Noémi, barátnő van, és alaposan helyre is szokta tenni a fiamat. De most nem ér rá, épp kistesója született.
Általában igaz, hogy az én fiammal egyedül akkor vannak gondok, ha kettesben vagy hármasban vagyunk otthon, és nem akarunk vele folyamatosan foglalkozni. Ha bárki gyerek van nálunk, észre se veszem a fiamat, mert elvan a másik gyerekekkel.
Virga, nálunk még nem jött el a "nem szabad" hisztizés. Az én fiam nem hisztizik. Csak csinálja azt, amit nem szabad, mintha a falnak beszélnék. Ha fizikai akadály (kezem) miatt mégse sikerül, nem sértődik meg, hisz tudja, hogy csak próba-szerencse alapon csinálta, és most nem jött be. És ilyenkor keres mást. És ezt kilenc hónapos kora óta így csinálja. A dackorszak azt hiszem, még előttünk van. Nem tudom, milyen lesz, mert egész egyszerűen semmi hajlamot nem látok nála a hisztire, ellenkezésre. Ő csak cselekszik. Ha kidobják az ajtón, bejön az ablakon. És vigyorog hozzá. De ha nem jut be, akkor is vigyorog. És bejut valami egérlyukon, vagy ilyesmi.

Viszont a jó hír: rátalaltam az újabb fegyelmezési módszerre. Ha nagyon bosszant (tegnap széthajtogatta azokat a ruhákat, amiket én össze, továbbá elhordta őket a lakás különböző pontjaira), akkor kizárom (kulccsal) abból a szobából, ahol vagyok. Biztonságos megoldás, mert el se mozdul az ajtó elől. Sőt, elkeseredik, mert meglepő módon hisztizik is. (A járókában nem tette, csak játszott csöndben az utóbbi időben már.) Szóval tegnap két percre bezárkóztam, és utána elmagyaráztam neki, hogy kinyitom az ajtót, ha nem dobálja szét a ruhákat. No, úgy segített, mint a kisangyal! Mindent csakis az általam kijelölt helyre vitt, a ruhákhoz csak akkor nyúlt, ha kértem. És két perc alatt végeztünk (együtt!) a ruhákkal.