Igen, a helyzet az, hogy J-t és a tesóját együtt elvitte volna egy dán házaspár, J volt 3,5, az öccse 2,5. Együtt látogatták őket, és minden rendben levőnek látszott, amikor hirtelen J-ról "kiderült", hogy nem mehet. Ennek megfelelően az iratanyagában ellentmondásos határozatok szerepelnek, egyidőben örökbeadható, és ugyanakkor az apja kapcsolattartási jogát mondják ki, és szabályozzák.. (Nagyon zárójelben tudom az okot, mégpedig, hogy J-t "félretették" mint egy pár zoknit a pult alá, valakinek, aki aztán visszalépett. Örökbefogadásilag azonban már későn...) Szóval J emlékszik a potenciális szülőkre, az öccsére, a nevére a kiskrapeknak, és tudja, hogy Dániában van. Igy elég nehéz azt mondani neki, hogy felejtse el.
És hát igen. Ha a gyerek nem tudja, hogy van tesója, akit kereshetne, netán azt se tudja, hogy örökbefogadott, akkor a vérszerinti testvéreit nem fogja keresni.
És itt asszem előjön bizonyos felelősség minden örökbeszülőre vonatkozóan. Mert a szülő viszont többnyire tudja, hogy van testvér, vagy nincs, és kérdés, hogy erről mennyit, és mikor lehet, és kell beszélni... Persze ez inkább a nagyobb korban örökbefogadott gyerekeknél kérdés, hiszen ők már ismerik egymást.
(zsombolya kedves!
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/happy.gif)
nekem mindent kétszer kell mondani, kétszer kell mondani, na de mingyá háromszor..?
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/happy.gif)
)