Sziasztok!
Nagyon rendesek vagytok, hogy még nem töröltetek a címlistáról
Koko
Szülinaposoknak szívből gratula, úgy tudom, a jókívánságok előtte, utána fél évig érvényesek
Gerginek persze külön is, 1 évesnek lemmi - az nagyon nagy szó
Karácsony: felnőttként mindig szerettem volna visszaidézni a gyermekkori Karácsonyok hangulatát, sosem sikerült. Emlékszem a csikorgó hidegekre, a csizmánk alatt ropogó hóra, ahogy a falut sötétedés után a barátnőkkel/barátokkal bejártuk "köszönteni" - másfelé kántálásnak mondják -, bekiváncsiskodtunk a házak ablakain, számolgattuk az éneklésért kapott pénzecskét, s végül hazatérve ott várt a titokban feldiszített a karácsonyfa, a az ajándékok.Többnyire praktikus dolgok voltak, télikabát, csizma, s egy-két könyv.
Mindezt persze megelőzte az Advent, amit szigorúan vallásos családként ünnepeltünk. Én kisgyerekként is elmentem minden nap reggel hatkor a misére, emlékszem, egyszer nem keltettek fel, mert meg voltam fázva, s keservesen sírtam miatta... Az adventi énekeket jobban szerettem, mint a karácsonyiakat, tényleg megérinthetett a várakozás varázsa.
Férjem és családja nem vallásos, én már rég felnőttem, s ez régi hangulat a mi otthonunkból eltűnt. Természetesen ünnepelünk mi is ugyanúgy, mint mások, énekli velünk a Mennyből az angyalt, de a gyerekkori varázs elmúlt. Gyerek nélküli ünnepeinken özvegy anyósom mindig, az utóbbi években anyám is velünk volt. Délutánonként együtt diszítettük a fát, én főztem, estefelé gyertyagyújtás, ének, ajándékozás, vacsora, békés este, majd "mi lányok" elmentünk éjféli misére.
Mára az anyukám maradt, s már a harmadik közös Karácsonyunk lesz Dorcival. Az elsőről készült videót egy ideig naponta kellett levetíteni neki, a tavalyi is maga volt a csoda, ahogy csak egy hároméves tud örülni:-)
Egyik nap látott a kirakatban egy feldiszített fát: -Anya, csukd be a szemed! (Két lépés)-Nyisd ki! Parááám! Karáááácsony!
Tehát neki is jelent valami pozitívat, talán sikerül becsempészni valami varázst az ő Karácsonyaiba is...
[/img][/url]