Kiemelt témák

Pindi,
köszi a könyvcímet! Olyan érdekesnek tűnik a beszámolóitok alapján, nagyon kíváncsi lettem rá! A férjemet kértem tegnap este, hogy próbálja meg beszerezni, s nagyon hatékony volt, állítólag a héten hozza a posta Alig bírom kivárni!
Addig is még egy kérdés elöljáróban: a kétnyelvűségről mit ír?

Egyébként mi (is) furulyázunk a Szófiának kb. két hónapos kora óta; imádja! S ha történetesen mindketten itthon vagyunk, akkor pedig ének+ furulya vagy ének + gitár (férjem a zenei őstehetség).

Szerintetek a zenetanulást mennyire kell/lehet "erőszakolni"? Piciknél nyilván még nem kérdés, mert ők természetesen szeretik. A következő miatt kérdezem: férjem zongorista vérvonal, édesapja nagyon sokra vitte, mert bár nem mindig volt kedve hozzá, de a szülei minden nap odakényszerítették a zongora mellé. Férjem is nagyon tehetséges, de ő tizenpárévesen megmakacsolta magát, az édesanyja pedig egy idő után ráhagyta. Most aztán már bánja a párom nagyon, de nincs mit tenni. S ennek apropóján hangoztatja mindig, hogy ő erőszakos lesz majd a Szófiával zenetneulás terén, mert a gyerek érdeke azt kívánja. Ezzel az a baj, hogy nem tudnánk ugyanazt képviselni, mert én alapvetően nem szeretem az erőszakot...
Nálunk pont fordítottja volt ennek: én szerettem volna zenét tanulni, de a szüleim nem engedték, mondván, hogy a tanulás rovására megy Így csak furulyázgatok... (fentiek alapján nekünk talán az lesz majd a feladatunk, hogy megtaláljuk az arany középutat???).

Viki

Viki!

Tudom, hogy én mindig a gyerek "teljes" szabadsága mellett szólok (ha néha megszólalok), de nekem ez egy fájó pont az életemben, mert én nem lehettem szabad...
Szóval szerintem megfontolandó a kényszer alkalmazása, mert lehet, hogy egy tehetséges festőművészt vagy egy tehetséges kutatóorvost fogtok most a zene felé irányítani és így megtörténhet, hogy felnőve állandóan önmagát fogja keresni, mert a zenében nem találja meg azt. Szóval csak megfontoltan.

Réka

Gyezsu,
a pentatont a gyerek lelki fejlődése miatt tanítják az első 3 osztályban. De a mi sulinkban pl. tanárja válogatja: Alexék azzal kezdtek, Olivérék pásztorfurulyával. Abigéléknek is biztos pásztor lesz. Szopránfurulyát nem adnak 3. osztály közepe előtt a kezükbe. (Hidegkúton mindenki a choroy-furulyával kezd.)

Hú, engem meg a fiaim nyúznak, főleg Olivér, hogy vegyünk pianínót. (Persze ők már nagyok, az ő korukban már nemcsak nem árt, hanem javasolt is a választott hangszer.) Meg az előképző-tanárnő is azonnal be tudná venni Olivért magához zongorára a zeneiskolában, ha lenne hangszerünk. De most a 250e is sok, amiért már jó használtat lehet kapni.

Zenei kényszerítés:
sztem teljesen más az a fajta kényszerítés, amikor ő választ egy hangszert, elvileg szívesen is játszik rajta, csak útál gyakorolni. (Alex fiam.) Jövőre választhat egy másik hangszert a fuvola helyett (két évig fuvolázott,- ő választotta), de akkor ahhoz fogunk rgaszkodni, hogy azt gyakorolja. Az is olyan, mint a házi feladat elkészítése. Bizonyos életkor után igenis legyen természetes, hoyg elvégzi a feladatát. Ha nem természetes, akkor valahogy rá kell venni. Ha teljesen szabadjára engedem, ha semmi olyat nem kényszerítek rá, amihez nincs kedve, akkor azzal borzalmasan rosszat teszek vele: nem lesz kitartása, belső ereje, akarata (a a walfdorfos akaratra gondolok), tartása.
Nem hiába szólnak mostanában a w.-tanárok egyre inkább amellett, hogy NE adjunk meg minden kényelmet a gyereknek, mert azzal elvesszük tőle a lehetőséget, hogy tapasztalja a nehézségeket, az életet.
Természetesen pl. profi zenészt, élsportolót nevelni egy gyerekből az akarata ellenére más tészta, de pl. én sem engedem, hogy 8. o. előtt abbahagyja a zenélést. Nem az ilyen minőségű és mennyiségű kényszertől nem fogja azt csinálni, amire hivatott. Viszont ha nem "kell" neki semmit csinálnia, akkor meglehet, hogy azt sem fogja majd, amihez óriási tehetsége van, mert "nehéz" és nem tanulta meg legyőzni önmagát.

Szilvi

Abban igazad van, amit írtál a kötelességgel kapcsolatban. Én azért szóltam ebben az esetben a kényszer ellen, mert (lehet, hogy csak én magyarázom bele) úgy vettem ki Viki szavaiból, hogy a párja azért akarja zenetanulásra bírni a lányát, mert a saját "hibáját" szeretné a gyermekében kijavítnai és ez szerintem nagyon nem helyes.

A nehézségek megtanulásában pedig szerintem nagyon sok minden közrejátszik. Én már most kezdem Elmót kitartásra nevelni. Pontosabban hagyni, hogy kitartó legyen, mert szerintem ez veleszületett képessége az embernek, csak a kudarcokra adott reakcióink veszik el a kedvüket az újrapróbálkozástól. Szóval, ha valami nem sikerül csöpp fiamnak (pl egy tárgy elérése) és ezért esetleg kétségbeesik, soha nem adom meg neki azt, amit el szeretett volna érni (jelen esetben nem adom oda neki a tárgyat), hanem fölveszem és megvígasztalom.

A másik dolog a kitartás kérdésében, hogy hagyjuk-e hibát elkövetni vagy pedig már a hiba előtt figyelmeztetjük, esetleg elhárítjuk az akadályokat. (Most nem arról van szó, hogy hagyjuk kiugrani az ablakon.) Elmó nagyon sokszor beverte már a fejét úgy, hogy láttam előre, hogy be fogja verni, de nem "szóltam bele". Most már sokkal figyelmesebb. Pedig még nagyon kicsi.

Tudom, hogy egy nagyobb gyereknél más jellegű hibák és akadályok lépnek fel, de szerintem azokhoz is jó hasonlóan viszonyulni.

Réka

Orsi,

csak még egy gondolat erejéig vissza a bkv-ra, azt írod, hogy utána lelassult, mint amkikor tv-zik. Biztosan sok neki az információ, hisz egy kisgyerek szemével nézve olyan gyorsan történik minden, de engem talán az nyugtatna (?) egy picit hasonló helyzetben, hogy bkv-zás közben a világot, az élet egy részét látja, míg ha tv-zik, akkor egy olyan éllettelen készüléket bámul, ami tele van vízióval...
Hát ennyi.

Viki

GyeZsu!

Pianínó:
hát, ezen még sosem gondolkoztam, amit írsz, hogy a zongora nem természetes. Nekem mindig az volt, imádtam, és sajnos túl későn jöttem rá, hogy ezt kellene csinálnom (bár inkább örülni kéne, mert nem voltam annyira tehetséges). Nekem a zongora a csúcs (illetve az orgona), és sosem értettem, hogy a többi hangszerben, amelyek ált. egyszólamúak, mi a jó. Gyerekfejjel így éreztem.
Én azt mondanám, hogy legyen pianínótok.
Nálunk Balázs pl. szeret rajta "játszani". Érdekes, hogy ismer egy dallamot és ha hasonló hangokat üt le, szól, hogy ez az x dal, zene.
Én mondjuk 7 évesen láttam először közelről egy vendégségben pianínót, és azonnal rákaptam, aztán el is kezdtem zongorázni. Nagyon hiányzik és nagyon szeret(t)em.

Pindi, Szilvi!
Szerintetek mért kell 7 éves korig várni?

Orsi

Sziasztok!

Ma megszületett a döntés: pianínó még nem jön, Kata kap egy felhangolt xilofont (a mostani hamis...) Még szolfézstanár kórustársam is azt mondta, hogy ebben a korban a zongora arra jó játék, hogy a véletlen nyomkodásokból felismer a gyerek egy dallamrészletet, aztán ezzel játszik. Ezt meg tudja a xilofon és más kisebb, "természetesebb", gyerekkézhez állóbb hangszer is. Én meg időközben dolgozom magamon a pianínó elfogadásán, illetve a zongorával szembeni ellenérzéseim leküzdésén, hogy amikor majd visszakapjuk, jól használjuk.

Jó volt ez a mai beszélgetés

GyeZsu

Gyezsu,
én van helye addig a pianínónak?

Indianyó,
a saját pici fiam után rögtön Dominóra gondoltam, mert írtála karácsonyi ajándékról. Szerintem ez nagyon jópofa, bár sok munka a rövidpálca...
Más jó ötletet is lehet lopni ezen az oldalon.

http://www.tinydodo.com/shop-category-b ... tml?page=5
A jobb alsó sarokban lévő repülőt néztem ki.

Szia Szilvi, igen, akartam már írni, hogy a miénket unokatestvérem kapja meg, de szerintem érdemes megkérdezni az ismerősöket, mert lehet, hogy máshol is van olyan pianínó, amit nem használnak. Mi is akkor ajánlottuk fel a miénket, amikor beszélt róla a srác, hogy elkezd zongorázni tanulni, de nincs most pénze pianínót venni.

GyeZsu

Sziasztok! Én bizony teljesen elfelejtettem, hogy ez a topik létezik, pedig mennyire hiányzik a W. szellemi közege! Bemutatkozom: 1 éves kisfiú anyukája, W-osztálytanító-angol nyelvtanár-kézimunkatanár vagyok eredetileg, most itthon vagyok boldog a Csibészkémmel. És egyre erősebb bennem a gondolat, hgoy oviba már a saját (leendő) Waldorf csoportomba járjon

Most próbálok visszaolvasni, így egyes dolgokra később fogok reagálni, de a zongora kérdése megfogott: a W-pedagógia a zongorát nem tekinti hangszernek. Ezt most igen nehéz konkrét magyarázattal ellátni, de Gyezsu érzései bennem - és a tanultak alapján a zenével foglalkozó W-tanárokban is él.
Egyébként egy AIO-n (W-tanárok éves továbbképzése) a temperamentumok és hangszerek kapcsolatáról tanultunk, nagyon tanulságos és hasznos volt, saját magamról is igen sokat megtudtam.

Jól értettem, hogy talit szerveztek? Msot még nem tartok a visszaolvasásban ott, hol és mikor pontosan? Szívesen jönnénk mi is. 28-án pedig a Fő téren midnenképpen találkozunk. Már nagoyn várom, többször is voltam ott és nagy élmény volt mindahányszor.

Gyezsu,
oké, köszi az infót. Akkor majd elhintem itt-ott...

Indi,
erőőőőőőőssssssssen szangvinikus 11 éves fiúgyermeknek (Alex) mit javasolnál? (Utána elmondom, a tanítója mit javasolt.) Nem tesztelni akarlak, hanem másik véleményre is kíváncsi vagyok.
A kolerikus trombitálni fog.

(A talit azok szervezik, akik ősztől, vagy azután egy évvel jönnének az óbudai oviba, de jelenleg csak egy csoport működik, és ők szervezik a másikat.)

Még egy kérdés, ha a zongora nem hangszer, akkor a sulikban euritmián miért a zongora adja a zenét? Az oviban nincs zene, azt tudom, a suliban viszont, ha van, akkor z. És nem csak nálunk.

Na, akkor 28.-án majd figyeljük egymást. Remélem megismerlek. Vagy majd te rámköszönsz...

Szilvi Ovis csoportot szerveztek? de jó! Épp most írtam, hgoy én is óvónéni szeretnék lenni. Persze csak két év múlva, amikor Dominó már ovis korú lesz. De jövőre még nem. No, majd megtalál a nekünk való ovi A keresőket pedig megtalálja majd az óvónénijük

Zongora: borzasztó nehéz kérdés és ellentmondásos is, de antropozófus zenetanárok nem ajánlják a zongorát, valószínűleg a "kész zene" illetve az önmagában teljes zenekar-szerűsége miatt. Euritmián pedig valószínűleg pont ezért használják, vagyis mert egy egész zenekart helyettesít. Egyébként én tanultam úgy, hogy cselló és fuvola volt zongora helyett - persze ez nagy szerencse!

A legszangvinikusabb hangszer a fuvola: könnyen és könnyedén kicsalható belőle a dallam, súlyra is könnyű, formája alapján is. No meg a légzés fontos egy szangvinikus gyereknek.

De minden hangszercsoportban van szangvinikusoknak való. Próbálom felidézni a tanultakat. A vonósoknál a hegedű, ha jól emlékszem (bár a vonós hangszerek a legnehezebbek egy szangvinikusnak), az ütősöknél talán a triangulum és efféle könnyed fémek, a húrosoknál pedig a gitár rémlik

Én kolerikus-melankolikus vagyok, iskolás koromban inkább melankolikus voltam (cselló) Előtte-utána pedig inkább kolerikus (brácsa) Viszont egyedül a hegedű volt elérhető akkortájt, meg is szenvedtem vele, 4 évbe telt, mire érzéssel és szeretettel használtam. Mára már sok flegmatikus is van bennem (nagybőgő).

Trombita kolerikus hangszer, igen. Hű, most egész belekesültem, olyan jó volt az a továbbképzés!

Szilvi, Indi, én szívesen összeismertetlek titeket 28-án
Hú, veszem is elő újból a Streit könyvet, hogy felidézzem a temperamentumokat

Biztosan elegetek van a bizonytalankodásomból, de akinek van kedve, megírná, miért egyértelmű neki a Waldorf ovi akkor is, ha adhatná a gyerekét olyan önkormányzatiba, ahol vegyes csoport van, tudatos vállalás, hogy nem "tanítják túl" a gyerekeket, az óvónő szereti a gyerekeket és "jelen van" (pl. észleli a gyerekek közti konfliktust és beavatkozik, ha szükséges)?

GyeZsu

Sziasztok,

bocs, hogy nem mentünk csütörtökön, komoly okunk volt, pont egy Gyezsu által fent leirt tipusu ovi nyilt napján voltunk, amikor anyu az oviudvaron rosszul lett. Kiderült, hogy csak egy igen erős migrén, de nem tudott menni, hányt, úgyhogy sehova tovább nem mehettem aznap. Ráadásul az összes ovi egy napra szervezte a nyilt napot...Persze mi is nézegetjük ezeket, mert a W-csoport nem tudni, mennyire biztos, épp azt szeretném kérdezni, jutottatok-e valamire esetleg csütörtökön. Nekünk azért sürgetőbb. mert 4 éves lesz novemberben a kisfiam, és nagyon menne már gyerektársaságba.

Szilvi, a nemeznyulat 5 perc alatt darabokra szagatta a kisebbik fiam, a nemezróka se róka már: lehet, hogy nem ekkoráknak való anyag, vagy csak rosszul készitettem el?

Gyezsu,
összeismertetési felajánlást nagyon köszi!
Nehezet kérdeztél. Nagyon. Lehet, hogy nem jobb a w. minden áron. Mondom ezt én, aki tapasztaltam mindkét ovit. Egy nagyon jó kis államit, meg a w-t. Van, akinek jobb egy jó állami ovi, mint egy rosszul működő w. De nem tudom, hol húznám meg a határt, hol mondanám azt, hogy elviszem a gyerekemet onnan, aki már benne van. Viszont amikor Timó megy/menne majd, erősen szét fogok nézni. Nem, ez nem egészen helytálló. Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy államiba adjam, viszont ha nem leszek elégedett az akkori w-óvodai helyzettel, egyszerűen nem viszem oviba. Egy barátnőm csinálta ezt, igaz, az első gyerekkel, miközben otthon volt a két kisebbel, és volt a társasháznak kertje, de az ő fia csak az utolsó két évet járta. (Februárban lett 7 éves, azaz 5 1/2 évesen kezdte az ovit).

Nekem miért fontos mégis? Nehéz erről úgy beszélni, hogy ne hangozzon beképzeltnek, magas lóról-nak. Az, hogy milyen tárgyak veszik körül, hogyan ünneplik az ünnepeket (pl. az adventi kert az óvodás "karácsony" helyett: össze nem lehet hasonlítani őket), milyen szimbólumokat látnak maguk körül pici kortól, az a spirituális lényükre hat nagyon erősen. És bármennyire is zavarnak a w.-ovi jelenlegi hátrányai (pl. sztem nem elégséges fegyelmezés), bármennyire is látok Abigélen negatív hatásokat (pl. az elmúlt hónapokban elkezdett köpködni... mert bent ezt látja. Itthon azért már leszokóban van...), szóval bármennyire is messze van a tökéletestől, nekem fontosabb, hogy legyen spirituális háttér. De akinek nem ennyire fontos, az- jogosan,- sokkal kritikusabb a negatívumokkal szemben.

Ha komolyan érdekel: az az osztálytanító, aki szeptemberben indít osztályt, nagyon belemerült az óvodákba az idén. Járt "jól működő" állami ovikban, rosszul/jobban működő w.-ban. Ha gondolod, bemutatlak majd neki szombaton.


Indi,
Alexnek a tanár a klarinétot javasolta két éve. Ő ragaszkodott a fuvolához. De nem szereti. Ill. nem tudom eldönteni, hogy fuvolázni nem szeret-e, vagy gyakorolni. Mert akkor semmit nem fog szeretni... Amúgy nem képes egyenesen tartani a fuvolát, folyton lóg neki... Most klarinétra akar váltani, mégis. Ám legyen. Mivel már járhatunk állami zeneiskolába kevés pénzért, ahol hangszert is adnak, így azt se kell venni, hát nem tiltakozom. A fuvoláját meg el fogjuk tudni adni. Jó állapotban lévő (alig használt ) Evette Crampon.
Aha, akkor eur. alatt azért van zongora, mert könnyebb találni egy zongoristát, mint egy "kamarazenekart".
(Én viszont, ha lesz egyszer pianínónk, szeretnék zongorázni tanulni. Nekem teljesen kimaradt a hangszer a neveltetésemből, ahogy a sport is.)
Irjál még sokat!!!!!!!!! Az óvónőképzést levelezőn akarod csinálni? Ha van w.-tanári diplomád, akkor rövidebb idő alatt lehet? De izgi!

(Amúgy csajok, kössétek fel, mert a csillaghegyiek is óvónőt keresnek, tegnap láttam az iwiw-en.)


Picinke,
nem tudom, milyenek volt a nyuszi meg a róka. Elég kemények lettek? Tűvel vagy szappannal nemezelted? Pl. egy nemezlabda akkor "jó", ha visszapattan... Ha eljössz a Szt. György-napra, ott szokott lenni egy nemezelő (Gera Klára), nála nézd meg, hogy milyen minőségűek a dolgok. Abigélnek volt tőle egy kb. 20 centis manója, aminek a sapkáját rágta, és még mindig ugyanoylan, mint volt, csak a rávarrt csengettyű veszett el... Ha tűvel nemezelsz, utána érdemes egy kis mosózsákba betenni és kimosni 40 fokon, jól összemegy, de ezáltal tömörödik is rendesen.

Szilvi A klarinét a fúvósok között a flegmatikus, ha jól emlékszem. Lehet, hogy Alex egyszerűen csak fáradt és egy kicsit "lazázni" akar? Lustaság a gyakorlásra ismerős, én is az voltam brrr. Aztán beleszerettem és utána már ment magától.

Óvónőképzőt nem tervezem elvégezni, ugyanazt ugyanazoktól a tanároktól kétszer azért mégse (a tanárképzős tanárok se mind tökéletesek ). Mivel a világon mindenhol lehetnék óvónéni ezzel a meglévő végzettséggel és élet- valamint tanári tapasztalatokkal, azt gondolom, itthon is örülni fog nekem egy ovi. Ha mégsem, akkor majd nemhivatalos waldorfista ovit szervezünk

Zongorát így felnőtt fejjel és felnőtteknek én is izgalmasnak tartom, főként a két kéz és a lábak munkájának összehangolása miatt.

De jó, hogy Streit könyveket ilyen szép számmal lehet kapni már!
Mennyire hiányzott nekünk a főiskolai időkben.

Óvodai fegyelmezésről írjál még! Nagyon izgalmas kérdés a beleszólni vagy fejlődni hagyni.

Sziasztok!

Jó régen nem írtam ide, de most el szeretném újságolni nektek a jó hírt, hogy kisfiamat felvették waldorf iskolába! Nagyon-nagyon örülök, mert annyira nagyon szerettem volna, hogy sikerüljön, és nem is igazán volt B verziónk arra az esetre, ha mégsem vennék fel.
Pedig úgy éreztem, túl sok esélyünk nem volt, mert a jelentkezők nagyon nagy hányada már odajáró gyerek kistestvére volt, vagy waldorf-oviból érkezett.. Mi pedig teljesen külsősként próbálkoztunk.
De lényeg, hogy sikerült... úgyhogy mostantól gyakrabban jelentkezem majd... ha nem bánjátok:)

Szilvi,
azt hiszem a Te legnagyobb gyerkőcödről, Alexről olvastam a blogodban (mert olvasom ám és nagyon tetszik:) , hogy pici korában túl sokat tanítgattátok és ettől erősen "fej-gyerek" lett... (bocs, ha hülyén fogalmazok). Azt szeretném kérdezni, hogy mennyire nehezen illeszkedett be emiatt egy waldorf osztályba..
Az én Dani fiam is állandóan kérdez, és mindig olyan dolgokkal akar foglalkozni, amihez szerintem még kicsi. De a család többi tagja lelkesen "tanítgatja", azaz mindig mindent megmagyaráznak neki, és én sokszor azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem az ő nyelvén... azaz szerintem több lesz a gyerekben a kérdés meg a bizonytalanság a válasz előtt, mint után... Ilyenkor utána, mikor a gyerek már nem hallja, meg szoktam kérdezni az illetőt (pl a férjemet), hogy szerinted ebből mit értett meg a gyerek?
Az a baj, hogy mivel Dani nagyon értelmes, érdeklődő, jóeszű gyerek, a családban hajlamosak elkönyvelni valamiféle mini-zseninek... pedig nem az. Egyszerűen csak értelmes, nyitott hétéves.
Hogyan lehet a családtagokat leszoktatni a "zseniképzésről"? Az iskolában nem lesz gondja abból, hogy már olvas, számol (kb harmadikas szinten..)? Mondjuk úgy gondolom, unatkozni nem fog, hiszen annyi érdekesség, újdonság vár rá így is...és külön örülök annak, hogy a waldorfban olyan területekre is nagy hangsúlyt fektetnek, ami az én kisfiamnak nem annyira erőssége.. (pl festés-rajzolás-zene).

Bocs, ha hosszú voltam.

Kati

Sziasztok!

Kati, de örülök! Gondoltam ám rátok

Picinke, született egy levelezőlista, ha megírod az e-mail címedet, továbbítom a nyitó levelet, ami összefoglalja, mire jutottunk + szerepel benne, hogy iratkozhatsz fel a listára.

Csillaghegyiekkel beszéltem, náluk még mindig az épület a szűkebb keresztmetszet, óvónő még nem mondott végleges igent, de úgy tűnik, ez rendben lesz. Bár lehet, hogy még egyet keresnek... Mindenesetre szeretnének ők is egy ismerkedő-tájékoztató beszélgetést tartani, ha lesz már időpontja, gondolom, nem bánják, ha itt megosztom veletek - bár úgy látom, csak én vagyok érintett

Tegnap este másfél órát beszélgettem egy Waldorfos anyukával. Ő még azt a szempontot is hozzátette a választáshoz, hogy ha Waldorf iskolába szeretnénk vinni, akkor érdemesebb már oviba is Waldorfba járatni. Bár vannak ellenpéldák

Ez a fegyelmezés kérdés engem is nagyon érdekel! Én azért olyan óvónénit gondolok Katának, aki helyre tudja tenni, ha szükséges - mert akármennyire is emberként kell tisztelni a gyereket, mégiscsak ő a gyerek, és az óvónő a felnőtt... Egyébként csütörtökön kérdeztem, mennyire avatkoznak be a gyerekek konfliktusaiba, az volt a válasz, hogy helyzettől függ, szeretik, hogyha ők oldják meg, szóval ha egykorúaknak van konfliktusa, egy ideig hagyják, ha nagynak kicsivel, akkor mennek. De valószínűleg ez (is) óvónőfüggő, nem, Szilvi? Én is úgy kérdeztem, hogy van-e egy Waldorfos "irányelv" ezzel kapcsolatban, de ha jól értettem, ilyen direktben nincs.

Szilvi, igen, kérek én is bemutatást Az a baj, hogy annál az óvónőpárosnál, akiknél számomra teljesen egyértelmű volt, hogy nekik odaadnám a gyerekemet, oda most nem lehet bekerülni. (Az ovi egyértelműen jó, szerintem.) Akinél meg nincs ez az "első látásra", ott rengeteg időt kellene eltölteni velük ahhoz, hogy megbizonyosodjak. És még akkor is csak a szabad játékot láttam, mert arra lehet bemenni. Pedig ahogy csütörtökön kiderült, a nagyokkal való foglalkozás a lényegi különbség. Egyébként a nyílt napon azt láttam, hogy elkezd pl. énekelni az óvónéni a zenesarokban, és akik köréje gyűlnek, azoknak tart foglalkozást, de ez gondolom nem az "iskolaelőkészítő". Ezt a foglalkozás-tanítás dolgot sem tudom igazán. Azt a végletet egyértelműen nem szeretném, amit az egyik óvónő csinált a nyílt napon (ez az óvónő egyébként is az első látásra "nem" kategóriába tartozott nálam ), hogy leültette hátra körbe a szülőket, gyerekek elöl a paravánnál, és a legjobban mesélő gyerek kiválasztásával elbábozták a mesét - én már ott kijöttem, amikor a mesélésre jelentkező gyerekek között morfondírozott az óvónő félhangosan, hogy "ki tudja jól a mesét, ki tudja jól a mesét"... de ez nem is biztos, hogy a tanításról szól, ez egy óvónői hozzáállás, amiből én nem kérek. Szóval azzal együtt, hogy nem szeretném, ha "tanítani" akarnák az óvodás gyerekemet, az ovis mikrocsoportos foglalkozásokat, pl. zene, nem értem, miért kellene elutasítanom. Na befejezem, nem bonyolódok bele még jobban, hátha érzitek

GyeZsu

GyeZsu,

Köszi



Ami az ovikat illeti, én részemről egyáltalán nem ragaszkodom a waldorfhoz. Mindhárom gyerekem "mezei" önkormányzati oviba jár, és jól érzik ott magukat, én is mindennel meg vagyok elégedve. A berendezés egyszerű, természetes agyagokat használnak, szinte nincsenek műanyag játékok, viszont sok jó minőségű, fából készült dolog van, a gyerekek sokat játszanak, kézműveskednek, beszélgetnek, nyomát sem láttam iskolás tanításnak, iskolára felkészítésnek. Az ünnepek sem olyanok, mint régen az állami ovikban... itt a mi ovinkban sincs például karácsony, mert az családi ünnep.
Gondolkodtam rajta, hogy a két kisebbet átvigyem-e waldorf oviba, de úgy érzem, nem kell, jó helyen vannak. Majd iskolába mennek waldorfba Dani után szépen sorban:)

Anyakati Melyik suliba fog a gyerkőc járni?

GyeZsu Pentaton kérdés elég összetett, ha megnézzük a magyar gyerekdalokat, kiderül, hogy nagy részük pentaton, tehát ez valami ősi dolog - olasz gyerekdalok nagy része is az egyébként. A pentaton furulya nem helyettesíthető a C-furulyával, teljesen más a funkciója, működése, hangzása. A 9 éven aluli gyerekeknél a légzés teljesen másként működik, mint később - a Rubiconnal aztán maga a gyermek másként LÉLeK-zik egyébként is. Pentaton furulya a helyes légzésre, a belső figyelemre is tanít(na jó, elméletileg a C-furulya is persze). Csak halkan, finoman lehet fújni. Ideális a kis- és nagyobbacska gyerekeknek. Ugyanezt C-furulyával nem lehet elérni ebben az életkorban. Az oviban és alsóbb osztályokban a líra és a gyerekhárfa is ezt a célt szolgálja. A CHOROI gyárban készülnek ezek a formájukban is különleges hanszerek, én voltam egy műhelyben Wittenben, csoda volt!
Érdekes, amit Szilvi ír a pásztorfurulyáról - nekem van 6 lyukú, msot ki is fogom próbálni, hogy összehasonlítsam a pentaton furulyámmal.

Indianyó,

a kamaraerdeibe... ( XI. ker és Budaörs határa).

Gyezsu!

Nekem a waldorf pedagógia emberképe az, ami meghatározó, ezért szeretném w. oviba/suliba adni a gyerekeket. Én úgy gondolom, hogy egy w. ovi nem attól w. ovi, hogy természetes tárgyak vannak, évszakasztal, asztali áldás, stb., mindez csak a felszín, ami egy mélyebb filozófiának a külső megnyilvánulása. Mert ezek a dolgok nem öncélúak, hanem mind a gyerek harmonikus testi-lelki-szellemi fejlődését szolgálja. Ott tudják, hogy mi kell az adott gyereknek az adott életszakaszban, és ezt mivel lehet elérni. Ott tudják azt, hogy ha testi szinten éri valamely hatás a gyereket, az kihat a lelki-szellemi fejlődésére is, és fordítva. Számomra ezek nagyon fontos dolgok.
Ez akkor kristályosodott ki bennem teljesen, amikor Steinernek egyik, tanároknak tartott előadássorozatát olvastam (A nevelés művészetének szellemi-lelki alapjai). Úgy raktam le azt a könyvet, hogy igen, egy waldorf pedagógus az, akire nyugodt lélekkel rábíznám a gyerekem nevelését.

Egy állami óvodában hiába van kézműveskedés, fajátékok (ami persze tök jó, hogy van), de ezeket én valahol külsőségeknek érzem, nincs mögöttük az a szellemi háttér. Persze ott is sok múlik a nevelő személyén, az is lehet jó, sőt nagyon jó, de úgy érzem, hogy egy w. oviban ez inkább garantált, mert az ottani nevelők ezt tanulták évekig, tudják mit miért csinálnak és annak kötelezték el magukat, amit én magam is fontosnak tartok.

Pindi

Pindi,

ebben az esetben teljesen igazad van, ha már az ovit is waldorfban kezditek.
Nekem is fontos a szellemi háttér valamilyen szinten, de legalább ennyire fontos az ovónő/tanitó személye. Számomra a waldorfos képzés nem garancia semmire... Egy igazán jó óvónő szerintem ösztönösen tudja, melyik életkorban mire van szüksége a gyerekeknek.. és én ebben a belső ösztönben sokkal inkább hiszek, mint Steiner tanításaiban, kövezzetek meg érte.
Én magam is, a jövőben is az ösztöneimre fogok hallgatni a gyereknevelés kérdéseit illetően, mert eddig úgy érzem, többé-kevésbé jól működött. Úgyhogy ezután sem azt fogom nézni, "mit mondott erről Steiner... " ha bármiben kétségeim támadnának.
( Bár azért hozzá kell tennem, természetesen meglehetősen hasonlóan gondolkodom, különben nem nagyon kerülhettünk volna be waldorf iskolába).

Természetesen nem csak azért jó a gyerekeimnek a jelenlegi ovi, csoport, mert fajátékok vannak... (leegyszerűsítve). Azért jó, mert olyan ovőnőjük van, aki szívvel-lélekkel-nagy hozzáértéssel végzi a munkáját, aki annyira érti és ismeri az embereket, hogy ennél többet szerintem waldorf óvódában sem kaphatnának a gyerekeim. De egyébként tisztában vagyok vele, hogy nekünk nagy mázlink van, mert az önkormányzati óvódákban egyáltalán nem ez a jellemző.

Sziasztok!

Pindi!
Egyetértek, hogy a tárgyak nem minden. Sőt.
Tegnap bizonytalanodtam el, hogy mi magunk képesek vagyunk-e erre? Mert OK, szeretném w-oviba iratni, de mi van ha itthon mi nem tudunk ezzel együtt változni, nem leszünk rá képesek? Nagyon szeretném, meg tudom, hogy ez így jó, de még nem teljesen belülről fakad...
Mi nem igazán néztünk önk. ovit, lehet, hogy le is csúszunk ezekről, de bízom abban, hogy sikerül jövőre a w-ovi.

És igen, Szilvi! Kell a spiritualitás, a hit! Nézem magunkat, szüleimet, akik nem tudnak hinni-sajnos, két lábbal állnak a földön és semmire, de semmire nem nyitottak ( bár ez lehet, hogy a kor miatt is van) Nagyon nem ez kellene a gyerkőcöknek...

Orsi

Kati, ebben egyetértünk. Én sem követem vakon Steinert. (Pl. féléves kor után is szoptatok. ) Ugyanakkor egyrészt szerintem az ösztönt gyakran összetévesztik az indulatokkal, vagy a tudatalatti érzésekkel. Másrészt van egy csomó minden, amiben az ösztöneim nem mondanak semmit.

És azzal is tisztában vagyok, hogy a waldorf pedagógus is ember... Viszont jó esetben egy kereső ember, és ez az ami számít. Nem kell tökéletesnek lennünk.

Pindi

Pindi,

egyetértünk:)

(Szopi kérdéshez: nekem a legkisebbik három éves koráig szopizott.. )

Sziasztok,

folyamatosan olvasom a topicot, néha bele-beleszólok. És úgy látom ezekből a beszélgetésekből, hogy jól tettem, hogy elhoztam a gyerekeimet a waldorfból, amitől azért sokat kaptam és a gyerekeim is, de hogy a hangszerválasztás a vérmérséklettől függjön ...
és azt is gondolom, hogy semmi rosszat nem tesz a zongora egy kisebb gyereknek. Nekünk is volt, jó játéknak találtam, felnőttként tanulgattam rajta játszani korálokat, hogy a három szólamot játszottam a negyediket énekeltem, de gyerekkoromban nagyon jó volt a zenei rendszer térbeli elhelyezkedésének meglátására. Sok segítséget adott a zenehallgatásban is, a kórusművek tanulásában és még játéknak sem volt rossz. Bár én Kodály-módszer szerint tanultam, nem a steineri rendszer szerint, amivel magam nem voltam elégedett a w. suliban, egyedül a csodálatos zenetanárunkkal, Thurnay Balázzsal.
Hát csak néha szólnom kellett, bár - gondolom - ez nem nagyon érdekel senkit, mert nem vagyok annyira elájulva a waldorftól, vagy legalábbis bizonyos megvalósulásától.
Szeretettel: Rita

Rita,

bár én még új vagyok itt, nem gondolom, hogy csak azok írhatnának, akik "el vannak ájulva" a waldorftól. Én például azok véleményére is kiváncsi vagyok, akiknek nem jött be valamiért.
Úgyhogy csak írj bátran, szerintem.
Miért hoztad el a gyerekeidet?

Kati

Rita Nem KELL a vérmérséklettől függővé tenni a hangszerválasztást. De megkönnyíti a gyerek dolgát, ha a temperamentumának megfelelő hangszert kapja - szárnyalni tud egy neki valón, míg esetleg kedvtelenül, muszájból gyakorol egy olyanon, ami idegen tőle.

Sajnálom, hogy neked nem jött be a Waldorf-pedagógia. Sokaknak viszont igen. Én azért lettem W-tanár, mert egész életemben ezt kerestem. Nekem ez az utam, neked meg ezek szerint máshol van. Remélem, az új hely már nektek való. Így kerek a világ.

Szilvi próbálok találni valamilyen programot szombatra, egyelőre sikertelenül. Van esetleg nektek? Annyit tudok, hgoy délben lesz a pesthidegkúti volt tanítványom éves munka előadásának művészi része Prométheusz történetéből - de ő sem tudott a többi programról

Éves munka: 12. osztályban egy diplomaelőadás, amelynek van írásos és szóbeli része, művészi munkával kiegészítve.

amikor a gyerekeim a waldorfba kerültek, úgy gondotam, átnyergelek - amúgy tanító /is/ vagyok - és kitanulom ezt a mesterséget, annyira tetszett. Aztán másképp kezdtem gondolkodni sok mindenről és eljöttünk onnan. A nagyfiam ott érettségizett.
Az egyik osztálytársa a 12-es diplomamunkáját a hányinger-hányás témájából írta, a bemutatón pedig egy nagy heppeninget csapott, mint művészi munkát. Addigra már ők is másképp gondolkoztak a suliról.
De valóban így kerek a világ és tulképpen az a jó, hogy idáig ahol nem éreztem biztonságban a gyerekeimet, akkor mindig továbbálltunk, és ez a szabadság. És gondolom, velem is teljesebb a világ.
Szeretettel:Rita

Szilvi, de jó, hogy fehoztad ezt a témát a blogodban, már egyideje foglalkoztat. Nálunk gyakran van hiszti abból, hogy nem ezt a cipőt akarja venni, aztán mégsem, de mégis...és elgondolkodtam azon, hogy lehet, hogy én rontottam el azzal, hogy egyáltalán megkérdezem tőle ezeket a dolgokat (pedig én még nem is vittem túlzásba, mint ahogy egyes anyukáknál látom, vagy ahogy abban a bizonyos versben, amit idézni szoktak). Erre olvasom egy könyvben, hogy az akaratot nem szabad idő előtt felébreszteni, egy két-három éves még nem érett erre.
Szerinted/szerintetek tényleg vissza lehet ezt még csinálni? Ha mostantól nem kérdezem meg, csak elé rakom a málnalekváros kenyeret, ráadom a kék cipőt, stb., akkor egy idő után "elfelejti" hogy dönteni akarjon?
És mi az a kor, amikor már tud dönteni?

Pindi

Sziasztok,
mióta felhivtátok a figyelmemet a topikra lelkes kivülállóként olvasni szoktam. Hozzászólni még nem tudtam, ám ez az akarat, választás és hiszti téma engem is foglalkoztat. Pindi, én is olvastam. amit te. Persze az után, miután az éppen beszélni tudó gyermeket elkezdtem kérdezgetni arról, hogy piros vagy zöld pólót akar-e felvenni... teljesen biztos, hogy ez akkor korai volt, de egy 3 éves már tud választani. Persze nem zökkenőmentes, de neki már határozott elképzelései vannak arról, hogy mi jó neki. Most már neked sem nagyon lehet visszakoznod.
Viszont azt magamon veszem észre sajna, hogy bizony előfordul, hogy a saját döntésképtelenségemet próbálom a gyerekre kenni és úgy csinálok, mintha miatta nem mennének flottul a dolgok...

Szombati óbudai program tk mi lesz? Érdemes egy kivülállónak is megnéznie? Úgyis ki leszünk lakoltatva, ha pont nem kell téglátpakolni, elmennék.

o

Igen, ezt írják "common" (nem waldorfos) gyereknevelési könyvek is, hogy a gyerek a végén azért hisztizik, hogy kiváltsa belőled a határozottságot, akár úgy, hogy ráordítasz. Neki kell a bizonyosság, hogy a sarkadra állj, hogy te legyél az ura a helyzetnek. Ha ez az ára, akkor ez.

Most úgy gondolom, hogy ha ő a zöld pólót akarja felvenni, nekem meg mindegy, akkor veheti, de kifejezetten nem kell kérdezgetni, hogy melyiket akarja, nem kell felhívni rá a figyelmet, hogy választhat. Ha nem kérdem, akkor általában nincs is belőle hiszti, hogy ő mást akar - és ki tudja, ha eredetileg nem kérdezgettem volna, akkor eszébe sem jutna, hogy ő akarjon dönteni.

De ennél szerintem rosszabb, amikor anyukák a játszótéren kérdezgetik a gyereket, hogy "Hazamenjünk?" "Elmenjünk a nagyihoz?", stb. Talán az egész család programjáról nem a gyereknek kéne döntenie...

Igaz, nálam meg az nehezíti a helyzetet, hogy hiába kijelentek valamit, a végén önkéntelenül odateszem, hogy "jó?". Ő meg - jogosan - azt hiszi, hogy az tényleg egy kérdés. "Most elmész fürdeni, jó?" "Nem." És egyszerűen nem tudom leszoktatni magam róla.

Pindi

sziasztok!
nagyon jóóó ez a topic, egy 1 hetes szoptatása mellett egy laptoppal az ágyból olvasva a legjobb szórakozás!


Indianyó, nem is tudtam!!! De jó! (itt válaszolok, a receptes topicban írtad, hogy a gyerekeink 1 napon születtek, de sztem nem, mert Sári április 17-én, a 07 a 2007-et hivatott jelezni... )

Szilvi, én is olvastam a blogodat, és jó téma, remélem, itt kifejtitek bővebben.

Sziasztok, most nem mnagyon van időm, bocsánat, csak gyorsan a szombati program:

10-kor megnyitó, a Magonc együttes zenél (ez az iskola népzenei csapata, Olivérem is játszik benne, kobzázik)
11-kor Szt György legendája óriásbábokkal, "igazi" sárkánnyal (a mindenkori negyedik osztály)
Táncház (zenél a Magonc)
12-kor Az említett előadás
ismét táncház (Magonc)

Közben kirakodóvásár, zsonglőrbemutatók, büfé, tavaly voltak ügyességi játékok...

BÁRKI JÖHET, "kívülálló" is!
Nagyon meleg lesz, az Óbudai Fő téren alig van árnyék és viszonylag kevés a pad is. Sok vizet, napkalapot, naptejet hozzatok!

Viki!

Tudom, hogy én mindig a gyerek "teljes" szabadsága mellett szólok (ha néha megszólalok), de nekem ez egy fájó pont az életemben, mert én nem lehettem szabad...
Szóval szerintem megfontolandó a kényszer alkalmazása, mert lehet, hogy egy tehetséges festőművészt vagy egy tehetséges kutatóorvost fogtok most a zene felé irányítani és így megtörténhet, hogy felnőve állandóan önmagát fogja keresni, mert a zenében nem találja meg azt. Szóval csak megfontoltan.

Réka

Réka, nekem az egyetemi tanáraim közül mind profi zenész volt (orvosok), a főnököm (patológus) valami nemzetközi hírű zongorista. De komolyan, az összes! Szóval nem hinném, hogy "terelne" a zeneoktatás.

Sziasztok! Reg nem latottaknak kulon udvozlet!

Liv, meglestem Sarat. Nagyon aranyos kis husi baba:)

Rita, en szivesen olvastam, amiket korabban irtal, es hogy orulok, hogy kepviseled azokat, akik egyszer benne voltak a Waldorfban es elvagytak onnan. Erdekes, hogy meg mindig ennyi indulat van benned, ha a Waldorf szobakerul. Haragszol rajuk valamiert?

Pindi, ez a mondatvegi ".., jo?" nekem is rossz szokasom, nagyon szeretnem elhagyni. Oda fogok figyelni ezentul, remelem lesz is valami eredmenye az igyekezetemnek.

anyakati,
orulok, hogy bekerult a fiad a kamaraerdei suliba!

gyezsu,
en is gondolkodtam a "miert inkabb waldorf, mint nagyon jo hagyomanyos ovi?" kerdeseden, es nekem foleg kisebb kaliberu dolgok jutottak az eszembe.

Eloszor is iskolat mindenkepp Waldorfot szeretnenk, es azt gondoljuk, hogy a w. ovi egy probalehetoseg nekunk a ferjemmel, hogy kideruljon, tudunk-e waldorf szulok lenni. Tudunk-e ugy elni, hogy az itthoni ertekrendunk, eletunk ne homlokegyenest mas legyen, mint amit a gyerek az ovodaban, iskolaban tapasztal majd.

Aztan egy egeszen szubjektiv erv az, hogy ebben a waldorfos kozegben egesz csaladokat lesz modunk megismerni, amiben jelenleg nekun komoly hianyunk van. Itt Pesten szinte kizarolag gyerektelen, vagy nagy gyerekes barataink vannak, esetleg anyuka+gyerek parosokat ismerek innen onnan, mi viszont kozos csaladi progamokra is vagyunk, hozzank hasonlo csaladokkal.

Nagyon tetszik nekem az is, hogy a szulok Waldorfiaban ennyire reszeseik a gyerekeik elmenyeinek. Erre nagyon vagyom, es eddigi tapasztalataim alapjan ugy tunt nekem, hogy a hagyomanyos ovodaba, iskolaba jaro gyerekeknel van egy eles vonal a gyerekek intezmenyi elete es az otthoni elete kozott.

Es meg ket aprosag.
Nekem valamiert fixa ideam az, hogy az etelt nagyon nagyon meg kell becsulni (ha van elozo elet, en ott biztos eheztem, vagy valami ilyesmi ) Epp ezert nagyon szeretem az asztali aldas es halaadas szokasat.
A masik, hogy ugy vélem, a nagylanyomnak nagyon nagy szuksege van arra a kotott napirendre, amit a w. ovi biztosit majd neki. O itthon (es mindenhol) nagyon kemenyen ragaszkodik mindenhez, amit mar egy kicsit is megszokott, az uj dolgoktol megijed, elbizonytalanodik. Ugy veszem eszre, hogy a pontosan korulrajzolt keretek megnyugtatjak, ellazitjak.

Persze nyilvan rokonszenves nekem az egesz szellemiseg is, hiszen ha nem lenne az, akkor nem kozelednek fele, hanem tavolodnek tole, de jelen pillanatban ugy erzem, mar olvastam annyit a temarol, ami az indulashoz kell, szamomra a kovetkezo lepest az fogja jelenteni, ha ott leszek, atelem.
Hat ennyi.

Szilvi, nekem is nagyon inspiralo volt a hosszu blogbejegyzesed. Koszi a vasaros infokat is. Sajnos mi nem jutunk el a szombati programra, de azert jo lesz nekunk is, mert kihasznalva ezt a negynapos szunetet, meglatogatjuk a nagyszuloket videken.

Mas tema.
Az obudai w. ovi listajara nem akar meg valaki feliratkozni? (pindi, picinke, vagy mas??)

Ilyen hosszut meg nem irtam ide
ullakalle

Nekem valamiert fixa ideam az, hogy az etelt nagyon nagyon meg kell becsulni (ha van elozo elet, en ott biztos eheztem, vagy valami ilyesmi ) Epp ezert nagyon szeretem az asztali aldas es halaadas szokasat.

Szia De jó, hogy ezt írtad! Nekem is fixa ideám ez. Igaz, a világ kevésbé szerencsésebb felén sokat jártam-éltem, megtapasztaltam, milyen az, amikor valakinek nem jut egy marék rizs sem. Fájdalmasan érint, ha azt látom, hogy épp csak belekóstolnak az ételbe majd megy is a szemétbe. Van egy olyan szabály, ami nálunk nem áthágható: az étel szent és nem játék tárgya. Így az egy éves kisfiam még nem eszik egyedül - illetve csak egy-egy darabkát kap egyszerre, ami biztosan a szájában landol, mert a többi esését biztosan megvizsgálná. Azt minden alkalommal elmondom neki: ha ledobja, nem kap másikat. Tudom, még kicsi hozzá, de ebből nem tudok engedni.
A legtöbb iskolában valamikor a 6-7. osztályban van egy táplálkozás epocha, ahol a táplálkozást, mint morális kérdést vizsgálják közösen - megint egy jó kis egybecsengés

Ullakalle,

szia, nem haragszom, bár valószínű hogy még mindig sok indulat van bennem, de a "veled is színesebb a világ, neked is lehet véleményed" barátságosság miatt azt hiszem, nem zavarnék senkit a véleményemmel.
Csak néha szólok. Az is lehet, hogy öregszem.
Szeretettel: rita

Sziasztok,

Ullakalle írt Rita hozzászólásával kapcsolatban az indulatokról. Nem szeretnék megkövezve lenni általatok, DE múlt héten rátévedtem a Waldroffal kapcsolatban egy belga fórumra, és majd leestem a székről, mert ott aztán tényleg voltak indulatok.
Ami érdekes volt számomra, hogy a Waldorf-hívek abszolút pozitívan, nyugodtan és indulatok nélkül szóltak hozzá (kivétel nélkül), a Waldorf-ellenzők közül nem mindenki, de jónéhányan nagyon arrogánsak voltak, és a Waldorf-intézmények, valamint a Steiner-filozófia mindenféle (vélt vagy valós?) hibáját és hiányosságát (nem szeretnék példákkal előhozakodni, de tényleg elképesztő dolgokat írtak, ami nekem helyenként elég irreálisnak tűnt) a Waldorf-hívek szemére hányták és végül már nagyon durva személyeskedésig fajult a dolog. Ahhoz képest a Rita itteni megnyilvánulása teljesen higgadtnak tűnik:)
Mindenesetre a belga fórumon olvasott mindkét oldali vélemények felsorakoztatása csak még kíváncsibbá tett; egyre erősebb bennem a vágy, hogy elverekedjem magam valamelyik W-intézmény nyíltnapjára.
Tudja valaki, hogy általában mikor tartanak ilyeneket? Bár biztos intézményfüggő.
Viki

Viki,

azt hiszem az az oka, hogy alapvetően sokmindennel egyetértek a waldorf-iskolákban folyó dolgokkal, és amennyire/kevéssé ismerem a steineri tanokat - zömmel csak a volt szülőtársam, Vekerdy Tamás által idézett, idézet szinten-nyilván az alaphabitusomban és az életfelfogásomban vannak hasonlóságok a W. szülőkkel, és az én megoldásom az elválás volt, nem annyira az abcúgolás.
Csak néha érzem azt, hogy el kell mondanom, amit gondolok, mert ez is hozzátartozik az igazsághoz, persze az én igazságomhoz ugyanúgy, mint a megrögzött waldorf-hívőknek az iskola és a steineri eszmét követőknek az ő igazságuk.
Távol áll tőlem a waldorf iskolákat, waldorfos szülőket támadó sztereotíp gyűlölködés, amely egyébként, érzésem szerint, egyfajta, az üldözöttek és megnemértettek sorsközösség-érzésével tölt meg.
hát ennyi, a többi gondolatom pedig vissazolvasható a régebbi hozzászólásaimban.
Szeretettel: Rita

Sziasztok!

Most jöttünk meg vidékről, készülünk a holnapi budai Szent-György napra! Remélem, mindenki jön! Minket majd két tökéletesen neveletlen, koszos és szemtelen kisfiúról lehet majd felismerni, én a magam részéről még a Sárkány testi épségét is féltem tőlük...

Puszi mindenkinek!

Izgi lesz holnap, mi is megyünk Mondjuk én már annyi képet tettem fel a gyerekekről, hogy biztos az is megismer, aki még nem ismer... Sajnos az idei napsapkákat még nem sikerült beszerezni, de naptejjel feltétlenül készülünk.

GyeZsu

Sziasztok!
Sajnos nem megyünk a vásárra, ahogy szerdán sem tudtunk menni. Gyógyulunk, de valószínűleg még a jövő héten sem tanácsos közösségbe menni.
Nagyon sajnálom, mert a játszóklubban is minden alkalommal éreztem, hogy jó, hogy megint eljöttünk.
Kellemes hosszú hétvéget Nektek,

Betti

én a magam részéről még a Sárkány testi épségét is féltem tőlük...

Aha, te csak azt hiszed. Aztán majd nem leszel elég nagy, hogy beléd tudjanak bújni!!!! A nagy hősök is teljesen ledöbbennek ám!!!! Sőt, a következő években is, hiába tudják, hogy mi fog történni.
(A blogomban tavaly írtam erről két hosszút, akit érdekel, így április vége felé megtalálja).

Betti, jobbulást nektek!

Sziasztok!

Klassz volt ez a Szent-György nap. Nagyfiam kicsit rosszul fogadta a sárkányüvöltést, de azért jól elvolt. Gyönyörű művek sorakoztak fel, csak lestem, hogy milyen szép portékákat lehet vásárolni.
Szilvi! Köszi, hogy ajánlottad!
Indi, Klári, Szilvi, GyeZsu! Örülük, hogy találkoztunk!

Betti!
Gyógyulgassatok és gyertek mihamarabb!

Ullakalle!
Jó volt a hosszú írásod . Áldás nagyon klassz dolog, mint sokminden más. (Balázs itthon nem szereti, nem énekelhetem, nem fogja meg a kezünket, oviban viszont OK. )

Orsi

Sziasztok,

mi sajnos nem találkoztunk veletek, a Sárkányölés után indulnunk kellett. Viszont a Sárkánytól én is nagyon megijedtem, mert nem arra néztem, ahonnan jött, aztán hirtelen megláttam!
Szilvi, megyek elolvasni a tavalyi Sárkánysztorit, jó éjt!