Kiemelt témák

Sziasztok!

Nem tudom, mi történt, de valahogy sokkal kedvesebb, jobb kedvű, érdeklődő, figyelmes velem. Már múlt héten is, csak akkor többször veszekedtem vele valami miatt.
Az az érdekes,hogy tegnapelőtt még hisztiztem is, és olyan nyugodtan kezelte... És másnap sem haragudott.
Furcsa, meglep, de nem ronthatom el.
Érdekes az a cikk, amit Adri nekem ajánlott, idemásolom egy részletét:
"A férfi is gyakran elbizonytalanodik, az anyára mint szakrális szimbólumra tekint, márpedig egy szakrális személyt nem kívánunk meg. Elkezdik keresni, hogy ki a hibás, vádolják egymást, miközben mindketten szeretnék újra átélni a régi szép időket. Tudtad például, hogy az illatoknak milyen erejük van? Manapság szerencsére újra elnyerte méltó helyét a szoptatás, egyre többen és egyre hosszabb ideig etetik így a kicsit. Márpedig ez idő alatt nincs ösztrogéntermelés, egészen az első menstruáció kezdetéig, és ennek hatására megváltozik a nő illata, és ezzel együtt a férfi felé kibocsátott hívójel is elhalványodik."
Nem nagyon hiszek a cikkben leírtakban, de 10 napja jött meg a szülés után először a menstruációm.
Azért bizalmatlanság van még bennem. De megpróbálok változni, nem veszekedni (utólag átgondoltam, hogy elég sokat morogtam vele, mindenért)könnyebben venni a dolgokat.
Ma felébredt a nagyobbik kisfiam, 2.5 éves, és azt kérdezte:
- Apa hova ment?
- Dolgozni.
- Nem költözik oda?

Nadi

Szia Nadi!
Olvastalak ma,csak nem tudtam mit írni.Örülök nektek,lassan,de biztosan rendeződni fognak szerintem köztetek a dolgok.Most éppen az álmatlan éjszakáim egyike van,a férjem sincs itthon,úgyhogy most írok.Ahogy így átgondoltam a topicot,elszégyeltem magam,hiszen azt írtad,hogy ha férjed megpuszilna,megölelne,kimondaná,hogy jelenleg nem érzi szükségét a szexnek,te megértenéd.Nos ezek nálunk mind megvannak,ő mindennel elégedett,ennél többet jelenleg nem tud nyújtani.Tudom nem csal meg,viszont így az éjszakában nagyon negatív gondolataim támadnak.Most például nagyon zavar,hogy szerintem az idei nyaralásunk elmarad,"nincs ideje" vagy "persze megyünk,hogy ne mennénk",minden évben volt rá idő,míg nem saját vállalkozása volt.Most,mikor senki nem parancsolgat neki,nincs idő.Ne értsetek félre,én csak a gyereket sajnálom,annyiszor mondtam,ne ígérjen neki semmit,amiről nem tudja biztosan,hogy be tudja tartani.Szegény mindig borzasztóan csalódott.
Nadi,szerintem nálatok vége lett az "idill"nek,férjed nem csalt meg,csak megtetszett neki valaki.Régebben írtad,hogy te úgy érzed,nem rajta múlt,hogy nem csalt meg,én úgy gondolom,megtehette volna,de nem tette.Bár nem ismerlek,úgy gondolom,sokat vívodott magával,de végül rájött,nem érdemes feláldozni a családját.Hogy javul a helyzet,azt bizonyítja,hogy lassan túlteszi magát rajta,visszatalál hozzátok.Én mostanában azt a luxust,hogy hisztizzek,nem tudom megengedni magamnak,mert a férjem szerint pont arra nincs szüksége,hogy "itthon is ba..ogassák",ha valami bajom van mondjam el normálisan.Szerintem ő tudja,hogy valamit megsejtettél,azért elnézőbb a hisztikkel,írtad,hogy régebb nehezen felejtette el a veszekedéseket.valaki írta régebben,talán Alice,hogy a férjednek megtetszett valaki,de aztán úgy döntött,ez disznóság,szerintem igaza volt.Még egy kis türelem tényleg "rózsát terem".
Jó éjt,bár mikor ti olvassátok majd,jó reggelt!
A.

Nadi,nekem is a "nagy szerelmem"lett a férjem,kettő közül őt választottam.Viszont bármi fog történni velünk az életben,tudom,jól döntöttem,semmit nem bántam meg.A másik férfi életéről mindent tudok,vannak közös barátaink,és nem győzök hálát adni a sorsnak,hogy nem vele kötöttem össze az életemet(tehát jelenleg-is-imádom a férjemet.Van egy közmondás-"rossz a rosszal,de még rosszabb a rossz nélkül"

Szia Anamaria!

Nem tudod megbeszélni a férjeddel, hogy legalább egy hosszú hétvégére menjetek el valahova?

Én sem bántam meg, hogy nem az előző barátommal maradtam. Nem szerettem már őt, és úgy gondoltam, hogy 5 évet még leélek vele valahogy, de 20-at, 30-at?????
Én is tudok az életéről, és nem irigylem a barátnőjét. Egy hónappal fiatalabb a kisfiuk, mint a mi második babánk.
Szerintem azt érezni a soraimból, hogy én is szeretem a férjem. Csak néha már elkeseredtem, hogy talán jobb lett volna egy baráti kapcsolatba házasodni.
Most talán jobb a kapcsolatunk, de nagyon érzékeny vagyok, és nagyon bizalmatlan. Nálunk is lesz olyan, hogy be kell mennie a munkahelyére éjjel, csak ellenőrizni, de messze van, így legalább másfél óra. Szerintem igaz, de azért olyan jó lenne, ha biztosan tudnám. Már gondoltam többször arra, hogy leellenőrzöm, de ha megtudja, akkor biztos sokat rontana a helyzetünkön. Pedig engem megnyugtatna, hogy igazat mond, ha meg nem, akkor legalább kiderülne. Nem akarok rossz hatással lenni rád, csak ezen gondolkodtam.

Szia Nadi!
Lehet,hogy végül egy hosszú hétvége lesz a nyaralásunkból,múltkor kinéztük a hotelt az interneten,igaz,idő még van,engem az sem zavarna,ha szeptember elején mennénk.Nem biztos,hogy rossz idő lesz és a kánikulát egyikünk sem bírja.
Én is voltam régebb bizalmatlan,de meglátod,a kapcsolat javulásával ez alább hagy,majd teljesen megszűnik.Írtam a telefonos story-t,lehet hülyének néztek,de én hittem neki,hogy nem volt ki őt keresse,vagy félreértettem én a nevet.Akkor résen voltam egy ideig,de utána és visszagondolva a hívás előtt sem volt semmi gyanús a viselkedésében.
Szerintem ami ilyen munkahelyes dolog,az mind igaz,hiszen gondolhatja,hogy valamelyik kollégától megtudhatnád véletlenül az igazat.
Nem vagy rám rossz hatással,nagyon drukkolok neked,gondolom nem lehet könnyű két pici gyerekkel is törödni.
Puszi,később tudok csak jönni még.
Remélem Adri nem lett rosszabbul,hogy nem ír.
A.

Azt mondtátok, inkább ide írjam...
Most már sokadszorra fordul elő, hogy ha 4 és 5 között hívom, akkor nem hív vissza, fel sem veszi, csak 5 után egy óra múlva.

Ma megint megyek kozmetikushoz a két gyerekkel, mert nem ér haza. Anyósomék meg nyaralnak. Májustól szeptemberig 4-szer, 3-szor 1 hetet, és egy hosszú hétvégét. Nem is tagadom, hogy irigykedem.
Én is remélem, hogy Adri nem lett rosszabbul.
Férjed hétvégére jön haza?

Valamit kihagytam, csak hogy értsétek, miért aggódom.
Délelőtt van nagy hajtás náluk, akkor mégis majdnem mindig rögtön visszahív. 4 után meg már alig van bent valaki.

Férjem ma kell hazajöjjön,de valszeg csak éjjelre ér haza,még nem hívott,pedig a határtól szokott,tehát még nem ért oda.Nincs egy kötött programja,van,hogy 3,van hogy 6napot marad,most például vasárnap utazott el.Bár az ilyen hosszú idő szerencsére ritkább.
Sajna erre nem tudok mit írni,ez régebben nem volt így?És erre soha nem kérdeztél rá,mondjuk nem úgy,hogy mit csinál ilyenkor,hanem,hogy nagy volt ma a hajtás,hogy nem tudtál visszahívni?
Tudom,hogy megmagyarázza utána,meg el is hiszed amit mond,de ez csak 1-szer,2-szer működik,többször nem.
Kata,Vanessza,szóljatok hozzá ti is

Anamaria: Kérdeztem már, persze, különböző okai vannak: főnöke, ügyfél, elfelejtette. Csak furcsa, hogy mindig ilyenkor. És minden nap nem kérdezhetek rá, mert az már ellenőrzés, zaklatás.

De nem akarok ám senkit ezzel fárasztani, én sem egész nap ezen gondolkodom.
Hál'Istennek a gyerekek lefoglalnak.
Férjem megint biciklizik, igaz, végigvárta, míg fürödtem, és csak utána ment el. Csak úgy ment, ahogy volt, melegítőben, borostásan, ilyenkor szerintem csak egyedül akar lenni.
Most megyek aludni, igaz még tornáznom kellene, mert ma megint csak 20 percig jutottam, utána felébredt a pici, de ilyenkor meg már fáradt vagyok.

Jó éjszakát mindenkinek!
Sziasztok

Sziasztok Csajok!


Köszönöm az aggódást, érdeklődést!
Vagyok, csak most sok a programom. Beindultam.

Apa sokszor nem ér rá, én utálom ugráltatni, aztán úgy gondoltam, h. már elég nagyok a gyerekek ahhoz, h. magam járjak dolgok után, s Apuci nélkül is kimozduljak kötöttebb programok miatt is.
De csak 2 napot töltöttem úgy, hogy a postától a vásárláson keresztül pár hivatalos dologig kijártam mindent. (Dacoltam a lépcsőkkel, a dackorszakos fiammal, sorokkal; a várost épp "feltúrták, építkezés mindenhol...)
Ma rokonokhoz mentem délelőtt egy hétvégi házba, és Apuci mondta, h. ő is akar, várjam meg, csak van egy kis elintéznivalója. Én vezettem, én voltam a "kapitány".
Délután Győrbe mentünk vásárolni. Vettem magamnak is ezt-azt - általában ezt kihagyom, de úgy gondoltam, egy kis kényeztetést megérdemlek. Persze a gyerekek sem maradtak ki, s a párom sem.

Aztán este 9-10 között csillaglesen voltunk négyen. Nati nem igazán élvezte, bár a jó levegőt igen, ki is dőlt a 2 gyerek - már a párom is.
Holnap délelőttre kis kirándulást tervezünk, délután jön az unokatesóm.
A fülem fáj még, de nem vészes, sokat javult. Csak angolt tanulok, és a hallgatnivalót fülhallgatóval szoktam, de most a közelébe se merem tenni a fülemnek...

Nadi,
kérdezz rá a dologra úgy, ahogy Anamaria mondta, aztán, ha további kétségeid vannak, mondd el őszintén.
Mondd el, h. Te nem akarod ellenőrizni meg számonkérni, és reméled, h. csak rémeket látsz... Ezen nem sértődhet meg senki. Sőt, tán még jól is esik neki. De a hangnemed ne legyen sértett vagy vádló, arra ügyelj! Ne lehessen belekötni, mert azzal lehet "terelni" a témáról...

Megvitattátok már egy csendes beszélgetés során, h. mit érzel? Lehet, h. jót tenne, nem?

Körkérdés: van vmi. közös célotok, feladatotok a párotokkal? Vmi. konkrét, közös kihívás. (Konkrétabb annál, h. együtt felnevelni szeretetben a gyerkőcöt.)

Mi szeretnénk egy 4 szobás házat (esetleg "csak" lakást), de az majd csak sokára valósulhat meg, viszont már most el kell kezdenünk tenni érte. Én úgy érzem, ez is összébb hoz minket...

Szuper hétvégét, sok önbizalmat kívánok Nektek!

Adri

Ui.: Ja, és ha akadt a napokban egy szusszanásnyi időm, nem lakást takarítottam - épp világháborús makettra emlékeztet a környezetem -, hanem leveket írtam (kézzel, papírra). Látom, h. a párom meghökkenve, döbbenten figyel, h. mi van velem, de vidámabbnak látom őt is a szokásosnál, s még többet ölel meg, simogat, s apró dolgokkal kedveskedik - pl. készít egy teát, szendvicset. Holnap ő szeretne főzni...
Nem volt már panaszra okom az utóbbi időben, de ez meg fantasztikus, főleg önmagához képest.
Aztán lehet, h. épp neki van nője, s én nagyon hülyének vagyok nézve!
Ha elégedett vagyok, nem gyanakszom, ha nem gyanekszom, ő nyugadtabban verhet át!
Apukám is anno mindig azt mondta: ha megcsalna, kedvesebb lenne, nehogy gyanakodj!

Azért most nem rontom el azzal, h. kikérem mahamnak, mert bizti úgyis átver!
Na, eldugulok, most bepótoltam a lemaradást.

Sziasztok lányok!
Látom ma senki nem ér rá írni,igazán örülök Adri,hogy jobban vagy és azért nem írtál,mert programod volt és nem a betegség miatt.Én is azért pötyögök most,mert hazajött a párom csak sajna holnap megy is vissza,de lehet én is vele tartok-még nem tudta kell-e mennem vagy sem-így csak jövő hét vége felé leszek újból.Gondoltam szólok,hogy ha nem leszek,tudjátok mi van velem,bár ez nem kirándulás,na jó,arra felé ki lehet kapcsolódni,de hazafelé vezetnem kell 17ookm.Mondjuk ez mind autópályán és én imádok vezetni

Adri,én mindig arra gondolok,hogy ha megcsal,akkor velem extra kedves lesz,több lesz a hétvégi program,de sajna nem nagyon van ideje ránk,úgyhogy nyugodt vagyok egyelőreNa jó,csak vicc volt.Az a jó,hogy kedves is legyen és meg se csaljonJó kedvem van,nem tudom miért,nem is keresem az okokat.Láttatok-e hullócsillagot?
Közös célunk persze,hogy van,két szobás lakásban lakunk,már az idén el szerettünk volna költözni,de ehez az kell,hogy én intézzek mindent egyedül.És én ezt nem vállaltam,a férjem szomorúan mondta,kérlek bár amit tudsz,intézz te egyedül,látod még rátok sincs időm.Én még azért sem,úgy képzeltem,elköltözünk amíg külföldön van és mikor jön haza megadom az új címet,hogy most
itt lakunkTehát marad jövőre.

Nadi,férjem is járt régebb konditerembe és legtöbbször este 9-kor ment,hogy ne legyenek sokan,sőt sokszor hívott magával,mivel szauna is van(nem mentem),eszembe sem jutott arra gondolni,hogy nem ott vanBiztos férjed is egy kis kikapcsolódásra vágyik,egy kis mozgásra.Tudom ezt te megérted.Én is
Hát..egyelőre ennyi,ha nem utazok el,hétfőn jövök
A.

Sziasztok!
Eddig szép volt tényleg minden, de a férjem apja rákos lett., vastagbél. Ki van mindenki. Lehet, hogy lehet műteni, még nem derült ki. A férjem vidékre akar költözni abba kisvárosba, most mit csináljak? Nem tudom. Mindenképp akar. Innen a fővárosból? Nem normális, ezt persze nem mondtam neki. Mindent rúgjunk fel itt Pesten? Az igaz, hogy jó állást kap ott, de ki tudja meddig tart az egy vidéki városban. És ha 1-2 év múlva meggondolja magát nem akar velünk lenni, hogy költözök vissza? Nehéz lesz eladni a lakást is ott vidéken, és még nehezebb lesz egy notmálisat itt venni ismét.
Legyek megértő? Rendben. De azért nem kell odaköltözni, nem? A nagyszüleim is voltak nagy betegek, de szüleim nem költöztek oda. Mentek sűrűn, nem elég az? A férjem hajthatatlan, odaáig fajult képzeljétek el, hogy 2 napig nem jött haza, már tervezgettem mi lesz velünk nélküle, mit csinálok majd. Azt hittem le akar lépni, mobilt nem vette fel. Jó mi? Ja és nem is voltam ideges nagyon, már megszoktam, inkább tényleg tervezgettem... Szinte nem is érdekelt. Sms-ben megírtam, neki csak ennyit: VÉGE! Ma felhívott, hogy milyen volt egyedül? Elképesztő. Nem? Csak azért tette, hogy tapasztaljam meg milyen egyedül. Szemétség.Nem normális az ilyen. Velünk akar lenni, de abban a kisvárosban. Értitek? Én tegyek megint valamit érte. ÉN? És ő mikor fog? A klassz állásomat egy akármilyenre cseréljem le? És itt pesten, vagy budán vannak jó sulik a gyereknek, azt a kisvárost ismerem, ott egy jó suli sincs. Gimik ilyen, de ált.sulik nem.
Még beszélek a férjem fejével, de nem tudom mi lesz. Ja és szüleim is marhára ellenzik a dolgot.
klassz

Kata

Hát Kata,én biztos nem költöznék,de gondolom nem is lenne szükség rá,szerintem a férjed csak a sokk hatására döntött így.Bármi történjen,a ti életetek nem ér véget az apjáéval egyszerre,lehet végülis csak pár hónapról van szó,ha műthető,vagy pár évről.Nincs testvére a férjednek,nem él már az anyja,vagy miért lenne szükség az állandó jelenlétetekre?Tudom megrázó,barátnőm anyukája pár hete halt meg rákban.
Szerintem inkább utazzatok gyakran le,a sokkhatás elmúltával pedig a férjed is másképp fogja létni a dolgokat.Nincs szükség ilyen radikális változásokra.

Vegyen ki egy pár szabadnapot,üljön az apjával,de aztán az élet így vagy úgy megy tovább.Családja van,gyereke,akinek az életéért felelős,nem rúghat fel mindent,lehet mire leköltöznétek,apukája jobban lenne,akkor mihez kezdene,vissza Pestre?

Sziasztok!

Anamaria,
jó utat, ha elmentél!

Kata,
nagyon sajnálom az apósodal történteket, de az infók ismeretében szerintem is szükségtelen odaköltözni. Akkor már inkább - ha nincs senki helyi hozzátartozó - apósodat hozzátok venni. Ha el tudja hagyni a lakhelyét.
De azért azt meg kell mondanom, h. itt vidéken azért nem olyan borzasztó az élet! Melyik ez a kisváros, most már nagyon kíváncsi vagyok! Ill. az ország melyik részén, ha már a várost nem kívánod megneezni.
Azt nem is értem, h. a párod miért tűnt el 2 napra. Hát ez elég...fura... Mi volt az előzménye? Olyan zaklatottak voltak a soraid, h. nem volt teljesen világos számomra (vagy én vagyok nagyon fáradt...)

Nadi,
merre vagy? Mi újság?

Szép vasárnapot!
Adri

Sziasztok!

Velünk most nem történt semmi különös, szokásos hétvégi programok, tegnap vásárolgattunk délelőtt, gyalog-babakocsival, nagyon jó, mikor így négyesben sétálunk. Aztán voltunk a szüleimnél, ma megyünk az övéhez.
Ugyanúgy vagyunk, már unalmas lehet nektek, sétálunk, én szeretném átölelni, megsimogatni, megkérdeztem, hogy megmasszírozzam-e a tarkóját a kocsiban, mert álmos volt, de azt mondta, hogy ne, mert nem lenne jobb.

Adri! Ilyet én is szoktam csinálni, hogy most egyszerre elintézek mindent, biztosítót, postán sorba állok, ha a kicsi sír, kiveszem, aztán megyünk az ebédért, lottózóba, gyógyszertárba...
Még egy hasonlóság: Én is írok még leveleket kézzel, két ilyen barátnőm van, mindkettőnek van e-mail címe is, oda csak képeket kűldünk egymásnak, meg néhány sort írunk, és néhány havonta 8-10 oldalas levélben megírjuk, hogy mi történt velünk.
Ma a férjem csinált reggelit, mondtam, hogy milyen jól néz ki, ő meg mondta, hogy biztos a "nőmnek" csináltam. (ananászos pizza) Szórakozik rajtam!

Kata! Remélem, sikerül beszélni a férjeddel. Nem lehet egyik-napról a másikra csak úgy elköltözni. A gyereknek sem mindegy. Õket nagyon megviseli a költözés.

Anamária! Nem tudom, hogy elmentél-e, de ha igen, biztos jó lesz, hogy együtt lehettek. Jó utat!


Házat mi is akarunk még, hiába nem sikerült egyszer. De nem most. Most elég volt a költözködésből, itt érezzük jól magunkat, itt akarunk maradni egy ideig. Ezt szépítgetjük. Közös célunk most nincs. Külön-külön van. Ez lehet, hogy nem jó.
Megyek készülődni, sziasztok!

Nadi,
nagyon átérzem a helyzeted, mi is gyakran játszuk ezt a férjemmel - RJuli ismeri már jól a mi lemezünket ;-). Tényleg nagyon hervasztó. Nem tudom, a te férjed általában milyen, mennyire volt aktív korábban - nem lehet, hogy inkább alkati a dolog, mint eseti...? Annyi bizonyos, hogy rém nehéz kimászni az ilyen rossz periódusokból. És én is inkább várok rá, mint kezdeményezzek, valahogy sérti a büszkeségemet, hogy én közeledjek, ha őt látványosan nem érekli a dolog. Pedig már én is többször megállapítottam, hogy igaza van Adrinak, félre kellene tenni az önérzetességet és lépni kellene annak, akinek van esze... Ha túl tudok lépni önmagamon, vagy ha már borul a bili és szakad a cérna, valóban jobbá lehet tenni a kapcsolatot. Átmenetileg legalábbis....
Adri,
nagyon jókat írsz tényleg! Csak az a baj, hogy az embert sokkal inkább az indulatai határozzák meg, mint a józan esze. Meg hát az az átkozott női büszkeség...! Azzal nagyon egyet tudok érteni, hogy a házastársi kapcsolat az egyik legnehezebb dolog, és nagy teljesítmény szépen csinálni. Erre azonban szinte senki nem készíti fel idejében az embert. Talán majd a te gyerekeidnek jobbak lesznek az esélyei.

Sziasztok!

Kíváncsi: Nem, nem alkati dolog. Előtte semmi gond nem volt nálunk a szexben, terhességek alatt sem, és az első babánál alig vártuk, hogy leteljen a 6 hét.
Kb. 8 hónappal ezelőttig én is kezdeményeztem. Amikor rendben voltunk, akkor nem sértette a büszkeségemet.

Hm. És mit mond, ha rákérdezel, miért ez a távolságtartás?

Most már nem beszélünk a szexről. De az elején, még rákérdeztem, hogy mi a baj, meg beszéljük meg, akkor azt mondta, hogy azért nem, mert veszekszünk, és akkor ő így nem tud... Volt azért olyan, hogy hetekig semmi vitánk nem volt. Meg szerintem ennyi másnál is van. A másik kifogás az volt, hogy ő fáradt, mire elalszanak a gyerekek.

Sziasztok!

Kíváncsi, üdv!
Nálatok minden rendben? Én nem ismerem a sztoridat.

Anamaria ezek szerint elment a párjával.

Kata,
mi a helyzet nálatok?

Nadi,
ígértem, hogy összeszedem a párom indokait. Valami ilyesmit mondott ő is, h. veszekedtünk. De nem veszekedtünk, legfeljebb azért, h. mi a baj, s ha bj van, miért nem beszéljük meg... Szóval tyúk v. tojás...
Azt mondta, megváltoztam a gyerkőc után. (Ez az első gyerek után volt, nem közvetlenül a születése után).
Meg olyasmit is mondott, h. szertne újra "fölszedni" v. vmi. ilyesmit. Innen gondolom, h. a pasi működésével nincs összhangban a gyerek, ill. vmit. mi is rosszul csinálunk. A pasinak "vadászni" kell, viszont azzal, h. a hőn áhított várva várt utódját neveljük itthon, már nem vagyunk becserkészendő zsákmány...
Most is hasonló alakult volna ki, ha belehergelem magam, és ugrok az elutasításra... Így csak "csönd" volt az ágy terén... Most sem állítom, h. minden 1000-rel rendben van, mint anno.
De már nem pánikolok. Hozzám tartozik, nem "menekülhet". Biztos, h. a gyerekekkel együtt akar élni, százszor tudattam vele, ha kiderül, h. megcsal, elhagyom, s ha sokáig vár, én is találkozhatom vkivel, aki megadja azt a figyelmet, amit ő nem akar v. nem tud.

Máskor meg azt mondja, nem tudja, pontosan, mi volt a baja.

Most a 2. gyerek után pedig azt mondta, h. aszexuálisan viselkedtem, ha közelített, elutasító voltam, úgy érezte. Nem voltam vele kihívó. Hiányzott neki a kényeztetésem. (Fejvakargatás, hátsimi, odabújás...) Azt kérte, csábítsam el, ne elvárjam tőle a dolgokat...

Tény, h. most korábban kidől, mint én - a kislányom 11 körül még szopizik egyet...
Reggel korán indul, s egész nap dolgozik. Azért igyekszem odafigyelni azokra, amiket mondott. Kis kényeztetések, apró figyelmességek teszik teljessé a napjainkat - ő is kedves velem, s én is jobban vágyom egy kis odabújásra, mint vmi. "akrobatikára"

És még 2 dolgot észrevettem, ill. elgondolkodtam rajta. A gyerekek megszületése előtt ő volt nekem a világ közepe, aztán a bölcsebb v. tapasztaltabb idősebb nők ahogy megfogalmazzák: egy férfi nehezen viseli, ha "kiesik a cukrosdobozból".
S a gyerek előtt nem voltam egyáltalán ráutalva - sem fizikailag, sem anyagilag, sem sehogyan. Viszont most elkel néha a segítsége - az első gyerek után pedig kimondottan csalódott voltam, mert kevesebbet volt velünk, mint amit én elvártam, elképzeltem. Azt nem gondoltam, h. majd pelenkázni fog, de arra is kérnem kellett, s nem kis morgással válaszolt, h. szaladjon el boltba, ne nekem kelljen télvíz idején az 1-2 hós lurekkal.

Ja, és azt is mondta, a "csendnek" az is oka, h. úgy érzi, nem tisztelem úgy, mint régen. Persze, mondtam, h. mert nem érzem magam nőnek mellette, a válasz: ő meg nem érzi magát férfinak mellettem.

Amúgy a személyiségünk is olyan, h. szinte egymást provokáljuk. Én szeretek mindent a helyére tenni, tisztán látni, ő utál megbeszélni dolgokat. Én szeretem megosztani, mit csináltam adott napon, ő számonkérésnek veszi, ha kérdezem... Nem bírja a kritikát (persze ő uezt mondja rólam, s valszeg igaza is van, de én gyakrabban gyakorlok önkritikát - SZERINTEM)

Na, jó hosszú lettem, biztos nem teljes a lista, annyira bonyolult ez az egész...

Szép napot kívánok Nektek!

Fel kell szedni őket, mint régen! El kell csábítani!

Jó hódítást:
Adri

Sziasztok!

Az előbb hívott a férjem, hogy: "holnap lesz a házassági évfordulónk, mit szoktunk ilyenkor csinálni? tavaly mit csináltunk? gondoltam rendelek egy pizzát, viszek haza sütit... vagy nem tudom, mit csináljunk? "
Erre még haragudni sem tudok, annyira béna. Én valami meglepetésre vágytam, néhány napos nyaralás vagy ilyesmi...
De azért örülök, hogy nem felejtette el, meg hogy érdekli is.

Most nem tudok többet írni, nyűgös a pici.

Ó, a házasségi évforduló! Mi ilyet még soha nem tartottunk, pedig két dátumunk is van rá - mi ugyanis kétszer álltunk anyakönyvvezető előtt, lévén egyszer már el is váltunk.
Azért szép a férjedtől, hogy egyáltalán eszébe jutott.
Nadi,
ti korábban sose veszekedtetek? Ez komoly kérdés: ha most zavarja a közeledésben, hogy veszekedtek, akkor előtte miért nem? Nem volt ütközési pont?
A fáradtságot értem. (habár nem is annyira...) Nálunk is az van, hogy ő jóval többet alszik, mint én, mert este elég hamar kidől, reggel mindig én kelek korábban, és még az aktuális picihez is én kelek éjjelente. Viszont ő ennyit bír, ragaszkodik a 8 óra alváshoz, persze inkább csak elméletben, mert neki is ritkán sikerül. Lehet, hogy a napi meló őket jobban lenyúzza?
Adri,
már késő van, hogy leírjam a sztorinkat, majd apránként. Ez azonban ránk is áll: "Amúgy a személyiségünk is olyan, h. szinte egymást provokáljuk." Viszont erre a saját szavaid a legjobbak: "Az együttélés a legnehezebb a világon! Tenni kell érte mindig.
Csak abban a házban nincs probléma, amelyiket nem lakják!"
Jó, hogy beszélgetünk ilyesmiről, mert azt hiszem, ez az a téma, amiről a legkevesebb szó esik. Hogy milyenek is a hétköznapok. Mert a gyerekkorról, a serdülésről, a fiatalok gondjairól egyre többet beszélünk, de az aktív szülők és házastársak keservét csak "lakva" ismerni meg.

Azért az olyan romantikus, hogy kétszer ugyanazzal házasodni össze. Persze, közben gondolom sokminden történt. Engem is érdekelne, a "sztori", ha majd lesz időd.
Mi még csak pár éve vagyunk házasok, de előtte már együtt laktunk, a házasság nem változtatott semmit.
Az első pár évben tényleg nem nagyon veszekedtünk, vagyis nem emlékszem. Örültünk, hogy együtt lehetünk, veszekedett velünk eleget a két család, amiért együtt voltunk. Egy év kellett, mire elfogadták. A házépítés körüli gondok, aztán az eladás, akkor mindketten nagyon idegesek voltunk. Aztán, amikor eladtuk, akkor jobb lett, most kezdődött újra, általában a kapcsolatunkon veszekszünk mi is, mint ahogy Adri írta. Meg azt nehéz elfogadnom, hogy régebben szeretett itthon lenni, az első babánál nem tudott magával mit kezdeni, amíg mi a kórházban voltunk, állandóan bent akart lenni, meg SMS-eket kűldött, most meg állandóan menni akar éjjel, néha rendben van, de az zavar, hogy most már majnem minden nap "csavarog".
Vasárnap volt egy kis baleset, a pici babánk leesett, és akkor is azt mondta, hogy akkor ma nem megy el biciklizni, inkább itthon marad. MÉG JÓ. Meg sem kellett volna említenie.
Tegnap megint összevesztünk, így nem tudom, hogy egyáltalán érdemes-e ma készülni.

Sziasztok!

Kíváncsi,
anyukámék első gyerek után elváltak, aztán összeházasodtak, s lett még kettő...

Nadi,
a mi kapcsolatunkat is ellenezték a szülők. Addig voltunk mérhetetlenül boldogok, míg egy egyszobás albérletben tengettük életünket. Elhatároztuk a gyerekvállalást - ez volt a "fogadalom", tehát nekünk nincs házassági évfordulónk.
Aztán anyóskám meghallotta, h. egyszem fiának gyereke lesz, s felhívott, h. menjünk el hozzá. Aztán meglett a gyerek, és mikor egy hós volt, beköltöztünk az üres lakásukba. (Õk már nem laktak itt rég - építkeztek.)
És ez a helyzet nem segített az "elsőgyerek-szindrómán".
Én az elsőnél éreztem úgy, h. egyre kevesebbet van itthon - igaz nem este - a párom.

Néha úgy érzem, hogy a közös külső inger - a konfliktus a szülőkkel - tartott minket ilyen szorosan össze. Sajna, a párom az a fajta, akinek 30 nője volt - nemrég mondta épp, ha nem én vagyok az igazi, akkor nincs is...
De kezdem megérteni, h. nem rossz ő, s ha az ember megtanul bánni vele, örök társat talál benne, csak a hagyományos (ami az én fejemben van a családról) családképre alkalmatlan.
Persze a mintát hozzuk magunkkal otthonról... láthattam volna, de nem bánom, h. ő a párom, szeretem.

Nem a hangszer a hibás, ha a zenész nem tudja megszólaltatni.

Arra a mondatára figyelek, h. megváltoztam. S próbálom magam kivülről figyelni, h. bizonyos szitukban mit csináltam volna másképp első gyerek előtt ls után...

Min vesztetek össze, ha nem vagyok indi?

Üdv
Adri

Tegnap? Nem vagy indi, csak nem igazán tudom összeszedni. Tornázni akaratam, de a gyerekektől nem tudtam, van olyan, hogy 11-kor jövök ki tőlük. Én végigcsinálnám éjfélkor is, ha már elhatároztam, de mindig beleszól, hogy fáradt leszek, meg nyűgös, ha nem alszom. Én meg kiakadtam, hogy ő elmehet éjjel 3.5 órára, de én nem csinálhatok semmit a gyerekek mellett.
Mondtam már neki,hogy hívjunk segítséget, fizessünk valakinek, heti 1-2 óráról lenne szó, akkor én is nyugodtabb lennék, jobban tudnék a gyerekekkel foglalkozni, de nem, idegent nem akar. Anyósomék állandóan nyaralnak, vagy éppen kipakolnak-bepakolnak, még ha szeretnék segítséget kérni, akkor sem érnek rá.
Az a baj, hogy besokalltam, találnék megoldást, de az ellenkezik az ő elveivel, így marad minden tovább, hogy én vagyok reggel 7-től, este 7-8-ig velük egyedül. Én vállaltam, tudom, ez a dolgom, nem is akarok szórakozni a barátnőimmel, csak pl. lemenni vásárolni egyedül, meg tornázni, meg egy kicsit olvasni.
Meg amikor vállaltuk, még nem dolgozott ennyit.
Lassan kiderül, hogy elég sok baj van nálunk, de azért nem akarok elválni, meg én még szeretem őt.

Nálunk ez volt az első gyerkócnél, most már igyekszikMAGÁTÓL is szabadidőt csinálni nekem.
Igaz, ez többnyire nem túl hosszú idő, s sokszor csak elv, elképzelés marad..., de örülök neki.

Õ azt hiszi, az volt a bajom, h. nem segít, pedig csak az, h. nem voltam neki olyan fontos, úgy éreztem.
Én azt hiszem, nem voltam neki elég vonzó és izgalmas, pedig azt mondja, az volt a baja, h. úgy érezte, nem olyan fontos már nekem, nem nézek rá fel úgy, mint rég.
S az igaz, h. többet kritizáltuk egymást, mint előtte.
Õ nem ájult el a gyönyörűségtől, h. szültem neki, én pedig többet törődtem a gyerkőccel, s nem csábító, inkább bátorítani való voltam...

Próbáld ki, h. egy időre, ha otthon van, ő legyen az első, s rajongsz érte.
Tudom, h. nehéz, meg önbecsülés, de ez az egyetlen járható út, és sok türelem... Persze, nyelned nem kell, de vhogy másképp tudasd a véleményedet...

Mit gondolsz, beválik? Iszonyú önfegyelem kell hozzá!

Nincs rá mód, h. kicsit a gyerekekkel elmenj vhova?

Ha nem esik az eső, akkor van.
Majd felülünk a buszra, és elutazunk a szüleimhez is, meg a férjem unokatestvéréékhez.
Eddig még nem próbáltam a pici miatt, kb. másfél órás utazás lenne.

Ja, én több napra gondoltam...

Hogy hiányozzatok neki, meg Te is egy kicsit távolsbbról lásd a dolgokat.

Én vasárnap megyek a gyerekekkel Apukámhoz. Már nagyon várom!
Jó lesz mást csinálni, párom is egy kicsit egyedül lehet.

Persze, fogok néha arra gondolni, h. vajon mit csinálhat, de ha megcsal, az ő baja.
Csak igényesebb pasi annál...

De néha jó elmenni, h. hiányozzunk egymásnak. S mi sem vagyuk napközben együtt, de az más.

Több napra nem tudok, mert a szüleimtől is ő hozna haza. Ott dolgozik a közelben.

Írj egy listát, ha van kedved, mit csinált ő, ill. Te másképp a gondok előtt.

Meg azon is töprengj, mit is szeretnél tulképp.

Aszem, Lányok, mi vagyunk a közös pont ezekben a kapcsolatokban.
Agyonbonyolítjuk az életet, tök kár elveken, ideákon, elvárásokon, a kiszámíthatatlanon stb. vívódni.

Nadi,
menj oda hozzá, öleld meg, csókold vagy puszild meg, és mondd meg neki, h. klassz pasi, örülsz, hogy ő a gyermekeid apja. Aztán többet ne panaszkodj neki, hanem légy dögös!
Panaszkodj nekünk, ill. panaszkodjunk egymásnak!
Jaaa: és boldog házassági évfordulót!

Írj, ha van időd, szép az élet, jó pasid van, 2 szupi gyerkócöd, a többi rajtad múlik!

Ami meg negatív dolog ér, ide szépen kiírjuk, megrágjuk, megemésztjük és továbblépünk mosolyogva!

Köszönöm!

Most nem merek odamenni hozzá, mert látom,hogy haragszik a tegnapi miatt, de azért tetszik ez a hozzáálás. Én is túl sokat gondolkodom, rágódom.

Akkor most elkezdek tornázni, lementek a naggyal, a kicsi még alszik.

Te hogy tanulod az angolt? Otthon, egyedül, vagy esetleg itt a neten? Van egy ingyenes program a kismamaweb-en, csak még nem töltöttem le. Nem ismered?
Szia

Sziasztok!

OFF
Angol: én iskolában oroszt és németet tanultam, angolt itthon önszorgalomból. A párom angoltanár, de talán ha össz kétszer sikerült rávennem, h. angolozzon velem.
Támogat könyvvel, tanácsokkal.
(Tipikusan a cipésznek cipője, asztalosnak asztala stb. nincs helyzet...)

Nyelvtanozok (kislépésekben), szöveget hallgatok, feladatokat oldok meg ezzel kapcsolatban, olvasok (könnyített regényeket)és a Headwayből igyekszem tanulni.
Van egy Angliában élő japán barátnőm. Addig nem mertem megszólalni, bár már sokmindent megértettem, míg vele nem ismerkedtem meg. Nagyon sokat fejlődtm (ha tudásra nem is, de bátorságra) az ő hatására. Vele e-mailezünk és néha telefonálunk.
Netes programot nem ismerek, de érdekel. Úgy vagyok vele, minél több oldalról ér az inger, annál jobb, mert sajnos nem tudok vele annyi időt foglalkozni, mint amennyit szeretnék.

ON
Házassági évforduló:
Mi volt? Hétvégén ülitek?

Remélem, jól alakult aztán tegnap az estétek!
Ja, sztem ne várj ilyenekre, h. most nem megyek oda, mert haragszik, most meg azért nem, mert fáradt...
Én is ilyesmit csináltam, csak én meg úgy, hogy na, csak még ezt utoljára elmondom-megkérdezem.

Nekem az segített, h. elképzeltem, milyen nő vonzaná, s rájöttem, h. az a csöppet sem magabiztos, magában kesergő vki. biztos nem...

Nem könnyű eset, az biztos. Néha gondolkodom, h. más párja miért hodozza a tenyerén a nőt, ha gyereket szül. Másnál miért van sokkal élénkebb szexuális élet? Aztán rájövök, azért, mert más. De nekem "EZ" kell.
Párom amúgy olyan volt, h. bárkit föl tudott szedni - sztem ez ma is így van -, viszont 2-3 év után legkésőbb! ráunt az illetőre.
Nem is tesz semmit, h. a kapcsolatunkat megújítsa. Senkinek sem óhajt megfelelni - se főnöknek, se szüleinek, senkinek... legföljebb csak szeszélyből.
Barátai sem nagyon vannak. Nem köszöntget senkit, nem szeret ajándékozni. Évek óta azt vallja, én vagyok a legjobb, s tán egyetlen barátja.
Tény, h. mellettem sokat változott - előnyére. Nekem meg semmi sem elég jó, ahogy néha fogalmazza.
Néha elgondolkodom rajta, miért is szerettem bele, hiszen láttam, hogy milyen.

Pedig még mindig nagyon szeretem. 12 éve ismerem, 5 éve vagyunk egy pár, és nem tudnám mással elképzelni az életemet.

Egy kapcsolatra sincs garancia.
S asszem, mióta itthon vagyok, kicsit görcsösebben fogom fel az életet. Elvesztettem a humorérzékem az élet néhány területén, de aztán kezdtem rátalálni.

Take it easy!
Adri

Szia Adri!

A házassági évfordulót megünnepeltük, de csak egyszerűen. Én akartam tortát sütni, meg meglepi ajándékot venni, de egész nap zuhogott az eső.
Tegnap, mire hazaértek a nagyobbik fiunkkal, addigra finom vacsora, és szépen megterített asztal, gyertya várta őket. A kicsi örült, ő meg mondta, hogy jaj, ma el is felejtette. Aztán ő mondta, hogy azért egy puszit adok? Jó hangulatban telt, és ez a lényeg.
A férjem sem akar megfelelni senkinek. Amikor meséli, hogy mi van a munkahelyén, a hajam égnek áll. Akkor megy, jön, amikor akar. Cserébe bármit rá lehet bízni, semmit nem hagy félbe, képes több ember munkáját is egy munkaidő alatt elvégezni. De a maga ura. És a szülei sem szólhatnak bele a dolgaiba. Ezt mondjuk nagyon szeretem benne. Anyukája próbálkozott, főleg, amikor az első gyerek megszületett, de nem hagyta, és mindig mellém áll, még akkor is, ha kétségei vannak.
Én is elképzeltem, hogy hogy tudnám újra felkelteni az érdeklődését, és ezért próbálok tenni.
Ja, és nem avatom be már mindenbe.

Most mennem kell gyerekezni.

Szia

Sziasztok!
Csak egy gyors bekukk,olvastalak titeket,írni viszont nem tudok,mert hulla fáradt vagyok.Du.vagy holnap jövök

Sziasztok!
Nálunk az van, hogy a férjem kijelentette, hogy nem törődik addig velünk, amíg igen-t nem mondok a költözésre(más városba). Tegnap nem jött haza, a barom! Szeret mi? Ez az? Milyen dolog ez, az anyja csak a vállát rándítja, nem érti, szüleimnek persze nem szóltam, mert nagyon ki lennének bukva. Most nem tudom mit csináljak?
1.Én se törődjek vele, pl. semmi sex, se kaját nem főzök neki. De ez nem hiszem hogy jó lenne.
2. Inkább higgadtan elmondom neki, hogy nem lenne biztos hely az neki hosszú távon, stb. De ha ennek ellenére is, akkor is azt mondom, hogy nem költözöm és kész. kiváncsi vagyok mit tenne

mAjd még jövök be kell fejeznem

Kata

Szia Kata!

Hát ez elképesztő! És nem is próbálta normálisan megbeszélni Veled, csak így, h. kész tények elé állít? Ennek mi az oka?
És hol van, mikor nem alszik otthon?

Miért ragaszkodik annyira a költözéshez? Apukáján az segítene? Kinek volt az ötlete? Neki v. a Szüleinek?

Én nem vagyok híve a "hidegháborúnak".
Szerintem ezt higgadtan meg kell beszélnetek, de ez számomra elfogadhatatlan, h. nem jön haza. Persze biztos nem tudok minden körülményt, azért is kérdezgettem ennyit.
Nem lehet, h. más oka is van a költözésre?
Az ország melyik végébe mennétek?
Csak tudja ő is, h. milyen álláslehetőségeitek vannak, sőt a férfiakat - megfigyelésem szerint - ez még jobban izgatja (persze ez lehet hibás megfigyelés is.)

Nem is értem ezt az egészet?

És a nőci még zaklatja?

Anamaria,
szia, jó volt? Mesélj!

Nadi,
számomra is vonzó tulajdonság, h. a párom nem anyás, bár vki. egyszer azt mondta, úgy viszonyul egy pasi a nejéhez, mint az anyjához...
Drukkolok!

Üdv
Adri

Sziasztok!

Kata: Az tényleg durva, hogy addig nem törődik Veletek, amíg igent nem mondasz. Ha nem költöztök, akkor a gyerek is el lesz felejtve?
Sajnálom, hogy ilyen sok gondod van most.
Engem is érdekelne, hogy merre költöznétek, mi is vidéken lakunk, nagyvárosban.

Adri! Szerintem nem úgy viszonyulnak ezek a férfiak a párjukhoz, mint az anyjukhoz. Volt benne részem az előző kapcsolatomban. Ott az volt amit anyuci akart. És most is sok ilyen példát látok. Számomra ez elfogadhatatlan, hogy pl. férjem öccséék oda mennek nyaralni, ahova anyósom akarja, a barátnőnek semmi beleszólása, pedig ugyanúgy dolgozik, fizet, mint a többiek. Ezek a típusú férfiak nem nőttek fel, nem tudnak az anyukájuktól elszakadni.
A férjem nagyon figyelmes volt velem ezelőtt, mindenre kíváncsi volt, talán ez is baj lett a kapcsolatunkban.
Egyébként tiszteli az anyukáját, csak nem hagyja, hogy uralkodjon felettünk.

Szia Nadi, hogy érted, h. az is baj lett, h. mindenre kíváncsi volt a férjed?
Én sem tudok igazán titokzatos lenni, sajna nyitott könyv vagyok, kiismerhető, minden reakciómat ismeri, úgy érzem. S semmi újat nem tudok neki adni...
Na, milyen negatív lettem...
Egyébként a párom egyszem gyerek, anyukája pedig nem rosszszándékú, de iszonyú erőszakos. Párom elengedi a füle mellett, s ha én vmin. fennakadok, engem is erre biztat, de nem száll szembe senkivel, de nem is teljesít elvárásokat. Erre mondják, h. öntörvényű? Vagy ego?

Elvonult egy sötét felhő felettünk, tán nem lesz eső, kicibálom a gyerekeket a parkba.

Este jövök.

Szép délutánt:
Adri

Ui.: Mindenkinek probléma az együttélés? Akik olyan szupi könnyed hangon írnak az életükről, a párjuk tenyerén hordozza, mit csinálnak másképp? A húgom úgy beszél a férjével, mint a cselédjével (erre nem vágyom), de a pasi, aki amúgy nem egy szerencsétlen figura, imádja. Barátnőm szintén olyan dolgokat mond és vár el otthon, amire én még csak nem is gondolok. És senki nem sértődik meg rajta, és jó pasi a párja. Valamit nagyon-nagyon elszúrok, vmi. nem ér el az agyamig, vmi. nagy hibámat valszeg nem látom.
Pedig úgy igyekszem. Én úgy érzem, mindenben páromhoz igazodom, szeretnék neki megfelelni, tisztelettel beszélek vele, de ő nem "pisil körbe". Szeret, segít is, de volt bizony problémánk, ami sokaknál fel sem merült. Hol a hiba?

Lányok, Ti hogy érzitek, elrontotok vmit.? És ha igen, mit? Mit csinál más jobban?
Rjuli is érdekelne, Vanessza, Kíváncsi szintén...

Adri,
én nem érzem úgy,hogy elrontanák valamit,nem akarnák én se parancsolni neki,se nem várok el tőle olyan dolgokat,amit csak kényszerből tenne meg.Azért szeretem,mert ilyen amilyen,ezért szerettem bele és rájöttem,hogy nem ő változott ,hanem a körülmények.Mikor a gyerek kicsi volt többet volt idehaza,mivel más munkahelye volt,több volt a szabadideje.
Most,hogy kint voltunk külföldön,már másként látom a dolgokat.Nemrég voltam még vele,de most fárasztóbb volt és azt mondta,neki sincs már annyira türelme a munkájához,mint régebben,sokkal hamarabb kifárad,és ez a felhalmozodott fáradtság hatott ki szerintem a szexuális életünkre is.Most olyan szállodai szobában aludtunk,amilyet a nászutasok is megirigyelhetnének,mégsem történt semmi közöttünk.Viszont én is fáradt voltam és nem sértődtem meg,megértettem.
Viszont rengeteg ölelést és puszit kaptam tőle olyan emberek előtt,akiket nem rég ismer és régebben ilyet nem tett volna,csak a nagyon jó barátok előtt szokott megölelni.Nem is emlegetem egyfolytában a szexet neki,nem akarom,hogy úgy érezze,hogy nem teljesít kellőképpen és mind ezen görcsöljön.

Nadi,ez a puszi haladás szerintem,de azért ne várj viharos változást,a dolgok lassan rendeződnek(de fognak).

Kata,ha jól értettem ő már egyszer lelépett és vártad,hogy döntsön,hogy veletek akar-e élni vagy sem.Most megint azt mondja,veletek akar lenni,mintha ez olyan nagy áldozat lenne és ő nagylelkűen feláldozná magát..Nadi is kérdezte,akkor a gyerek is el lenne felejtve,ha nem költöznétek.A férjem azt mondta,hogy ha az életben bármi történne közöttünk,a gyerek ugyanúgy része lenne az életének,mint addig,ő nem hibás semmiért,de ő nem is bírja nélküle,ha el is utazik,mindennap felhív,hogy megkérdezze hogy aludtunk,mit csinálunk.Nem kell gondolkodnia hogy akarja-e a gyereket az élete részének vagy sem.
Az is igaz,hogy én el sem tudom képzelni miken méssz keresztül,a gyerek mit ért a dologból,hogy egyszer van apa,egyszer meg nincs?Hány éves,nem kérdez?

Vanessza,te írtad,hogy boldog házasságban élsz,várunk,hogy válaszolj az Adri kérdésére,hogy a te házasságod miben más,te mit csinálsz másképp.

Szia Anamaria,
olyan higgadt, bölcs hangú az üzid. Tök jó!
Azért a körülmények hatására mi is változunk egész életünkben.

Kíváncsi vagyok a többiek hogy látják.
Kíváncsi azért érdekes, mert válás után egymásra találtak, Rjuli pedig egy új és jobb kapcsolatban van. Vanesszáéknál minden oké volt végig.
Kata, én nem értem ezt a "keménykedést" a párodtól. Tök ellentmondásos, ha jól értem, amit írtál. Önfeláldozó mint gyerek az apjával szemben, de a gyermekét meg elhagyná?

Nadi,
jól vagy?

Jó éjt:
Adri

Sziasztok lányok!

Úgy elszomorodtatok, hogy gondoltam, most már nem csak olvaslak titeket, hanem írok is. Szuperek vagytok, és legyetek büszkék magatokra, komolyan mondom, mert a legfontosabbat teszitek: dolgoztok a kapcsolatotokért.

Én elmondhatom magamról, hogy nagyon boldog házasságban élek, 5 éve vagyunk házasok, 8 éve lakunk együtt, 12 éve vagyunk együtt, van egy másfél éves kislányunk meg egy picur pocaklakónk.

Egyszer jutott válságba a kapcsolatunk, de szerencsére időben kapcsoltam. Én is szeretek mindent megbeszélni, de nehezen tudok indítani, ezért leírtam, amit érzek, amit gondolok, és innen indult a beszélgetés - megbeszéltük, tisztáztuk, rendbetettük a dolgokat. Nagy tanulság volt számomra arról, hogy még a legjobban működő kapcsolatra is oda kell figyelni, mert annyire észrevétlen kezdtünk eltávolodni egymástól, hogyha nem kapok észbe, szép lassan megszűnik közöttünk az igazi kapcsolat. (Ez még gyerek előtt volt.) És szerintem nagyon sok kapcsolatnak így lesz vége. (Mármint úgy, hogy a felek nem kapnak észbe, csak mennek az események után, azoknak meg van egy automatikus kifutása - válás. Na, lehet, hogy nagyon elvont voltam, de azt akartam kihozni belőle, hogy a kapcsolatokat ápolni kell. Ez így elég általánosan hangzik, de ti tudjátok a legjobban, elemezni, és tenni érte. És tényleg szomorú, hogy erről sehol nem tanul az ember (néhány iskolában vannak rá próbálkozások), pedig az emberi kapcsolatok, pszichológia, szociálpszichológia, mindez gyakorlatiasan (drámajátékkal vagy mit tudom én) nagyon is fontos tárgy kéne, hogy legyen. Mert különben a többség csak az otthoni mintákból építkezhet - anélkül, hogy azokra tudatosan reflektálna -, és az...

Tudom, azt várnátok tőlem, hogy receptjét adjam annak, hogy mi a kapcsolatunk titka, de nem tudok ilyen receptet mondani. Talán ha kérdezgettek, közösen ki tudjuk deríteni

Mind a ketten szép családból származunk, és ezek az otthonról hozott minták biztos, hogy nagyon fontosak, valószínűleg a párválasztást is meghatározzák valahol tudat alatt. Nándi apukája olyan, hogy mindent a családjáért, és Nándi is ilyen. Nálunk apukám a tyúkanyó és anyukám a nem tipikus, "önálló" feleség, illetve háziasszony, és én meg ezt a mintát hozom. Azt például eleve kijelentettem, hogy vasalni nem fogok rá (anyukája mindenét vasalta), megmutattam neki, hogy kell inget vasalni, ha akar. Õ ugyan 25 éves koráig nem végzett házimunkát, nem is főzött, de a családcentrikussága - kombinálva az én nem tipikus háziasszonyságommal - azt eredményezte, hogy amíg mindketten dolgoztunk, több házimunkát végzett, mint én. (Én meg voltam-vagyok a szervező-ügyintéző-pénztáros-születésnapnyilvántartó-ajándékkitaláló és-beszerző - biztos ismeritek )

Az is biztos, hogy az adok-kapoknak középtávon egyensúlyban kell lennie, de tényleg nem tudok semmi okosat mondani (ahhoz képest jó sokat írtam...)

Szóval kérdezzetek, ha van kedvetek, és okosodjunk együtt

GyeZsu

Sziasztok!

Jól vagyok, csak nem tudok most sokat írni, majd ha ebéd után megpróbálok jönni.

GYeZsu! Örülök, hogy írtál.

Szép napot!

Sziasztok!


Adri! Először is, úgy értettem, hogy mindent tudott rólam, hogy pl. kiesett a fogamból a tömés, akkor meg akarta nézni. Én meg nem akartam megmutatni, aztán rohangáltunk körbe-körbe a lakásban. Ez még az elején volt, jókat nevettünk közben. De mindenben ilyen volt. A nőgyógyászati problémákat, terhességben előforduló panaszokat megbeszéltük. Lehet, hogy nem kellett volna, hiába kérte, érdekelte. Nem ő az orvosom. Lehet, hogy így már nem vagyok vonzó számára.

A másik kérdéseden folyamatosan gondolkodom.
A környezetemben egy házasság van, amit tökéletesnek látok. Persze nem tudhatok róluk mindent, pl. hogy milyen a szex. De 3 gyerekük van, nyugodtak, a gyerekek is kiegyensúlyozottak, a férj 3-ra itthon van minden nap, ő van a gyerekekkel, hogy a felesége magával is foglalkozhasson, vagy végezze a házimunkát. Nagyon sokszor együtt sétálnak. Én azt hiszem, erre vágyom. Lehet, hogy ez sokaknak unalmas, nem tudom. A férjem annál okosabb, tehetségessebb, hogy szalagmunkát végezzen,(6-3-ig tartó munkaidőben) és ő is azt mondta, hogy nem elégítené ki. Tudom, hogy nem lenne boldog. Igazából nekem az is elég lenne, ha néha hazaérne korábban, főleg most, hogy picik a gyerekek. Később én is dolgozni fogok, és belegondoltam, hogy én is színesebb munkára vágyom.

Mi is megbeszéltünk mindent. Odafigyeltem rá. Akkor, kb. 8 hónapja rögtön éreztem, hogy valami változott köztünk. De ebben a témában úgy érzem nem mondott el mindent. És lehet, hogy rosszul kezeltem. Mindkét babánál közösen döntöttünk, hogy szeretnénk. A másodiknál még én gondolkodtam, hogy le kellene előtte fogynom, ő meg azt mondta, hogy majd a két gyerek után ráérek. Aztán jött a változás, és már nem foglalkozott a pocakban a babával. Amikor megszületett, és jött látogatni, mindig olyan szomorú, gondterhelt volt. Olyan volt, mint aki nem örül. Kérdeztem, azt mondta, fáradt. Azóta "meghódította" a pici fia is, és most már látom, hogy őszintén örül, imádja.

Nehezen tudok gondolkodni, összeszedetten írni, mert a két éves kisfiam egyfolytában beszél mellettem.

Adri: Szerintem nem csinálsz rosszul semmit. Benned mindent megtalál a párod. Az nagyon fontos, hogy a barátja is vagy. De azért nem lenne jó, ha néha picit hűvösebb lennél vele, vagy csak mással foglalkoznál?Egy picit játszani kellene vele, mint mikor a kapcsolatok elején hagyjuk hogy fusson néhány kört a férfi....
Én nem tudom, párkapcsolati kérdésekben nagyon bizonytalan vagyok, csak talán pont akkor érezné, hogy vissza kell hódítania, vagy hogy elveszíti azt az embert, aki ennyire szereti?

Annamária: Jó lehetett, hogy együtt voltatok, és vállalt, mások előtt. Nekem már a nővérem is észrevette, hogy nincs köztünk semmi kapcsolat, nem mondtam el neki, de így is látszik rajtunk. Az ő házasságuk most lett nagyon jó, elmondása szerint, a 3. gyerekük is 3 éves már, több idejük jut egymásra.

Sziasztok

Az én környezetemben nincs tökéletes házasság.Az egyik barátnőm férje -régebben írtam róla Nadinak-menekül otthonról,nem törődik a gyerekkel,a barátnőm egyfolytában ideges vele,veszekszik,mikor meg találkozunk nincs más témája,csak a férjét szidni nekem és panaszkodni.Pedig náluk teljes mértékben az ő hibája,ezt a vak is látja,csak a barátnőm nem.
Másik barátnőm elvált,a férje zsarnokoskodott,végül megverte,kibékültek,újból megverte és kitette a házból,aztán elváltak.Õ még a mai napig is dicsekszik,hogy milyen gyakori és csodás volt a szex.Mikor rákérdeztem,hogy akkor miért váltak el,ha neki ez annyira fontos,csak hümmögött.Az ő férje sem törödött a gyerekkel,de ez a barátnőmnek nem is volt fontos,mivel a gyerek többet volt a nagyiknál,mert a férjét idegesítette a sírása.
A harmadik barátnőm pedig ruhát is csak olyat vásárol,amiről a férje azt mondja,hogy ezt megveheted,ez szép.Nem tud semmiről önállóan dönteni,sem egyedül elintézni még a bevásárlást sem.8 éve ismerem őt csak,tehát nem tudom,hogy alapból ilyen természetű ő,vagy a férje "nevelte"ilyenné.
Én egyik barátnőm helyében sem szeretnék lenni,egyik férfival sem tudnék együttélni az biztos.

Sziasztok!

Most van egy kis nyugalom, mindketten alszanak.
A férjem szülei elváltak. Viszont az anyósom együtt van valakivel azt hiszem 13 éve. Az ő kapcsolatuk mintaszerűnek mondható. Náluk mindig gyönyörű a lakás(persze nincs kisgyerek), finom kaják, anyósom mindig kedves, apósom gyerekeivel is, nem morog, nem duzzog. Csak ott meg apósom nem dönt semmiről. Pl. szállodába mennek nyaralni, holott ő nem érzi jól magát, inkább horgászna valahol. Tehát ez sem jó mindkettőnek.
Adri! Egyébként az én anyósom sem rosszindulatú, csak ugyanúgy erőszakos lenne, ha hagynánk, és mindig az a jó, szép, amit ő csinál. pl. függönyök, képek a lakásban stb. Nagyon kedves mindenkivel, de a kisebbik fiával mindig is kivételezett, nálunk meg a naggyal. Ezt nem szeretem benne.

Még azon gondolkodtam, hogy mi kell az én férjemnek, és rájöttem,hogy új dolgok. Valami, ami miatt felnézhet rám, amit ő nem tud. (kevés ilyen van, mert amibe belefog, abban sikeres). De pl. a nyelvvizsgával még hadilábon áll. Régen is én tanítottam neki az angolt.
Nem elég neki az, hogy családanya vagyok, meg a háztartás rendben van. Olyasmi kell, amivel dicsekedhet másoknak. És meglepetés. Tehát nem szabad, hogy részese legyen pl. a nyelvvizsga körüli "szenvedésnek", csak a végeredményt kell tudnia, hogy sikerült. A másik, a külső. Soha nem voltam modell-alkatú, alacsony vagyok, de nem is ezért választott engem. A kedvence az volt a kapcsolatunk elején, amikor egy gumis vállú fehér blúzban, hosszú fehér-virágos szoknyában mentem dolgozni.

Bocsánat, hogy ilyen sokat írtam, most megyek is megújulni, csak nem tudom, mivel is kezdjem!!!

Sziasztok!

Csak egy gyors bejelentkezés most.

GyeZsu,
üdv, köszönjük, hogy írtál. Írj még, lécci.
Viszont receptet nem vártam, sztem. a többiek sem, mivel sztem sincs. De a tapasztalat, mások élete esetleg segíthet megoldani a magunk adott problémáit.

Nadi,
a párjaink is eléggé hasonló karakterek, úgy látom. A megújulásra nagy szükség van nálunk is, de tenni nekem kell érte.
S valóban: anno azt mondta, h. én vagyok a legizgalmasabb lány, akivel valaha találkozott, most meg egy igazi konzervatív "gyeses anyuka" vagyok, aki a nyugalmon, biztonságon, egészségen, szereteten kívül sok dologra nem vágyik.
És utálja a párom a problémákat. Már gondolkodtam rajta, ha ne adj' Isten, vmelyik családtag (rajta kívül) hosszabb betegségben szenvedne, ápolásra szorulna, sztem ő elmenekülne...

Anyóskám öntömjénezését utálom én is. Én hálás vagyok, tényleg sokat segítenek azzal is, h. az ő lakásukban lakunk albérleti díj nélkül, de mindent zengedez, h. amit nekik köszönhetünk. Utálom, ha a képembe vágják folyton, mit adtak, főleg, h. soha sem kérek semmit!

Anamaria,
egy másik topikban olvastam, h. tesót akartok, s kb. egy hónapja szomorú esemény is történt ezzel kapcsolatban. Nagyon sajnálom, s nagyon erős vagy.
Viszont ezek szerint nagy baj nincs a szexuális életetekkel, nem?

Többiek, ha van időtök jelentkezzetek, lécci!

Üdv:
Adri

Ui.: voltam fodrásznál. Hát az eredménytől nem lesz nagyobb önbizalmam.

Sziasztok!

Én is csak gyorsan tudok írni, megyünk el, még készülnöm kell, hajmosás, ilyesmi.

Adri! Olyan rossz kedved van. Nem tudom, mit tehetnék. Én nem láttam rólad azt a képet, de azt hiszem Annamária mondta, hogy nagyon csini vagy. Én azért tudok kicsit megújulni, mert van mit. Bőven van mit "letornázni".
Mit szoktál nekem írni? Légy magabiztos, vidám!
Fel a fejjel! Most is érdekes vagy, olvastam egy másik topicban, hogy írták, hogy írj többször, jó a humorod.

Mikor mentek apukádhoz?

Remélem, Többiek benéztek!

Jó hétvégét!

Sziasztok