Kiemelt témák

Értem én mire gondoltok,de már november óta nem jár oviba. Amúgy ott nem kakilt be,de itthon azóta is mindig. Most talán? de nem akarom elkiabálni. Ő szerintem még csak egy játszós helynek éli meg a pszichológust, nem gondolnám , hoyg ez másságot jelentene a számára. Ti miért érzitek így? Lehet hyg azér látom így , mert fertőzött vagyok mentálhigiénikusként a pszichológiával. Amúgy a belvárosi nevelési tanácsadóba járunk.
Amúyg a bekakilás már a szobatisztaság kezdeti fázisában is jelen volt, tehát nem romló helyzetról van szó, pedig akkor még szó sem volt oviról. tkp. az ovi nem rontott ezen a helyzeten (a tesóval való viszonyán igen, azért nem is jár most)Viszont ősszel megyek vissza dolgozni, és akkor nincs más mint az ovi, ha a pszinéni segít a kevésbé traumatikus ovizásban, már lesz értelme. Persze lehet hogy csak az én megnyugtatásomra lesz jó?....
Érdekel a véleményetek!
ZSuzsa

Sziasztok! Én is itt vagyok ám!
Azt szeretném kérdezni, hogy az általatok említett Nekem két szülinapom van c. könyvet honnan lehet megszerezni? Úgy értem könyvesboltban kapható mostanság, vagy már csak könyvtárban fellelhető ?
Más is ajánlotta már mint abszolút alapművet.

Sziasztok.
Steiff, a napokban láttam a Camponában lévő Libriben a könyvet. Biztos más Libriben is lehet kapni.

Olvasó! Köszi az infót!

Steiff!
Én a törökbálinti CORA-ban láttam nem is olyan rég.

Zsuzsa!
Szerintem sem se olyan nagy trauma a pszichológus a gyereknek. Hisz' ott "csak" játszik. Persze, ha előre betápláljuk a gyerekbe, hogy a pszichológushoz menni trauma, rossz, félnivaló dolog, akkor az az is lesz.
Az nem olyan hely, ahol a gyereket negatív élmények érhetik - szerintem. A fogorvostól sem féltjük a gyereket, elvisszük akkor is, ha nincs különösebb baj, pedig ott aztán érheti trauma bőven - mégsem ezzel tömjük a fejét.

Azért azt hozzátenném még, hogy gondolom nem tudatosítod azt a gyerekben, hogy a szobatisztaság, az ovi, vagy akármi miatt mentek a pszichológushoz. Mert ebben az esetben már görcs keletkezhet benne, megérzi, hogy "valami baj van vele". Ha ügyesen intézed, akkor egy jó játék lesz az egész a srácnak - számodra megnyugvással és esetleg sok tanulsággal is.
Márti

Köszi Márti! Így gondolom én is. Nem kell a saját előítélatainket a gyerekre vetítsük szerintem. Azt mondtam neki, hyg itt lehet játszani,és beszélgetni. egyszer voltunk, most beteg a pszinéni, jövő héten megyünk újra.
ZSuzsa

nem tudom lányok, lehet, hogy velem van a baj, de én valahogy annyira idegenkedem ettől a "nekem két születésnapom van" izétől. (könyvtől is és filingtől is). A valóvilágban mindenkinek normális esetben egy születésnapja van. És úgy gondolom az az egy az igazi, és úgy gondolom, hogy ezzel sem akarnám a különbséget erősíteni. És úgy gondolom, hogy az enyémkének (is és sem) nem sok saját mindene volt de a szülinapja az igen, az az övé, akár így akár úgy. Szóval ezért.
És öröm, hogy pont akkor született neki is és nekem is. Nem tudom értetek-e, mert nem tudom nagyon pontosan megfogalmazni, de nálunk tudatosan és kifejezetten egy db igazi szülinap van. puszi zsombolyka

Zsombolya!Szerintem is butaság az egész.Mért kéne erősiteni a nem létező különbséget?Na és ez a 2 szülinap dolog.....Érdekes megközelités,én biztos nem ezt választom!De izlések és pofonok.
Sawatdi

Zsombolya!
Tulajdonképpen igazad van a két születésnappal kapcsolatban. De a könyvet én azért jónak tartom, mert más dolgokról is beszél, nem kell feltétlenül a két tortát kihangsúlyozni.
A könyvben szereplő kisfiút valószínűleg nem egy-két héttel a születésnapja után fogadták örökbe, talán ezért hangsúlyos az örökbefogadás dátuma. (Modjuk akkor sem szülinapként ünnepelném.)
Valószínűleg olyan gyerekeknél, akik már nagyobbként, emlékekkel a "másik" életükről kerülnek családba, ott hangsúlyos az örökbefogadás ideje, napja. Végül is örömünnep, ha úgy veszem, de mégsem olyan fontos, mint a szülinap. A miértet zsombolya nagyon szépen leírta
Mi újszülöttként hoztuk haza a lányunkat, ugyanannyit töltött kórházban, mint más "normális" gyerek. Mások sem ünneplik meg évente, hogy hazajöttek a kórházból.
Mi sem csinálunk ebből ügyet.

És abban is igazad van Zsombolya, hogy teljesen fölösleges erősíteni a másságot ezekben a gyerekekben. Pl. azzal, hogy évente összezördítik őket egy helyen, egy találkozón, ahol senki sem ismer senkit, egyetlen közös dolog van bennük: örökbefogadták a gyereküket.
Nem is tudom, ez nekem egy kicsit sántít. Jó, mert van egy fórum, ahol hasonló sorsot megéltekkel találkozhatnak a SZÜLŐK. De semmi több.
Ha gyereknevelési gondom van, olyanhoz fordulok, akinek hasonló korú gyereke van, mint az enyém, nem számít, hogy ő szülte-e vagy örökbe fogadta.
Ez egy kicsit olyan, mintha olyan talikat rendeznének évente, hogy "Mi császárral szültünk!". És csődülne mindenki, aki úgy szült, akár 5 hónapos, akár 15 éves a gyereke. Értelme...? Nem sok. Max. a szülőknek, hogy kitárgyalják egymás szülését, de a gyerekeknek tökmindegy. A gyerek az gyerek, akárhogy is született.
Az örökbefogadás a szülők problémája - főleg.
Az borzasztó egészségtelen, ha titkoljuk, de szerintem az sem szül jót, ha túllihegjük.

Persze vannak más szempontok is, amik talán azt támasztják alá, hogy szükség van ilyen találkozókra, de én most ezt az oldalt ragadtam meg. Erről meg ez volt a véleményem.

Sawatdi! Üdv itt! Olvasol bennünket rendszeresen? Miért nem jössz többször?
Márti

nAgyon egyetértek veletek, de nem mertem ilyen konkrétan megfogalmazni. Nem tudom hoyg vagytok vele, nekem egyre kevésbé téma az örökbefogadás. valahoyg mennek a napok, éljük az életet. Persze más értelemben mindig téma lesz, ihszen ha a gyerekek elkezdenek kérdezni, érdeklődni, akkor újra és újra előkerül ez, de nem napi téma. A környezetünkben sem. néha rákérdez még valaki, de inkább információszerzés a jellemző.
A könyvről. A könyv maga jó, hasznos lehet alkalomadtán. Bár én is gondolkodtam, hoyg a két szül.nap. kérdét hoigy hidaljam át, hiszen nálunk is csak egy van. Újszülöttek voltak szintén amikor hazajöttünk, mondjuk 12 naposak.
A talikkal én is így vagyok, mint Márti. Csak azért mert öf. gyerekünk van, nem biztos hoyg van egyéb közös témánk is. Persze lehet, de az úgyis kiderül. a topikot is azért látogatom már ritkábban, mert az élet halad tovább. Persze jövök azért, mert jó fej emberekkel szoktam istt szót váltani
Zsuzsa

Sziasztok!
Jól beindult a topic! Ezen a duplázós szülinapos dolgon én is gondolkodom mostanában. Nekem a könyv nagyon tetszik. Esetleg rá lehet bízni, hogy megkreálja-e saját magától a 2. szülinapját.
Ráadásul nálunk a fél család már "eldöntötte", hogy ők azt ünneplik.
Én meg itt hezitálok. Végülis miért is ne? Egyébként ez azért más, mint a többiek kórházból hazajövetele. Mégis ez az első igazi meghitt, "csak a mi napunk" itthon. Aki pocakban volt, az már 9 hónapja ott (is) lakik.
Én is gondoltam arra, minek ezzel is erősíteni a másságát. De szerintem a mássága így is úgy is megvan. Ezzel inkább segítjük elfogadnia a másságát. Szó szerint ünnepnappá nyilvánítjuk a másságát. Persze nem ezt szánom a bulizós-haveros börszdéjpartinak, de miért ne ünnepeljük meg mi meghitten. Esetleg alkalmat teremtünk vele, hogy beszélhessen "róla". Ha meg nem, akkor csak tortazabálás történt. Ha meg úgy látom, feszélyezi, elhagyjuk.
Tényleg van köztetek aki duplázik? Érdekelne a véleménye, hogy működik élőben.
üdv
zuppa

Sziasztok.
A két születésnaphoz témához lenne észrevételem.
Az én vérszerinti kisfiam koraszülöttként 3 hónapig volt kórházban. Számunkra akkor kezdődött a közös élet, amikor végre hazahoztuk.
Nálunk van egy születésnap, amit megtartunk a családdal és a barátokkal, torta+ajándék ahogy illik. Utána meghitt hármasban minden évben megtartjuk a hazatérés napját (mi így nevezzük), ahol nem az ajándékon van a lényeg (még torta sincs minden alkalommal), hanem azon, hogy együtt vagyunk és egész nap csak kényeztetjük magunkat. Ha végre-valahára sikerül az örökbefogadás, mi akkor is ehhez a hagyományhoz fogunk ragaszkodni, lesz hazatérés napja akkor is, csak már kettő

Nem tudom, lányok, nektek asszem kisebb gyerekeitek vannak, és főleg amit irtatok, babaként hazakerülve. Nálam J. 5 éves volt a "hazatérés napján". Mai napig emlegeti a napot, fontos neki a dátum, olyan apró részletekre emlékszik, hogy milyen szinü betükkel volt irva a transzparensre, hogy "Isten hozott itthon!", hogy milyenek voltak az első órák, hogy milyen szinü volt a kispárna, amin első nap aludt. Neki fontos minden apró részlet, igy persze a nap is.
Az örökbe-talik is fontosak számára, ő nagyon szivén viseli, hogy más gyerekeknek is "olyan jó legyen, mint neki", tiszta szivből tud örülni, ha meghallja, hogy másik gyereknek is sikerült megtalálnia az anyukáját. A másik topicban régebben elmeséltem, hogy amikor a Jakupcsekben voltunk, a férjem kicsit félt, hogy hogyan fog birni a nézőtéren a 3 gyerekkel, ha én odakinn ülök a széken. Egyetlen dolgot mondtam a skacoknak, még pedig ezt: "Nagyon sok olyan szülő fogja nézni a műsort, akik még nem döntötték el, hogy örökbefogadnak-e egy kisgyereket. Ha azt látják, hogy ti rosszalkodtok, és apa nem bir veletek, akkor inkább nem hoznak majd ki gyereket, de ha ti jók vagytok, akkor lehet, hogy sok kisgyerek kihozatalához kapnak kedvet a nézők"
Nos az én fiacskáim még életükben nem voltak olyan jók, mint ott akkor a felvételen (és azóta se persze)
Valószinüleg a koruk miatt van ez igy, de igy van...

Sziasztok Jaj, de jó sokat kellett visszaolvasnom

A "Nekem két születésnapom van" egy gyönyörű könyv!!!! Már ez is csábító... De én sem gondoltam duplázni. Azon a véleményen vagyok, hogy egész más, ha a két dátum elkülönül egymástól. A hazakerülés napja "tiszteletére" én anno megvettem az aznapi újságokat. Majd a 18. szülinapjára kapja meg, addigra már érdekessé válhatnak azok az események, amik aznap történtek. Persze ezek a szülinapi számok is lehetnének... csak hát akkor még nem tudtuk. A két dátum között nálunk napra 3 hét van...
A TEGYESZ pszichológusa egyébként nekem alapműként mutogatta a könyvet A sors fintora talán, de én ezt a könyvet borzasztó régen vettem meg, amikor még messze fel sem merült az öf gondolata.

Érdekes, amit a talikkal kapcsolatban felvetettetek... Én is gondolkoztam ezen... talán júniusi "belekotyogásomkor" pont ezen gondolkoztam... (már aki emlékszik) Menyire kell kapcsolatot tartani más öf családokkal..., segíti-e a törpét, ha látja, más is van, aki nem az anyukája pocijából bújt elő stb. stb. Aztán úgy adódott, hogy az egyik indexes találkozó pont abban a községben volt, ahol a húgomék laknak, ahol gyakran töltjük a hétvégeket. Elmentünk hát És nagyon jól éreztük magunkat. Nem azért, mert a többi gyerek is öf, hanem azért, mert nagyon kedves családokat ismertünk meg És elmentünk a Fészkes talira is, hogy ezekkel az emberekkel ismét találkozzunk!!! Hogy mint barát megtudhassuk, hogy vannak, mi újság velük. Ugyanolyan indíttatásal mentünk, mint amikor egy "nlc"-s vagy "babaszoba.hu"-s topik gyerkőceivel, szüleivel találkozunk!!! Az örökbefogadós topik legfeljebb annyiban más, hogy olyanok is jönnek, akik még várakoznak. Kérdéseik vannak, tanácstalanok - nekem meg jóleső érzés, ha segíteni tudok nekik És mégegy... másképp tudok "beszélgetni" valakivel a számítógépen keresztül, ha ismerem Ha egy gyerek, akiről szó van, nem csak B. meg Z., hanem magam elé tudom képzelni Joe szuperkölykeit, akik kölcsönös "szerelemben" vannak a lányommal (Ugye, Joe???)
Juj, nagyon hosszú lettem... Bocsi!!!
J.

Sziasztok! Jómagam nem vagyok érintett még babailag (sőt férjileg sem ) Azt kérdezném meg tőledek, hogy tudjátok-e esetleg, hogy külföldi házaspárnak milyen lehetőségei vannak magyar kisgyerek örökbefogadására. Alapítványnál egyáltalán lehet? Mert gondolom az állami rendszerben teljesen esélytelenek. Köszi, ha tudtok valamit.
Mona

Amindenit! Írtam jó sokat, jó fáradtan, aztán egy lehetetlen mozdulattal az egészet a bájtok égi vadászmezejére küldtem.
Nincs erőm újra szülni a mondókámat, talán majd ha kialudtam magam.
Puszi!
Márti

Jéééé! Feltámadt az előző irományom! Mégis van élet a halál után!!!! Halleluja!
Íme az újjászületett, hamvaiból feltámadott hsz.:

Igenigen! Tulajdonképpen én is ilyen "hazatérés napjára" gondoltam, amikor a második születésnap valamiféle megünnepléséről beszéltem. Végül is Zsebibaáék is ilyen szemszögből ünnepelnek, bensőségesebben, másképp. Mégse olyan, mint egy szülinap, de azért ünnep.
Ettől függetlenül nálunk még ilyen sem lesz (lévén 5 nap különbség). És mi a születésnapjától kezdve ismerjük a kislányunkat, sőt már pocakbaba korának utolsó két hetében is "találkoztunk" vele.
Nálunk "csak" szülinap van, mint máshol.
Én a szülinapján megjelent újságokat tettem el. Jó dolog is az.

Ezt a topikot jónak találom annak ellenére, amit a talikról írtam. Ide beugorhat az is, akinek csak egy kérdése lenne. Folyamatosan megírhatjuk, hogy időnként milyen nevelési kérdések merülnek fel. És időről időre fel-felbukkannak a "rákérdezések" történetei.
A talikat csakis a fentebb említett szempontból kérdőjeleztem meg. Természetesen jó, hogy van egy hely, egy fórum, ahol a MÁR ISMERŐSÖK összejöhetnek, eszmét cserélhetnek.

Zsuzsáékhoz hasonlóan nálunk is "elévülőben" az örökbefogadás kérdése, a környezetünket már nem izgatja, nem kérdeznek, mi meg éljük hétköznapjainkat. Az, hogy néha kérdez a gyerek, vagy egyéb módon kerül szóba a dolog, nem nagy ügy. Megbeszéljük, mintha mondjuk azt kérdezte volna, hogy hogyan jön ki a kisbaba a pocakból.
Semmi faxni.

Mona!
Ne haragudj, nem "lépek át" rajtad, olvastalak, de sajnos nem tudok hozzászólni. De biztosan lesz, aki segít!

Márti

T-Márti! Teljes mértékben egyetértek veled!Tényleg örömünnep a hazatérés napja és ezt nem kell túlragozni.Biztos más akik 5-6 vagy akár még idősebb gyemeket fogadnak örökbe,de szerintem bennük sem ezt kéne erősiteni.Nagyon tetszett az a mondatod:"az örökibefogadás a szülők problémája főleg"Ebben megfogalmaztad,hogy kik járnak ilyen örökbefogadós bulikra.
No comment...
Sawatdi

hát..ez meglehetősen degradálósra sikeredett...

(voltál már örökbe-talin valaha?)
no comment?

Davi!
Nem voltam és nem is fogok elmenni.Pontosan azért nem mert elég szomorúnak tartom,hogy az örökbefogadás probléma vagy gond legyen.Ha igy éreztem volna anno akkor bele se kezdtem volna.Kár,hogy igy felfújják!
Sawatdi

Az szerinted factum, hogy aki elmegy egy örökbetalira, annak probléma vagy gond az örökbefogadás?
(megjegyzem nem értem, akkor mit is keresel ebben a topicban?)
A magam részéről pl egyfajta hivatásnak érzem, hogy minél több embernek segitsek ezen a nem könnyü uton elindulni. Az örökbetalik véleményem szerint elsősorban arról szólnak, hogy a potenciális örökbefogadók kedvet, segitséget, és tapasztalatokból leszürt tudást kapjanak azoktól, akik már végigmentek ezen az uton.
Ugyanakkor szvsz lehet homokba dugni a fejet, de a tény, tény marad: az örökbefogadás kérdésköre nem zárul le a "hazatérés napján". És ez még nem jelenti azt, hogy bármelyikünk "problémának" éli meg az örökbefogadást.
Megkérdezhetem, hogy mekkora gyerekeid vannak, akiket örökbefogadtál? És mekkorák voltak, amikor hazavitted őket? És tudják, hogy örökbegyerekek?

Sawatdi!
Örülök, hogy egyetértesz valam, de azt hiszem, kissé félreértettél. Vagyis inkább többet hallottál ki az irományomból, mint amennyit az tartalmazott.
Nem degradálnám le a talikat. Egyrészt, mert nyilván szükség van rájuk, ugyanis sokan elmennek!
Másrészt meg nem biztos, hogy valakinek súlyos gondja van, azért megy oda. Ilyen problémával biztosan máshova fordulna, nem várná meg az évi 1-2 talit.
Én bevallom, még nem voltam semilyen egyesület semilyen taliján. Nem azért, mert nagy bajom lenne vele, hanem azért, mert nincs szükségünk rá a férjemmel. A gyerekemnek meg főleg nincs szüksége rá. Az öf.-sal kapcs. mondanivalómat megvitatom itt a neten. Szerencsére problémánk eddig nem adódott, de ha felmerül valami, biztosan megtalálom a helyet, ahol segítséget kaphatok.

Azt viszont tényleg komolyan gondoltam, hogy az örökbefogadás (különösen újszülött esetében) jobbára a szülő problémája.
Nagyobb örökbegyerek esetén belátom, hogy a gyerek is javában érintett. És itt látom főleg a talik létjogosultságát. Ebben az esetben nem a másságot erősíti (azt ugyanis érzi magától is a gyerek), hanem megmutatja neki, hogy nicsak, vannak mások is ilyenek, mint te, és ez nem egy rendkívüli dolog.
Másrészt tényleg egy jó fórum azoknak is, akik még öf. előtt állnak.
A magunk részéről erőltetettnek érezném a talira járást. A lányunk 5 naposan került hozzánk. Már "tud" az öf. tényéről, illetve most ivódik bele a világ legtermészetesebb módján. Benne tehát nincs spontán kialakult másságérzet. ha kamaszként mégis elkezd filózni, akkor a környezetünkben van bőven örökbefogadott gyerek, láthatja, hogy ez másnál is így megy, ettől ő még az marad, aki.

Biztos elég zűrzavaros voltam, és talán ellentmondásnak tűnik az előző hsz-ekhez képest. De éppen ezért írtam oda az egyik előző végére, hogy én most csak az egyik oldalt ragadtam meg.

De úgy általánosságban továbbra is az a véleményem, hogy az öf. tényét nem szabad túlmisztifikálni. Nem mintha a talira járás annak számítana, csak úgy ált.-ban értem.
Márti

off
Új gépem van és elfelejtettem a jelszót:-)
Remélem jó lesz.
on
Sziasztok
Érdekes hozzászólás az, hogy nem is menne el valaki ilyen talira soha... olyanról beszélni, pláne degradálni, amit nem próbáltunk...
Ugyi aki ismer, tudja rólam, hogy a topicból ismertem meg Daviékat, s végül elmerészkedtem a talira. S hogy a bizonytalannál is gyengébb tervekből 6 hónap múlva jogerős öf határozatunk lett, nekik köszönhetem. Jó volt látni a gyerekcsapatot, jó volt bizonyosságot szerezni arról, hogy tényleg akarom. Jó volt látni, hogy valóban ugyanúgy lehet szeretni ezeket a gyerekeket, mint a sajátot. Tudom, hogy ez nektek nem kérdés, de egy éppen elindulónak nagyon is fontos. Ja, és ha lesz gyerek, akkor is fogunk menni, ha nem tudnánk, nálunk lesz a buli! Azt szeretném, ha a kölök majd tudná, hogy ugyan a suliban meg az utcában ő az egyedüli öf, de a barátai között sokan vannak - tehát nem "más", nem lóg ki a sorból.

Elöször is mindenkitől elnézést aki magára vette!Davi!Becsülöm a hivatástudatodat,segiteni akarásodat ŐSZINTEN!Csak tudod,én ott érzem a bibit,hogy az már rég rossz ha valakinek kedvet kell csinálni az örökbefogadáshoz.
Egyébként igazad van abban is,hogy mit keresek ebben a topicban.Nekem sokmndenről egész más véleményem van és nem tudtam,hogy itt nem szabad!Kérdéseidre azért még válaszolok.3gyermekem van .5éves,4éves,4hónapos.Tudják,amit tudni kell.9hónapos,4hónapos és 2 hónaposak voltak a hazajövetel napján.Mégegyszer bocsi ha nyers voltam.Mindenkinek minden jót! Sawatdi

Sawatdi!
Hát ha nem is kedvcsinálásnak nevezném, de valami motivációra azért szükség van az örökbefogadáshoz!
Senki sem születik öf.-nak - tisztelet a kivételnek. Erre általában valami kellemetlen élethelyzet tereli a szülőket. Pl. nem lehet sajá gyerekük, ami önmagában elég nagy trauma.
Mi évekig kínlódtunk a lombikkal. Rettegtem a gondolattól, hogy nem szülök soha az életben. Bevallom, az öf. nem is fordult meg a fejemben, csak görcsöltem, nagyon-nagyon akartam, hogy terhes legyek.
Aztán valaki mondta, próbáljuk meg az öf-t. De akkor hallani sem akartam róla. Nem maga az öf. miatt, hanem, mert úgy éreztem, még nem tettünk eleget azért, hogy vér szerinti gyerekünk legyen.
A végső lökést az 5. lombik után az adta, hogy személyesen találkoztunk egy házaspárral, akiknek akkor volt 5 hónapos az örökbefogadott kisfiuk.
Láttuk, hogy TELJESEN olyanok, mint egy normális család. Nem mintha mást képzeltünk volna, nem képzeltünk semmit. Semmit nem tudtunk az öf-ról.

Ha ők nem lettek volna, valszeg mi is megjelentünk volna egyszer egy ilyen fórumon...
Ahol szerintem nem rábeszélik a szülőket az öf-ra, hanem megmutatják, milyen is az. Mik a teendők, eljárások stb.
Mi ezeket megkaptuk attól a házaspártól. Szerencsénk volt...
Márti

Sawadti!
Szabad más véleményen lenni, hogyne szabadna..
Kissé azonban bántóra sikeredett pár mondatod, amolyan stigmatizálóra, asszem azért ugrottam rá, bocs.
Spongyát rá, és csak mondd azokat a más vélményeket, hisz azért (is) jó egy ilyen polémia, hogy alakitgassuk saját nézeteinket is!

Arra, hoy kedvet kell-e csinálni az öf-hoz csak annyit reagálnék, hogy sokszor csak a járandó utat kell megmutatni, és épp azt, hogy nem vagyunk "mások", hogy ellentétben a médiák baromságaival, nem minden öf egy kész botrány...
Hogy később, a Hivatal utvesztőiben is tudunk esetleg egymásnak segíteni, az meg hab a tortán

Gratulálok a gyerekeidhez!

Sziasztok!

Én már voltam talin. Van gyerekem is, de nem a tali hatására fogadtam örökbe. Nem hiszem, hogy a talik szándék erősítőek lennének. Inkább csak laza csevegés, a gyerkőcöknek játszás, esetleg tapasztalat csere lehet a célja.
Davi!
A vélemény szabad, akkor is, ha nem értünk vele egyet!

Én sose voltam (még?) talin, de a döntésem sem egyedül született. Évekig jártuk az orvosokat, mint Márti, csak mi még a lombikig sem jutottunk el. A teljes reménytelenségig eljutni kb. 10 év volt. A férjem már régen mondta az öf-t, én nem tudtam? mertem? akartam? elfogadni sokáig. A teljes reménytelenség és egy hihetetlen nőgyógyász-pszichológus kellett hozzá, hoyg az öf. tűnjön a megoldásnak. Akkor még nem volt netem, keveset tudtam az egészről. Ha nincs az az orvos (Dr. Bálint Sándor - megérdemli hogy a nevét is leírjam), akkor sokkal továnn tart a rágódás és a gyötrődés.
Szóval szerintem a segítség elkel akkor is, ha az ember a döntés előtt áll.
MA van két gyönyörűséges fiam.
Zsuzsa

nevess!

"A vélemény szabad, akkor is, ha nem értünk vele egyet!"

..én nem ezt mondtam volna? remélem nem voltam félreérthető!

Gy.Márti! Rég voltam, így jó sokat olvastam vissza, és egy kicsit régebbi témával kezdeném: bekakilás. Gyerekekhez értő közeli barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy a gyerekeknek a kakilás milyen nagy probléma. A pelus szorossága biztonságot ad, viszont, ha pelus, vagy bugyi nélkül kell a dolgot megejteni, akkor a szüléshez, illetve ahhoz hasonló, hogy az ember testéből valami kiszakad. Ezt nagyon nehéz megélni. Mivel a mai pelusok nagyon szuperek, a gyerekek tudatosabb, idősebb korukban szembesülnek a dologgal, vagyis nehezebb a dolog. Mivel készültem a problémára, a gyerekel együtt vártuk az eredményt és előfordult, hogy énekelgettünk az eredményért és az is, hogy a produkció közben egyszercsak leugrott az ülőkéről. Tudos barátom szerint sok esetben a teljesen "szobatiszta" gyereknek van szüksége arra, hogy pelusban az ajtó mögé bújva végezze el ezt a dolgot. A szobatiszta alatt ebben az esetben azt értem, hogy teljesen ura záróizmainak és tisztában van a művelettel is.
A két szülinapra is van történetem. Azokkal értek egyet, hogy esetenként a gyerek "családon kívüliségét" hangsúlyozza a kettőzés. Egyik ismerős családnál, ahol 3 éves volt a gyerek öf-kor, tartották a két szülinapot, addig, míg a gyerek közölte, hogy neki is csak egy van. Mi úgy oldottuk meg, hogy ez a mi csendes, elmélkedős, emlékezős ünnepünk a férjemmel.
Talik: Én azt tapasztalom, hogy a gyerekek a talikon nagyszerűen megvannak és távoli rokonként veszik fel egy régi játék fonalát. Ismerik egymást, és bárkit képesek befogadni maguk közé és soha nem kérdezik, hogy a jövevény öf vagy sem. Mert ugye az is tény, hogy a talikon a gyerekek egy része nem öf. Ők jó kapcsolatban lévő családok gyerekei. Persze tény az is, hogy a családokat valahol összeköti az örökbefogadás. A talikon a felnőttek nem keserednek és nem csak gondjaikat mesélgetik. De jó hallani gyors és problémáktól mentes öf-ról és szerintem hasznos az is, ha tudja minden várakozó, hogy milyen buktatók jöhetnek. Így nem érzi azt, hogy egyik-másik hivatalnok eljárása személyének szóló undokoskodás. A várakozóknak segíthetnek a talik, mert láthatják a gyerekeket. Ez azért fontos, mert a közvélemény és a szakma néha attól hangos, hogy csak értelmileg- testileg sérült gyerek van a rendszerben és csak alkoholista, stb szülő gyerekéről lehet szó. Gyerekeink támaszt jelenthetnek azoknak a pároknak, akik még nem értek meg az örökbefogadásra. Családok, emberek találkozása csak akkor jön létre vagy akkor ismétlődik meg, ha valami közös bennük, erkölcsi elkötelezettségük, életük buktatói, sikerei, érdeklődési körük. Van természetesen olyan család, ahol erre nem tartanak igényt. Sok olyan család van, ahol az öf. után legszivesebben elfelejtenék az egész folyamatot, és azokat az embereket is, akik az öf során a család mellett voltak. Ezzel sincs semmi baj, ők így találják jónak, vagyis így tudják a történteket feldolgozni. De úgy gondolom, hogy ettől még a talisok sem rosszabbak. Ha pár ember jól érzi magát egy délutánon, vagy egy hétvégén, ha úgy megy haza, hogy nem értelmetlenül töltötte a napját, akkor elérték a célt.
Névtelen! Külföldi állampolgár csak az állami rendszeren keresztül fogadhat örökbe, ha a saját hazájának megfelelő előírásoknak eleget tett és ha Mo-on nem találtak egy babának szülőt.

Jóreggelt
Éppen csak hogy megindítotam a lavinát csütörtökön és a máris telefonáltak az oviból, hogy menjek, mert gyönyörűségem nem jól van.
Most már minden rendben, de látom itt is jó sokan újra aktiválták magukat
A talikról meg az a véleményem, hogy nem lehet itéletet mondani olyan dologról ami az egyik embernek jó, a másik szerint pedig kifejezetten káros. Mindenkinek a nyitottsága és nem nyitottsága, érdeklődése, szabadideje, habitusa, igénye dönti el, hogy hová és miért jár. Ami nekem hasznos, lehet, hogy a másiknak árt. Mindenki maga dönti el, hogy mit csinál a szabadidejében, kivel és miért tölti. Egy biztos. Mindegyikünk a legjobbat akarja a gyermekének. A többi pedig magánügy. Attól, hogy én nem szeretem a tökfőzeléket, az még lehet jó és egészséges is. És arra sem haragszom, aki megeszi.
zsombolya@anagyonbölcs

Dondaniel! Köszi a bekakilásokról írtakat, érdekes szempont ez is! Nálunk egyébként a pelenkába kakilás is problémás, mert akkor is visszatartja, és csak sok apró részletben jön ki, aminek egyben (na jó, esetleg kettőben) kéne.
Zsuzsa

Sziasztok!

Egy időre elköszönök, mert költözködünk. Amint tudok jövök. Mindenkinek minden jót, a gyerkőcöknek hatalmas puszi!

sziasztok!
én csatlakoznék Anyanyoshoz, abban, hogy mi pl szintén azért mentük el Daviékhoz az 1. topictalira, hogy megismerjük a topic lakóit legalább 1 kicsit. Kellemes időtöltés volt, jót játszottak a kölkök és mi meg addig "ismeretlen" emberekkel találkoztunk.
A gólyahíres talikra is részben ilyen okok miatt szoktunk elmenni, ha időnk engedi, a másik ok pedig az amit Davi említett, hogy megpróbálunk segíteni a tétováknak a döntésben és esetleg a tényleges eljárásban is van mód távolról segítséget adni. Akár tényleges hivatali dolgokkal kapcsolatban, akár csak lelki támaszként.Magamból kiindulva, nekem se volt triviális, hogy ha nem megy természetes módon a gyerekszülés, akkor van más lehetőség is. Rá kellett ébredjek 1 film kapcsán.
üdv mrs

Sziasztok!
Adatik tudtára minden érdeklődőnek és érdektelennek, hogy ma, azaz 02.17-én 17 óra 30-kor kerül megrendezésre a Fészek Alapítvány beszélgető-sorozatának első összejövetele. A téma: Miért döntöttünk az örökbefogadás mellett? Milyen a "jó" örökbefogadó? Titkos és nyílt örökbefogadás előnye és hátránya.
Helyszín: Uj Udvar Bevásárló Központ 2. em. Tombolda-Club

Találkozókról: Úgye azért nem kell szabadkoznunk, mert úgy gondoljuk, hogy testünknek, lelkünknek, gyerekeinknek nincs ártalmára az, hogy találkozunk olyan emberekkel, akikkel közös bennünk valami? A srácok jót játszanak, a felnőttek egy jót dumálnak és kajálnak együtt. Az örökbefogadás a felnőttek gondja- hangzott el fentebb valahol. Az út természetesen nem egyszerű, mert nem egyszerű eljutni a döntésig és nem egyszerű a meghozott döntés után végigmenni a hivatal útvesztőjében. Nem akarom a döntés jelentőségét kicsinyiteni, de a lezárult örökbefogadás normális esetben boldogságos állapot a gyereknek, az egész családnak és a rokonságnak, barátoknak. Több információnk van arról, hogy a TEGYESZ tanfolyamán riogatják a várakozókat, hogy pl. a gyerek attól lett drogos, mert örökbefogadott, örökölhető a bűnözői hajlam, a kislányoknak egyenes útja van az utcára, mivel a mama is onnan való. Az elrémisztett, bizonytalan várakozóknak szerintem igenis jó olyan gyerekeket látni, akik kikerültek a rendszerből vagy nyiltan fogadták őket örökbe, vidámak, értelmesek és egy cseppet sem azzal foglalkoznak ebben a körben, hogy örökbefogadottak. Csak ismételni tudom magam, ha el tudunk tölteni két órán úgy, hogy közben jól éreztük magunkat, akkor ennél több nem kell.
Természetesen olyan is van, amikor a család nem akar többet az örökbefogadással foglalkozni, szeretné a dolgot nem létezővé tenni. Nem tartom szerencsésnek ezt a megoldást, mivel a gyerekben kialakulhat valami olyan érzés, hogy erről a dologról nem illdomos beszélni, bizonytalanná teszi. Természetesen nem gondolom, hogy én tudom csak a jó megoldást, mindenki úgy csinálja, ahogy neki jónak tűnik. Az viszont meggyőződésem, hogy támogatásra szükség van, hiszen kijelenthetem, hogy az Alapítvány egy éves működése alatt -kb. 30 család ügyét intéztük- egy olyan eset sem volt, amikor zökkenők, visszatartások, értelmetlen kerülők nélkül ment volna a dolog.

Dondaniel!
Ugye nem értettél engem félre?
Mi nem olyan család vagyunk, akik a baba hazahozatala után eldugdosta az örökbefogadási papírokat, és soha többé nem beszéltünk azóta a dologról.
Igaz, talikra nem járunk, mert nem éreztünk eddig késztetést ilyesmire, de azért még nem tabu nálunk ez a téma. Ha az lenne, ide sem írogatnék viszonylag szorgalmasan.

Igaz, hogy én hoztam fel ezt a "minek a tali" témát. Elejtettem azt a mondatot - amit egyébként azóta is vállalok - hogy "az öf. elsősorban a szülők problémája".
Ebből következtetett arra Sawatdi - tévesen -, hogy ezzel megfogalmaztam, hogy kik is járnak talikra.
Ha bárki figyelmesen olvasta az irományomat, akkor abból kiderül, hogy nem mondtam ítéleltet a talik résztvevőiről.
Hangsúlyoztam, hogy csak egy bizonyos szempontból mondtam véleményt. Leírtam azt is, hogy az öf. előtt állóknak igenis hasznos segítség lehet.

Nem szeretném, ha az a kép alakulna ki rólam, hogy megrögzött taliellenes vagyok. Mi nem járunk és megpróbáltam leírni, hogy miért nem. Más ettől még elmehet, és örülök, ha sok embernek segítséget nyújt ez a fórum. De tényleg!
Márti

Hát rég voltam köztetek.S nem azért mert nincsennek gondjaim.A szívbéli csemetém dackorszakban a pocakbéli hasonlóképp s a legkisebb sem a nyugodtság eszményképe.A mi Teklánk már érdeklődik hogyan is van ez a gyerek dolog.Elmondtuk ő a szívünkben termett s azon a napon mikor hazahoztuk CSALÁD lettünk.Addíg két összetartozó ember voltunk.Az a nap a család szülinapja.Kötődnek hozzá hagyományok felmegyünk a Bükkbe és ott töltjük azt a napot.Tekla pedig igazi érzékeny problémás "tehetséges gyermek".Nagyon erősen kötődik ez látszik családrajzán és iszonyúan fél a veszteségektől.Pl a csaldtagokat szorosan egymás mellé rajzolja mert mint mondja ha messzebb vannak elveszítik egymást.Pedig 9 hónapos koráig nem engedte magát megölelni.Van ehhez hasonló tapasztalatotok?A labdát száműzte mert az elgurul.Nem viseli el ha vki labdázik.Remeg és sír mert a labda elgurul.ui minden kerek dolog pl lufi.Nem erőltetem.Egyszer hallottunk egy zenét a plázába.vmi tuc-tuc megborzongott ezt a másik anyukám hasában hallottam már akkor sem szerettem.Ettől a mondatától én borzongtam meg.Ez létezik?vagy csak a fantáziája?Ha vki megosztja velem hasonló élményét megköszönöm.

Szia Kriszta!
Fruzsi volt olyan pici babaként, hogy nem szerette, ha dajkálják. Fel lehetett vanni, de csak úgy, hogy ő függőlegesen volt, kinézett a vállunk fölött. A fekvő helyzetben való dajkálástól frászt kapott. (Anyósom állandóan így akarta cipelni. Jól betekerve egy plédbe és dajkálta, dajkálta kegyetlenül. A gyerek meg üvöltött. Szerencsére ez csak egyszer-kétszer fordult elő, de úgy látszik, mégis nyomot hagyott.)
Most (közel 3 évesen) is emlékszik erre. Egyik nap azt mondta: nem jó kisbabának lenni, mert azokat sokat tentigélik (dajkálják). Megnyugtattam, hogy őt nem "tentigéltük", mert tudtuk, hogy nem szereti.
De most már gyakran bújik, kéri néha a dajkálást is.
Labdával kapcsolatban nincs hasonló tapasztalatunk.
Családrajzokat még nem készít.
A pocakban hallott dolgokról pedig annyit: sosem leghet tudni. Jobb, ha elfogadod, hogy tényleg így volt, és kerülöd a hasonló helyzeteket.
Később úgyis elhalványulnak ezek az emlékek - ha valódiak, ha nem.
Hány éves Tekla?
Márti

Márti!
Nem rátok gondoltam!!! Akkor pontosan azt mondtam volna, hogy Márti miért ezt meg azt. Mindenkinek szive joga talira jönni vagy nem, ettől még nagyon jól kezelheti az öf. tényét a családon belül. A találkozókat és úgy fogom fel, mint jó kirándulást, délutáni játszást a gyerekeknek. Ha pl a játszóházba megyünk és van ismerős, akivel jót tudok dumálni, míg babám belakja a park minden pontját, akkor én azt szeretem. Ha vidéken van a tali, akkor ez kirándulás. Az én gyerekemnek meg egy a lényeg, hogy menjünk! Természetesen a kocsiban hazafelé már az esetek többségében alszik, de élmény neki minden alkalom. És fogalma sincs arról, hogy melyik gyerek milyen, csak azt élvezi, hogy vannak. Szerintem ez a tali lényege.
Magzati emlékek: nincs ellenőrzési lehetőség, de a tudomány mai állása szerint nagyon valószínű, hogy vannak ilyen emlékek. A nagyon furcsa, ha ez ilyen tudatos. Rémisztő lehet, de nagyon érdekes is.

Dondaniel!
Márti

Láccik, hogy övegszem, mer' mindenről eszembe jut valami :-)
Most pl. az, hogy van egy ismerősömnek egy nagylánya, akit 5 évesen fogadott örökbe. Most van náluk kisbaba, vagyis unoka. Kérdem, mikor hozod el a picurt megmutatni? Mondja, hogy nem nagyon tudja, mert a lánya annyira ragaszkodik a picihez, nem hagyja egyedül rövid időre sem, azt mondja, nincs szíve hozzá, sajnálja...
Mondtam neki, hogy jó, gyertek el együtt... aztán elszorult a szívem: ezt a fiatal anyukát elhagyták, megélte az elvesztést, s most a sajátját egy fél órára sem tudja elengedni...
Ugye szép történet?

Sziasztok!

Pár kérdésem lenne örökbefogadás témában. Nekünk van egy saját kisfiunk és szeretnénk még egy saját babát. De gondolkodunk azon is, hogy harmadiknak örökbe fogadjunk majd egy csemetét. Hallottam sok dolgot, olvastam a neten is az örökbefogadásról, a kérelmezési eljárásról. Mindenhol azt írják, hogy vizsgálják a jövedelmi viszonyokat is, és hát nálunk papíron igazolhatóan, igen siralmas a helyzet, ha már arra gondolnak, hogy miből nevel fel az ember 3 gyereket. Szóval párom papíron minbéres, de zsebbe bőségesen megfizetik. Van saját házunk, igaz hitellel, 2 kocsi, szóval látszani látszik az anyagi biztonságunk, csakhát nem igazolható. Ilyenkor mi van? Pedig mindketten szeretnénk egy gyerek életét boldoggá tenni, esélyt adni neki az életben. Tudtok valami tanácsot adni? Van vkinek hasonló probléma megoldásáról tapasztalata?

Légyszi, segítsetek, ha tudtok.

Köszi : Betti

Szia, Betti!

Én egyedülállóként, közalkalmazotti bérből nevelem a kislányom. Egyáltalán nem volt magasnak nevezhető az az összeg, amit bizonyítani tudtam a TEGYESZ felé. Állítólag, amikor környezettanulmányt végeznek, akkor erre (is) kiterjedően vizsgálódnak. "Ha látszik a jómód, nem foglalkoznak vele" - mondták nekem az alkalmasság megállapítása előtt... és ez így is történt
J.

Sziasztok Kedves Örökbefogadó Anyukák!

Látom, a topic már jó ideje aktívan működik, így nem kizárt, hogy az enyéimhez hasonló kérdések korábban már elhangzottak itt.
Ígérem, lassanként végigolvasom az összes üzenetet, de Ti tudjátok a legjobban: terjedelmes olvasnivalóról van szó...
Addig is szeretném, ha tudnátok: hálás vagyok, amiért ilyen őszintén leírjátok a tapasztalataitokat. És abban is biztos vagyok, hogy ezt most sokak nevében írhatom!

Az engem foglalkoztató kérdések a következők:

- Általában milyen hosszú ideig kell várni egy kicsi újszülöttre az örökbefogadás engedélyezése után?

- Ez az idő lerövidülhet, ha az örökbefogadók nem ragaszkodnak újszülött korú gyermekhez? (Úgy 1.5 - 2 éves korig...)

- Szabad olyat kérni, hogy kislánykát kapjon, aki arra vágyik?

- Lehetőség van arra, hogy az örökbefogadni kívánó szülők egyszerre több helyen is jelezzék a szándékukat? (Gondolok itt más-más önállóan működő szervezetre, a GYIVI-re, esetleg kórházakra, csecsemőotthonokra...)

- Milyen anyagi vonzata van, ha civil szervezet segítségét kéri az ember?

Ha magától éthetődő dolgokra kérdeznék is, én valóban kíváncsi vagyok ezekre a dolgokra, hisz számomra teljesen ismeretlen még ez a terület.
A kezeléseket ugyan még nem adtam fel, de a betegségem (korai klimax -> 26 évesen!) sajnos kilátástalanná teszi eljövendő anyaságomat.

Segítségeteket előre is hálásan köszönöm!

- Nadir -

Sziasztok! Megint én vagyok!

Bár mostanában sajnos ritkán látogatjátok a topicot, én azért nem adom fel...
Folyamatosan böngészem az eddigi üzeneteket, és nagyon sokat tanulok belőlük!
Böngészés közben azonban olyas valamit olvastam, ami kicsit megijeszt...

Az októberben váltott leveleitek között szóba került valami fontos:
arról írt valaki, hogy az örökbefogadni kívánó szülők egyike sem lehet 45 évesnél idősebb.

Reménykedem, hogy valamit félreértettem, ugyanis akkor mi nem felelünk meg ennek a kitételnek:
- én ugyan még csak 27 éves vagyok, de a férjem már betöltötte az 51-et. (Egyébként csodálatos és fiatalos férfi; a korkülönbség köztünk egyáltalán nem probléma! Részei vagyunk egymásnak: én nem vagyok fiatalabb és Ő nem idősebb többé!
Csak hát ez nem lehet érv egy jogszabállyal szemben...)

Adjatok tanácsot: Tényleg létezik efféle korhatár?
Mi a véleményetek? Ne is gondolkozzam komolyan a dolgon?

Üdvözlettel: - Nadir -

Valamit elfelejtettem megkérdezni:
(Bár nem tartozik szorosan a témához, de köztetek sokan gyakorlott internetezők...)

Nincs valakinek információja arról, az internet mely lapjain tudnék utánajárni a betegségem ("Korai klimax" vagy "korai petefészek-kimerülés") mibenlétének?

Puszi mindenkinek, aki még követi a topicot!

- Nadir -

Nadir!
Legfontosabb kérdésedre a válasz:
Az életkornál a fiatalabb számít! (én így tudom, azért utánakérdezek) Tehát bőven belefértek.
Úgy szól a törvény, hogy az örökbefogadó és a gyermek közti korkülönbség nem lehet több 45 évnél. Tehát idősebbek is lehetnek örökbefogadók, csak nem újszülöttet, hanem a nekik megfelelő korú gyermeket kaphatnak.
(Szinte 100%, hogy a házaspár fiatalabb tagjának életkorát veszik alapul, de tényleg megkérdem)

Igen, több szervezetnél is jelentkezhettek egyidejűleg. Sikeres örökbefogadás után természetesen illik szólni a többi helyen, hogy vegyenek le a listáról.

Mennyit kell várni? Változó, nálunk (Gólyahír Egyesület) 2 év körül. Általában minél kevesebb a megkötés (fiú-lány, esetleg koraszülött stb.), annál nagyobb az esély, hogy esetleg hamarabb, de ez bizonytalan.
Természetesen lehet olyan kikötés, hogy kislány legyen.

Sajnos a betegségedhez nem tudok érdemben hozzászólni...

Pusz
Edó

Szia Edó!

Köszi, hogy válaszoltál nekem! Főként, mert egészen megnyugodtam a soraidat olvasva!
Nem öröm ugyan, ha esetleg hiába ez a rengeteg kezelés, de kilátások legalább vannak...

Valaki írta itt korábban:
- az örökbefogadásban az a szép, hogy a végén biztosan gyermek költözik a családba. (Ugyan ez a meddőségi kezelésekről, lombik programokról sajnos nem mondható el!)

Na: majd elválik, mit hoz a jövendő...
Még egyszer: Köszönöm!

Puszi!
- Nadir -

Szia!
Én voltam az (legalábbis az egyik, ha többször is írtak ilyet), aki azt írta, hogy, ha elhatározod, hogy örökbe fogadsz, akkor biztosan lesz babád, csak nem tudni, pontosan mikor.
Én is sok kezelést csináltam végig (bár más a bajom, mint neked), de azokban a bizonytalanság volt a legrosszabb.
Nem bántam volna azt sem, ha 3 évet kellett volna várni, mert már az is biztosabbnak, közelebbinek tűnk, mint a saját terhesség.

És én firtattam a korhatárt is, mert én is csak hírfoszlányokat hallottam, de konkrétumokat nem tudtam.

További sok erőt a kezelésekhez! Ha elkezditek az örökbefogadási procedúrát, még a kezeléseket is könnyebb lesz elviselni! Anyira megnyugodtam azon a napon, amikor először jelentkeztönk a GYIVI-nél! Tisztára olyan érzés volt lelkileg, mintha terhes lettem volna.

Márti

Kedves Márti!

Ezek szerint Te a kezelésekkel párhuzamosan indítottad el az örökbefogadást?

Magam se tudom, mi az okosabb:
Ha az első lombik sikertelen, akkor fél év várakozás, aztán meg ki tudja még mennyi... És ugye lombikhoz petesejtet is kéne produkálni, ami nálam sajnos lutri!
Aztán az örökbefogadás újabb várakozás - végeláthatatlannak tűnik...

Talán tényleg okosabb párhuzamosan mindkét módon "küzdeni"?

- Nadir -