozni. Valahogy oda kellene eljutnom, hogy mindegy mit csinál, vagy mi van velünk, a két pici gyereknek már nem jön vissza ez az idő, nem szabad ezen agyalnom.
Majd arra gondolok, amit Adri apukája mondott: "Szarni bele." Az egészre. A gyerekek fontosabbak, mint ő.
Nem voltam túl összeszedett, káosz van a fejemben.

Adri:
Veszekedni én is szoktam, néha jól is esik kitombolni magam.
De tegnap ő provokált, és nem hagytam magam. Nézett is, nem tudta, mi van. Mondtam neki, hogy jó, kész, ennyi, megbeszéltük. Ráhagytam a dolgot. Nem hagytam, hogy feszegesse. Sokszor van olyan, hogy szomorú vagyok, vagy rossz kedvem van, de nem akarok róla beszélni, de addig nem hagy,addig kérdez, hogy "mi bajod van?" amíg nem veszünk össze. Pedig néha csak egy kis egyedüllétre vágyom.

Nadi, szia!

NAGYON ÜGYES VOLTÁL! lÁTOD, H. MEGY EZ! ÉS SZERET! ÉS NEM AZÉRT FIGYELMES VELED, MERT VAN VKIJE!

Enyém párom anno 2 dolgot mondott: "nem tudnál egy kicsit optimistább lenni? neked semmi sem elég jó!"

Irreálisan túlmisztifikálod a párodat (én is ezt csináltam), ezért fáj annyira minden elutasítás, s ezért félsz attól, h. van vkije.

Az jutott eszembe, h. mi lenne, ha szemléletet váltanál. A párom ugyan nem vasalt, de ő is mióta megtört a jég a konok-görcsös buksijában, s ennek már 2 éve talán, nagyon figyel. Hagyd ezt a 3. van-e a dologban gondolatot. Látod, már megint agyalsz.
Agyalsz, jól "kikalkulálod", aztán haragszol rá.

Szóval személetváltás: szereted ezt az embert, igaz? Õ is szeret Téged is és a gyerekeket is, igaz? Akkor mi lenne, ha bíznál benne, és azt mondanád magadban: szeret, de egy kis érzelmi magányra, eltávolodásra van szüksége, csak mamlasz, és nem tudja megfogalmazni, de én is szeretem, és ezért egyszerűen önzetlenül békénhagyom.
Erről is írtam már, tán Rjuli írta erre, h. én arról győzködlek, h. a Te készülékedben van a hiba, meg mi az, h. Te akarj megfelelni stb. (bocsánat, h. nem idézek pontosan).

Szeret Téged, ragaszkodik hozzád, hozzátok, hagyd békén egy kicsit. Ne legyenek elvárásaid vele szemben - átmenetileg, míg kimászik ebből a kátyúból.

Ja, és írtad, h. nyaraláskor 2 család is észrevette, h. gond van? Ne hagyd, h. sajnáljanak. Azért vették észre, mert náluk is gond van, vagy irigyek stb. Lehúz Téged, ha látja más, és hogy volt módjuk elmondani Neked, h. látják? Kitől kaptak bátorítást, h. elmondhatják a véleményüket a Ti magánéletetekről. Legyen vki. bizalmasod (barátnőd, tesód, mi a személytelenségünkkel), hogy ne maradj egyedül a gondolataiddal.

S látszólag talán megint ellentmondás az eddig leírtakkal, amit most írtam, pedig nem: a lényeg, h. téma zárolva.
Az viszont biztos, h. tisztázhatod, h. neked így nem jó, de kiegészítheted azzal, h. bízol benne, szereted, ragaszkodsz hozzá, s tudod, h. ez a sok energia megtérül.

A 3.: egy gyanakvó embert, egy veszekedőst, számonkérőst könnyebb megcsalni, mint egy olyat, aki támogat (asszem). Ha meg ennyire nem lenne lelkiismerete, akkor meg nem érdemelné meg, h. "tépd a szád"!

Fogd fel úgy, h. ő most beteg, lelkibeteg, ápolásra szorul, figyelmet igényel.
Légy nagyvonalú, h. békénhagyod, és menj el a szüleidhez egy kis időre nyaralni.

Én régen minden párom nélkül töltött időt pazarlásnak éreztem. Fojtogató lehetett számára ez a nagy lángolás csendesedése után, mert ő más szemléletű családból jött. Ezért írtam, h. társfüggő voltam.
Most is imádom, de hétvégén megint megyek a gyerekekkel haza Apukámhoz (Anyu nem él már), s meg sem mondom, mikor jövök vissza, mert még nem tudom. Amíg jólérezzük magunkat: Apu is, a gyerekek is meg én is.

És még egy. Stendhal Vörös és feketéje kapcsán szoktam mondani a gyerekeknek a köv. 2 példát:
- ha futsz vki. felé, szalad előled, ha futsz előle, kergetni fog;
- egy kísérletben a résztvevők egyik fele börtönőr, a másik fele rab lett. A börtönőrök egy idő után felsőbbrendűen, a rabok alárendelten kezdtek viselkedni.

Sajnálatra méltónak érzed magad, és annak fog látni a férjed is.

Szeresd magad, hogy szerethessenek!

Eldugultam!

Adri: Nem mondta senki a családból, hogy észrevette, hogy gond van nálunk. Csak utaltak rá. Nővérem mondogatja, hogy menjünk el valahova kettesben, a "pót"apósom meg annyit vett észre, hogy a férjem mindig eltűnik, telefonál, és tőlem kérdezgeti, pl. a Balatonon, hogy mit csinál ennyi ideig a szobában. Ez persze olaj a tűzre nálam, mert én csak arra tudtam gondolni, hogy egy nőnek telefonál. Aztán ennél sokkal egyszerűbb dologról volt szó. De az tény, hogy az utóbbi időben az én szüleim is észrevették, hogy állandóan a telefonját nyomkodja,(ők nem nekem mondták) meg az apósom is szóvá tette már többször is. De ilyenkor még én szoktam viccelődni, hogy hol van apa? eltünt mint a gyöngyhalász. (ez meg az én apukám mondása)
Nem sajnáltak, legalább is a szemembe nem mondtak semmit. Nem szoktam előttük mutatni, hogy rossz kedvű vagyok. Egyedül a nővérem veszi észre, vele olyan, mintha ikrek lennénk. De azért a szexről nem tudnék vele beszélni. Férjem unokanővérével vagyunk olyan viszonyban, hogy mindent megbeszéljünk, de ő meg annyira nem tartja tragikusnak, mert az ő férje sem szeretgeti, náluk is csak két havonta van szex, és az ismerősei körében ez nem is ritka.

Nem jó, ha elmegyünk a szüleimhez, mert akkor rögtön azt kérdeznék, hogy mi az, összevesztetek, pánikolnának, hogy mi lesz. Nem tartozik rájuk. Inkább megpróbálok itthon elvonulni, olvasni, tornázni, békén hagyom.

Most megyek tornázni, aztán délután séta a gyerekekkel.

Nektek is szép délutánt!
Sziasztok

Jól van, szeresd, látod, lehet, h. valóban nincs is olyan nagy baj.
Nyaralni sincs kedved a Szüleidnél? Én sem azért megyek, mert összevesztünk, hanem mert jó otthon lenni, Apukámat is egy kicsit feldobni, húgommékkal lenni, egy kicsit másik környezetben.

Néha kellenek a csöndek, h. aztán szenvedélyesek lehessünk. Az is boldogság, ha odafigyelünk a másikra (asszem aránytalanul nagy hangsúly van a kapcsolatokban a testiségen)...

Gyönyörű délutánt:
Adri

Jól van, szeresd, látod, lehet, h. valóban nincs is olyan nagy baj.
Nyaralni sincs kedved a Szüleidnél? Én sem azért megyek, mert összevesztünk, hanem mert jó otthon lenni, Apukámat is egy kicsit feldobni, húgommékkal lenni, egy kicsit másik környezetben.

Néha kellenek a csöndek, h. aztán szenvedélyesek lehessünk. Az is boldogság, ha odafigyelünk a másikra (asszem aránytalanul nagy hangsúly van a kapcsolatokban a testiségen)...

Gyönyörű délutánt:
Adri

Nadi!

Most tudom, hogy én leszek a legnépszerűtlenebb a topikban, ha úgy gondolod, elküldhetsz Te is és a többiek is melegebb éghajlatra a kéretlen őszinteségemért. SZERINTEM a te férjed -akár van nője, akár nincs- nem szeret téged és nem érdekli, hogy te hogy érzed magad és hogyan vegetálsz mellette testileg és lelkileg egyik napról a másikra. Én nem tanácsolok semmit, mert hogy venném én a bátorságot hozzá, de azt tudom, hogy én így nem tudnék és nem is akarnék élni. Neked is csak egy életed van. Milyen? Szívesen gondolsz majd vissza erre az időszakra 5-10-30 év múlva? Magamról tudom, hogy sokáig vártam, nem tudtam, meddig húzható és van-e értelme egyáltalán, folyton találtam kifogásokat, hogy miért ne borítsak asztalt. Aztán az egyik b.nőm azt mondta, hogy nem érdemes ezen agyalni, úgyis eljön a pillanat, amikor már nem mérlegelek, nem agyalok, nem rakosgatom az érveket pro és kontra, hanem fogom tudni, hogy itt a vége és semmi nem fog érdekelni, csak az, hogy ki ebből a "kapcsolatból".
Előbb nem csak nem lehet, nem is érdemes kiszállni, mert akkor utólag szemrehányást tehet magának az ember, hogy a gyerekek és egyebek miatt talán még bla-bla-bla.
Aztán egyszer tényleg eljött a nap.
Ne haragudj, hogy nem áltatlak, és hátha nincs is igazam, de a te férjed nem is akar változtatni, éli a kis életét, örömmel veszi, hogy van hová hazamenni-vetett ágy, kaja, tiszta ruha, gyerekek-, de hogy te nem a lakás tartozéka vagy, egyszereűen nem érdekli.
Nincs olyan, hogy valaki nem szexel, nem ér hozzá a feleségéhez, sőt, idegenként viselkedik, de azért minden teljesen rendben van.
Vagy nem érdekli, hogy mit érzel, gondolsz, vagy hülyének néz.
Szóval én azt hiszem, próbálnék még 1x beszélni vele, de mindent csak egyszer és röviden mondanék el, utána részemről befejezném az erőlködést-de a hisztit, sértődéseket is- és várnék. Ne piszkáld, vagy ahogy a volt férjem mondta, ne b.sztasd, ne kérj, ne durcázz, mert nem ér semmit. Vagy megváltozik(?)-visszaváltozik, vagy vársz, amíg bírsz.
Hát, ezek jutottak eszembe, remélem, nem kavarok nagy vihart.

Rjuli, szia!

Szerintem korrekt a meglátásod, mi is hasonlót mondtunk.
És amint írtad, úgyis érzi Nadi, ha eljön a pillanat, s addig nem is szabad lépni az önvád miatt.

Viszont, h. addig Nadi (és mindenki, aki hasonló cipőben jár) hogyan bírja lelkileg, az nem mindegy.
Persze a férj fog dönteni, hogy mit is akar, de Nadi viselkedése befolyásolhatja a döntését.
Aki menni akar, menni fog, de nehezebb egy békés légkört otthagyni, mint egy feszültségekkel telit.
Meg azt sem szabad elfelejteni, h. a férj szemszögéből semmit sem hallottunk a problémáról (Nadi sem).

Mondjuk ennyi idő után már vmit. nyilatkozhatott volna, h. mi a konkrét problémája, s hát csak van vmi. elképzelése a jövőről...

Adri

Sziasztok, szia Juli!

Olvastalak már 8-kor, csak altattam, füredettem, tornáztam(délben nem hagytak).
Nem leszel népszerűtlen, meg nem kűldelek el sehova. Én is azt gondolom, hogy nem szeret. De még most nem érzem, hogy ez elég ok arra, hogy elváljak. Ha 20 év múlva megkérdezik a gyerekeim, hogy miért váltam el az apjuktól, aki olyan jól bánt velük, akkor nem hiszem, hogy ez elég indok lenne, hogy azért, mert nem kaptam szeretetet. Nem hiszem, hogy megértenék. Később, ha rosszabb kapcsolatom lenne, még lehet, hogy én sem érteném meg saját magamat.
Persze nem akarom így leélni az életemet.
8-kor azért néztem be, mert el akartam nektek mesélni, hogy mi volt este. Hazajött, még lent voltunk a gyerekekkel, kedves volt, mesélt, beszélgettünk. Aztán jött a házból egy lány, és erre azt mondja: "Ez a lány is milyen csinos, igaz? Nem azért mondom, gyerek még, 17-18 éves lehet, csak olyan udvarias is.... "Akkor nem is esett rosszul, csak megjegyeztem magamban, hogy a haverjának mond ilyet az ember, nem a 30 éves feleségének. Aztán fent már legszívesebben odavágtam volna valamit erről, de nem tettem. Látszólag jól telt az este, gyerekek elaludtak, utána elkezdtem tornázni, ő meg elment biciklizni.
Én most megpróbálok egy kis ideig nem "agyalni", csak magammal fogok foglalkozni a gyerekek után, meg persze felületesen vele is. Vasárnap mondtam neki, hogy nekem ez így nem jó. Várok. Kitalál-e valamit. Ha nem, akkor majd megpróbálok még egyszer beszélni vele. Addig meg készülök, elmegyek az osztálytalálkozómra, és szeretnék csinos lenni, jól érezni magam.
Addig meg írjatok magatokról, meg én is megírom, ha közli még velem, hogy kiket tart jó nőnek.

Na sziasztok

Szia drága Nadi!

Hát a párod az enyém mása. Priviben leírhatnád a keresztnevét, korát, sőt képet is küldhetnél, tuti vmi. eltitkolt ikertesó.

Mondtam enyém páromnak, h. egyszer majd mesélje már el, h. ugyan mi a fene volt vele, mi zajlott az agyában, és mit gondolt, gondolt-e egyáltalán arra, h. hogyan tovább...De én attól tartok, maga sem tudja. Illetve vmi. olyasmit próbált anno elmondani, h. a hozzá való viszonyulásom, h. nem érezte magát férfinak mellettem, meg veszekedtem vele.
Szerintem az a trauma volt rajta, amit nagyanyáink csak úgy magyaráznak: kiesett a cukrosdobozból... No, de ez első gyerek után volt nálunk. Lehetséges, h. nálatok akkor elfojtotta - társadalmi elvárások stb. - és most robbant ki belőle. Ez vmi. sértettségféle (természetesen a tudatalattiban) szerintem.

Nadi, kritizállak kicsit, de mintha magamnak mondanám. Kicsit túlreagálod a dolgokat, mert nincs rendben köztetek a szex, s ez egy ördögi kör. Mert ha vmelyik sérelmednek hangot adsz, akkor csak még távolabb kerül tőled a párod.

Én kiakasztottam azzal, h. egy séta alkalmával nevetve mondtam, h. most nézzünk neki való nőcit. Mikor a 3. nőről kérdeztem, h. szerinte elég formás-e, könyörgütt, h. fejezzem már be, és nagyon vidámra sikerült az a délután.

Nálunk - amíg ezt fel nem ismertük - egymást gerjesztettük a konfliktushelyzetben. Én minél hisztérikusabb voltam, ő annál cinikusabb, s ettől én még önsajnálósabb, ő még flegmább, és így tovább...

Nem tudod megcsinálni, h. nem törődsz vele. (Nem gondolok rá, s már gondoltam is.) Törődj vele, de a jót erősítsd a kapcsolatotokban, vedd lazán, humorral. (Tudom, h. mikor benne vagy a helyzetben, ez nehéz, de csak az első pár alkalommal, aztán már jön magától.)
Pl.: mondd neki ilyen helyzetben, mint a csajnál, h. akkor még pelusba nyomta a csaj, mikor neki az első magömlése volt - bocsi, h. közönséges voltam...

Vki. 2 gyerek után hirtelen nem vált így, ha hirtelen rádöbben, h. nem szeret már Téged, akkor sem lenne ilyen buta megjegyzése, tisztázni akarná, empatikusabban viselkedne, figyelne, h. minél kevesebb fájdalmat okozzon stb. Ez az ember lelke mélyén sértődött, és most szintén tudat alatt büntet v. tesztel. Vagy van vkije, de akkor már mondta volna egy jóakaró, meg akkor igyekezne a gyanúdat is eloszlatni...

Viszont elérte, h. neked most ő a világ közepe. Amíg ezt érzi, addig nem fog lépni...

Adri!

A férjem apját ismerve nyugodtan lehetnek féltestvérek is. Most sem tudjuk, merre jár.

Nem érzem úgy, hogy most ő lenne nekem a világ közepe.
Nem azt mondtam, hogy nem törődök vele. Csak egy kicsit kevesebbet, magammal többet. Pont azt szeretném vele érzékeltetni, hogy nem ő a világ közepe. Meg lehet ám egyedül is lenni esténként. (ahogy ő is megteszi velem, ha erre van kedve) Azt meg félreteszem, hogy állandóan azon rágódjak, hogy mi baja, meg nem szeret, hogy tudom a kapcsolatunkat rendbehozni stb. Nem akarok teljesen bekattanni.
Azt is éreznie kell, hogy nélküle is megy minden. Ezen is csodálkozott, hogy mostanában mindent elintézünk, nem kell mennie sehova.
Nem tudom, hogy mi van vele tudat alatt, talán észre sem fogja venni, hogy más vagyok. Megpróbálok normális lenni, nem belemenni vitákba, de ha meg tehetem, akkor kicsit önző leszek.
Régebben én is mutogattam neki csajokat, most már nem tenném. Meg az előző barátomnak is, hogy ki lenne hozzá való, helyettem, de ő ilyenkor annál jobban kapaszkodott.

Egyébként a férjem mostanában állandóan beszélgetni akar, nem tudom, mi van vele. Meg a csajos beszólását leszámítva tényleg normális, figyelmes próbál lenni.
Ma jönnek a szüleim, megyek készülődni.

Sziasztok

Beszélgetni akar? Miről? Csak úgy, a világ dolgairól, vagy a gyerekekről, a családról, vagy valaminek nekikészül, de nem jut el oda?
Az én férjem imád beszélgetni. Na persze nem mindig, csak ha neki van kedve hozzá. Vagy ha olyan témákat vetek fel, amelyekről tudom, hogy rájuk harap. Igaz, sok ilyen van, főleg közéleti jellegűek. De beszélgetni jó, abból még akár valami még jobb is kisülhet - de ha nem, anélkül is érdekes tud lenni. Persze ha nem fajul veszekedéssé.

Kíváncsi: Nem készül neki semminek, szerintem, csak úgy mesél, hogy mi volt vele, a munkájáról, gyerekekről, milyen autót vegyünk stb.

Adri: Te írtad, hogy nyilatkozhatna, hogy mi a terve a jövőt illetően. Õ velünk/velem tervez, vállalkozáson gondolkodik, meg azt számolgatta, hogy hány év múlva lehet házunk.
Most itt megint leragadtam, elkezdtem gondolkodni, hogy mit miért csinál, de nem fogok. Megint magamtól veszek el időt. Abból pedig kevés van a gyerekek mellett, inkább kihasználom.

Sziasztok

Csak egy pillanatra benéztem!

Nadi, akkor pedig légy gyengéd hozzá, szeret benneteket, pihire van szüksége. Bízz benne!

Cikket az origon olvassátok el, csajok, sztem tanulságos, bár sok újat már nem mond.

Meghitt estét mindenkinek, szeressétek a párotokat, és legyetek szeretve Ti is!

Nem hülyültem ám meg!

Rágom tegnap óta, amit írtál, Juli.
Első olvasatra persze, tiszta sor, amit írsz. De azon gondolkodom, mit jelent a házasságban a "szeret"? Tudod, régi vesszőparipám a szeretet kérdése :-))) Ha már elmúlik az az égető, bizsergető érzés, ami összehoz minimum az anyakönyvvezetőig, vagy legalábbis a közös gyerekek vállalásáig két embert, akkor utána mi a szeretet? Nem a közös célokért való küzdés? Nem a figyelem a másikra, a tűrés, ha valami nem úgy van, ahogy gondoljuk? Itt persze meg lehet kérdezni, hogy hol van a figyelem, ha nincs ölelés, de a másik oldalról meg két ember vállalta egymást jóban-rosszban - és a rosszról mindig megfeledkezünk. Most itt van ez a rossz - ebből ne kérjünk? Persze van az embernek - mindenkinek különböző fokú - tűrőképessége, senki se szereti pocsékul érezni magát. Mérlegelni kell, meghozom-e az áldozatot, azt, hogy eltűröm, ha épp rossz nekem, van-e bennem annyi hit a másikban, a kapcsolatban annyi tartalék, hogy vállalható legyen. Lehet, hogy valójában ez a szeretet? Hogy hozok áldozatot? Hogy eltűröm, hogy nem adok ultimátumot? Nem tudom, csak kérdezek. Csak motoszkál bennem valami. Olvasok itt erről a fiúról csupa jót, meg néhány rosszat. Nem lehet igazán azt mondani, hogy le se köpi a családját, még csak a feleségét se - csak nem kell neki az ágy. Ami persze gáz. De fordítsuk meg: kell neki az ágy, de nem teszi meg az összes többit, amit ez a pasi megtesz? Hol van a jó arány? Mikor hihetőbb, hogy van még szeretet?

http://www.origo.hu/noilapozo/temegen/20050912boldogan.html

Kíváncsi,
szerintem vhol. középen van az igazság. (Éljen Horáciusz és Berzsenyi!)

És ezt Nadi is érzi: a párja mellett a helye, csak a párja fél év után mondhatott volna vmi. biztató szót. Biztatón cselekszik, de mivel kevesebbet ad, mint azt Nadi várná, ezért nem akarja/tudja meglátni-megérteni (ön)bizalom hiánya miatt...

Nagyon jó kérdéseket tettél fel, s Rjulinak is sok igaza van. És reálisan megmutatta a problémát más tűrőképességgel. (Én pl. még életemben sem éreztem dühöt, bánatot a WC-deszka, széthagyott holmik, szennyesruha stb. miatt.)

Tudatni, h. ez így tarthatatlan - megtörtént, de jelezni, h. ha a legkisebb biztatást kapja is, akkor vár, míg rendbe nem jönnek a dolgok. Így lesz "mellőzöttből" támasz...

Holnap délelőtt még benézek, aztán megyek Apukámhoz a gyerekekkel pár napra.

Sok szeretetteli órát mindenkinek!

Üdv:
Adri