Szia Rózsa!
A tejjel kapcs.: egészségügyi okok miatt nekem is nagyon fontos volt, hogy szoptassam a babát, arról nem is beszélve, hogy neki ez a legjobb. Kb. 2 hónapig "szenvedtünk" a szoptatással, mire a védőnő azt mondta, hogy egyek-igyak, de a legfontosabb az, hogy a pihenést valahogy megoldjam. Na igen, be is jött, nem is volt gond aztán a mennyiséggel (mondjuk én csak azért fejtem, hogy ne gyulladjon be a cici, tartalékunk így nem is volt, viszont a manó igényeit mindig kielégítette, a fejést pedig kihagytam). Persze 1 gyerekkel könnyű.
A kompon nem vettem ki az ülésből, mert, ha szabadon van, teljesen frászba vagyok tőle. Ha majd! megyünk hajókázni, tuti vizibusszal megyünk, mert az zárt, és nem tud megszökni bébi.
Az én fiam ugyanis úgy "működik", hogy nem merem szabadon engedni, mert ha rászólok, hogy álljon meg, először csak rámnéz, majd mosolyog, és még gyorsabban szalad
. Én pedig nem bírom a kiképzést, legalábbis most nem.
Pedig tegnap megjegyezte az egyik ismerős anyuka, hogy a 31/32. héthez képest pici! a hasam, és hogy mázlista! vagyok (én, a 83kg-mal, ha-ha
).
A Peti első "nagyobb" alvása 2 hónaposan volt, akkor este 10-től hajnal 5-ig aludt. Ezt megjegyeztem, mert szilveszter előtt 1 nappal volt, majd ezt a jó szokását 3-4 hétig tartotta. Ami pont arra volt jó, hogy anya kipihenje magát, és persze "elvárja" a bébitől, hogy így tovább. Aztán újból éjjelente 3x ébredés/etetés.
Legjobban az alváshiánytól tartok. Én ugyanis a fáradtságtól nagyon zizi vagyok. (Tök jó kb. 5 napja egész nap aludnék, a du-i kávé segít ébren maradni. A rossz ebben csak annyi, hogy pont mostanában kéne éjjelente többször felébredni, "gyúrni" az elköv. időkre. Ennek ellentmond, hogy most írok, de 10-től éjfélig csicsi volt
.)
A manó evése - pontosabban annak hiánya - már nem emészt, ehhez hozzájárult a gyerekdoki+védőnő véleménye, mely szerint egy gyerek pontosan tudja mennyi táplálékra van szüksége. Plusz még annak idején az anyunak is azt mondta a gyerekorvos, hogy amit nem eszik meg a gyerek, attól nem lesz beteg. Úgyhogy megbízom benne, éhen csak nem fog halni
.
A tiszta pelusba csinálást pár hete vettem észre, de hogy ez az érettség első jele-e vagy sem nem tudom eldönteni, mert az élet dolgaiban - persze a szintjéhez képest - otthon van a manó, de csak nem akar beszélni
, így nem tudom lemérni, hogy végül is mi a helyzet. (Bocs, ez elég zavaros volt). De azt a tanácsot megfogadtam, hogy lehetőleg ne a tesó érkezése előtt pár héttel barátkoztassam meg a bilivel - főleg, hogy szerintem még nem áll készen - mert akkor félévvel tovább is tarthat, és neki kudarcot jelent, hogy "csalódást okoz" magának és nekem. Úgyhogy mi még várunk. De az nagyon jó, hogy ti már itt tartotok
.
Amikor a Petink először megfázott (1,5 hónapos volt) rettegve csatlakoztattuk a porszívóra az orrszívót (szegénynek biztos leszívja az agyát, és hogy fog üvölteni, meg milyen szemetek vagyunk...), és meglepődve tapasztaltuk, hogy az addig üvöltő csomagunk pillanatok alatt elnémult, és eladludt
!!! Aztán kb. még 2 hónapig, ha kudarcba fulladt az altatás elővettük a gépet, és 2 perc alatt csönd lett. (A szomszédok pedig azt gondolhatták, hogy lám milyen háziasszony, még éjjel is takarít
, pedig...)
Szerintem most ne foglalkozz a mérleggel, az a plussz 7 kg az semmi ahhoz képest, hogy ismét létrehoztál egy életet
. Úgyis jön az ősz és a tél, tavaszra pedig megoldódik a dolog v. magától, v. pedig kis rásegítéssel tőled
.
Bernadett: nagyon-nagyon szép név, és ami fő, legalábbis nálam, hogy nem "tucat" név. A Péter az én választásom volt, az Eszter nevet pedig apa választotta
.
Utólagosan is jó étvágyat, bár te már az igazak álmát alszod (remélem hagynak a törpik)
.
Sok puszit küldök a családnak
Üdv,
Kriszta
