Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Már nagyon régen nem tudtam jelentkezni, de mikor lehetőségem volt azért elolvasgattam amiket írtatok. Persze mindenre sajnos (szerencsére!!) nem volt időm.

Szia Ildi! Örülök, hogy hallok rólatok! (A könnyebb beazonosítás érdekében: a Gólyahíres Taggyűlésen egymás mellett ültünk és közös feladatokat kaptunk.)

Mikor olvastam a fórumot láttam Amstramgram leveleit is és a Neki írt válaszaitokat. Sokat gondolkoztam, hogy reagáljak-e rá, mint "régi" Gólyahíres anyuka vagy ne, de végül azt gondoltam, leírom az érzéseimet.

Annak idején (még Maci időszámításunk előtt) én is azt éreztem, baromi kiszolgáltatott helyzetben vagyunk! Kezdve a különböző orvosi vizsgálatokkal és folytatva a TEGYESZes jelentkezésig. Engem felháborított, hogy míg más szülhet meggondolatlanul is (nem kifejezetten csak az örökbeadókra gondolok) nekem még a fürdőszobaszekrényembe (!) is benéznek ahhoz, hogy megkapjam a papírt, alkalmasak vagyunk az örökbefogadásra... Ha Amstramgram erre gondolt, megértem.
Aztán megismertem Gabit és az Egyesület munkáját és már nem a kiszolgáltatottság volt az első gondolatom / érzésem, mikor az örökbefogadás "procedúrájára" gondoltam. Sajnálom, hogy Amstragram nem ismer Titeket, mert akkor valószínűleg nem lenne ilyen keserű érzése a témával kapcsolatban! A fórummal kapcsolatban pedig azt gondolom, nem kötelező senkinek. Aki érdeklődik, igénye van a folyamatos információkra, tájékoztatásra, az megkapja (én folyamatosan hívogattam Gabit..), akinek nincs rá szüksége, az nem néz el hozzánk. Ennyi. Gabiék vannak annyira korrektek, hogy úgysem "pofára" megy a "gyerekosztás". (Ez nem idézet volt senkitől, de talán elég konkrét.) Mióta boldog anyuka vagyok, kampányolok a lombikos ismerőseim között, hogy hívják a Gólyahírt! Kép

Egyébként azt gondolom, hogy nekünk tényleg nem könnyű! Nem könnyű átélni azt, amiket át kell ahhoz, hogy eljussunk idáig, sajátunkként fogjuk szeretni "más gyerekét". Szörnyű még leírni is! Mert, mikortól elfogadjuk, soha többet nem gondolunk így rá még akkor sem, mikor még várunk Rá.
Hát bocs, hogy visszakanyarodtam a témához egy-két gondolat erejéig, de ez még nagyon kikívánkozott belőlem.

A felvételről egyébként lemaradtam, de Marci Mamával volt itthon és Õ látta. Rettentően reklamált, mikor a kamera "véletlenül" Kép nem engem mutatott.. Kép

Képzeljétek, az én Tündérkém 22én lesz másfél éves, de már énekel nekem. Tudjuk a Kip-kop kopogok-ot, a Boci-boci tarkát és a Csip-csip csókát! Mitszóltok?? Kép Sokat beszél és egyre többször hallunk rövidke mondatokat is. Annyit tudnék áradozni Róla... Kép

KépKép
KépKép
marci_anyu
 
 


Itt vagyooook én is!!!! - Csak nem volt jó a netünk, aztán mindenből kimaradok...Kép
Ölellek Renócám!! (Majd küldök képet a privát emailedre, hogy megismerj a találkozón!!)

Sajnos épp dolgoztam, amikor a "VITA"- műsor ment. Ha valaki tényleg megtalálná a filmet a neten, esetleg beírná ide, hogy hol keressük? Jó volna!
Azért gratula hozzá, Nikinozso!! Ha jól veszem ki, akkor lesz valami dokumentumfilmetek, amit lead majd a televízió?
Mennél több fórum nyitogatja az emberek szemét e témában, annál jobb!

Üdvözlünk Ildikó! Kép

Öröm, hogy ránk találtál!
Mesélj ám bátran a gyerkőcökről - jó hallani, mennyi boldogságot hoztak az életedbe.
És ha esetleg még fotó is akadna... Kép

Gyezsu! Nálatok lehet már tudni, öcsi vagy hugocska érkezik-e?
Jó nagy lehet már a pocakod! Kép

Nálunk egyébként szépen halad a cserépkályha ügye!!
Azt hiszem, gyönyörű lesz!! Már úgy várjuk! A férjem mindenben gyerek-centrikusan dönt, olyan édes!
"A kémény nem lehet itt meg ott, mert a baba...!" ,
"Ott legyen a kályha, hogy majd sok meleg jusson a gyerekszobába..." - Jól áll neki a várandósság! Kép
Majd megpróbálok képet feltenni, hogy láthassátok, milyen lesz a kályhánk csempéje! Jó?

Most megyek, mert néhány dolognak utána kell néznem a neten - míg még jól működik a piszok...

Csók! - Amneris -

KépKép
amneris
 
 


Kedves várakozók!
Ezen a héten eddig 4 gyermek sorsát sikerült rendezni (3 örökbefogadás) egy kisfiút a szülő anyja nem akar vállalni,(nincs anyagi oka!) de az apukája és a nagyszülők boldogan hazavitték. Majdnem alaposan átvert ez az anya bennünket, örökbe akarta adni a születendő gyerekét, sőt idő elötti császárt követelt, mert "utálta" a baba mozgását, és meg akart szabadulni tőle. Szerencsére a kérdéseink alaposak voltak és még időben kiderült, hogy apasági nyilatkozatot tett a vérszerinti apa (el akarta titkolni). Sok rosszat mondott róla, de elsőre senkinek se szabad hinni, mindenről személyesen kell meggyőződni, ha lehet, és igénybe kell venni a hivatalos fórumokat is.
Örülök a "gólyahíres" anyukák jelentkezésének tőlük kérdezzetek, sokmindent átéltek az öf. lezajlásáig.(találkozás az életet adóval, hivatali hozzáállás stb.)
nikinozso
 
 

 
 

Rvan: Szerintem tök édi, hogy már ennyire készültök, mi is csak még lélekben, bár megvan már az első kiscipője, amit a szomszédunktól kaptunk.Kép

Ildi: Igen ez csodálatos dolog, hogy láthatjuk az első lépéseket és hallhatjuk az első gügyögésüket.Kép

Marci anyu: Igazad van, szörnyűek ezek a helyzetek, a párom is megkérdezte, hogy aki történetesen véget vet gyermeke életének, kitölt-e egy ilyen pszichológia tesztet?Kép Viszont már legyintünk rá, végre eljutottunk ide, s szerintem nem is a bürokrácia, a nyomasztó helyzetek a legrosszabbak, hanem a nap mint nap megvívott csaták a lelkünkben, amíg eljutunk oda, hogy tudjuk pontosan ezt szeretnénk és elfogadva helyzetünket a legnagyobb boldogsággal várjuk a kis csemetét, akit más hoz világra, nekünk.KépIgaz mi egyébként mikor még nem is akartunk gyereket, már akkor beszéltük, hogy egyszer majd örökbe fogunk fogadni egy kis manót. Aztán mégis más lett a helyzet, mikor próbálkoztunk és még a saját sem ment. 2 évig gyötrődtem a döntésen és örülök, hogy most már nyugodtan előre tudok nézni.Kép

Nikinozso: Még telefonálni nem telefonáltam, de gondoltam megint kérdezek, láttam, hogy van több telcsiszám is. Mi Csongrád megyeiek vagyunk, és kinél kell akkor jelentkeznünk? Melyik számon? Mert a honlapon van Csongrád megyei szám is. Bocsi, hogy mindig kérdezgetek, de most láttam, hogy lehet, hogy nekünk nem is Pestre kell mennünk. Vagyis nem tudom, csak vakargatom a kobakom. Vagy küldjek nektek emilt? Előre is köszike.Kép

KépKép
ancsúr
 
 


Kedves Ancsúr!
Jelentkezni a következő telefonszámokon lehet 06-23-540-311, vagy 06-30-251-7120 mindegyiket én veszem fel, úgy hogy mindegy melyiket hívod, 06-22 óráig vagyok minden nap "szolgálatban".
nikinozso
 
 


Nikinozso: Köszönöm szépen.Kép

KépKép
ancsúr
 
 


Sziasztok!

Megint tele lett a lelkem tőletek Kép Szerintetek rosszul esne nektek és másoknak, ha pocakosan állítanék be a gólyahíres találkozóra, mint nem is érintett? A Civil Rádióban már csak decemberig csinálom a kéthetenkénti reggeli Jó hír magazint, aztán szeretnék egy egyórás, beszélgetős műsort az anyaságról, családról - többek között azokról a kérdésekről, amikrpl itt már beszélgettünk.

Amneris, a pocakom szerintem még egyáltalán nem nagy, felhúzott lábbal még tudok hason feküdni. Azt pedig nem tudjuk, hogy fiú vagy lány a kistesó, és nem is szeretnénk. Így is van már neve: Bababó, szeretni pedig anélkül is lehet, hogy tudnánk, fiú, vagy lány. Kata is már vagy tíz perce megszületett, amikor eszünkbe jutott megkérdezni Kép Annyira nem az volt a fontos! Jól van, tudom, hogy a te fiús párodnak mit jelent egy kislány Kép Küldök is neki egy fiús kislányképet (A címe: esélyegyenlőség - fiatal nő vezető pozícióban Kép)
Kép

Jó éjszakát mindenkinek!

GyeZsu
gyezsu
 
 


Gyezsu: Szerintem senkinek nem esne rosszul, ha pocakosan állítanál be Kép, aki már idejut, nem irigykedik másra és nem bántja más boldogsága. Nem mondom nekem is nehéz volt az elején, mikor mindenki terhes lett pitty-putty körülöttem és én meg szenvedtem, de eltelt az idő és megváltoztam és tudom a boldogság mindenkinek jár, nekünk is, ki így, ki úgy leli azt meg, de a lényeg az, hogy mindenkinek lesz ott is gyermeke, még ha nem is a pocakjában hordja ki, hanem ott ahol már írták többen is, a szívében. Éppen ezért, bár sajnos mi most nem tudunk menni a talira, biztos vagyok benne, hogy szeretettel fog fogadni mindenki.Kép

KépKép
ancsúr
 
 


Sziasztok!

Nagyon köszönöm ezt a kedves fogadtatást!!! Olyan jó olvasni a soraitokat, lélekben újra és újra átélem a várakozás örömét és azt a boldogságot, amikor megtudtuk, hogy babánk lesz :-)

Marci_anyu: De örülök, hogy itt vagy!!! Mesélj magatokról! Sokat gondoltam Rátok a közgyűlés óta - sajnáltam, hogy a Római parton nem találkoztunk. Nagyon ügyes a kisfiad!!! Tudsz róla képet küldeni?

Gyezsu: Nagyon édes a kislányod! Az én gyerekeim "kétéltűek", az egyik életük az autóban zajlik :-D Nagyon sokat utazunk, a kezdetektől fogva.
ildi_ko
 
 


Küldök képeket a gyerekeinkről.KépKépKépKép
ildi_ko
 
 


Ildi!

Gyönyörűek a gyermekeid, és nagyon örülök, hogy írtál nekünk. Ha lesz időd, akkor szívesen olvasnám kicsit részletesebben a történeteteket, milyen volt megismerkedni a szülő anyával, ott voltatok-e a szülésnél, mikor hozhattátok haza a piciket.. stb., persze csak akkor, ha szívesen megosztod velünk.

Néztem a szobai fotón a Micimackós falvédőket. Megkérdezhetem, hogy azt hol vettétek. Nekem nagyon tetszik. Én próbálok keresztszemes hímzéssel készíteni egy pár dolgot a babaszobába, de ekkora méretű képet képtelen lennék.

Kép
rvan
 
 


Sziasztok!

Marci anyu
Áradozzál csak. Én szívesen hallanám miket tud már egy másfél éves nagylegényKép

Amneris
Sajnálom, hogy rossz nálatok a net.
Mail-t megkaptam, köszönöm. Küldtem választ.Kép
Nekünk sosem volt cserépkályhánk, sajnosKép.
Viszont a nagymamám sparhelt-je (nem tudom hogy írják?)mellett sokat kucorogtam és olyan más volt mint most az ultramodern világunkban a radiátor mellé letelepedni. Irígykedem kicsit, jó?Kép

Gyezsu
Nagyon szép a kislányotok. Egyetértek Ancsúrral. Aki ott lesz a találkozón az már túl van az elkeseredettségen. Nekem is volt egy ilyen szakaszom, amikor a nődokihoz jártam. Mire sorrakerültem kb. 15 pocakos kismama ment be a szomszédos szobába ultrahangra és akkor én már csak sírva tudtam egy-két szóban elmondani a dokinak miért is mentem. Amint megszületett az örökbefogadás elhatározása ez tovaszállt. Egyszer olvastam valahol, hogy a kismamák nem igazán szeretik, hogy mindenki meg akarja fogni a pocakjukat. (Megértem.)Pedig én egyszer úgy szeretném. A közeli családunkban nem volt eddig kismama, akinek megfoghattam volna a pociját. Akár hiszitek, akár nem én még sosem fogtam mamapocitKép.

Ildikó
Gyönyörűek a gyerkőcök. Nekem a hintás kép tetszik a legjobban.Kép
Hova utaztok olyan sokat (ha szabad kérdezni)?

Sziasztok
Renóca
Kép
süni_renóca
 
 


Ildi: Gyönyörűek a lurkók!Kép

Renóca: na igen, én fogtam már pocit, az unokatesó odaadta.Kép De anno nem szerettem volna megfogni senkijét, mikor küzködtünk, mert sárga lettem volna, pedig szégyeltem miatta magam.Kép Viszont most minden más!Kép

KépKép
ancsúr
 
 


Anyukák! Legyetek nagyon büszkék! Ezek a gyereke ennivalóak! Kép Annyira látni rajtuk, hogy boldogok!

Renóca! Ez a pocak-simi tényleg kényes kérdés... Én sem éreztem még pocakban-mocorgást, mert nem mertem megkérni még a sógornőmet sem. Úgy voltam vele, hogy ez annyira intim dolog, hogy ha ő nem mondja, hogy "nézzem meg" hogy mozog a pici, akkor én nem kérem... pedig annyira kiváncsi lennék rá, milyen érzés, leglább így kívülről!

Mindenkinek puszi,
Di_ti
di_ti
 
 


Lányok! Nagyon-nagyon köszi a képeket!!!

Olyan szépek ezek a lurkók - és olyan jó látni, hogy milyen boldogok!!
Majd máskor is mutassatok fotókat, jó? Annyira szeretem a fényképeket - egy-egy kis darabkák valaki más világából Kép Értitek ugye?

Kép


Nikinozso! Képzeld, ma mi történt!

Beszélgettünk a lányokkal bennt, hogy micsoda gazdag emberek is élnek ma Magyarországon - mert hogy kiadták valami 100 leggazdagabb magyar listáját.
Ebből persze egyenesen következett a társalgásban, hogy milyen jó lenne, ha ezek az emberek jótékonykodás címén tényleg a rászorulókon segítenének. Úgy talán nem torkollanának egyszerű magamutogatásba az efféle próbálkozásaik...

Hát ekkor bizony el kellett mesélnem a cikket, amit Naninga beírt ide nekünk: hogy például a krízishelyzetbe került terhes mamáknak egy hajléktalan szállón bérelt szobában kell meghúzniuk magukat, és oda is csak egy fő jöhet mostanság...- meg minden.

Erre az egyik kolléganőm - akivel az opera énekkarában dolgozom együtt - felvetette, hogy segíthetnénk valamicskét.
Õ szokta szervezni azokat a jótékonysági koncerteket, amiken a rák-beteg gyerekek javára énekelünk. Minden évben van ilyen - egy kis pénzecske mindíg jól jön ott, ahol túl kevés akad...

Szóval szépséges hangú kolléganők jelezték máris: ha lenne egy koncert a Gólyahír Egyesület javára, örömmel ajánlanák fel közreműködésüket egy-egy szóló számmal, duettel!
Többnyire helyet is tudunk keríteni, bár a zongorás terem bérlete a bevételt csökkenti, ami kb. 10ezer Ft-os tétel.
(Persze valami jó kis termet akár fel is ajánlhatnának e célra, csak tudni kéne, kitől kérjük...)

Na, mit szólsz? Kép Szerintem a találkozón össze is dughatnánk a fejünket, hogy tényleg formába öntsük a gondolatot!

Csók! - Amneris -

KépKép
amneris
 
 


Amneris!
Már a gondolatot is köszönöm, fantasztikus lenne!
Most van a szülőszobán az az életet adó aki a TV műsorban beszélt, az örökbe fogadók ott vannak vele. Ilyenkor úgy izgulok, hogy simán szüljön, és minden rendben legyen.
nikinozso
 
 


Sziasztok lányok!

De örülök, hogy így reagáltatok Kép Kép Kép Az a baj, hogy rugdalózásokat még én sem érzek, de majd ha már nagy pocim lesz, akkor szervezünk valami találkát, és lehet pocit simogatni Kép Azt mondjuk én is "furcsálltam", amikor valaki egyszer csak hozzáért a hasamhoz - de ezt így nem is lehet. Ez nem csak az én intim szférám, hanem a babóé is. Ezt csak szép nyugiban lehet, nem csak megérinteni, hanem szeretettel odatenni a tenyeret, és ő megérzi a melegséget.

A jótékonysági koncert nagyon jó ötlet, a Civil Rádió biztosan médiatámogatója lesz, és szívesen segítek a szervezésben (ez a szakmám, vagy mi Kép - bár nem a koncertszervezés volt a területem, azt csak a kórusunknak csináltam néha Kép, gondolkodom én is teremlehetőségen.

Nem tudom, írtam-e, hogy Kata jár velem kóruspróbákra (most már az apukája is kórustag, úgyhogy családilag vonulunk Kép), és el vannak ájulva a többiek, milyen jól elvan a próbákon, ma már a szomszédom kottáját kellett néznem, mert az enyémet Kata olvasta, és közölte is, hogy "kotta" Kép

Ildi, tündériek a gyerekek! Mi azért nem autózunk olyan sokat, a kép úgy készült, hogy kint voltunk a kertben, és Kata nagyon mondogatta, hogy kocsi, én meg gondoltam egyet, kinyitottam neki a hátsó ajtót, hogy ha tud, szálljon be - hát tudott, és persze rögtön előreült. A fényképet apa holnap vagy szombaton kapja meg a névnapjára azzal a szöveggel, hogy Apa, reszkess: nemsokára már a pedálokat is elérem! Kép

Na, befejezem most már, de mindig úgy feldobtok Kép

Nikinozso, lehet, hogy azóta már meg is született az a bébi? Kép

GyeZsu
gyezsu
 
 


Nikinozso: Lehet már tudni valamit az éjszakai szülésről? Mindenki jól van?

Amneris: Értjük :-) Én is nagyon szeretem a fényépeket! Azért is várom annyira, hogy Marci_anyu is tegyen fel képet a kisfiáról ;-)

Süni_renóca: A férjem családja Egerben él, az enyém Budapesten. Mindkét helyre azért 1-2 havonta el szoktunk menni. Aztán, a férjem egy fúvószenekarban játszik, minden hétvégén próbálnak, olyankor mi is vele megyünk. Hol Miskolcon, hol Nagyúton (Gyöngyös mellett) van a próba. Időnként kimegyünk Kassára, sétálgatni, vásárolni és persze, amikor olyanunk van (és sokszor van olyanunk), elmegyünk kirándulni, csavarogni. Legközelebbi úticélunk Nyíregyháza. Az őszi szünetben megyünk oda az állatkertbe. Már olyanok vagyunk, hogy ha két napig nem megyünk sehová, nem bírunk magunkkal :-D

Rvan: A micimackós falvédők a Diego-ból származnak. Nagyon aranyosakat lehet ott kapni!!!

Vivien örökbefogadásának a történetét megírtam annakidején, bemásolom a következő hozzászólásba. Ez a történet egyébként megjelent a Gólyamesék című könyvben is. Bálint örökbefogadását még nem írtam meg, de most már mindenképpen sort kerítek rá :-)
ildi_ko
 
 


Férjemmel 1994 óta ismerjük egymást. Abban az évben ő 18, én 14 éves voltam. 5 év múlva, azaz 1999-ben házasodtunk össze. Már az együttjárásunk ideje alatt kiderült, hogy nem lehet saját kisbabánk, ugyanis én fejlődési rendellenességgel születtem, minek következtében amellett, hogy az egyik lábam hiányzik, a méhem sem fejlődött ki rendesen. Kicsit nehéz volt ezt a hírt feldolgoznunk, de nem keseredtünk el, hanem elhatároztuk, hogy örökbefogadunk egy kisbabát. Mindketten nagyon családcentrikusak vagyunk és nem tudjuk elképzelni, hogy ne nyüzsögjenek körülöttünk gyerekek. Így tehát a szomorú hír tudomása vétele után már lélekben készültünk a szülőségre.
Házasságkötésünk után 1 évvel kezdtük el az örökbefogadási „tortúrát”, ami végülis úgy ment, mint a karikacsapás! Mozgássérültségem miatt nagyon aggódtam, hogy esetleg alkalmatlannak találnak arra, hogy egy gyermeket felneveljünk, holott teljesen önellátó vagyok, vezetem a háztartást, és biztos voltam benne, hogy ennek a kihívásnak is meg tudok felelni. Végtelen örömünkre, mindenhol nagyon kedves, empatikus ügyintézőkkel kerültünk kapcsolatba, akiknek ezúton is szeretnénk megköszönni segítségüket. Mindenhol megértően, segítőkészen álltak hozzá az ügyünkhöz, hamar meglett az alkalmassági határozatunk, amely szerint vállalhatunk kisbabát. Nagy volt az öröm, elkezdtünk hát keresni, kutatni, hogy kik foglalkoznak örökbeadással, milyen civil szervezetek is vannak. Így találtunk rá a Gólyahír Egyesületre, amelynek munkatársai már az első perctől rendkívül szimpatikusak voltak számunkra. Szeretettel fogadtak bennünket, minden kérdésünkre válaszoltak, türelmesek, megértők voltak velünk. Amikor beadtuk az egyesület elnökének, Mórucz Lajosné, Gabikának a papírjainkat, azt mondta, hogy úgy számoljunk, legalább másfél évet kell majd várnunk. Roppant hosszúnak tűnt így első hallásra ez az idő, és azért havonta odatelefonáltunk neki, hogy nehogy megfeledkezzenek rólunk, hiszen nagyon-nagyon vártunk a mi kicsi Manócskánkra. Aztán a havi telefonáláson kívül nem is gondoltunk túl sokat a szülőségre, hiszen még „sok időnk volt hátra”, a sor előttünk nagyon hosszú - legalábbis mi úgy gondoltuk…
Teltek a hétköznapok, éltük az életünket – és egyszercsak 6 hónap múlva, egy csütörtök este csörög a telefon. Férjem vette fel, én csak félszavakat hallottam, de hirtelen hevesebben kezdett dobogni a szívem. „…persze, szeretnénk!” „… egy kislány?…” „… három ujja hiányzik? Nem baj, szeretnénk megnézni!” „… hogy holnap?” „…de ne éljük bele magunkat? Jó, várjuk a telefonhívást.” Férjemmel összenézünk, könnybe lábad a szemünk, meg sem tudunk szólalni egy pár másodpercig, utána meg egymás szavába vágva, lelkesen beszélgettünk. Előző nap született egy kislány, fejlődési rendellenességgel, állítólag három ujjacskája hiányzik. Előttünk van egy másik házaspár, akik péntek délelőtt megnézik a kicsit, és ha ők úgy gondolják, szeretettel tudnák vállalni, akkor ők fogadhatják örökbe, de ha ők mégis nemet mondanak, akkor jöhetünk mi.
Hogy milyen éjszakának néztünk elébe? Hmm, borzasztó izgatottak voltunk. Lehet, hogy pár nap múlva igazi szülők leszünk, lehet, hogy pár nap, és itt fog szuszogni a szobánkban egy kis lény, aki a mi kislányunk lesz. Lehet, hogy pár nap, és átélhetjük az anyaság és apaság legszebb, legnehezebb, legfelelősségteljesebb, de egyben a legboldogabb mivoltát. DE nem biztos. De ne éljük bele magunkat, nehogy megtörjön minket a csalódás, ha mégsem a mienk lesz a kicsi lány. Beszélgettünk sokat a párommal, forgolódtunk, aludni vajmi keveset aludtunk, de nem bántuk, hiszen ha Isten is úgy akarja, akkor hamarosan szülők lehetünk!
Gabikával abban maradtunk, hogy másnap telefonál, amikor eldől, hogy a másik házaspár vállalja-e a kislányt. Péntek délelőtt teltek az órák, vánszorogtak a percek, a telefon nem csörgött. Arra gondoltunk, hogy hát persze, hogy kellett nekik a baba, hiszen az nem olyan nagy dolog, ha valakinek három ujja hiányzik. Ilyesmiken gondolkodtunk, amikor egyszercsak megcsörrent a telefon. Ismét a férjem vette fel, és én csak azt fogtam fel a hallottakból, hogy azonnal indulunk megnézni a kisbabát! Autóba ültünk, hosszú volt az út, de rekordidő alatt tettük meg… Alig bírtunk magunkkal, nagyon vártuk azt a pillanatot, amikor megláthatjuk a 2 napos újszülöttet, aki talán már tényleg a mienk lehet hamarosan! Megérkeztünk a kórházba, ahol Vivien született. Az előtérben várt bennünket Gabika, aki mindvégig mellettünk állt, segített a nehezebb percekben, akire tényleg mindig és mindenben számíthattunk. Gabika elmondta, hogy először megnézzük a kicsit, azután, ha tudjuk őt vállalni, akkor felmegyünk az életet adó anyához, hiszen ez nyílt örökbefogadás, megismeri egymást örökbeadó és örökbefogadó.
Mentünk hárman az újszülött-osztály felé: Gabika, férjem és én. Kijött a nővérke, elmondtuk, miért (illetve kiért) jöttünk, és már be is invitáltak bennünket. Odatoltak hozzánk egy igazi kis mesebeli tündért, rámutattak és azt mondták, Õ az. Nem akartunk hinni a szemünknek, sokmindent elképzeltünk, de ennyire szép babára nem számítottunk. Vivien feküdt a kis „kosárban”, amiben kitolták nekünk, és nézett ránk azokkal a gyönyörű, nagy, kék, kifejező szemeivel, nekünk meg dobogott a szívünk, nem tudtunk szólni, csak néztük egymást, néztük a babát, és szavak nélkül tudtuk, hogy IGEN, Õ a MI kislányunk. A kezecskéjét csak ezután néztük meg. Egészen pontosan nem az volt a helyzet, hogy három ujja hiányzott, hanem a jobb kézfeje csökevényes és csak ujjkezdeményei vannak, hüvelykujja és kisujja kicsit nagyobb, a három középső viszont egészen kicsi. Férjemmel nem is kellett beszélnem erről, tudtuk mindketten, hogy ez minket abszolút nem zavar, ezzel a kis rendellenességgel is tudjuk maximálisan szeretni, elfogadni, sőt! Még egy ideig gyönyörködtünk Vivienben, megsimogattuk, megcirógattuk a kicsi kezét, arcát, lábacskáit, meghallgattuk a csecsemős nővér kedves szavait, miszerint Vivien nagyon jó kisbaba, csak akkor sír, ha éhes. Ezután sajnos búcsút kellett inteni, de megígértük Vivinek, hogy hamarosan visszajövünk érte és mi leszünk a szülei.
Felmentünk az osztályra, ahol találkoztunk Vivien szülőanyjával. Nagyon zavarban voltunk, nemigen tudtuk, hogy most mit is mondjunk, Gabika kedves szavai, kérdései segítettek át ezeken a nehéz perceken. Kérdeztünk a szülésről, hogy hogyan zajlott, a szülőanya elmondta, nagyon örül, hogy a Gólyahír Egyesület segített szerető szülőket találni a kislányának Aggódott, hogy mi lesz a kicsi sorsa, és mi úgy láttuk, megnyugodott, hogy látta, mi nagyon fogjuk szeretni Vivient, mindent megteszünk Érte. Könnyeinkkel küszködve elbúcsúztunk és megbeszéltük, hogy mikor találkozunk a Gyámhivalban.
Hazafelé az autóban sokáig telefonáltam, hívogattam a közvetlen rokonainkat és a legjobb barátainkat, elújságoltam nekik a nagy hírt. Mindenki nagyon lelkes lett, mindenki velünk örült, már akkor tudtam, hogy mindenki rögtön befogadja Vivient családtagként, mindenki nagyon fogja szeretni Õt.
Itthon elkezdődött a „hajrá”. Rokonok, barátok hozták nekünk a babaholmikat. Így kaptunk kiságyat, amin pelenkázó is van, kiskádat, rengeteg kisruhát, babakocsit, mózeskosarat, bébiülést az autóba, és már nem is tudom, még mi mindent. Mi pedig bevásároltuk a hiányzó fontos dolgokat, vettünk pelenkát, babaápolási termékeket, és gyorsan berendeztük a „babasarkot”.
Végre elérkezett a nagy nap! Beszereztünk minden okmányt, ami kellett (házassági és születési anyakönyvi kivonatok), mentünk a Gyámhivatalba, ahol egy nagyon kedves, segítőkész ügyintéző fogadott bennünket, és szinte soron kívül fogadott minket, megírta a jegyzőkönyvet és a kihelyező határozatot, miszerint hazavihetjük a mi várva-várt kislányunkat! Az életet adó anya is nagyon kedves volt, s bár a könnyeivel küszködött, úgy láttuk, egy nagy kő esett le a szívéről azáltal, hogy megfelelő helyet, körülményeket tud biztosítani a kicsinek rajtunk keresztül.
Mehettünk a kórházba, hogy végre karjainkba vehessük Vivient és hazahozhassuk. A kórházban először nem akarták kiadni, mert már este 6 óra volt, de aztán mégis segítőkészeknek bizonyultak, kerítettek egy orvost, aki kiadta a zárójelentést. A csecsemősnővér felöltöztette a kisbabánkat, majd a mózeskosárba beletéve, elindultunk. …elindultunk egy új úton, egy olyan úton, amelyeken csak a családok járhatnak, ami csak azoknak az embereknek a kiváltságuk, akiknek gyermekük, gyermekeik vannak. Azon az úton, amely az alig észrevehető kis gödrök, bukkanók mellett virágzó, színpompás, illatozó fákkal, virágokkal van szegélyezve, amely útnak talán sosincs vége, hiszen a gyermekek, unokák mennek rajta tovább, tovább.
Amikor ezeket a sorokat írom, Vivien 2. születésnapjára készülünk. Minden nap elcsodálkozunk férjemmel azon, hogy hogyan fejlődik a kislányunk. Hogy napról-napra okosabb, ügyesebb, hogy minden nap valami újat tanul. Csodálatos ez! Mi nagyon hálásak vagyunk azért, hogy ezt a folyamatot láthatjuk, hogy benne, vele élhetünk. Most döntöttünk úgy, hogy elkezdjük a második örökbefogadást intézni, hiszen nagyon szeretnénk Viviennek kistestvért. Az örökbefogadás lehetőséget adott nekünk arra, hogy igazán szülők lehessünk, hogy legyen valaki, akit nagyon szerethetünk, akiről gondoskodhatunk, akit tanítgathatunk, nevelhetünk, akinek az egyéniségét kiismerhetjük, akinek azt mondhatjuk, hogy „Gyermekem”, aki azt mondja nekünk, hogy „Anya, Apa”.
ildi_ko
 
 


Bocsi, ezek a kódok eredetileg idézőjelek voltak :-( nem tudom, miért így jelent meg.
ildi_ko
 
 


Ildikó
Köszönjük, hogy megosztottad velünk érzéseidet, élményeidet. Melegséggel töltötte el szívemet történetetek. Nagyon elérzékenyültem. Kérlek írd meg fiacskád történetét is, nagyon várom.
Kép
Renóca
süni_renóca
 
 


AmnerisKép
Szuper ötlet!!!!!!! Sajnos én csak egy ötlettel tudom támogatni (és nem biztos, hogy használható, de hátha). Nálunk a jótékonysági estek, koncertek a templomban szoktak lenni. Az atyák általában nyitottak az ilyen kezdeményezésekre. Valamelyik fővárosi templomot kellene megkérdezni. Valamint Vácott is voltam már a Művelődési Központban jótékonysági koncerten. Bp-en az önkormányzatok a művelődési központok fenntartói. Ezen a szálon is el lehetne indulni talán. Lehet, hogy akad egy nagylelkű polgármester, aki elengedi a bérleti díjat vagy csak valamilyen jelképes összeget számít fel.

Nikinozso
Minden rendben volt? Jól vannak? Gratulálhatunk?Kép

Gyezsu
Elképzelem, ahogy egy szép napon Kata is veletek énekel majdKép.

DitiKép
Előre is köszönjük....

Ildikó
Jó sokat utaztok.Kép Utazgatni mi is szeretünk, de máshol aludni már kevésbé. Általában csak hosszú hétvégékből áll a nyaralás, mert hazahúz a szívünk.

Ancsúr
Kép

Szép hétvégét mindenkinek
Renóca
süni_renóca
 
 


Rayo család, Idusamoja család és Mosolygós család!
Nagyon szép hétvégét kívánok nektek is!!!
Kép
Renóca
süni_renóca
 
 


Kedves várakozók!
Úgy néz ki vak lárma volt, csak jósló fájások voltak. Hajnalban megszüntek, így hazamentek. Bármelyik pillanatban beindulhat ismét.
A honlapunkat eddig 11000-en!!! nézték meg, most tudtam meg,(pedig már frissíteni kellene).
Ebben az évben eddig 45 "gólyahíresünk" ment haza.(össz:217)
nikinozso
 
 


Jaj, Ildi, ez nagyon szép "mese" volt Kép Kép Kép
Renóca, a művházak jutottak nekem is először eszembe, én a Budapesti Művelődési Központban dolgozom, meg a Budapesti Népművelők Egyesületének elnökségi tagja vagyok, szóval ismerem a fővárosi művházakat meg az igazgatóikat. Vannak is gyönyörű nagytermes (színháztermes) házak. Csak azon gondolkodtam el, hogy milyen közönségre lehet számítani egy ilyen jótékonysági koncerten. Szerintetek?

Hát Kata szerintem a kistesójának nemsokára énekelni fog, este már mondta a pocakomat simogatva, hogy csicsíja babóka Kép Hát azt hiszem, hogy egy gyereknél tényleg már csak a több gyerek (testvérek) a nagyobb csoda.

Nikinozso, mi is "potyára" mentünk be anno Katával (az már a többedik jóslófájásos éjszaka volt, és akkor reggelre se múlt el, azért gondoltam, hogy most már tényleg szülünk) - de délután már aztán igazán beindult, másnap reggel meg is született Kép. Képzelem, az örökbefogadó szülők mennyit alszanak ma éjjel Kép

GyeZsu
gyezsu
 
 


Ildikó: Nagyon szép volt a történeted. Annyira megható és szívet melengető.Kép

KépKép
ancsúr
 
 


Kedves várakozók!
Ma hajnalban megszületett a kisfiú 3800 gr. dús szőke hajú gyönyörű! (akit lánynak néztek UH-on és ezért rózsaszin kislányos szobát készítettek neki) az öf. anyuka bent volt a szülésnél, az apuka kint várta a hírt. Mindenki jól van, az életet adó ma hazamegy, a szülők pedig boldogok.
nikinozso
 
 


Sziasztok!
Mától van itthon internetünk, így végig tudom olvasni a topikot! Időbe telik, de szeretnélek megismerni benneteket! Kicsit kilógok a sorból, mert már van egy babánk, de még szeretnénk egyet, ezért bele is tartozok! Próbálok képet tenni Regiről! Puszilok mindenkit! RayoKép

Kép
rayo
 
 


Szia Drága Rayo!!!

De jó, hogy most már van interneted!! Akkor mostantól rendszeresen tudunk majd társalogni! Hiányoztál ám, ugye tudod?! Kép

Gratula Regihez!
Mesélj! Könnyen belerázódtatok a "babás"-életbe?
Jó baba Regi? Ügyesen hagyja aludni az Anyukáját?
Telefonon említette Nikinozso, hogy eljöttök a talira, és hozzátok Õt is!
Már nagyon várom, hogy láthassalak! Legutóbb még a várakozók közt ültünk a hátsó sorok egyikében, emlékszel?
Aztán néztük nagy csodálattal a babás párok bemutatkozását... Most meg titeket néz majd mindenki olyan csodálattal!
Szuper lesz!!

Megváltozott az életed - igaz, Kedvesem?
És egyáltalán: HOGY VAGY?

Kép

Ölellek!! - Amneris -

KépKép
amneris
 
 


Ildikó! Nagyon megható volt olvasni a történeteteket!

Nikinozso! Gratulálok az új családnak, így ismeretlenül is és jó egészséget és sok boldogságot kívánok! Teljesen beleborzongtam a gondolotaba, hogy lehet, hogy hamarosan mi is részesei lehetünk egy hasonló történetnek!Kép

Kellemes hétvégét mindenkinek!
Di_ti
di_ti
 
 


SziasztokKép

Annak ellenére, hogy folyamatosan naponta többször is bekukkantok ide, nincs időm írni...Kép
Folyamatosan jönnek hozzánk a látogatók most már, és annyi teendőm van itthon... Illetve sokat sétálunk isKép
Estére mindenképp jövök, mert annyi mindenre szeretnék reagálni(az elmúlt hét eseményeire)... Olyan jó titeket olvasniKép
Én is meghatódok ám még mindigKép Szerintem ez még élünk így marad;)
Képet nem tudom, mikor tehetek fel... De azért én is megmutatom mekkora a SZERELEM:
Kép

Pusszancs mindenkinek, a gyerekek gyönyörűekKép)
Kép

KépKép
napsugaracska
 
 


Kedves Rayo: Nagyon szép a csöppség! Kép

Kedves Nikinozso: Mi is sok boldogságot kívánunk a cseles kisfiúnak és az újdonsült boldog családnak.Kép

Napsugaracska: Ez a kép többet mond minden szónál.Kép

Diti: Kép Tényleg csodálatos dolog hogy tudjuk nemsoká lesz egy kis bébi, akit szerethetünk.Kép

KépKép
ancsúr
 
 


Sziasztok Kedves Fórumos-társaim!
Soxor bekukkantok mert még mindig ide tartozunk, bár Lilim révén már mi is kilógunk a sorból.
Olyan jó látni a képeket, nagyon szépek ezek a szerelem-gyerekek!
Nekünk az elmúlt hét nagyon depis volt, mert koraszülöttsége miatt Lilit beutalták a "leghíresebb" országos intézménybe. Az orvosok néha annyira felelőtlenül és hányavetin bánnak az emberrel! Képzeljétek, az ambuláns rendelésen az orvos az éppen evés után bealudni készülő Lili feje fölött 5x tapsolt és ő rá sem hederített. Akkor "ártatlanul" mégkérdezte a doki: " Anyuka ez a gyerek nem hall, nem vették észre?"
Ilyen előzmények után még egy hétig fetrengtünk a tébolyban és magunkban kerestük a hibát, mire befekhetett Lili kivizsgálásra.
Addigra már avval az alapos gyanúval mentünk, hogy ezek (tisztelet a szaktudásuknak) így "fogják" a pácienseket, hogy meglegyen a pénz az OEP-től. 5 napig vizsgálták a lányomat (ezalett többx adódtak aprócska problémáink a személyzet hozzáállásával)és a végén szinte 0 diagnózissal bocsátották el!
Ne értsetek félre, ennek örülök a világon a legjobban, de láthatóan nagyon nehéz volt egy semmitmondó dg-t kiizzadni a végére! Közben persze nem is kérdezhettünk a gyerek állapotáról, hiszen "a doktornő NAGGGYON elfoglalt, nem szabad zavarni!"
Csupán hasra kell fektetni és az én jobbra "húzó" gyerekemet bal oldalra szoktatni. Ez jó pár álmatlan éjszakába, ősz hajszálamba és néhány kilómba került!
HÁLA Istennek a gyerek jól van, bár emlékbe egy takaros kis takonykórt is kaptunk, amelyből most rángatjuk ki.
Azért írtam le, hogy mindenki okuljon a strory-ból és higgyetek a józan eszeteknek, én sajna, nem tudtam, hanem rögtön pánikba estem!!!
Köszönöm Nikinozsónak a biztató szavakat ezúton is mert jobban lettem tőlük és sokat használtak!!!
A dokumentumfilm készen van, szombaton bővebbet és élőben (már nagyon várjuk!!!),üdv minden Kismaminak, köszönjük, hogy gondoltok ránk!
idusa

KépKép
idusamoja
 
 


Szia Idusa!

Elég szörnyen hangzik ez a történet, de örülök, hogy végül minden rendben!!
Akkor találkozunk szombaton!!

Csók! - Amneris -

KépKép
amneris
 
 


Sziasztok!
Nagyjából képben vagyok a topikosokat illetően! Gratula a gyerekekhez, akinek már van!
Ildi: Nagyon jó képeket raktál fel! Aranyosak!!!
Rvan: Mi hónapokig néztük az összerakott gyerekágyat a gyerekszobába( !! ),és egyszercsak "belekerült" egy kisangyal! Hidd el, ez így megy! vedd meg, ami nagyon tetszik, mert mikor kell, biztosan nem lesz a boltban olyan. Én már tudom!

Marci anyu: Soha nem tudtam volna megfogalmazni, amit írtál! Tényleg nem "más gyereke" attól a pillanattól, hogy meglátod a babádat.Eszembe sem jut! Õ a miénk! Sokak szerint pont olyan, mint én!

Napsugaracska: Gratulálok!!!!!

Ancsúr: Köszi! Áprilisban találkozunk, mert most nem tudunk menni a talira! Sajna betegek voltunk!

Amneris: Remélem, még látjuk egymást! Kitartást a próbákhoz!

Puszi: Rayo

Kép
rayo
 
 


Sziasztok!

Jajj én annyira boldog vagyokKép)) Na és persze fáradt...
De először is veletek kezdem:

SNorka! Ez csodálatos hír, hihetetlen, hogy amit csak úgy csodaként hallunk, az "hús-vér" emberekkel is megtörténik! Vigyázzatok nagyon magatokra, aztán bezsámolni ám, hogy hogy alakul az életetekKép))

Süni Renóca!
Tényleg jól eltüntél... De most már megvagyKép)
Nagyon szurkolok, hogy már ne kelljen olyan sokat várnotokKép De neked a várakozáshoz hatalmas erőt adhatnak ott a kis csemetékKép)
Nagyon aranyos és szerelmes párod lehet;))

DiTi! Jajj már nem kell olyan sokat várniKép)) El sem hiszed, hogy mennyire megváltozik majd az életetekKép Mi sme gondoltuk... Ja, de persze csakis + iránybaKép Nagyon szorítok ám itt a háttérben!!!

Nikinozsó!
Unokáid nagyon nagyon aranyosakKép Zsófit meglestem ám, TÜNDÉRI!!! Bele is gondoltam egyből, hogy Norisznak már csak hónapjai vannak a mászásig, a járásról meg ne is bezséljünkKép Rohan az idő!!
Gondolom most nagyon sok a dolgod a szombattal kapcsolatban... Kívánok nektek kitartást és erőt a szervezéshez, lebonyolításhoz.
Mi meg kaptunk sok-sok hazsnált babaholmit... Van 1 táska olyna ruha amit már nem tudok hazsnálni, mert egyébként is van... Szívesen elviszem nektek, hoyg a rászorúlóknak adhassátok. Ugye elvihetjük??

Amneris! Fantasztikus felajánlás! De jó lenne!!!!
Nemsokára a mi képeinket is láthatod, már ha érdekel...Kép

Ancsúr! Hasfogdosás... Norisz érkezése elött, volt szernecsém a szomszédasszonyom pociját megsmizniKép Hát könnyeztem rendesen, ráadásul tudtuk, hogy már valahol a mi kis babynk is pont így rugdalózikKép Hát jól gondoltamKép) Isteni érzés, de nagyon fájdalmas is tud lenni (amikor még "vár" az ember).
DE nekem bejött;))

Rayo! Tündéri ez a csemeteKép
Igen, nagyon érdekes ez a kire hasonlít dolog... Most is megkaptuk egy "idegen"től, hogy tizsta apja a ygerekKép Aztán mi cska nevettünk, hogy perszeeeKép)))

Idusa!
Már nagyon várom, hogy találkozzam veletek, és a filmet is!! Nme tudsom, hoyg egyáltalán a többiek mit tudnak róla... Szerintem nem volt egyértelműen elmesélve még itt a topicon...
Nme semmi amin keresztül mentetek... Norisz sem hallgatott az első 1-2 héten a hangokra... Most már összerezzenKép
Majd dumcsizunk személyesen többet, már ha életünk értelmei hagyjákKép)) Ma pl. nagyon front voltKép

GyeZsu! Nagyon édi kislányod vanKép Örülök, hogy Jössz/jönnél a találkozóra... Bár nem tudom, hogy számodra érdekes lesz-e... Vagy hogy egyáltalán tudunk-e találkozni úgy, hogy bezsélgethessünk. Ez nem egy olyan tali amit itt a fórumon is szerveznek.. Inkább "beszámoló"nak lehetne hívni... Nagyon sok pár!!!! egy hatalmas teremben ülve hallgatják az éves történést a Gólyahír Egyesületről... (Ami nekünk nagyon nagyon fontos, de nem tudom, hogy téged érdekelne-e. Van közben kb. 10 perc szünet, majd a babás párok bemutatkoznak a többi várakozó párnak.
Na utána láto lehetőséget "talira"Kép
Ezt viszont mindenképp megkellene beszélni, hogy hol találkozunk, vagy mikor pontosan stbKép
Mert nem hiszem, hoyg úgy fogok bemutatkozni, hogy Napsugaracska vagyok:D Kép Kép Kép
De amennyire ideges vagyok és félek előre a sok ember elött bezsélni, még az is elképzelhető...Kép Kép Kép

Rvan!
Vásároljatok csak nyugodtanKép) Mi is sokmindent megvettünk, igazi várandós szülők voltunkKép Persze néha furcsán néztek ránk az eladók, ha valamit meghallottak, de minket nem nagyon érdekelt, és hát nem kell mindenkinek mindent tudniaKép)
Nekem hatalmas boldogságot és végtelen nyugalmat adott ha betértünk egy babaáruházbaKép Nme tudom leírni, hogy mit éreztem pontosan, de valahogy ott tudatosult, hoyg most már 100 %, hogy lesz babánkKép És majd elájultam egy egy apró babacucc láttán... Gondolhatjátok mikor egy vevő minden apró cseprő dolgon visit egyett, hogy "jujj de aranyooooss ez is"Kép Kép Kép

Mi nagyon jól vagyunkKép Tündéri kisfiúnk van, igazi CSODA ÕKép Tényleg lebegünk a föld felett!!!! Azért estére már nagyon lennt van a szemhéjam a földönKép
Ja, és persze a legfontosabb: MOSOLYOG!!!!!!!
Persze ránk is, álmában már eddig is mosolygott, d edirekt még nem, igaz hangulat is kell hzzáKép Sokat nézi az arcunkat, hatalmas szemeivel mikro eszik nagyon fürkészi az arcomat, én akkor sokszor nevetek rajta, oylan édesKép
Sokmindent megért!!! Rengeteget bezsélek hozzáKép Szemlátomást ért dolgokat! Pl. Ökölbe teszi a kezét, ha mondom neki öltözésnél, vagy becsukja a szemét, ha az arcát törlöm... Hogy mennyire tudatos a dolog? Látnotok kellene, aztán prsze lehet hoyg csak véletlenKép
Ja, amit nagyon nagyon szeretek: Fürdésnél, mikor a fürdetőkrémmel bekenem a kezét, akkor nagyon aranyosKép Nagyon tetszik neki a csúszós anyag, és szinte hisztizik ha kimosom az öklébőlKép Olyan cukor mikor a kis öklével tartaná vissza , hoyg ne "olvadjon" el a krém a víztől...Kép
Vagy mikor bekakil és "szól", pelenkázásnál csak úgy repked, hogy megszabadítjuk a ...
Párommal szétnevetjülk magunkat rajta olyan olyan aranyosKép))
Na áradozni azt tudnék, de már megint nagyon fáradt vagyok...
Írjatok sokat!! Remélem holnap, vagy ma(!) ismét jövökKép

Pusszancs!Kép

Visszatérve a képre, így szeret Norisz elaludni, illetve mikor eszik akkor is szorítja az ujjam, hát ha elfelejti, szólok neki: "ujjamat ki fogja meg?" ...és mindig megfogja!Kép
Hát ezt kívánom nektek is!!!!

KépKép
napsugaracska
 
 


Bocsi a sok elgépelésért, de már mindenhová ütökKép

KépKép
napsugaracska
 
 


Sziasztok!
Bocs, hogy ilyen ritkán írok, de annyi a munka, hogy alig marad egy kis időm másra.
Én azt javasolnám, hogy mivel mi tudjuk, hogy Mosolygós/Napsugaracska kisfiát Nirosznak hívják (és nyilván Õt is bemutatják majd a talin) ők legyenek a találkozási pont a szünteben, valahol egy kis csendesebb zugban! Gondolom RKata és Hómancs is ott lesznek a kislányaikkal!
Matiba, Ti jöttök?!
Mi csak 12 körül tudunk majd odaérni, mert a munkásokat még délelőtt felügyelni kell, de sietünk! Már nagyon várom hogy találkozzunk!

Idusamoja! Örülök hogy sikerült viszonylag jól megúsznotok ezt a rémtörténetet! Mielőbbi jobbulást kívánok Lilikének!

Mosolygós! Ez a "kézfogós" kép annyira aranyos! Mi anno a keresztlányunk talpacskájáról csináltunk közeli fotókat, mert olyan ennivaló volt!

Rvan! Szerintem ennél a készülődésnél nincs is jobb dolog ami pótolni tudná a mi várandóságunkat. Nekünk nem a pocakunk nő, ha nem a szívünk a boldogságtól ahogy megvesszük a kelengyét, berendezzük a szobájukat és előre elképzeljük, milyen lesz a NAGY TALÁLKOZÁS!

Mindenkit puszilok!
Di_ti
di_ti
 
 


Rayo, Napsugaracsa, Di_ti !
Nagyon örülök, hogy ti is normálisnak tartjátok a "vásárlásainkat" De tényleg nekünk ez sokat jelent, ha még nem babázhatunk, akkor legalább a készülődés örömeit átélhetjük.

Napsugaracska! Nekem is volt egy érdekes sztorim most a bútorvásárláskor. A pelenkázóhoz vettünk egy toldó elemet is, hogy nagyobb legyen, de azt elfelejtették kihozni.Abban maradtunk, hogy majd kipostázzák. Másnap felhívott a szállító, hogy ne telefonáljak már be a központba, mert abból neki kellemetlensége lesz, megígéri, hogy fogja küldeni a toldóelemet, és azt mondta, hogy a várandósság idejére nagyon jó egészséget kíván nekem, vigyázzak nagyon magamra.Kép Ekkor én is úgy gondoltam, hogy nem kell neki magyaráznom, hogy nálunk más fajta várandósság van, ezért szépen megköszöntem a kedvességét, és csak magamban mosolyogtam a történtekenKép

Di_ti! Szerintem jó ötlet, hogy Napsugaracskánál találkozzunk a szünetben. Én is ezt szerettem volna megtudni, hogyan fogjuk megismerni egymást a sok pár közül, hogy kik vagyunk a "babanetes csoport"?! Mert tényleg nagyon jó lesz személyesen is találkozni veletek. Azért az nagyon jó lesz, ha már a névhez tudunk arcot is párosítani a beszélgetések során. Remélem a többieknek is jó így.

Na megyek egy kicsit dolgozni.. ma már megjártam az APEH-ot, bankot, postát stb., ma már nem szeretnék kimenni az irodából...

A készülődéssel kapcsolatban még eszembe jutott, hogy elkezdtem készíteni keresztszemes hímzéssel egy macikás képet és egy magasságmérőt a mi leendő picikénknek . Remélem addig készen leszek vele, mire jön a babaKép, életemben most hímzek először, de nagyon élvezem.

Puszi

Rvan

Kép
rvan
 
 


Sziazstok!

RVan, ne is nagyon rohangálj várandosan;)

Persze, jó ha hozzánk jöttökKép
Párom magas hosszú hajú, én alacsonyabb vagyok, hosszú hajú és molettKép De ami valószínű, hogy Noriszon az itt látható ruhák egyike lesz rajta:
http://www.brendon.hu/pdf2005_2/babadivat/55.pdf
Bár ember tervez, Isten....
Mert ha kipisil a pelusból, akkor öltözünkKép))
Talán így még a bemutatkozásunk elött ránk találtokKép Ja, és sokat mosolygokKép

Diti! Remekül fogalmaztad meg a dolgot, ezt éreztem a vásárlások alkalmával. Meg persze itthon a babaszobában isKép

Ja, kicsit félreírtam a dolgokat, szóval nem csak az Egyesületről lesz bezsámoló, hanem rólunk is, a sok sok párról, arról, hogy hogy készüljünk, mire figyeljünk stbKép
Rengeteg hasznos tanács, sok-sok információ!!!
(Átolvastam reggel, hoyg mit írtam hajnalban, kiscit korrekcióra szorult)

KépKép
napsugaracska
 
 


Sziasztok

Újra kellett csinálni az egész gépünket. Elveszett az összes izgő-mozgó figurámKépKépKép.
Sajnos mi nem tudunk menni a talira, de gondolok rátok egész idő alatt. A tavaszi talin már többen anyukaként fogtok résztvenniKépKépKép

Mosolygós
Örülök, hogy olvashatlak. Sajnálom, hogy nem találkozhatunk személyesenKép.

Rayo
Regike gyönyörű kislány.KépKépKép

Rvan
Biztos nagyon szép lesz a hímzés.

Drága Amneris
Öleld meg a lányokat, azaz anyukákat és kismamákat a nevemben is, sajnálom, hogy nem tudok menni.
Cserépkályha készülget? Igértél képet nekünkKép

Nem szeretném a közhangulatot rontani, de láttátok tegnap a híradót? 17 éves leányanya...

Kedves Nikinozso
Ha van már ilyen, akkor bocsánat, de valahogy a középiskolákban, a felvilágosító órán nem lehetne Rólatok, a munkátokról beszélni. Tudom nagyon sok munkád van így is, de ha csak egy életet meg lehetne menteni... Vagy kifüggeszteni az iskolákban egy plakátot.... Tudom rengeteg középiskola van... Esetleg egy e-mailben felkeresni az iskolaigazgatókat?


Renóca
süni_renóca
 
 


Napsugaracska: Biztos nagyon édes lesz Norisz ebben a rucikában.Kép

Rvan: Én is most határoztam el, hogy himzek Mici-mackós képeket a szobába, és én sem hímeztem még, bár azt is kitaláltam, hogy foltvarrással készítek neki takarót.Kép Berendezési tárgyakat még nem veszünk, mert még mi távol vagyunk ettől, de a lelki készülődés már ezerrel megy.Kép

Renóca: Nem néztem meg a híradót, lehet, hogy most dilisnek néztek, de kerülöm is a híradókat, egyszerűen mindig jön belőle, hogy milyen rossz az élet és mennyi gonoszság van a földön. Nem folytatok strucc politikát, de nagyon lelkizős fajta vagyok és inkább nem is gondolok jobban bele. viszont anyu nézte és elmondta, rögtön dühbe gurultam, hogy hogy lehet a mai világban, mikor tényleg annyit lehet hallani az alapítványokról, a kihelyezett inkubátorokról, vagy bármiről, hogy mért kell ölni? titokban elsuttyoghatott volna, akár két utcával arrább bebugyolálva a gyereket és berakni a kórházkapun, ha nincs inkubátor. Igaz ez sem tökéletes megoldás, de nem emberölés és ki tudja, lehet ha kitisztul az agya, akkor meg szeretné azt a babát. S a legfontosabb, hogy hol vannak ilyenkor az ismerősök? Akik nem veszik észre avagy nem akarják tudni, hogy a gyermek(mert még az) terhes.Kép Iszonyat, hogy az emberek milyen érdektelenek tudnak lenni.Kép Biztos vagyok benne, hogy az ilyen "anyának" elborul az agya a kétségbeesésben és ha a környezete észreveszi, és segít neki, akkor nem huny ki egy parányi kis élet, hanem szerető családra találva reménysége lehetne a földnek.

KépKép
ancsúr
 
 


Ancsúr!

Ha gondolod, nézd meg a kezimunkabolt.hu-t, sok disney-s és gyerekeknek való hímzés van rajta.

Rvan

Kép
rvan
 
 


Sziasztok Lányok! Képzeljétek, mi történt:

Mivel a cserépkályhánkhoz arra alkalmas új kéményt is kell rakatnunk, hát bele is vágtunk a dologba.
Eljött hozzánk az a remek kőműves-csapat, akikre rátaláltunk nemrég - ők kezdtek neki.
Még azt is figyelembe vették, hogy a helyére eredetileg nem volt tervezve kémény, szóval alapot kell neki csinálni.
A férjecskémet kérdezték is, hogy akkor bátran feltörhetik-e azon a helyen a padlót - nincs ott fűtéscső?! Az uracskám mondta, hogy ott nem mehet cső, mert a terv szerint máshol megy. - Pedig ott ment...!!!
Hogy mért, azt nem tudjuk - biztos önálló gondolatait igyekezett kiélni a szerelő, mikor eltért a tervtől.
Szóval egy mozdulattal kettévágták a fűtésrendszerünket - aztán egy napig javították sűrű elnézékérések közepette, hogy ne maradjunk hidegben. Pedig tényleg mi mondtunk rosszat - sajnos...Kép

Most már minden rendben: jó a fűtés, alakul a kémény, november elején jön a kályhás! Kép
Képet sajnos nem sikerül feltennem a csempéről, mert a mester túl nagy felbontásban küldte meg nekem a digitális fotót, azt pedig a babanet nem képes befogadni.
Majd, ha itt lesz nálunk, lefotózom kis felbontással - majd csak csodálkoztok, milyen szép lesz!! Kép Még hőálló üvegajtaja is lesz, meg minden!!
Nagyon várom!!!!!!

A jótékonysági koncert ügye is remekül halad! Kép

A legideálisabb időpont is kikristályosodott: február első, vagy második hétfő estéje lenne a legjobb!
Tudjátok, februárig eléggé el vagyunk havazva: ünnepi előadások - halottak napja, karácsony, szilveszter - januárban pedig már aktuális a rákos gyermekek megsegítésére minden évbven megrendezett jótékonysági koncert.
És azért a hétfő, mert nekünk csak akkor van biztos szabadnapunk. A hétvégéken többnyire előadás van a színházban, hétközben pedig próbák sora köt le mindenkit.

Aztán azügyben is kutatgatok, hol lehetne megtartanunk a koncertet.
Szerencsére ebben még "pártfogóra" is akadtam: az Operaház egykori főtitkára, Kürthy András nagyon kedves ember - baráti tanácsaival, összeköttetéseivel igyekszik segíteni az ügyünkön! Még tárgyalás alatt áll a kérdés, de ha meglesz a helyszín, annantól egészen biztos a február eleji jótékonysági koncert a Gólyahír javára!! Kép
A felkért közremőködők ugyanis mind örömmel vállalják a részvételt: ügyeltem is rá, hogy szép hangú, jó lelkű, számomra becses emberekhez forduljak a kéréssel! A műsor is összeállt: szórakoztató, és egyben színvonalas este ígérkezik!

Majd jó alaposan meg is hirdetjuk valahogy - plakátok erre-arra, szórólapok, esetleg média...?

Mihelyst a terem biztos, akkor a koncert is biztos! Kép
Még azon töröm a fejem, hogy egy-két támogató se ártana, olyan szponzor féle... Ha valakinek van ilyen ismeretsége (cég, vállalkozó), esetleg beveti magát?
Egy ötletem már nekem is van - megkeresem majd a kéréssel. Hátha esetleg...
Olyan nemes ügy ez, amiért érdemes kicsit kilincselni! Igazam Van, Lányok?

Na megyek: vár a porszívó! Csók!

- Amneris -

KépKép
amneris
 
 


Sziasztok!

Bocs, h már megint itt rontom köztetek a levegőtKép, de talán a koncertben tudnék én is segíteni.
Apukám vállalkozó, és rendezvényszervezésekben is benne van.
Hátha tud ő is termet keríteni, vagy bármiben segíteni.
Ma este meg is rágom a fülét ez ügybenKépKépKép

Remélem összejönKép

Pusz,Léna

Lilypie Pregnancy tickers
nuska
 
 


Sziasztok!

Régóta olvaslak benneteket,mert én is érintett vagyok. Mi három gyerkőcöt fogadtunk örökbe. Annyira jó, hogy lelkileg Ti ilyen sokat tudtok egymásnak segíteni. Fantasztikus, hogy így megmozdult mindenki a jótékonysági koncert megrendezésének érdekében. Csak azért írtam, hogy gratuláljak a topikotokhoz és mindenkinek kitartást és mielőbbi babázást kívánjak. A negatív hozzászólásokat pedig ne vegyétek figyelembe. Mi a TEGYESZ-en keresztül fogadtunk örökbe titkosan, de nem irigylem ezt a bensőséges hangulatot Tőletek.
Puszi Mindenkinek!
p_zs
 
 


Amneris!

Ezek nagyon jó hírek. Remélem hamarosan lesz helyszín is. Én is megpróbálom a környezetemben lévő vállalkozókat megkérdezni, hátha tudnának támogatást nyújtani. Remélem valami sikerül. Megpróbálom a főnökömet is megpuhítani, igaz ő nem egy adakozó típusKép

P_Zs!

Tényleg sok segítséget nyújt mindannyiunknak ez a topik. Ha van egy kis időd szívesen olvasnánk a ti történeteteket is. Mennyi ideig kellett várakoznotok a TEGYESZ-nél, milyen korú gyermekeket fogadtatok örökbe, stb. Mindig örömmel olvassuk, azt, hogy másoknak hogyan sikerült anyukává és apukává válnia.

Puszi
Rvan

Kép
rvan
 
 


Szia P_zs!! Aranyos vagy! Nagyon jól esik a dícséret!! Kép

Kép

Léna!

Majd egyeztetünk, jó? Én is dolgozom az ügyön, aztán majd kiválasztjuk a legideálisabb megoldást!

Csók! - Amneris -

KépKép
amneris
 
 


Amneris drága!

Off

Irok neked egy e-mailt. Este 8-9 között ha lehet hivj fel az ott lévő számon. Visszahivlak, csak csörögj rám. A koncerttel lenne kapcsolatos, de egyenlőre veled szeretnék beszélni.

On

Néha olvasok, csak betegek vagyunk (Apa, én és Mati is) majd jelentkezem.
Vendég
 


Off

Amneris!

Kérnék egy e-mail címet, vagy a matiba kukac freemail pont hu címre egy telefonszámot, mert nincs a profilodban emilke cím.

Köszi!

On
Vendég
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet: