Sziasztok!
Elnézést,hogy igy ismeretlenül zavarok!szeret
ném megkérdzni,hogy ki tud valamit a Győri Benedek óvodáról s az ottani Waldorf csoportról?
Köszönöm szépen az esetleges tájékoztatást,információt!
sziasztok Helga
Új privát üzeneted érkezett!
2008.02.22 09:59
Orsi
Ne keseredj el (ezek engem sem vigasztaltak
)!
Panka novemberben kezdett járni (3éve), egyik öccse otthon és a másik a pocskomban. Tehát hasonló felállás, mint a tied.
Eleinte én is sírtam, ő is sírt. Majd az lett a vége, hogy próbáltam rábeszélni minden nap, de ha nagyon nem akart nem ment,akkor nem ment. Így kb 2-3X ment egy héten. Márciusban született meg a tesója, akkor itthon maradt, majd tavaszi szünet után ment újra. Ekkor mintha megnyugodott volna, egyre többször ment szivesen, örömmel.
Igazán határozottan azóta jár, amióta Bazsi is jár vele (köztük csak 17 hónap van, és Bazsi 3,5 évesen kezdett szeptemberben).
Az idő megold mindent, türelem.
Bár 3 éve én irigykedve néztem a nagyok szüleit. Gyerek rohant be a csoportba, láthatóan alig várták, hogy ott lehessenek. Akkor nem nagyon hittem, hogy egyszer majd az enyém is így fog járni, és most egy napot sem akar kihagyni.
Nem rég voltam iskolába menős gyerekekről, óvónénikkel beszélgetésen. Ott emlegettük fel, hogy milyen nehezen szokott be. Azt mondta az egyik óvónője, hogy nagyon kevés gyerekkel találkozott, aki ilyen nehezen jött, pedig lassan nyugdíj elött áll.
Ne keseredj el (ezek engem sem vigasztaltak
)!
Panka novemberben kezdett járni (3éve), egyik öccse otthon és a másik a pocskomban. Tehát hasonló felállás, mint a tied.
Eleinte én is sírtam, ő is sírt. Majd az lett a vége, hogy próbáltam rábeszélni minden nap, de ha nagyon nem akart nem ment,akkor nem ment. Így kb 2-3X ment egy héten. Márciusban született meg a tesója, akkor itthon maradt, majd tavaszi szünet után ment újra. Ekkor mintha megnyugodott volna, egyre többször ment szivesen, örömmel.
Igazán határozottan azóta jár, amióta Bazsi is jár vele (köztük csak 17 hónap van, és Bazsi 3,5 évesen kezdett szeptemberben).
Az idő megold mindent, türelem.
Bár 3 éve én irigykedve néztem a nagyok szüleit. Gyerek rohant be a csoportba, láthatóan alig várták, hogy ott lehessenek. Akkor nem nagyon hittem, hogy egyszer majd az enyém is így fog járni, és most egy napot sem akar kihagyni.
Nem rég voltam iskolába menős gyerekekről, óvónénikkel beszélgetésen. Ott emlegettük fel, hogy milyen nehezen szokott be. Azt mondta az egyik óvónője, hogy nagyon kevés gyerekkel találkozott, aki ilyen nehezen jött, pedig lassan nyugdíj elött áll.
2008.02.22 20:41
Cikaboga,
köszi a vigasztalást, együttérzést. Ma már jobb.
Úgy tűnik, tetszik neki, ma nagyon pozitívan jött ki az óra leteltével. Énekelgetett is, ez azért már jó jel. És nem bújt el a többiek elöl. Éééés akar menni holnap is!!!. Kicsit megkönnyebbültem, persze tudom, hogy ez nem azt jelenti, hogy innen sima az út, de mindenképpen biztató. Jövő héten már a szabad játék végéig, pakolásig maradunk hétfőtől, aztán kíváncsi vagyok, hogyan lehet növelni az ott töltött időt...
(Én is nagyon irigylem a nagyokat, ahogy berohannak. Egyébként nagyon erős a csoport, 11 ősszel iskolás gyerkőc van a csoportban, tehát a csoport fele kb. 7 éves...)
köszi a vigasztalást, együttérzést. Ma már jobb.
Úgy tűnik, tetszik neki, ma nagyon pozitívan jött ki az óra leteltével. Énekelgetett is, ez azért már jó jel. És nem bújt el a többiek elöl. Éééés akar menni holnap is!!!
. Kicsit megkönnyebbültem, persze tudom, hogy ez nem azt jelenti, hogy innen sima az út, de mindenképpen biztató. Jövő héten már a szabad játék végéig, pakolásig maradunk hétfőtől, aztán kíváncsi vagyok, hogyan lehet növelni az ott töltött időt...
(Én is nagyon irigylem a nagyokat, ahogy berohannak. Egyébként nagyon erős a csoport, 11 ősszel iskolás gyerkőc van a csoportban, tehát a csoport fele kb. 7 éves...)
Orsi
Balázs: 2004.04.29., Zsombor: 2006.11.01., Domonkos: 2008.04.17.
Balázs: 2004.04.29., Zsombor: 2006.11.01., Domonkos: 2008.04.17.
2008.02.22 22:40
Osoaorsi de hírek!
Helga sajnos nincs ismerettségem Győrben, de mindenképpen érdemes írni nekik/beszélni velük, a saját szemednek higgy (legalábbis ez az, amit nekem a drága Demeter Éva írt Budapestről, amikor jelentkeztem hozzá). Mert igen, mi is megyünk hamarost és alig várom! Pont, mintha én lennék az ovis, nem a kisfiam
de hírek!
Helga
sajnos nincs ismerettségem Győrben, de mindenképpen érdemes írni nekik/beszélni velük, a saját szemednek higgy (legalábbis ez az, amit nekem a drága Demeter Éva írt Budapestről, amikor jelentkeztem hozzá). Mert igen, mi is megyünk hamarost és alig várom! Pont, mintha én lennék az ovis, nem a kisfiam 
2008.02.23 20:15
Melinda,
nekünk kettő van, ami rendes könyv, a Titkos és meglepetések és a Bűbájos Tündértanoda.
Igazából nem hardcore-waldorf egyik sem (sőt), de ha kész vagy kompromisszumokra, akkor ez a kettő szerintem jó.
Van egy, talán a Lonka világa vagy a Vakációs, amiben elég sok vásárlás van, de már nem emlékszem.
Viszont minden Libriben lehet őket kapni, mindenképpen javaslom, hogy nézd meg őket, nehogy csalódjál.
A babaház (ami egy könyv formájú, de nem könyv), nagyon bejött. Volt, hogy Alex(12 éves fiú!) és Abigél másfél órát játszottak vele közösen.
nekünk kettő van, ami rendes könyv, a Titkos és meglepetések és a Bűbájos Tündértanoda.
Igazából nem hardcore-waldorf egyik sem (sőt), de ha kész vagy kompromisszumokra, akkor ez a kettő szerintem jó.
Van egy, talán a Lonka világa vagy a Vakációs, amiben elég sok vásárlás van, de már nem emlékszem.
Viszont minden Libriben lehet őket kapni, mindenképpen javaslom, hogy nézd meg őket, nehogy csalódjál.
A babaház (ami egy könyv formájú, de nem könyv), nagyon bejött. Volt, hogy Alex(12 éves fiú!) és Abigél másfél órát játszottak vele közösen.
2008.02.27 14:48
Kedves Hosszabb Ideje Waldorfot Gyakorlók!
Szóval főleg, akiknek már oviba /iskolába jár a gyerkőtök
Van egy kérdésem.
Baráti házaspárral beszélgettünk, hogy mi úgy találtuk, alapból és minden belső elhatározástól függetlenül is elindultunk egy bizonyos irányba, kiderült, hogy ez leginkább a waldorfi irány. Amin először meglepődtünk, aztán meg örömmel vettük, és most már tudatosan is ezt szeretnénk követni.
És mondá a házaspár:
- Ja, tökjó, hogy ilyen lelkesek vagytok. Csak tudjátok, a gyereketek még kicsi, úgyhogy megtehetitek, hogy waldorfozzatok. De majd meglátjátok, ha elkezdi a sulit!
Akkor bizony egyikőtök fel fogja adni a munkáját, különben nem bírja azt az elvárás-rendszert, amit a w.-pedagógia követel.
- Mi van? -mondtam én.
- Hát az, hogy pl. XY-ék szintén waldorfosok, és lám, az apuka dolgozik csupán, mert az anyuka minden héten futkos vagy szülőire, vagy babzsákot varrni, vagy matyóhímzésre. Hahaha.
(Én nem nevetek.)
- Nemá. - mondom. - Ezt nem hiszem el.
- Hát, pedig ez így van. Sz'al tök jó a waldorf, de alapból akkor csak egyikőtök fog pénzt keresni.
És összenéztek és újra nevettek. És összenéztünk, és khm-öltünk.
Na ez a kérdésem.
Hogy hogyan van ez valójában? Tényleg olyan gyakran szükségese jelenni az iskolában, hogy nem bírtok dolgozni, csupán a párotok? És beleszakadtok a sok babzsák varrásba, suli részére a sütésbe, az intenzív részvételbe, és egyedem, begyedem.
Köszi szépen! M
Szóval főleg, akiknek már oviba /iskolába jár a gyerkőtök
Van egy kérdésem.
Baráti házaspárral beszélgettünk, hogy mi úgy találtuk, alapból és minden belső elhatározástól függetlenül is elindultunk egy bizonyos irányba, kiderült, hogy ez leginkább a waldorfi irány. Amin először meglepődtünk, aztán meg örömmel vettük, és most már tudatosan is ezt szeretnénk követni.
És mondá a házaspár:
- Ja, tökjó, hogy ilyen lelkesek vagytok. Csak tudjátok, a gyereketek még kicsi, úgyhogy megtehetitek, hogy waldorfozzatok. De majd meglátjátok, ha elkezdi a sulit!
Akkor bizony egyikőtök fel fogja adni a munkáját, különben nem bírja azt az elvárás-rendszert, amit a w.-pedagógia követel.
- Mi van? -mondtam én.
- Hát az, hogy pl. XY-ék szintén waldorfosok, és lám, az apuka dolgozik csupán, mert az anyuka minden héten futkos vagy szülőire, vagy babzsákot varrni, vagy matyóhímzésre. Hahaha.
(Én nem nevetek.)
- Nemá. - mondom. - Ezt nem hiszem el.
- Hát, pedig ez így van. Sz'al tök jó a waldorf, de alapból akkor csak egyikőtök fog pénzt keresni.
És összenéztek és újra nevettek. És összenéztünk, és khm-öltünk.
Na ez a kérdésem.
Hogy hogyan van ez valójában? Tényleg olyan gyakran szükségese jelenni az iskolában, hogy nem bírtok dolgozni, csupán a párotok? És beleszakadtok a sok babzsák varrásba, suli részére a sütésbe, az intenzív részvételbe, és egyedem, begyedem.
Köszi szépen! M
2008.02.27 17:43
De rendes ez a baráti házaspár. 
A szülői részvétel és jelenlét alapvető a waldorfban, igen. Nem azért, mert az iskola nem képes ezt megfinanszírozni, ill. nem elsősorban ezért. Hanem azért, mert teljsen másképp tekintesz egy iskolára, ahol te festetted a kisgyereked termét (augusztuis vége felé 2-3 nap néhány óra, a megjelenő szülők számától függően). (A nagyok már maguk festik, pl. Alexék már tavaly óta!) És, mert nagyon jó tudni, hogy a te kezed munkája is benne van ott, ahol a gyereked a napja felét tölti. És ezzel a te energiád, te szereteted, te vibrációid is ott van. Sajátunknak érezzük az iskolát. Nem muszájból megyünk büfézni a Fonón meg a farsangon, hanem azért, mert a MI gyerekünknek ez így jó. És nem utolsósorban, mert mi is gazdagabbak leszünk ettől.
Az első néhány osztályban többet kell csinálni, valóban. Az első osztály kezdése előtt néhány hetes munka vár a szülőkre (nem mindenkire folyamatosan!!!!). Sulikezdés után havonta/hathetente szülői est van, ami számomra még 6 év után is élvezetes, pedig már havi háromra járok!!!!! Viszonylag gyakran vannak kirándulások, és amíg a gyerekek kicsik, szoktak kérni egy-két(!) szülőt kísérni. Most az elsősök kötni tanulnak. Szintén bemegy két-három otthon lévő mama segíteni. Aki akar, aki tud. Én nem tudok kötni, így sosem mentem, és nem is neheztelt érte senki. Viszont egyszer elmentem velük szánkózni. Nagy áldozat volt, elhiheted! 
A tanítás a kicsiknek délig tart. ELmondják, hogy elsőben (és igazából másodikban sem) nem jó nekik a napközi, jó lenne, ha legkésőbb kettőkor hazakerülnének. Van napközi, és bizony már most tudom, hogy lesznek napok jövőre, amikor az elsős Abigél majd napköziben szépen megvárja, hogy Olivér végezzen, és együtt jöjjenek haza, hogy ne kelljen minden nap mennem délben.
Egy osztálynak egy adag (kb. 50 darab) babzsák kell. Alexnél két mama vállalta az összeset, Olivérnél Magdi néni megadta a méretet, és mindenki megvarrta a saját gyerekéét. Kell egy euritmiaruha is, amit vagy egy-két mama varr meg, vagy megszervezik, hoyg osztálypénzből megvarratják. Kell függönyt varrni (egy szettet), egyvalaki mindig akad, aki megvarrja. Kellenek polcok, akasztók, festménytartó lécek, ezekre minidig akad 3-4, famunkához értő apuka. Theo soha nem volt közöttük, viszont tavaly lámpatesteket festett A. termében.
Aki nem dolgozik anya, az azért nem dolgozik, mert úgy érzi, hogy otthon akar lenni a gyerekének. Nem azért, mert lehetetlen lenne. NAGYON SOK (min. 50%) kétkeresős család van a mi két osztályunkban, ráadásul vannak egyedülállók is. Nyilván nehéz két nyolcórás állás, ha nincs segítő nagyszülő, vagy bébiszitter. Na de van egy csomó olyan tevékenység, amit nem kell 8-6-ig végezni minden áldott nap.
Mindenki megtalálja azt a módot, hogy hogyan folyik bele az iskola, a gyermeke iskolájának az életébe, ha igazán ezt akarja. Senki nem várja el tőle, hogy otthon üljön és az iskolának dolgozzon társadalmi munkában.
Nyilván egy induló iskolában sokkal, de sokkal több munka és tenni- és szerveznivaló van, mint egy már jól működőben. Nekem csak ilyen tapasztalatom van, erről tudok csak nyilatkozni.
A mi sulinkban pl. nem kell takarítani, de van iskola, ahol az osztályteremket a szülők takarítják (mint az ovikban!!!!!). Nálunk egy évben egyszer, húsvét előtt van egy naagy közös takarítás és kertrendezés.
Példa:
Ez a második hét, hogy Olivérék veszik fel a Magonc együttes új cd-jét a pincében kialakított stúdióban. Mivel ez du. 2-6-ig jelent nekik megfeszített munkát, a szünetekben enni és inni kapnak. A résztvevő osztályokra két-két nap jut a büfét csinálni. Igy hétfő délután én is bent voltam, harmadmagammal, kenyereket kentünk, almát, narancsot pucoltunk, tisztított vizet hordtunk a tanári mellől. Az egyik apuka vette meg a hozzávalókat. Másnap hárman voltak csak, és így is győzték. A többi szülő nem ért rá, vagy dolgozott. És ez rendben is volt.
Oké, néha probléma, hogy általában ugyanazok a leglelkesebbek, és van, aki alig csinál valamit, mások meg ha nem is szakadnak meg, de akkor is egyenlőtlen az elosztás. Ez az adott osztály szülőinek összetételén múlik.
Hát ennyit tudtam most így hirtelen felindulásomban írni. Többiek, egészítsetek ki!
A szülői részvétel és jelenlét alapvető a waldorfban, igen. Nem azért, mert az iskola nem képes ezt megfinanszírozni, ill. nem elsősorban ezért. Hanem azért, mert teljsen másképp tekintesz egy iskolára, ahol te festetted a kisgyereked termét (augusztuis vége felé 2-3 nap néhány óra, a megjelenő szülők számától függően). (A nagyok már maguk festik, pl. Alexék már tavaly óta!) És, mert nagyon jó tudni, hogy a te kezed munkája is benne van ott, ahol a gyereked a napja felét tölti. És ezzel a te energiád, te szereteted, te vibrációid is ott van. Sajátunknak érezzük az iskolát. Nem muszájból megyünk büfézni a Fonón meg a farsangon, hanem azért, mert a MI gyerekünknek ez így jó. És nem utolsósorban, mert mi is gazdagabbak leszünk ettől.
Az első néhány osztályban többet kell csinálni, valóban. Az első osztály kezdése előtt néhány hetes munka vár a szülőkre (nem mindenkire folyamatosan!!!!). Sulikezdés után havonta/hathetente szülői est van, ami számomra még 6 év után is élvezetes, pedig már havi háromra járok!!!!! Viszonylag gyakran vannak kirándulások, és amíg a gyerekek kicsik, szoktak kérni egy-két(!) szülőt kísérni. Most az elsősök kötni tanulnak. Szintén bemegy két-három otthon lévő mama segíteni. Aki akar, aki tud. Én nem tudok kötni, így sosem mentem, és nem is neheztelt érte senki. Viszont egyszer elmentem velük szánkózni. Nagy áldozat volt, elhiheted!
A tanítás a kicsiknek délig tart. ELmondják, hogy elsőben (és igazából másodikban sem) nem jó nekik a napközi, jó lenne, ha legkésőbb kettőkor hazakerülnének. Van napközi, és bizony már most tudom, hogy lesznek napok jövőre, amikor az elsős Abigél majd napköziben szépen megvárja, hogy Olivér végezzen, és együtt jöjjenek haza, hogy ne kelljen minden nap mennem délben.
Egy osztálynak egy adag (kb. 50 darab) babzsák kell. Alexnél két mama vállalta az összeset, Olivérnél Magdi néni megadta a méretet, és mindenki megvarrta a saját gyerekéét. Kell egy euritmiaruha is, amit vagy egy-két mama varr meg, vagy megszervezik, hoyg osztálypénzből megvarratják. Kell függönyt varrni (egy szettet), egyvalaki mindig akad, aki megvarrja. Kellenek polcok, akasztók, festménytartó lécek, ezekre minidig akad 3-4, famunkához értő apuka. Theo soha nem volt közöttük, viszont tavaly lámpatesteket festett A. termében.
Aki nem dolgozik anya, az azért nem dolgozik, mert úgy érzi, hogy otthon akar lenni a gyerekének. Nem azért, mert lehetetlen lenne. NAGYON SOK (min. 50%) kétkeresős család van a mi két osztályunkban, ráadásul vannak egyedülállók is. Nyilván nehéz két nyolcórás állás, ha nincs segítő nagyszülő, vagy bébiszitter. Na de van egy csomó olyan tevékenység, amit nem kell 8-6-ig végezni minden áldott nap.
Mindenki megtalálja azt a módot, hogy hogyan folyik bele az iskola, a gyermeke iskolájának az életébe, ha igazán ezt akarja. Senki nem várja el tőle, hogy otthon üljön és az iskolának dolgozzon társadalmi munkában.
Nyilván egy induló iskolában sokkal, de sokkal több munka és tenni- és szerveznivaló van, mint egy már jól működőben. Nekem csak ilyen tapasztalatom van, erről tudok csak nyilatkozni.
A mi sulinkban pl. nem kell takarítani, de van iskola, ahol az osztályteremket a szülők takarítják (mint az ovikban!!!!!). Nálunk egy évben egyszer, húsvét előtt van egy naagy közös takarítás és kertrendezés.
Példa:
Ez a második hét, hogy Olivérék veszik fel a Magonc együttes új cd-jét a pincében kialakított stúdióban. Mivel ez du. 2-6-ig jelent nekik megfeszített munkát, a szünetekben enni és inni kapnak. A résztvevő osztályokra két-két nap jut a büfét csinálni. Igy hétfő délután én is bent voltam, harmadmagammal, kenyereket kentünk, almát, narancsot pucoltunk, tisztított vizet hordtunk a tanári mellől. Az egyik apuka vette meg a hozzávalókat. Másnap hárman voltak csak, és így is győzték. A többi szülő nem ért rá, vagy dolgozott. És ez rendben is volt.
Oké, néha probléma, hogy általában ugyanazok a leglelkesebbek, és van, aki alig csinál valamit, mások meg ha nem is szakadnak meg, de akkor is egyenlőtlen az elosztás. Ez az adott osztály szülőinek összetételén múlik.
Hát ennyit tudtam most így hirtelen felindulásomban írni. Többiek, egészítsetek ki!
2008.02.27 21:32
Sziasztok!
Akkor én is írok hirtelen felindulásomban 
...
Csak a Szilvi által írottakat tudom megerősíteni!!!! Még 1000 km-nyi távolságból is. Onnan, ahol a családok nagyobb százaléka ugyan nem kétkeresős, de ennek nem a W. az oka!!!!
És még annak ellenére is hasonlóképpen szerveződnek a dolgok, hogy több az otthon lévő anyuka. Tehát egy-egy iskolai/óvodai részvételnél nincs ott 18 aktív szülő, de min. 4-5 igen, és ez éppen elég. Mikor ki ér rá, mikor kinek van kedve, tehetsége stb. A nagyfiam szeptember óta elsős. Azóta a következő dolgokon vettem/tünk részt:
- nyári szünet utolsó hetében minden osztály nagytakarította a saját termét (mivel mi nagyon közel lakunk, és nekünk volt időnk/kedvünk, egymagunk a gyerekek segítségével megcsináltunk mindent, tehát a többi 22 család mentesült )
- évnyitó előtti estén nyolctól tízig díszítettünk, "virágkaput" csináltunk (kb. 4-5 anyuka)
- 5 hetente van szülői est, mindig 8-tól kb. 10-ig, amire a dolgozó szülők is tudnak jönni, és nem teher számukra, hanem kikapcsolódás, szórakozás!!! Mi úgy csináljuk, hogy én az óvodába megyek, Apa az iskolába.
- Az adventi bazárkor az elsősök terme erdőnek volt "berendezve", benne a boszorkány mézeskalács házikója. Minden család két tepsi mézeskalács cserepet sütött a házikó tetejére, de a gyerekek segítségével ez jó móka volt, ha nincs a kötelező feladat, akkor is sütöttünk volna. Nagyobb feladat volt az osztály erdővé alakítása (ez is este 8-tól), mi ezen nem vettünk részt. Csak a romeltakarításban (avar, moha, fenyő, toboz és egyéb halmok
). Plusz a bazáron a terem "működtetése" óránkénti váltással (belépővel lehetett az erdőbe bemenni, eljutni a mézeskalács házig, ott levenni egy mézeskalács cserepet és találkozni a boszival )
- Január hatodikán orosz karácsonyt ünnepeltünk (1-4. oszt.), aki vállalta, kapott orosz receptet, és süthetett, főzhetett. Mi egy tortát csináltunk, össz-vissz 1,5 órás munkám volt benne, természetesen a gyerekek segítségével .
- Farsangkor a termet várnak/kastélynak rendeztük be (e téma köré szerveződött a farsang, ennek megfelelően öltöztek be a gyerekek). Este nyolctól tízig a kézimunka tanárral összesen hárman megcsináltuk, és közben nagyon jól éreztük magunkat!
- Az óvoda márciusban a rendes heti városi piacon standot állít, ide barkácsolunk eladandó szép tavaszi, húsvéti dolgokat. Minden szerdán délelőtt és késő este lehet menni. Tehát aki dolgozik, és akar, és van tehetsége, az megy az esti alkalmakra.
Takarítás az óvodában minden hétvégén van, kb. egy évben 3-4-szer kerül sorra egy család. De a gyerekekkel együtt ez is egy jókis, vidám hétvégi program!
Iskolában a nagyobb szünetekben van takarítás (nyári, téli, pünkösdi), aki vállalja megy, aki nem, semmi gond!
Tehát tényleg vannak aktívabb és kevésbé aktív szülők, mert ez így természetes. Én többet megyek, mert nem dolgozom, de nem neheztelek, nem mutogatok ujjal arra, akikről tudom, hogy mindkét szülő 8-10 órában dolgozik, nincsenek nagyszülők a közelben és és esetleg még 40 km-re is laknak... Mindenki (és tényleg mindenki nálunk) elfogadja ezt. És ha valami iskolai tevékenység van, akkor örömmel, szívesen megyünk, mert a gyermekünkért tesszük, és még jól is érezzük közben magunkat!
Akkor én is írok hirtelen felindulásomban
...
Csak a Szilvi által írottakat tudom megerősíteni!!!! Még 1000 km-nyi távolságból is. Onnan, ahol a családok nagyobb százaléka ugyan nem kétkeresős, de ennek nem a W. az oka!!!!
És még annak ellenére is hasonlóképpen szerveződnek a dolgok, hogy több az otthon lévő anyuka. Tehát egy-egy iskolai/óvodai részvételnél nincs ott 18 aktív szülő, de min. 4-5 igen, és ez éppen elég. Mikor ki ér rá, mikor kinek van kedve, tehetsége stb. A nagyfiam szeptember óta elsős. Azóta a következő dolgokon vettem/tünk részt:
- nyári szünet utolsó hetében minden osztály nagytakarította a saját termét (mivel mi nagyon közel lakunk, és nekünk volt időnk/kedvünk, egymagunk a gyerekek segítségével megcsináltunk mindent, tehát a többi 22 család mentesült
)
- évnyitó előtti estén nyolctól tízig díszítettünk, "virágkaput" csináltunk (kb. 4-5 anyuka)
- 5 hetente van szülői est, mindig 8-tól kb. 10-ig, amire a dolgozó szülők is tudnak jönni, és nem teher számukra, hanem kikapcsolódás, szórakozás!!! Mi úgy csináljuk, hogy én az óvodába megyek, Apa az iskolába.
- Az adventi bazárkor az elsősök terme erdőnek volt "berendezve", benne a boszorkány mézeskalács házikója. Minden család két tepsi mézeskalács cserepet sütött a házikó tetejére, de a gyerekek segítségével ez jó móka volt, ha nincs a kötelező feladat, akkor is sütöttünk volna. Nagyobb feladat volt az osztály erdővé alakítása (ez is este 8-tól), mi ezen nem vettünk részt. Csak a romeltakarításban (avar, moha, fenyő, toboz és egyéb halmok
). Plusz a bazáron a terem "működtetése" óránkénti váltással (belépővel lehetett az erdőbe bemenni, eljutni a mézeskalács házig, ott levenni egy mézeskalács cserepet és találkozni a boszival )
- Január hatodikán orosz karácsonyt ünnepeltünk (1-4. oszt.), aki vállalta, kapott orosz receptet, és süthetett, főzhetett. Mi egy tortát csináltunk, össz-vissz 1,5 órás munkám volt benne, természetesen a gyerekek segítségével
.
- Farsangkor a termet várnak/kastélynak rendeztük be (e téma köré szerveződött a farsang, ennek megfelelően öltöztek be a gyerekek). Este nyolctól tízig a kézimunka tanárral összesen hárman megcsináltuk, és közben nagyon jól éreztük magunkat!
- Az óvoda márciusban a rendes heti városi piacon standot állít, ide barkácsolunk eladandó szép tavaszi, húsvéti dolgokat. Minden szerdán délelőtt és késő este lehet menni. Tehát aki dolgozik, és akar, és van tehetsége, az megy az esti alkalmakra.
Takarítás az óvodában minden hétvégén van, kb. egy évben 3-4-szer kerül sorra egy család. De a gyerekekkel együtt ez is egy jókis, vidám hétvégi program!
Iskolában a nagyobb szünetekben van takarítás (nyári, téli, pünkösdi), aki vállalja megy, aki nem, semmi gond!
Tehát tényleg vannak aktívabb és kevésbé aktív szülők, mert ez így természetes. Én többet megyek, mert nem dolgozom, de nem neheztelek, nem mutogatok ujjal arra, akikről tudom, hogy mindkét szülő 8-10 órában dolgozik, nincsenek nagyszülők a közelben és és esetleg még 40 km-re is laknak... Mindenki (és tényleg mindenki nálunk) elfogadja ezt. És ha valami iskolai tevékenység van, akkor örömmel, szívesen megyünk, mert a gyermekünkért tesszük, és még jól is érezzük közben magunkat!
Kriszta
Ákos 2000.04.09.
Enikő 2004.12.04.
Ákos 2000.04.09.
Enikő 2004.12.04.
2008.02.28 14:00
Én már nem húzom fel ilyeneken magam. Az ilyen ember soha nem fogja megérteni, hogy miért csináljuk.
Rengeteg támadást kap az ember.
Tegnap voltam a gödöllői suliban előadáson. Fele szülő gyermeke waldorf oviba jár, a másik fele államiból érdeklődik. Hát itt is elhangzott mindenféle kérdés.
Egyik kedvencem: azt mondta az óvónőjük (állami), hogy a Waldorf iskolából fantasztikus személyiségű emberek kerülnek ki, de nem lesz meg a lexikális tudásuk és nem veszik fel őket az egyetemre.
Kérdem én melyiket tudja egy gyerek egy év alatt simán pótolni, ha tényleg érdekli az az egyetem?
Tényleg sokat kell tenni a szülőknek az oviban (én még csak erről tudok nyilatkozni), legalábbis ahhoz képest, hogy azállamiba csak be kell lökni reggel és évente kétszer van szülői, amire vagy elmennek vagy nem.
Ide szerintem az vigye a gyermekét, aki szivesen takarít a gyeremeke és társai után, aki szivesen süt nekik sütit, aki szivesen varr manót nekik... Aki érzi, hogy ez miért sokkal értékesebb, mint a boltban megvásárolt. Aki ezeket nem érti azokat kár is győzködni, az menjen egy államiba, vagy magán oviba, ahova csak a pénzt kell beadni, és terülj terülj asztalkám van, na de a magán ovi nem is annyi pénzt kér, nem egy nonprofit szervezet.
Én is azt gondolom, hogy nem azért keresek valami ilyan minkát, pénzkereseti lehetőséget, amit itthon tudok csinálni, mert nem tudnék Waldorf mellett dolgozni (hisz tanár vagyok). Hanem azért, mert a gyerekemnek így jobb. Az a jó, ha el tudom hozni délben, ha du itthon lehet.
Nálunk sok anyuka dolgozik otthon, a legkülönbözőbb formában. Vagy csak fél állást keres. Nem az a lényeg, hogy a du akkor csak a gyereké és programokat csinálunk és jaj, de jól érezzük magunkat. Legyen otthon, dolgozza fel a de eseményeit. Közben én nyugodtan végezhetek házimunkát, ebbe ő is be tud kapcsolódni, tudunk beszélgetni... Panka pl minden du rajzol, sokáig, szerintem ő így lazít.
Elég csapongó lett
Rengeteg támadást kap az ember.
Tegnap voltam a gödöllői suliban előadáson. Fele szülő gyermeke waldorf oviba jár, a másik fele államiból érdeklődik. Hát itt is elhangzott mindenféle kérdés.
Egyik kedvencem: azt mondta az óvónőjük (állami), hogy a Waldorf iskolából fantasztikus személyiségű emberek kerülnek ki, de nem lesz meg a lexikális tudásuk és nem veszik fel őket az egyetemre.
Kérdem én melyiket tudja egy gyerek egy év alatt simán pótolni, ha tényleg érdekli az az egyetem?
Tényleg sokat kell tenni a szülőknek az oviban (én még csak erről tudok nyilatkozni), legalábbis ahhoz képest, hogy azállamiba csak be kell lökni reggel és évente kétszer van szülői, amire vagy elmennek vagy nem.
Ide szerintem az vigye a gyermekét, aki szivesen takarít a gyeremeke és társai után, aki szivesen süt nekik sütit, aki szivesen varr manót nekik... Aki érzi, hogy ez miért sokkal értékesebb, mint a boltban megvásárolt. Aki ezeket nem érti azokat kár is győzködni, az menjen egy államiba, vagy magán oviba, ahova csak a pénzt kell beadni, és terülj terülj asztalkám van, na de a magán ovi nem is annyi pénzt kér, nem egy nonprofit szervezet.
Én is azt gondolom, hogy nem azért keresek valami ilyan minkát, pénzkereseti lehetőséget, amit itthon tudok csinálni, mert nem tudnék Waldorf mellett dolgozni (hisz tanár vagyok). Hanem azért, mert a gyerekemnek így jobb. Az a jó, ha el tudom hozni délben, ha du itthon lehet.
Nálunk sok anyuka dolgozik otthon, a legkülönbözőbb formában. Vagy csak fél állást keres. Nem az a lényeg, hogy a du akkor csak a gyereké és programokat csinálunk és jaj, de jól érezzük magunkat. Legyen otthon, dolgozza fel a de eseményeit. Közben én nyugodtan végezhetek házimunkát, ebbe ő is be tud kapcsolódni, tudunk beszélgetni... Panka pl minden du rajzol, sokáig, szerintem ő így lazít.
Elég csapongó lett
2008.03.01 00:28
Sziasztok!
Csak egyetlen kérdéshez szeretnék hozzákérdeni: Cikaboga, tényleg egy év alatt be lehet hozni mondjuk 5-6 év lexikális tudásra alapuló (??)egész másfajta munkáját? Ha magamból indulok ki: én nem hiszem, hogy képes lettem volna rá...
Érdekelne, van-e valakinek tudomása erről a "behozom a lemaradást"-folyamatról! Konkrétan! Tanárt fogadni? Milyen tankönyvekből? Stb.
Parázok
Csak egyetlen kérdéshez szeretnék hozzákérdeni: Cikaboga, tényleg egy év alatt be lehet hozni mondjuk 5-6 év lexikális tudásra alapuló (??)egész másfajta munkáját? Ha magamból indulok ki: én nem hiszem, hogy képes lettem volna rá...
Érdekelne, van-e valakinek tudomása erről a "behozom a lemaradást"-folyamatról! Konkrétan! Tanárt fogadni? Milyen tankönyvekből? Stb.
Parázok
2008.03.01 19:19
Picinke,
konkrét tapasztalatom nincs, de nyilván kérdés az is, hogy mikor akar a gyerek másik iskolához alkalmazkodni. Aki pl. 8. után megy állami gimibe, annak kb. 3-6 hónap szokott kelleni, hogy behozza, ráérezzen, belerázódjon. Szerintem az állati jó! Ja, ki a w.-suliban "jó tanuló" volt, annak az államiban sem kell külön tanár. Aki itt is közepes, attól ne várjunk szárnyalást.
Ha a fiam pl. matekból vagy fizikából akarna felvételizni maaaaaajd, lehet, hogy elgondolkodnék a külön tanáron az utolsó évben, ami amúgy is az érettségire készülés éve.
Tudtommal a humán tárgyakból a mi sulinkban ugyanolyan jól érettségiztek a gyerekek, mint egy más, átlagos gimiben (nem egy Elte-gyakorlóban), és az elnök nagyon elégedett volt, hogy milyen kreatívan gondolkoznak...
Tankönyvekhez nem értek, nem néztem utána. Ha ott tartanánk, utánakérdeznék.
konkrét tapasztalatom nincs, de nyilván kérdés az is, hogy mikor akar a gyerek másik iskolához alkalmazkodni. Aki pl. 8. után megy állami gimibe, annak kb. 3-6 hónap szokott kelleni, hogy behozza, ráérezzen, belerázódjon. Szerintem az állati jó! Ja, ki a w.-suliban "jó tanuló" volt, annak az államiban sem kell külön tanár. Aki itt is közepes, attól ne várjunk szárnyalást.
Ha a fiam pl. matekból vagy fizikából akarna felvételizni maaaaaajd, lehet, hogy elgondolkodnék a külön tanáron az utolsó évben, ami amúgy is az érettségire készülés éve.
Tudtommal a humán tárgyakból a mi sulinkban ugyanolyan jól érettségiztek a gyerekek, mint egy más, átlagos gimiben (nem egy Elte-gyakorlóban), és az elnök nagyon elégedett volt, hogy milyen kreatívan gondolkoznak...
Tankönyvekhez nem értek, nem néztem utána. Ha ott tartanánk, utánakérdeznék.
2008.03.01 20:24
Csak egy pillanatra ugrottam be költözést helyzetjelenteni és Picinkéhez hozzászólok: Itt lakunk egy kőpésre tőletek, tessék minket meglátogatni, fiacskámmal játszani és minden izgalmas kérdést megvitatni - msot nem tudok géphez kerülni még.
És jó, hgoy megint itt vagy, hiányoztál ám
És jó, hgoy megint itt vagy, hiányoztál ám
2008.03.02 09:24
Picinke,
Sikerült felül múlnod eddig általam hallott legvaddabb kérdést is.
Átgondoltad, amit írtál? Az 5-6 év azt jelentené, hogy érettségikor egy 6-7-es tudásanyaggal rendelkeznek. Szerinted így képesek volnának 4-es feletti érettségi átlagot produkálni?
Most így hirtelen nem is reagálnék többet, talán később...
Sikerült felül múlnod eddig általam hallott legvaddabb kérdést is.
Átgondoltad, amit írtál? Az 5-6 év azt jelentené, hogy érettségikor egy 6-7-es tudásanyaggal rendelkeznek. Szerinted így képesek volnának 4-es feletti érettségi átlagot produkálni?
Most így hirtelen nem is reagálnék többet, talán később...
2008.03.02 10:38
cikaboga írta:Tényleg sokat kell tenni a szülőknek az oviban (én még csak erről tudok nyilatkozni), legalábbis ahhoz képest, hogy azállamiba csak be kell lökni reggel és évente kétszer van szülői, amire vagy elmennek vagy nem.
Szomorú lettem ettől a mondattól
.
Egészen pontosan "azállamiba csak be kell lökni reggel" részétől.
Tele van rosszindulattal.
Miben más az, amikor egy Waldorf anyuka viszi oviba reggel a gyerekét?
A Waldorf anyuka mitől más akkor, mikor reggel az oviban hagyja a gyereket? És miből gondolod, hogy aki államiba viszi, belöki csak?
Elbizonytalanodtam, de nagyon.
Waldorf iránt érdeklődő ember vagyok/voltam.
Tudom, hogy ha majd mégis Waldorfba megy a gyerekem, akkor az nem csak annyi, hogy Ő odajár oviba.
Hanem azt jelenti, az egész családunk egy közösség tagja lesz.
De ha ilyen egy Waldorf szülő, akkor én nem szeretnék az lenni. Vagy ha csak annyi az egész, hogy ilyen egy szülőtárs, akkor nem szeretnék waldorf szülői közösség tagja lenni.
Mert ez a - szerintem - felsőbbrendűségi érzés (hogy lám, mi mennyivel jobb szülők vagyok, mert többet tetszünk a gyerekünkért) úgyanúgy árthat a gyereknek, mint az, hogy - szerinted meg - a másik meg csak belöki a gyerekét reggelente.
Értem én, hogy sértőek azok a vádak, amiket a Waldorfos szülők kapnak az "államis", ám Waldorfot nem ismerőktől, de azért az szomorú, hogy ez a válaszreakció...
2008.03.02 12:55
Sziasztok!
Valamikor karácsony körül jelentkeztem be hozzátok, babavarrás ügyben, és köszönöm szépen a segítségeteket utólag is. Az élet úgy hozta, hogy nem igazán volt energiám írni, olvasgatni szoktalak titeket, és sokat tanulok is tőletek.
Most Szélcsengő sorai miatt ragadtam billentyűzetet. Szerintem ne szomorkodj! Talán nem volt szerencsés az idézett kijelentés, de gondolom (remélem) nem volt szándékos sértő szándék. Valahogy úgy érzem (én, mint szintén csak érdeklődő szülő) erős indulatok vannak itt a háttérben, ami valahol indokolatlan. Megmondom őszintén, néha engem is elbizonytalanít néhány kijelentés, mert bár az én gyerkőim állami oviba, iskolába járnak, nem gondolom magam nemtörődöm szülőnek, a legjobbat szeretném adni nekik. (ezért járom az iskolákat például most is hónapok óta, lévén a középső közös többszörösünk most kezdi a sulit) Nekem nincs lehetőségem waldorf közösség tagjának tud/hatni magam, mert nálunk nincs. De van itt egy hihetetlen ember, akinek a sorai, szavai, sugárzása arra ösztönzött, ismerkedjek. Elzarándokoltam tehát a könyvtárba, kivettem pár Steiner könyvet, a Szabadságra nevelést, és Streit-től is egy párat, és olvasgattam. Van amit kiolvastam, van amit ízlelgettem, visszavittem, majd máskor. Nagyon lelkes lettem, már-már azon gondolkodtam, hogy tudnék Kecskemétre költözni anyósékhoz, ahol van w. suli. Keseregtem, rossz érzésem volt, amiért nem tudom megadni a gyerkőmnek a legjobbat. Aztán jött egy pillanat, amikor helyretettem magam. Ránéztem a gyerkőimre, akik boldog, kiegyensúlyozott lurkók, és úgy gondolom, azóta nem árthatok magunknak ilyen gondolatokkal, és már mások vélt vagy valós felsőbbrendűségeit sem veszem fel. MERT a waldorf pedagógia egy remek dolog. A fent említett angyal mondta nekem: "sokat adhatsz a családodnak általa így is." (már a pedagógia megismerésével, megértésével, MEGÉLÉSÉVEL, úgy, hogy nem tartozunk w-közösségbe) Visszatérve. Remek dolog, de mint mindent, ezt is lehet rosszul értelmezni, alkalmazni, megélni. Azért, mert páran ezt teszik, ne foszd meg magad és a családodat ettől. Nem fontos nektek w. suliba járni ahhoz, hogy... Viszont ha van lehetőséged, és ismerkedhetsz vele, tedd! Ismerd meg a közösséget, az embereket. Az én gyerkőceim ovi/sulijába is járnak olyan gyerkők, akiknek a szüleivel nem közeli a kapcsolat, de sokukkal igen. És ők számítanak. Mi választottuk ki egymást, pontosabban a gyerekeink. És például a Szabadságra nevelés könyvvel kapcsolatban az a véleményem, hogy bár a w. sulikról ír, MINDEN pedagógusnak, sőt szülőnek kötelező olvasmánnyá tenném. Alapjaiban változtatta meg a gyermekeim iránti látásmódomat. Akiket eddig is imádtam, megtettem értük amit legjobb tudásom szerint lehetett. Nem teszek most sem többet, talán csak kicsit máshogy. Tudom én, hogy nincs mazsolázgatás, hogy ami nekem tetszik, azt kiveszem, a többit meg nem, de azért úgy gondolom, hogy ha okos/jó dolgokat mazsolázok ki, azzal nem ártok, sőt. És ortodox waldorfos nem tudok lenni, ezt érzem én, nem is áltatom magam, de a jóra törekedni csak szabad nemdebár? Sokat jár az agyam ezeken a dolgokon, és úgy érzem, rengeteg dolgot éreztem/gondoltam/tudtam eddig is, csak most tudatosabbá váltak ezek. Már ezért megérte.
Elnézést, hogy ilyen hosszú lettem. Még annyit, hogy köszönöm Indi. (ha valaki nem ismert volna rá az én angyalkámra ) És tulképp mégis úgy érzem, w-közösség tagja vagyok picit, még ha nem is a hagyományos értelemben. Sokat tanultam tőletek, amit köszönök. Viszont tényleg picit vigyázzatok, mert nagy hatásotok van, és elbizonytalaníthatjátok a bizonytalankodókat. (ugye nem bátottam ezzel meg senkit?)
Zsuzsi
Valamikor karácsony körül jelentkeztem be hozzátok, babavarrás ügyben, és köszönöm szépen a segítségeteket utólag is. Az élet úgy hozta, hogy nem igazán volt energiám írni, olvasgatni szoktalak titeket, és sokat tanulok is tőletek.
Most Szélcsengő sorai miatt ragadtam billentyűzetet. Szerintem ne szomorkodj! Talán nem volt szerencsés az idézett kijelentés, de gondolom (remélem) nem volt szándékos sértő szándék. Valahogy úgy érzem (én, mint szintén csak érdeklődő szülő) erős indulatok vannak itt a háttérben, ami valahol indokolatlan. Megmondom őszintén, néha engem is elbizonytalanít néhány kijelentés, mert bár az én gyerkőim állami oviba, iskolába járnak, nem gondolom magam nemtörődöm szülőnek, a legjobbat szeretném adni nekik. (ezért járom az iskolákat például most is hónapok óta, lévén a középső közös többszörösünk most kezdi a sulit) Nekem nincs lehetőségem waldorf közösség tagjának tud/hatni magam, mert nálunk nincs. De van itt egy hihetetlen ember, akinek a sorai, szavai, sugárzása arra ösztönzött, ismerkedjek. Elzarándokoltam tehát a könyvtárba, kivettem pár Steiner könyvet, a Szabadságra nevelést, és Streit-től is egy párat, és olvasgattam. Van amit kiolvastam, van amit ízlelgettem, visszavittem, majd máskor. Nagyon lelkes lettem, már-már azon gondolkodtam, hogy tudnék Kecskemétre költözni anyósékhoz, ahol van w. suli. Keseregtem, rossz érzésem volt, amiért nem tudom megadni a gyerkőmnek a legjobbat. Aztán jött egy pillanat, amikor helyretettem magam. Ránéztem a gyerkőimre, akik boldog, kiegyensúlyozott lurkók, és úgy gondolom, azóta nem árthatok magunknak ilyen gondolatokkal, és már mások vélt vagy valós felsőbbrendűségeit sem veszem fel. MERT a waldorf pedagógia egy remek dolog. A fent említett angyal mondta nekem: "sokat adhatsz a családodnak általa így is." (már a pedagógia megismerésével, megértésével, MEGÉLÉSÉVEL, úgy, hogy nem tartozunk w-közösségbe) Visszatérve. Remek dolog, de mint mindent, ezt is lehet rosszul értelmezni, alkalmazni, megélni. Azért, mert páran ezt teszik, ne foszd meg magad és a családodat ettől. Nem fontos nektek w. suliba járni ahhoz, hogy... Viszont ha van lehetőséged, és ismerkedhetsz vele, tedd! Ismerd meg a közösséget, az embereket. Az én gyerkőceim ovi/sulijába is járnak olyan gyerkők, akiknek a szüleivel nem közeli a kapcsolat, de sokukkal igen. És ők számítanak. Mi választottuk ki egymást, pontosabban a gyerekeink.
És például a Szabadságra nevelés könyvvel kapcsolatban az a véleményem, hogy bár a w. sulikról ír, MINDEN pedagógusnak, sőt szülőnek kötelező olvasmánnyá tenném. Alapjaiban változtatta meg a gyermekeim iránti látásmódomat. Akiket eddig is imádtam, megtettem értük amit legjobb tudásom szerint lehetett. Nem teszek most sem többet, talán csak kicsit máshogy. Tudom én, hogy nincs mazsolázgatás, hogy ami nekem tetszik, azt kiveszem, a többit meg nem, de azért úgy gondolom, hogy ha okos/jó dolgokat mazsolázok ki, azzal nem ártok, sőt. És ortodox waldorfos nem tudok lenni, ezt érzem én, nem is áltatom magam, de a jóra törekedni csak szabad nemdebár? Sokat jár az agyam ezeken a dolgokon, és úgy érzem, rengeteg dolgot éreztem/gondoltam/tudtam eddig is, csak most tudatosabbá váltak ezek. Már ezért megérte.
Elnézést, hogy ilyen hosszú lettem. Még annyit, hogy köszönöm Indi. (ha valaki nem ismert volna rá az én angyalkámra
) És tulképp mégis úgy érzem, w-közösség tagja vagyok picit, még ha nem is a hagyományos értelemben. Sokat tanultam tőletek, amit köszönök. Viszont tényleg picit vigyázzatok, mert nagy hatásotok van, és elbizonytalaníthatjátok a bizonytalankodókat. (ugye nem bátottam ezzel meg senkit?)
Zsuzsi
2008.03.02 21:56
Sziasztok:)
Szilvi, akkor szuper! Én akkor nagyon nem vagyok képben: úgy képzeltem, hogy NAGYON más maga a tananyag, és úgy elképzeltem, ahogy, és itt Cikabogának is felelném, hogy azért írtam 5-6 évet, mert én még a nyolc ált. oszt.-ban gondolkodtam: szóval nagyjából a felső osztályokat gondoltam, mert ott szokott lenni azért lexikális tudás nyomatása, nem? És akkor onnan megy sima gimibe, tegyük fel. Cikaboga, 6-7 évet értettél? És nem annyi is? Ma nagyon Mazsola vagyok... Mert ugye az 4 év "ált. felső"+ négy év gimi, vagy nem? Vagy nem uarról beszélünk? Bevalom, nem vagyok egy tudor az ügyben, még csak ovisok-bölcsisek az ürgéim...
De amit Szilvi ír, az nagyon megnyugtató. Bocs, ha zavaros vagyok, sok a bonyodalom, betegségek, nemigen alszunk, nem tudom kellően átrágni, amit írok (akkor minek, írsz, te fafej? )
Indi! Már itt laktok? Nem tudtam! Köszönjük a meghívást! Ahogy kicsit csillapodnak a hullámok (élet), megyünk!
Szilvi, akkor szuper! Én akkor nagyon nem vagyok képben: úgy képzeltem, hogy NAGYON más maga a tananyag, és úgy elképzeltem, ahogy, és itt Cikabogának is felelném, hogy azért írtam 5-6 évet, mert én még a nyolc ált. oszt.-ban gondolkodtam: szóval nagyjából a felső osztályokat gondoltam, mert ott szokott lenni azért lexikális tudás nyomatása, nem? És akkor onnan megy sima gimibe, tegyük fel. Cikaboga, 6-7 évet értettél? És nem annyi is? Ma nagyon Mazsola vagyok...
Mert ugye az 4 év "ált. felső"+ négy év gimi, vagy nem? Vagy nem uarról beszélünk? Bevalom, nem vagyok egy tudor az ügyben, még csak ovisok-bölcsisek az ürgéim...
De amit Szilvi ír, az nagyon megnyugtató. Bocs, ha zavaros vagyok, sok a bonyodalom, betegségek, nemigen alszunk, nem tudom kellően átrágni, amit írok (akkor minek, írsz, te fafej?
)
Indi! Már itt laktok? Nem tudtam! Köszönjük a meghívást! Ahogy kicsit csillapodnak a hullámok (élet), megyünk!
2008.03.03 08:26
Picinke
Először is köszönöm, hogy nem értettél félre!
Iskoláról nem tudok saját tapasztalatot írni, de mivel Panka megy suliba így sokat kérdeztünk mostanában. Ovi építés közben van ideje az embernek akár órákat faggatni tapasztalt szülőtársakat.
1-8. osztályig ugyanazzal az osztálytanítóval vannak. 8. végén gondolkodhatnak, hogy Waldorf gimibe mennek tovább vagy államiba. A gyerekkel beszélgetnek az iskolában, akinek meg kell erősítenie az elhatározását, hogy igen itt szeretné folytatni. Egyre kevesebben mennek át állami gimibe, ha jók az infoim, akkor idén 2-3 gyerek felvételizett máshova Gödöllőn, viszont 15-en jönnek a Rákosmentiből, mert ott még nincs gimi. Azt mondták nekünk, hogy ha ilyenkor máshova akar menni, akor a felvételire kell készülni, van aki ezt magántanárral oldja meg, van aki saját maga.
9-12. osztályig tart a Waldorf-gimnázium is, ennek a végén van egy Waldorf-érettségi. (Erre most nem térek ki, nagyon érdekes.) Az állami érettségire 13. évben készülnek. Ez az én magán véleményem, hogy ebben az évben felvételire is tudnak készülni.
Vannak családok, akik állítják, hogy itt is érdemes a gyerekkel kiskorától együtt tanulni, mások azt mondták, hogy ők ugyan nem tanultak együtt velük. Ebben tejesen hasonló az államihoz.
Viszont az tény, hogy a reál tantárgyak a gyengéi ezeknek az iskoláknak. De itt is talán megindult valami változás, legalábbis itt elindult egy közös gondolkodás, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. Remélem, hogy mire odaérünk lesz valami gyümölcse is.
Sokmindenben nagyon más a tananyag, de valamilyen szinten nekik is igazodniuk kell a NAT-hoz, és bizonyos osztályoknál az átjárhatóságot is biztosítani kell.
Először is köszönöm, hogy nem értettél félre!
Iskoláról nem tudok saját tapasztalatot írni, de mivel Panka megy suliba így sokat kérdeztünk mostanában. Ovi építés közben van ideje az embernek akár órákat faggatni tapasztalt szülőtársakat.
1-8. osztályig ugyanazzal az osztálytanítóval vannak. 8. végén gondolkodhatnak, hogy Waldorf gimibe mennek tovább vagy államiba. A gyerekkel beszélgetnek az iskolában, akinek meg kell erősítenie az elhatározását, hogy igen itt szeretné folytatni. Egyre kevesebben mennek át állami gimibe, ha jók az infoim, akkor idén 2-3 gyerek felvételizett máshova Gödöllőn, viszont 15-en jönnek a Rákosmentiből, mert ott még nincs gimi. Azt mondták nekünk, hogy ha ilyenkor máshova akar menni, akor a felvételire kell készülni, van aki ezt magántanárral oldja meg, van aki saját maga.
9-12. osztályig tart a Waldorf-gimnázium is, ennek a végén van egy Waldorf-érettségi. (Erre most nem térek ki, nagyon érdekes.) Az állami érettségire 13. évben készülnek. Ez az én magán véleményem, hogy ebben az évben felvételire is tudnak készülni.
Vannak családok, akik állítják, hogy itt is érdemes a gyerekkel kiskorától együtt tanulni, mások azt mondták, hogy ők ugyan nem tanultak együtt velük. Ebben tejesen hasonló az államihoz.
Viszont az tény, hogy a reál tantárgyak a gyengéi ezeknek az iskoláknak. De itt is talán megindult valami változás, legalábbis itt elindult egy közös gondolkodás, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. Remélem, hogy mire odaérünk lesz valami gyümölcse is.
Sokmindenben nagyon más a tananyag, de valamilyen szinten nekik is igazodniuk kell a NAT-hoz, és bizonyos osztályoknál az átjárhatóságot is biztosítani kell.
2008.03.03 08:43
Szélcsengő
Sajnálom, ha rosszindulatot olvastál ki a soraimból. Nem állt szándékomban. Nem álltalánosítani akartam, és nem gondolom, hogy minden állami ovi ilyen. Ezek a saját tapasztalataim. Ahova mi jártunk - igaz csak 2 hetet - igen is ez volt. Ha leírnám ezt az óvodát azt mondanád, hogy megint rosszindulatú vagyok és ilyen nincs. Majd legközelebb óvatosabban fogalmazok, és igyekszem hangsúlyozni, hogy nem minden államira általánosítok.
Zsuzsinak pedig köszönöm, hogy nem feltételezett rögtön mindenféle rosszat.
Ebből is látszik, hogy nem mindegy ki olvassa a sorainkat.
Felsőbbrendűség?
Erre csak azt mondanám/kérdezném, hogy miért van az, hogy ha valahol kiderül, hogy Waldorfba járnak a gyermekeim kétféle reakciót vált ki, anélkül, hogy bármit is mondanék ezen kívül. Egyik: elkezd mentegetőzni, kifogásokat felsorolni, hogy az övé miért jár államiba. Másik: rögtön elkezdi mondani, hogy szerinte ez miért nagyon rossz. Nincs semmleges - legalábbis én még nem találkoztam ilyennel.
Pedig én azt gondolom, hogy az én gyerekeimnek ez a legjobb. Az ő gyerekeinek lehet, hogy az a legjobb. Erről nem kell egymást meggyőznünk, mindenki igyekszik a legjobbat adni a gyerekének, ennyi.
Sajnálom, ha rosszindulatot olvastál ki a soraimból. Nem állt szándékomban. Nem álltalánosítani akartam, és nem gondolom, hogy minden állami ovi ilyen. Ezek a saját tapasztalataim. Ahova mi jártunk - igaz csak 2 hetet - igen is ez volt. Ha leírnám ezt az óvodát azt mondanád, hogy megint rosszindulatú vagyok és ilyen nincs. Majd legközelebb óvatosabban fogalmazok, és igyekszem hangsúlyozni, hogy nem minden államira általánosítok.
Zsuzsinak pedig köszönöm, hogy nem feltételezett rögtön mindenféle rosszat.
Ebből is látszik, hogy nem mindegy ki olvassa a sorainkat.
Felsőbbrendűség?
Erre csak azt mondanám/kérdezném, hogy miért van az, hogy ha valahol kiderül, hogy Waldorfba járnak a gyermekeim kétféle reakciót vált ki, anélkül, hogy bármit is mondanék ezen kívül. Egyik: elkezd mentegetőzni, kifogásokat felsorolni, hogy az övé miért jár államiba. Másik: rögtön elkezdi mondani, hogy szerinte ez miért nagyon rossz. Nincs semmleges - legalábbis én még nem találkoztam ilyennel.
Pedig én azt gondolom, hogy az én gyerekeimnek ez a legjobb. Az ő gyerekeinek lehet, hogy az a legjobb. Erről nem kell egymást meggyőznünk, mindenki igyekszik a legjobbat adni a gyerekének, ennyi.
2008.03.03 09:23
Cikaboga
Mondataid még azt juttatták eszembe, hogy pl. a mi ovinkban 2 azaz kettő olyan csoport van, ahová bármennyi gyerkőmet bármikor szívesen otthagynám. A 8-ból. (ha nem oda kerültek volna, másik ovit keresek, akkor is, ha a kertünkből látom az oviudvaron rohangáló gyerekeimet. Lorci leendő óvónője 12 hetes korában látta az ultrahangképen a következő csoportja első ovisát. Komolyan. A mai napig könnyezve emlegeti, hogy neki ennél nagyobb megtiszteltetés nem juthat. Azóta is féltve őrzi a születését tudató sms-t. Ehhez azért azt hozzáfűzném, hogy a nagyfiam is hozzá járt, tehát én tudom, hogy kinek az óvó kezébe adom (4 évre) jövőre a legkisebb csajszinkat.) És ez így van a fiam iskolájában is. Megismertem a tanítónőit, és tudtam, itt jó helyen lesz a fiam 4 évig (sajnos csak, mert utána ugyi a felsőtagozat a rákfene, de ez más téma már) Az élet, és Beni is engem igazolt eddig, most már harmadikos, és tűzbe menne a tanítóiért, jól érzi magát ott. A nagylányomnál a hétvégén voltam egy suliban, ahol nagyon jól éreztem magam, éreztem, ide jó járni a családoknak. Kicsit (nagyon) úgy éreztem, valahogy ilyen lehet nektek a ti iskoláitokban. DE: megismertem a két induló osztály tanítónőit, az egyik párosnál éreztem, hogy NEM. A másiknál IGEN-IGEN. Aztán beszélgettem a nagyobb gyerekek szüleivel, és bizony az érzéseimet igazolták. Ezzel csak azt szeretném magyarázni, hogy egyazon iskolában, rendszerben sem mindenáron szeretném tudni a lánykámat, mert lehet az jó, ha aki alkalmazza nem az igazi. Nekem nem jó-kevésbé jó isi/ovi van, hanem jó-kevésbé jó-rossz óvónő/tanítónő. Bármilyen rendszerben.
Elnézést, ha nagyon nem ebbe a topikba tartozó vagyok, de talán van, akinek segít picit amit leírtam.
Mondataid még azt juttatták eszembe, hogy pl. a mi ovinkban 2 azaz kettő olyan csoport van, ahová bármennyi gyerkőmet bármikor szívesen otthagynám. A 8-ból. (ha nem oda kerültek volna, másik ovit keresek, akkor is, ha a kertünkből látom az oviudvaron rohangáló gyerekeimet. Lorci leendő óvónője 12 hetes korában látta az ultrahangképen a következő csoportja első ovisát. Komolyan. A mai napig könnyezve emlegeti, hogy neki ennél nagyobb megtiszteltetés nem juthat. Azóta is féltve őrzi a születését tudató sms-t. Ehhez azért azt hozzáfűzném, hogy a nagyfiam is hozzá járt, tehát én tudom, hogy kinek az óvó kezébe adom (4 évre) jövőre a legkisebb csajszinkat.) És ez így van a fiam iskolájában is. Megismertem a tanítónőit, és tudtam, itt jó helyen lesz a fiam 4 évig (sajnos csak, mert utána ugyi a felsőtagozat a rákfene, de ez más téma már) Az élet, és Beni is engem igazolt eddig, most már harmadikos, és tűzbe menne a tanítóiért, jól érzi magát ott. A nagylányomnál a hétvégén voltam egy suliban, ahol nagyon jól éreztem magam, éreztem, ide jó járni a családoknak. Kicsit (nagyon) úgy éreztem, valahogy ilyen lehet nektek a ti iskoláitokban. DE: megismertem a két induló osztály tanítónőit, az egyik párosnál éreztem, hogy NEM. A másiknál IGEN-IGEN. Aztán beszélgettem a nagyobb gyerekek szüleivel, és bizony az érzéseimet igazolták. Ezzel csak azt szeretném magyarázni, hogy egyazon iskolában, rendszerben sem mindenáron szeretném tudni a lánykámat, mert lehet az jó, ha aki alkalmazza nem az igazi. Nekem nem jó-kevésbé jó isi/ovi van, hanem jó-kevésbé jó-rossz óvónő/tanítónő. Bármilyen rendszerben.
Elnézést, ha nagyon nem ebbe a topikba tartozó vagyok, de talán van, akinek segít picit amit leírtam.
2008.03.03 11:08
sziasztok
nagyon sok fórumon beszélgetésben végül mindig ide lyukadunk ki, hogy a tanítónő/óvónő személye a fontos.
ezzel tökéletesen egyet értek DE vajon van választási lehetőségünk?
nekem kevesebb van, mert waldorfba szeretném járatni, bár még szerencsés vagyok mert ugyan autóval de több intézmény is elérhető.
Mi van akkor ha a kiszemelt ovi induló csoportjának az óvónőjéről úgy érzem nem lesz jó?
nem túl egyszerű bekerülni egy óvódába, ez alól manapság az állami ovik se kivételek. mit kezdhet egy szülő egy olyan infóval, hogy fú dejó az a bizonyos óvónő, ha a gyereke oda nem kerülhet be. vagy végső esetben otthon tartod? ezt azért nem mindenki engedheti meg magának
az lenne a kérdésem, hogy akinek már jár oviba(most maradjunk a waldorfnál) a gyereke, voltak-e ilyen problémái és ha igen akkor mi van?
egyébként lassan 2 hete várok egy visszahívást a rákosmenti oviból
vagy ne agyaljak, hívjam én újra?
Szélcsengő, az én értelmezésemben Cikaboga megjegyzése annak a szülőnek szólt, aki röhejesnek tartja ha valaki szivesen részt vesz a gyermeke óvódai életében.
vagy?
remélem ennyi azért nem riaszt el. igaza van Zsugyunak, egyik szülői közösség sem teljesen homogén, miért lenne az a waldorfban? emberből vannak a waldorf szülők is.
én persze szivesen lennék Cikaboga szülőtársa, csak a fórumon leírtak alapján. talán nincs is olyan messze Szada
Nekem nem jó-kevésbé jó isi/ovi van, hanem jó-kevésbé jó-rossz óvónő/tanítónő.
nagyon sok fórumon beszélgetésben végül mindig ide lyukadunk ki, hogy a tanítónő/óvónő személye a fontos.
ezzel tökéletesen egyet értek DE vajon van választási lehetőségünk?
nekem kevesebb van, mert waldorfba szeretném járatni, bár még szerencsés vagyok mert ugyan autóval de több intézmény is elérhető.
Mi van akkor ha a kiszemelt ovi induló csoportjának az óvónőjéről úgy érzem nem lesz jó?
nem túl egyszerű bekerülni egy óvódába, ez alól manapság az állami ovik se kivételek. mit kezdhet egy szülő egy olyan infóval, hogy fú dejó az a bizonyos óvónő, ha a gyereke oda nem kerülhet be. vagy végső esetben otthon tartod? ezt azért nem mindenki engedheti meg magának
az lenne a kérdésem, hogy akinek már jár oviba(most maradjunk a waldorfnál) a gyereke, voltak-e ilyen problémái és ha igen akkor mi van?
egyébként lassan 2 hete várok egy visszahívást a rákosmenti oviból
vagy ne agyaljak, hívjam én újra?
Szélcsengő, az én értelmezésemben Cikaboga megjegyzése annak a szülőnek szólt, aki röhejesnek tartja ha valaki szivesen részt vesz a gyermeke óvódai életében.
vagy?
remélem ennyi azért nem riaszt el. igaza van Zsugyunak, egyik szülői közösség sem teljesen homogén, miért lenne az a waldorfban? emberből vannak a waldorf szülők is.
én persze szivesen lennék Cikaboga szülőtársa, csak a fórumon leírtak alapján.
talán nincs is olyan messze Szada
2008.03.03 11:15
Zsuzsi
Nagyon jó, hogy ezt leírtad!
Én is így gondolkodtam, ezért indultunk először állami irányba.
Ebben a faluban -az országos átlaggal ellentétben- sok gyerek van. Az óvónők akármit csinálnak, akkor is majdnem 30 gyerek van minden csoportban. Itt amikor megkérdeztem, hogy nyílt nap lesz-e, akkor megkérdezték, hogy minek. Tehát nem volt lehetőség a választásra. Gödöllőre úgy járhattunk volna, hogy átjelentkezünk valakihez, én ezt az ügyeskedést nem szeretem. Körülnéztem jobban. Ismét megtalált a Waldorf. Így járunk most ide.
Tudom, hogy az államiban is vannak olyan tanítók, akikre rá merném bízni a gyerekem, pl a barátnőm, de ő szombathelyi
Most már más is fontos lett, amit itt megkapnak, és igazából iskolákat már nem néztem meg másikat.
Nagyon jó, hogy ezt leírtad!
Én is így gondolkodtam, ezért indultunk először állami irányba.
Ebben a faluban -az országos átlaggal ellentétben- sok gyerek van. Az óvónők akármit csinálnak, akkor is majdnem 30 gyerek van minden csoportban. Itt amikor megkérdeztem, hogy nyílt nap lesz-e, akkor megkérdezték, hogy minek. Tehát nem volt lehetőség a választásra. Gödöllőre úgy járhattunk volna, hogy átjelentkezünk valakihez, én ezt az ügyeskedést nem szeretem. Körülnéztem jobban. Ismét megtalált a Waldorf. Így járunk most ide.
Tudom, hogy az államiban is vannak olyan tanítók, akikre rá merném bízni a gyerekem, pl a barátnőm, de ő szombathelyi
Most már más is fontos lett, amit itt megkapnak, és igazából iskolákat már nem néztem meg másikat.
2008.03.03 11:22
Savitri
Köszi!
Gyertek, nálunk most tárt karokkal várnak minden idevaló családot. Van budapesti csoporttársunk, és óvónőnk is.
És igen annak a szülőnek szólt, aki röhejesnek tartja ha valaki szivesen részt vesz a gyermeke óvódai életében.
A kérdésedhez nem tudok mit írni, nem voltam ilyen helyzetben. Tényleg ez a legszomorúbb. Otthon maradás sem a legjobb megoldás , szerintem jó legalább egy év ovi iskola elött.
Köszi!
Gyertek, nálunk most tárt karokkal várnak minden idevaló családot. Van budapesti csoporttársunk, és óvónőnk is.
És igen annak a szülőnek szólt, aki röhejesnek tartja ha valaki szivesen részt vesz a gyermeke óvódai életében.
A kérdésedhez nem tudok mit írni, nem voltam ilyen helyzetben. Tényleg ez a legszomorúbb. Otthon maradás sem a legjobb megoldás , szerintem jó legalább egy év ovi iskola elött.
2008.03.03 22:47
Ami igazán fontos nekem, azt sokszor nehéz szavakba öntenem. Emiatt írok csak ilyen sokára, kedves
Szilvi, Hardik és Cikaboga
Nagyon szépen köszönöm, ahogy reagáltatok. Megerősítettetek, hogy ezt az utat kerestem valaha a magam számára, és ezt az utat tudom jó szívvel mutatni a gyermekemnek is. Nekem az ő életében való részvétel magától értetődő. A szépség megélése pedig fontos, bárhol vagyok. Kényszerítő erőt éreztem, amikor a főiskola előtt, ahová jártam, csupa gyom nőtt, hogy kiszedjem, és beültessem virágokkal. Lelkesedtem, amikor saját kezűleg gyártottam gótikus betűs plakátokat, kollázst a Költészet napjára, majd berendeztem a termet csak úgy, egy napra, néhány órára, és aki bejött, örült és töltekezett. Hatalmas élmény volt neki látnom, hogy otthonszülős képekből kiállítást készítsek… Ezekben a pillanatokban azt éltem meg, hogy hisz ezért születtem, értelmet kapott az egész, mert alkottam - hagytam, hogy az a valami, ami alkotásra serkent, átáramoljon rajtam és szülessen meg a szépség a formákban.
Már diplomás voltam, amikor egy idő után leléptem és elmentem takarítónőnek. Szerettem felmosni, vödröt cipelni és budit pucolni. Minden egyfajta meditációt jelentett, a létezésünk különböző sziporkáinak megélését. Az élet képei, az események mintái…
Imádom a kaleidoszkópot. Mindig más képeket ad, néha ismétlődik… A szufik egyik meditációs eszköze. Amikor a gyermekemmel elkezdődtek a közös napok, azt gondoltam, ez sohase lesz visszajátszható, itt és most fontos a hogyan: vele miként élem át ezentúl az életet.
Sok nehézsége van ennek mind a mai napig. De nekem egy esély arra, hogy újra szülessek. Vele együtt alakulok, változom, feladok és felszínre hagyok hozni dolgokat.
Mi köze ennek a waldorfhoz?
"Az őszinteség esélye, más néven: szabadság"(Anais Nin) ; az a szint, ahol "az anyag létformája a mosoly" (Szilágyi D.) lehet. Az Élet értelmének újra és újra megtalálása.
Szilvi, Hardik és Cikaboga
Nagyon szépen köszönöm, ahogy reagáltatok. Megerősítettetek, hogy ezt az utat kerestem valaha a magam számára, és ezt az utat tudom jó szívvel mutatni a gyermekemnek is. Nekem az ő életében való részvétel magától értetődő. A szépség megélése pedig fontos, bárhol vagyok. Kényszerítő erőt éreztem, amikor a főiskola előtt, ahová jártam, csupa gyom nőtt, hogy kiszedjem, és beültessem virágokkal. Lelkesedtem, amikor saját kezűleg gyártottam gótikus betűs plakátokat, kollázst a Költészet napjára, majd berendeztem a termet csak úgy, egy napra, néhány órára, és aki bejött, örült és töltekezett. Hatalmas élmény volt neki látnom, hogy otthonszülős képekből kiállítást készítsek… Ezekben a pillanatokban azt éltem meg, hogy hisz ezért születtem, értelmet kapott az egész, mert alkottam - hagytam, hogy az a valami, ami alkotásra serkent, átáramoljon rajtam és szülessen meg a szépség a formákban.
Már diplomás voltam, amikor egy idő után leléptem és elmentem takarítónőnek. Szerettem felmosni, vödröt cipelni és budit pucolni. Minden egyfajta meditációt jelentett, a létezésünk különböző sziporkáinak megélését. Az élet képei, az események mintái…
Imádom a kaleidoszkópot. Mindig más képeket ad, néha ismétlődik… A szufik egyik meditációs eszköze. Amikor a gyermekemmel elkezdődtek a közös napok, azt gondoltam, ez sohase lesz visszajátszható, itt és most fontos a hogyan: vele miként élem át ezentúl az életet.
Sok nehézsége van ennek mind a mai napig. De nekem egy esély arra, hogy újra szülessek. Vele együtt alakulok, változom, feladok és felszínre hagyok hozni dolgokat.
Mi köze ennek a waldorfhoz?
"Az őszinteség esélye, más néven: szabadság"(Anais Nin) ; az a szint, ahol "az anyag létformája a mosoly" (Szilágyi D.) lehet. Az Élet értelmének újra és újra megtalálása.
2008.03.03 23:03
Mindezeken túl azt gondolom, hogy lehet csalódni bárhol, a waldorf körökben is, meg az államiban is. Van olyan szülő, aki valóban csak belöki a gyerekét ide, vagy oda, de az nem te vagy, Szélcsengő, szerintem
Az állami sulik némelyike a gyermek személyiségét és képességeit hasonlóan igyekszik tisztelni és emelni, mint a waldorf. Én a magam elit sulijától minden alapot megkaptam, ami az egyénivé váláshoz segít (és persze sok legyőzendő félemet is.)
És mégis, azt az áhítatot, emelkedettséget, amit a minap éreztem, amikor egy waldorfos gyermek munkafüzetét lapoztam, elsős korától… azt nem is tudom leírni. Valami páratlanul igazit láttam, titkot, lelket és erőt, pedig egyszerű vonalak voltak, majd görbék, színek és a betűk rajzai. Minden lap egy műalkotás volt, amit szívesen kitettem volna akár otthon a falra, akár egy tárgyalóterembe, hogy bevigye oda a fényt. Köszönöm neki, és kedves szüleinek is, hogy lehetőségem volt ezt átélni
Az állami sulik némelyike a gyermek személyiségét és képességeit hasonlóan igyekszik tisztelni és emelni, mint a waldorf. Én a magam elit sulijától minden alapot megkaptam, ami az egyénivé váláshoz segít (és persze sok legyőzendő félemet is.)
És mégis, azt az áhítatot, emelkedettséget, amit a minap éreztem, amikor egy waldorfos gyermek munkafüzetét lapoztam, elsős korától… azt nem is tudom leírni. Valami páratlanul igazit láttam, titkot, lelket és erőt, pedig egyszerű vonalak voltak, majd görbék, színek és a betűk rajzai. Minden lap egy műalkotás volt, amit szívesen kitettem volna akár otthon a falra, akár egy tárgyalóterembe, hogy bevigye oda a fényt. Köszönöm neki, és kedves szüleinek is, hogy lehetőségem volt ezt átélni
2008.03.04 09:32
cikaboga írta:Tényleg sokat kell tenni a szülőknek az oviban (én még csak erről tudok nyilatkozni), legalábbis ahhoz képest, hogy azállamiba csak be kell lökni reggel és évente kétszer van szülői, amire vagy elmennek vagy nem.
Én ezt a "belökni" kifejezést pont Cikabogáék ovijában hallottam. Először én is kiakadtam rajta, de aztán megértettem, mit is értenek alatta, és így már talán nem annyira durva kifejezés, bár elég szerencsétlen szóhasználat, ez tény.
Egyrészt az óvónők használták, akik maguk is 20-30 évet töltöttek állami oviban, és bevallották, hogy ma már nagyon sajnálják és szégyellik, de ott tényleg ez volt, ezt várták el a szülőktől, akik pedig többnyire megkönnyebbültek, hogy a felelősséget átadhatják valakinek.
Másrészt pedig olyan anyuka mondta, aki már kipróbált állami ovit, és az óvoda éreztette vele, hogy reggel 8-tól este 4-ig semmi köze a gyerekéhez. Ha meg merte kérdezni, hogy mit csinált, evett-e, jól érezte-e magát a lánya, akkor otrombán ráförmedtek, hogy milyen bizalmatlan velük.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a "belökni" inkább az óvodát minősíti, az óvoda hozzáállását tükrözi, mintsem a szülőét. A szülő meg vagy elfogadja ezt, akár tényleg örül annak, hogy átadta a felelősséget egy időre, vagy pedig nem megy ebbe bele és megpróbál valahogy belefolyni az óvodai életbe, és igen, nyilván sok olyan állami ovi is van, ahol az óvónők és a szülők egyaránt igénylik ezt a fajta közös munkát. Ez a szerencsés eset, de a nagy különbség, hogy egy állami ovi úgy is működne (ha szegényesen is), ha a szülők tényleg csak belöknék reggel a gyereket és este értemennének, míg egy waldorf ovi így meghalna, működésképtelenné válna, mert a szülői részvétel az alapja az egésznek.
Másrészt pedig én úgy gondolom, hogy a lényeg nem az, hogy sütök-főzök-bevásárolok-takarítok-varrok az óvodának, bár mint mondtam, kétségkívül elengedhetetlen a működéséhez. A nagy különbséget én ott látom, hogy a w. óvónő azt mondja, hogy együtt neveljük a gyereket, és ehhez kell, hogy az óvodát a család életének a részének tekintsem, ne pedig pedig úgy, hogy az a gyerek magánélete. Kell, hogy tudjam, mit csinálnak, miért csinálják, kell, hogy együtt éljük meg az ünnepeket, alakítsuk, szépítsük, tegyük élhetőbbé az életterüket. És igen, kell az, hogy az óvoda pedig lássa a gyerek mögött a családot, és együtt dolgozzunk, a gyerekért.
Lehet, hogy már unalmas vagyok ezzel, de megint oda érkeztem, hogy amit egy kívülálló a waldorfból lát (korábban a fajátékok, rózsaszín fal, stb. kapcsán jutottam ide, most ez a szülői szerepvállalás, vagy akár a normális óvónő) az csak a felszín, egyfajta külsőség, egy mély filozófia-pedagógia külső megnyilvánulása. Viszont ha ez nincs meg, hiába folyhatok be az óvoda életébe, hiába aranyos az óvónő, hiába főznek egészségesen, hiába szépek a játékok, nekem ez kevés.
Persze annyi és annyiféle állami ovi van, hogy nem hiszem, hogy igazságos lenne általánosítani, a gyereküket odajárató szülőket meg végképp nem. Ugyanakkor a w. ovikat ilyen szempontból lehet általánosítani, úgy gondolom.
Ezek az én meglátásaim, de mivel még csak kívülről látom, javítsatok ki, ha tévedek. Csak azért reagáltam, mert láttam, hogy máshol is ellenszenvet keltettek az elmúlt napok hozzászólásai, bár én nem érzem az "elitista, sznob és lenéző" hozzáállást, de nyilván nem is vagyunk egy hullámhosszon... Azt érzem, hogy más, és számomra igenis több, sokkal-sokkal több, mint egy állami, mert nekem fontos ez a szellemi háttér. Ettől még nem nézem le az "államiakat", de én már nem adnám oda jó szívvel a gyerekemet, ha megtehetem, hogy választok. Ahogy más meg nem adná olyan óvodába, ahol nincs feladatlapozás/nem szimpatikus az óvónéni/kicsi a kert stb. Minden szülőnek szíve joga (és felelőssége) választani a saját értékrendszere és prioritásai alapján, ettől még nem lesz se sznob, se elitista. Szerintem.
2008.03.04 14:01
Sziasztok!
Nemigen van ötletem, hátha ti tudtok segíteni.
Ha van köztetek olyan, aki jártas a waldorfbaba varásban, ahhoz fordulnék gyapjú ügyben.
Ugyanis kártolt gyapjút keresek, amit eddig láttam, az nagyon zsíros volt (már a tapintása is, színe is jócskán barna, tele darabokkal) és nem szeretném, ha első mosásnál átütne az anyag. Vagyis tiszta gyapjú kellene, mosott ha lehet.
Tudtok valami jó forrást, ahol lehet ilyet venni? Vagy tipp, hol érdeklődjek...
Előre is NAGYON köszönöm a segítséget!
Üdv, Kriszti
Nemigen van ötletem, hátha ti tudtok segíteni.
Ha van köztetek olyan, aki jártas a waldorfbaba varásban, ahhoz fordulnék gyapjú ügyben.
Ugyanis kártolt gyapjút keresek, amit eddig láttam, az nagyon zsíros volt (már a tapintása is, színe is jócskán barna, tele darabokkal) és nem szeretném, ha első mosásnál átütne az anyag. Vagyis tiszta gyapjú kellene, mosott ha lehet.
Tudtok valami jó forrást, ahol lehet ilyet venni? Vagy tipp, hol érdeklődjek...
Előre is NAGYON köszönöm a segítséget!
Üdv, Kriszti
2008.03.06 18:18
Én ajánlanék másik kettőt.
Waldorfról ír részletesen a Milyen iskola kell a gyerekeknek? c. könyvében.
Felnőttek és gyerekek c. könyvében pedig megtalálhatók a régebben kiadott vékonyabb könyvei, bár nem mindegyik teljes terjedelmében, de szerintem rendben van így is.
Jó olvasgatást!
Waldorfról ír részletesen a Milyen iskola kell a gyerekeknek? c. könyvében.
Felnőttek és gyerekek c. könyvében pedig megtalálhatók a régebben kiadott vékonyabb könyvei, bár nem mindegyik teljes terjedelmében, de szerintem rendben van így is.
Jó olvasgatást!
2008.03.06 23:29
sziasztok
újra bejelentkezem, és ha megengeditek, újra lenne pár kérdésem hozzátok, waldorfos anyukák. Úgy tudom, hogy a w. nem ért egyet a korai különórákkal, fejlesztéssel, mert annak nem akkor van az ideje és nem úgy. Egy barátnőmmel beszélgettünk, és mondta, hogy ő majd szeretné vinni a kislányát angolra meg néptáncra, és mesélte, hogy egy rokon kislány már jár ezekre és hihetetlenül élvezi az órákat. Ilyesmire ti mit mondtok, ha kérdezik a véleményeteket? Igazából mi ezekkel a "baj", ha nem muszájból van, hanem tényleg örömmel és nagy kedvvel megy rá a gyerek? És mit tegyen - ha helyesen akar cselekedni - az az anyuka, aki időközben szimpatizálni kezd a waldorffal, de a gyereke ilyesmi különórára jár és imádja? ne vigye többet a gyerekét? és mit mondjon neki, mivel magyarázza ezt meg a kicsinek?
A másik kérdésem a játékszerekre vonatkozik. "Konkrétan" miket hoz fel ellenérvként a w-filozófia a zenélő műanyag gyerekjátékokkal szemben? Azt érzem én is, hogy a sok ilyen "gagyiság" az nem igazi játék, kevéske fantázia kell hozzá, nem is esztétikus, de a picik mégis szívesen nyomogatják néha a gombokat, élvezik, hogy a gombnyomás "eredményeként" különböző hangok jönnek ki a játékból, miért "árt" ez? nem arra gondolok, ha valahol csak ilyen van otthon, hanem ha a többi, w-szemmel megfelelő játék mellett van 1-2 ilyen darab...? És mi a helyzet a fejlesztő játékokkal? Miért árt az, ha az anyuka együtt fomrabedobózik néha a kölkeccel, ráadásul épp a gyerek viszi oda hozzá a játékot, mert szereti ezt játszani? vagy ha szívesen kirakózik a gyerek? nem a szülő erőlteti, hanem a gyerek élvezetből csinálja?
nagyon köszi a válaszaitokat előre is!:)
Kati
újra bejelentkezem, és ha megengeditek, újra lenne pár kérdésem hozzátok, waldorfos anyukák. Úgy tudom, hogy a w. nem ért egyet a korai különórákkal, fejlesztéssel, mert annak nem akkor van az ideje és nem úgy. Egy barátnőmmel beszélgettünk, és mondta, hogy ő majd szeretné vinni a kislányát angolra meg néptáncra, és mesélte, hogy egy rokon kislány már jár ezekre és hihetetlenül élvezi az órákat. Ilyesmire ti mit mondtok, ha kérdezik a véleményeteket? Igazából mi ezekkel a "baj", ha nem muszájból van, hanem tényleg örömmel és nagy kedvvel megy rá a gyerek? És mit tegyen - ha helyesen akar cselekedni - az az anyuka, aki időközben szimpatizálni kezd a waldorffal, de a gyereke ilyesmi különórára jár és imádja? ne vigye többet a gyerekét? és mit mondjon neki, mivel magyarázza ezt meg a kicsinek?
A másik kérdésem a játékszerekre vonatkozik. "Konkrétan" miket hoz fel ellenérvként a w-filozófia a zenélő műanyag gyerekjátékokkal szemben? Azt érzem én is, hogy a sok ilyen "gagyiság" az nem igazi játék, kevéske fantázia kell hozzá, nem is esztétikus, de a picik mégis szívesen nyomogatják néha a gombokat, élvezik, hogy a gombnyomás "eredményeként" különböző hangok jönnek ki a játékból, miért "árt" ez? nem arra gondolok, ha valahol csak ilyen van otthon, hanem ha a többi, w-szemmel megfelelő játék mellett van 1-2 ilyen darab...? És mi a helyzet a fejlesztő játékokkal? Miért árt az, ha az anyuka együtt fomrabedobózik néha a kölkeccel, ráadásul épp a gyerek viszi oda hozzá a játékot, mert szereti ezt játszani? vagy ha szívesen kirakózik a gyerek? nem a szülő erőlteti, hanem a gyerek élvezetből csinálja?
nagyon köszi a válaszaitokat előre is!:)
Kati
2008.03.07 11:34
Hm. Nehezeket kérdeztél. Nemválaszolni nehéz, hanem megindolkolni.
Különóra. Jópár w.-os családot ismerek, aki az ovissal is járnak táncházba. Mi sosem voltunk, de ezzel szerintem nincs komolyabb gond, ha jól beilleszthető a család napirendjébe, ha nincs túl gyakran (pl. heti egy), nincs túl messze, túl későn, stb.
Angolra biztos nem vinném. MINEK? Ha muszáj valahova menni, mennék ringatóra. A gyereknek biztosan nincs szöüksége a külön-angolra, hanem inkább az anyukának. A kimozdulásra, meg a tudatra, hoyg fejleszti a gyerekét. A gyerek élvezi. Miért ne élvezné?! De gondolom ugyanúgy élvezi, ha pl. a földet túrhatja ő is, amikor a mama virágot palántáz. Vagy, ha nincs kert (ahogy nálunk sincs), akkor játszótérre megyünk, vagy olyan helyre, ahol szabadon, strukturálatlanul mozoghat, lehet. Sarazhat, ugrálhat, mászhat.
Nincs szüksége a kisgyereknek "foglalkozásokra". Ahogy arra sincs, hogy minden hétvégén "programot csináljunk" neki.
A játékoknál vannak konkrét okok, de itt is megkérdezem: minek? Mire JÓ az a zenélő műanyag csoda? Állathangot ad? Miért, tényleg úgy ugat egy kutya? És úgy néz ki, mint azon a stilizált rajzon?
Miért árt? Mert hamis. Az anyaga, a hangja, az üzenete. Egy csörgődob igaz. Megrázod, hangot ad. A fazék fakanállal úgyszintén. Egy kezdetleges golyópálya hosszú órákra képes akár naponta elszórakoztatnia kisgyereket. Bedobja-kijön. Mindig. És mégsem unja meg.
A formabedobó fölösleges, bár károsnak szerintem csak akkor káros, ha tanítják vele a gyereket, hogy ezt ide KELL bedobni, látod, csak itt fér be. Vajon a gyerek tényleg formabedobózni akar, vagy csak közösen játszani, közösenb csinálni valamit?
A puzzle-ről és a logikai játékokról azt mondta nekem egy w.-tanár, hoyg godnolati sémákat tanít, és később a gyerek nehezen fog tudni elvonatkoztatni tőlük, azaz minden problémára majd egy adott megoldási sémát próbál keresni, és nem abszolút kreatívan megközelíteni. Lehet memory-zni egy négyévessel, igen. Nagyon jók ebben iylenkor. Viszont, ha elfogadsz ennyire ezoterikus indoklást: az emlékezés a múlba visz, a kisgyereknek viszont a jelenben kell élnie. Ha túlságosan a múltba kényszerítjük (Mi volt ma az óvodában? Mit ebédeltél?), akkor a fizikai növését fogjuk vissza, mert az energiái nem tudnak oda irányulni, ahova ebben a korban kellene.
Talán azért merem ezeket kimondani, mert az én két nagy gyerekem formabedobózott, emmory-zott, voltak fejlesztő játékaik és bzony sokat ültem mellettük és játszottunk együtt. Abigélt már teljsen másképp vártuk, kezdettől fogva másképp neveljük. Ő az első ygerekünk, aki tud órákig önállóan játszani, és ezt pici kora óta. Sokkal kevesebb játéka van, mint a fiúknak abban a korban, és megkockáztatom azt is, hoyg sokkal kevésbé vágyik mindig újabb játékokra, mint ők. A fiúknak mindig kell (kéne) az újabb érdekesség, az újabb -külső- változatosság, a kívülről jövő izgalom egy újabb tárgy (játék) formájában. Timó meg még Abigélnél is olyanabb, egyelőre. Nagyon igénylei a jelenlétemet, de nem abban, hoyg játsszak vele. Legyek ott, tevékenykedjek, adjak cicit, ha arra szottyan kedve, de köszöni, játszik egyedül. Max. rakjam össze a golyópályát és keressek elgurult üveggolyókat.
A zenélő vackokban és fejlesztő játékokban számomra az a legártalmasabb, hogy elindít(hat) egy lavinát. Hogy elkezdjük azt mondani) (magamból indulok ki, nem rólad beszélek), hogy ez sem árt, meg az is belefér. Alex fiam harmadik szülinapjára egy földgömböt vettünk. El tudsz képzelni a földgömbnél absztraktabb tárgyat?! Valamit, ami a földgömbnél is kevsebbet jelent a gyereknek?! Aligha. Amikor ráböksz, hoyg nézd, itt vagyunk. Ő meg csak les, hoyg HOL?! Meg ott van Amertika. Aha. De akkor miért mondtátok, hoyg messe van? És akkor hol vannak a nagyszülők, ha azt mutatod, hoyg itt ezen a pöttyön? Szóval én úgy érzem, hoyg ezek a játékok elindítanak egy foylamatot, amikor kevésbé gondolsz bele, hogy mi való és mi nem való a ygereknek. Hanem elhiszed, amit hallassz a boltban, barátoktól, "mert neked is volt"? vagy épp, mert nem.
Biztso hosszú lettem, és lehetm, hoyg helyenként nyers is. Nem akartám elítélő és bántó lenni. Mondom, mi ezen átmentünk, nem beszélhetek magas lóról.
Különóra. Jópár w.-os családot ismerek, aki az ovissal is járnak táncházba. Mi sosem voltunk, de ezzel szerintem nincs komolyabb gond, ha jól beilleszthető a család napirendjébe, ha nincs túl gyakran (pl. heti egy), nincs túl messze, túl későn, stb.
Angolra biztos nem vinném. MINEK? Ha muszáj valahova menni, mennék ringatóra. A gyereknek biztosan nincs szöüksége a külön-angolra, hanem inkább az anyukának. A kimozdulásra, meg a tudatra, hoyg fejleszti a gyerekét. A gyerek élvezi. Miért ne élvezné?! De gondolom ugyanúgy élvezi, ha pl. a földet túrhatja ő is, amikor a mama virágot palántáz. Vagy, ha nincs kert (ahogy nálunk sincs), akkor játszótérre megyünk, vagy olyan helyre, ahol szabadon, strukturálatlanul mozoghat, lehet. Sarazhat, ugrálhat, mászhat.
Nincs szüksége a kisgyereknek "foglalkozásokra". Ahogy arra sincs, hogy minden hétvégén "programot csináljunk" neki.
A játékoknál vannak konkrét okok, de itt is megkérdezem: minek? Mire JÓ az a zenélő műanyag csoda? Állathangot ad? Miért, tényleg úgy ugat egy kutya? És úgy néz ki, mint azon a stilizált rajzon?
Miért árt? Mert hamis. Az anyaga, a hangja, az üzenete. Egy csörgődob igaz. Megrázod, hangot ad. A fazék fakanállal úgyszintén. Egy kezdetleges golyópálya hosszú órákra képes akár naponta elszórakoztatnia kisgyereket. Bedobja-kijön. Mindig. És mégsem unja meg.
A formabedobó fölösleges, bár károsnak szerintem csak akkor káros, ha tanítják vele a gyereket, hogy ezt ide KELL bedobni, látod, csak itt fér be. Vajon a gyerek tényleg formabedobózni akar, vagy csak közösen játszani, közösenb csinálni valamit?
A puzzle-ről és a logikai játékokról azt mondta nekem egy w.-tanár, hoyg godnolati sémákat tanít, és később a gyerek nehezen fog tudni elvonatkoztatni tőlük, azaz minden problémára majd egy adott megoldási sémát próbál keresni, és nem abszolút kreatívan megközelíteni. Lehet memory-zni egy négyévessel, igen. Nagyon jók ebben iylenkor. Viszont, ha elfogadsz ennyire ezoterikus indoklást: az emlékezés a múlba visz, a kisgyereknek viszont a jelenben kell élnie. Ha túlságosan a múltba kényszerítjük (Mi volt ma az óvodában? Mit ebédeltél?), akkor a fizikai növését fogjuk vissza, mert az energiái nem tudnak oda irányulni, ahova ebben a korban kellene.
Talán azért merem ezeket kimondani, mert az én két nagy gyerekem formabedobózott, emmory-zott, voltak fejlesztő játékaik és bzony sokat ültem mellettük és játszottunk együtt. Abigélt már teljsen másképp vártuk, kezdettől fogva másképp neveljük. Ő az első ygerekünk, aki tud órákig önállóan játszani, és ezt pici kora óta. Sokkal kevesebb játéka van, mint a fiúknak abban a korban, és megkockáztatom azt is, hoyg sokkal kevésbé vágyik mindig újabb játékokra, mint ők. A fiúknak mindig kell (kéne) az újabb érdekesség, az újabb -külső- változatosság, a kívülről jövő izgalom egy újabb tárgy (játék) formájában. Timó meg még Abigélnél is olyanabb, egyelőre. Nagyon igénylei a jelenlétemet, de nem abban, hoyg játsszak vele. Legyek ott, tevékenykedjek, adjak cicit, ha arra szottyan kedve, de köszöni, játszik egyedül. Max. rakjam össze a golyópályát és keressek elgurult üveggolyókat.
A zenélő vackokban és fejlesztő játékokban számomra az a legártalmasabb, hogy elindít(hat) egy lavinát. Hogy elkezdjük azt mondani) (magamból indulok ki, nem rólad beszélek), hogy ez sem árt, meg az is belefér. Alex fiam harmadik szülinapjára egy földgömböt vettünk. El tudsz képzelni a földgömbnél absztraktabb tárgyat?! Valamit, ami a földgömbnél is kevsebbet jelent a gyereknek?! Aligha. Amikor ráböksz, hoyg nézd, itt vagyunk. Ő meg csak les, hoyg HOL?! Meg ott van Amertika. Aha. De akkor miért mondtátok, hoyg messe van? És akkor hol vannak a nagyszülők, ha azt mutatod, hoyg itt ezen a pöttyön? Szóval én úgy érzem, hoyg ezek a játékok elindítanak egy foylamatot, amikor kevésbé gondolsz bele, hogy mi való és mi nem való a ygereknek. Hanem elhiszed, amit hallassz a boltban, barátoktól, "mert neked is volt"? vagy épp, mert nem.
Biztso hosszú lettem, és lehetm, hoyg helyenként nyers is. Nem akartám elítélő és bántó lenni. Mondom, mi ezen átmentünk, nem beszélhetek magas lóról.
2008.03.07 13:42
Szilvi, nagyon köszi a választ!
"ősi" (ált. iskolás és gimis) barátnőimmel abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szinte egyszerre kezdtünk el gyerekeket szülni és egy rakáson lakunk, így rengeteg közös baba-mama találkozót szervezünk, és már régóta tervezük, hogy milyen klassz lesz, hogy a gyerekeink is osztálytársak lesznek majd:) erre én mostanában elkezdtem nagyon érdeklődni a waldorf iránt, és nagyon örülnék neki, ha ők is megismerkednének ezzel és esetleg ők is erre adnák a fejüket így elég sokszor ez a téma mostanában, és én meg sajnos látom, hogy sok minden nekem csak egyszerűen zsigerből szimpatikus, anélkül hogy az igazi gondolatiságot tudnám a dolgok mögött, de ők meg rákérdeznek erre-arra, én meg nem tudom az igazi választ. pl hogy miért raktam ki a lakásból a zenélő izébizéket (nem volt sok, de azért volt pár), most hirtelen mi bajom lett velük, mit árt az a gyerkőknek...nekem meg az a válaszom, hogy eddig se szerettem őket, a hangjuktól kiráz a hideg, de hát ez a "standard babajáték manapság", hát nekünk is volt, és most kifejezetten kapóra jött a waldorfosdi, hogy megszabaduljak tőlük:) meg hogy jönnek a szülinapok, és hogy milyen ajándékokat vegyünk a kicsiknek, általános vélemény, hogy valami klassz "fejlesztő játék" lenne a igazi, én meg akartam volna mondani, hogy bizonyos nézet szerint az nem jó, de rájöttem, hogy nem tudnám megindokolni...
Hol lehet ezekről olvasni? Vekerdy könyveket olvastam, de erről nem nagyon olvastam. Szabadságra nevelés-ben van ezekről szó? meg tudnátok írni, hogy tudom ezt megrendelni a neten? egyszer már volt róla szó asszem, de nem találom..
köszi
Kati
"ősi" (ált. iskolás és gimis) barátnőimmel abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szinte egyszerre kezdtünk el gyerekeket szülni és egy rakáson lakunk, így rengeteg közös baba-mama találkozót szervezünk, és már régóta tervezük, hogy milyen klassz lesz, hogy a gyerekeink is osztálytársak lesznek majd:) erre én mostanában elkezdtem nagyon érdeklődni a waldorf iránt, és nagyon örülnék neki, ha ők is megismerkednének ezzel és esetleg ők is erre adnák a fejüket
így elég sokszor ez a téma mostanában, és én meg sajnos látom, hogy sok minden nekem csak egyszerűen zsigerből szimpatikus, anélkül hogy az igazi gondolatiságot tudnám a dolgok mögött, de ők meg rákérdeznek erre-arra, én meg nem tudom az igazi választ. pl hogy miért raktam ki a lakásból a zenélő izébizéket (nem volt sok, de azért volt pár), most hirtelen mi bajom lett velük, mit árt az a gyerkőknek...nekem meg az a válaszom, hogy eddig se szerettem őket, a hangjuktól kiráz a hideg, de hát ez a "standard babajáték manapság", hát nekünk is volt, és most kifejezetten kapóra jött a waldorfosdi, hogy megszabaduljak tőlük:) meg hogy jönnek a szülinapok, és hogy milyen ajándékokat vegyünk a kicsiknek, általános vélemény, hogy valami klassz "fejlesztő játék" lenne a igazi, én meg akartam volna mondani, hogy bizonyos nézet szerint az nem jó, de rájöttem, hogy nem tudnám megindokolni...
Hol lehet ezekről olvasni? Vekerdy könyveket olvastam, de erről nem nagyon olvastam. Szabadságra nevelés-ben van ezekről szó? meg tudnátok írni, hogy tudom ezt megrendelni a neten? egyszer már volt róla szó asszem, de nem találom..
köszi
Kati
2008.03.07 17:54
Sziasztok, lenne egy lehetetlen kérdésem. Tudja-e valaki esetleg, melyik Steiner könyvből származik az alábbi idézet?
"Ezután növekednek a szervek, de az egész későbbi növekedés azoknak a formáknak az alapján történik, amelyek addigra már kifejlődtek. Ahogy a természet kialakítja az emberi test számára születése előtt a megfelelő fizikai környezetet, úgy kötelessége a nevelőnek, hogy erről a születés után gondoskodjék. A gyermek azt utánozza, ami tárgyi környezetében történik, s ez az utánzás teremti meg szervei számára azt a formát, mely már maradandó lesz. A környezetet persze a lehető legtágabban kell értelmezni. Ide tartozik minden, ami a gyermek körül lejátszódik, amit érzékszerveivel befogad, és amilyen formában a tárgyi környezet hat szellemi erőire. Ideértendő minden erkölcsös és erkölcstelen, minden értelmes vagy oktalan tett, aminek szemtanúja. A gyermeknek akkor lesz egészséges a látása, ha megfelelő szín- és fényviszonyokról gondoskodunk a környezetében; agyában és vérében pedig akkor alakulnak ki az egészséges erkölcsi érzék fizikai alapjai, ha erkölcsöt tapasztal a környezetében is. Ha a gyermek hetedik életévéig csak oktalan cselekedeteknek lesz szemtanúja, akkor úgy alakul az agya, hogy a későbbiekben csupa badarság telik csak tőle."
Köszi
Picin
"Ezután növekednek a szervek, de az egész későbbi növekedés azoknak a formáknak az alapján történik, amelyek addigra már kifejlődtek. Ahogy a természet kialakítja az emberi test számára születése előtt a megfelelő fizikai környezetet, úgy kötelessége a nevelőnek, hogy erről a születés után gondoskodjék. A gyermek azt utánozza, ami tárgyi környezetében történik, s ez az utánzás teremti meg szervei számára azt a formát, mely már maradandó lesz. A környezetet persze a lehető legtágabban kell értelmezni. Ide tartozik minden, ami a gyermek körül lejátszódik, amit érzékszerveivel befogad, és amilyen formában a tárgyi környezet hat szellemi erőire. Ideértendő minden erkölcsös és erkölcstelen, minden értelmes vagy oktalan tett, aminek szemtanúja. A gyermeknek akkor lesz egészséges a látása, ha megfelelő szín- és fényviszonyokról gondoskodunk a környezetében; agyában és vérében pedig akkor alakulnak ki az egészséges erkölcsi érzék fizikai alapjai, ha erkölcsöt tapasztal a környezetében is. Ha a gyermek hetedik életévéig csak oktalan cselekedeteknek lesz szemtanúja, akkor úgy alakul az agya, hogy a későbbiekben csupa badarság telik csak tőle."
Köszi
Picin
2008.03.07 19:46
Picinke így konkrétan nem tudom, de a Nevelésművészet is lehet, a Retorika-didaktika is, sőt az Általános Embertan is - no meg sok egyéb. Ezek olyan általánosságok, amelyek a legtöbb írásban érintődnek. A nyers fogalmazás nem Steiner hibája, a régies német és a nyers magyar fordítás gyakran ilyen ítélkező, ez ne zavarjon meg.
Ezt msot Picinkének és Mamintinak is: Továbbra is javaslom, hgoy , amikor valami kétely támad bennetek (jó-e ez a játék, miért nem jó, kell-e tévé, kell-e képeskönyvt etc.) tessék figyelni, milyen érzések indulnak el bennetek. A zenélő csörgős izéknek a józan paraszti ész is ellentmond szerintem, lehet, hgoy ez nem a legjobb kifejezés, (ez alatt azt értem, hgoy én ezeket zsigerből utálom és tudom, hgoy károsak - a józan eszem mondatja velem) Nem kell midnent tudományosan indokolni, érezzük mi mindannyian, hgoy nem jók. Gondoljatok arra, hgoy msot, amikor színes tévé-csodákat, meg házimozikat nézünk, tudnánk-e élvezni egy egyszerű, fekete-fehér tévét ugyanúgy. Szerinterm nem. Nos, a kisgyermek is ilyen, rászokik a villogó színes dolgokra és kevés lesz neki hirtelen a gesztenye és a tojástartó. Milyen kár lenne! Mert utóbbival jó kis formabedobó gyakorlatokat végezhet, és lehet belőle vonat meg cirkusz meg bolt, előbbi csak a figyelmét terelné el és a koncentráciját zavarná meg teljesen.
VEkerdy midnen írásában, beszédében erről beszél ( Nők Lapjában rendszeresen): nem kell konkrét fejlesztő játék, nem kell konkrét foglalkoztató képeskönyv, nem kell konkrét foglalkozás, nem kell foglalkoztatás. Kell gyereknek lenni. Kell a boldog, gondtalan, tevékenységben tanuló, megfigyelésben tanuló, játékban tanuló gyermekkor. Támogató - de háttérben figyelő és nem direkt beavatkozó - szülő.
így konkrétan nem tudom, de a Nevelésművészet is lehet, a Retorika-didaktika is, sőt az Általános Embertan is - no meg sok egyéb. Ezek olyan általánosságok, amelyek a legtöbb írásban érintődnek. A nyers fogalmazás nem Steiner hibája, a régies német és a nyers magyar fordítás gyakran ilyen ítélkező, ez ne zavarjon meg.
Ezt msot Picinkének és Mamintinak is: Továbbra is javaslom, hgoy , amikor valami kétely támad bennetek (jó-e ez a játék, miért nem jó, kell-e tévé, kell-e képeskönyvt etc.) tessék figyelni, milyen érzések indulnak el bennetek. A zenélő csörgős izéknek a józan paraszti ész is ellentmond szerintem, lehet, hgoy ez nem a legjobb kifejezés, (ez alatt azt értem, hgoy én ezeket zsigerből utálom és tudom, hgoy károsak - a józan eszem mondatja velem) Nem kell midnent tudományosan indokolni, érezzük mi mindannyian, hgoy nem jók. Gondoljatok arra, hgoy msot, amikor színes tévé-csodákat, meg házimozikat nézünk, tudnánk-e élvezni egy egyszerű, fekete-fehér tévét ugyanúgy. Szerinterm nem. Nos, a kisgyermek is ilyen, rászokik a villogó színes dolgokra és kevés lesz neki hirtelen a gesztenye és a tojástartó. Milyen kár lenne! Mert utóbbival jó kis formabedobó gyakorlatokat végezhet, és lehet belőle vonat meg cirkusz meg bolt, előbbi csak a figyelmét terelné el és a koncentráciját zavarná meg teljesen.
VEkerdy midnen írásában, beszédében erről beszél ( Nők Lapjában rendszeresen): nem kell konkrét fejlesztő játék, nem kell konkrét foglalkoztató képeskönyv, nem kell konkrét foglalkozás, nem kell foglalkoztatás. Kell gyereknek lenni. Kell a boldog, gondtalan, tevékenységben tanuló, megfigyelésben tanuló, játékban tanuló gyermekkor. Támogató - de háttérben figyelő és nem direkt beavatkozó - szülő.
2008.03.07 19:55
Egy saját tapasztalást meg akartam már osztani veletek egy ideje: mivel msot úgy hozta az életünk, hogy dolgoznom kell, fiacska gykran látja, hogy én a számítógép előtt állok, telefon és gépbillentyűnyomkodással és képernyőbámulással. Na ez például nagyon sokat visszavett az ő korábban tökéletes önálló játékán, msot már gyakran ő is akar "tévézni", számíjót nyomkodni, dógozni. Sajnos. Pedig korábban n em kellett eféléket csinálni, egész nap remekül elvolt mellettem akármivel anélkül, hgoy unatkozott volna. - Alig várom, hgoy ez az állapot (a számíjónyomkodás az ő szeme láttára) elmúljon
2008.03.09 18:07
Sziasztok!
Szeretnék csatlakozni hozzátok, ugyanis úgy látom, több témában, életünk folyásában sok a hasonlóság.
Röviden, pár szó magamról: 36 éves vagyok, a párommal két gyermekünk született. Bence kórházban született 1995-ben, Janka Geréb Ágival és Béres Edinával 1 évvel ezelőtt. (Otthonszülős topicot már kiolvastam. )Bencus a kecskeméti W. iskolában ötödikes, Janka waldorf ovis lesz. Majd. (Ezt a topicot is kiolvastam. )
Vegetáriánusok vagyunk, és igyekszünk környezettudatosan élni. (A környezettudatos mama topicot is kiolvastam. )
Jankát 2 hónapos kora óta kendőben hordozom (előtte karban, ölben, mellkason), nemrég sikerült szert tenni egy gyönyörű Didymos Olaf kendőre is. (A hordozós topicot is kiolvastam. )
Bencust sajnos egyáltalán nem tudtam szoptatni (farkastorokkal született), Jankát viszont igény szerint, még most is és remélem, még sokáig. (Szopis topicot még nem találtam meg.)
Hátra van még a receptes, a pelusos és karmás topic. Ezeket terveztem be eddig. Gondoltam, mind elolvasom, utána lépek elő az olvasók táborából, de közben annyi kérdésem megfogalmazódott, hogy mire odajutnék fél év is eltelik. (Lassan 1 éve olvasgatlak benneteket.)
Végül, de nem utolsó sorban, van, akit személyesen, vagy egyéb módon is ismerek közületek (Szilvi, Indianyó, Márti_23, Recca). 3 blogot is olvasok tőletek.
Vannak, akik levlistákról ismerősek nekem (szasz és kontinuum).
Így elsőre ennyit gondoltam magamról, magunkról.
Remélem sikerül ebbe a szépen összeszokott, de (olvasatom alapján) mégis nyitott társaságba bejutni.
Gabi
(Az nlc otthonszülős fórumán rendszeresen ott vagyok.)
Szeretnék csatlakozni hozzátok, ugyanis úgy látom, több témában, életünk folyásában sok a hasonlóság.
Röviden, pár szó magamról: 36 éves vagyok, a párommal két gyermekünk született. Bence kórházban született 1995-ben, Janka Geréb Ágival és Béres Edinával 1 évvel ezelőtt. (Otthonszülős topicot már kiolvastam.
)Bencus a kecskeméti W. iskolában ötödikes, Janka waldorf ovis lesz. Majd. (Ezt a topicot is kiolvastam. )
Vegetáriánusok vagyunk, és igyekszünk környezettudatosan élni. (A környezettudatos mama topicot is kiolvastam.
)
Jankát 2 hónapos kora óta kendőben hordozom (előtte karban, ölben, mellkason), nemrég sikerült szert tenni egy gyönyörű Didymos Olaf kendőre is. (A hordozós topicot is kiolvastam.
)
Bencust sajnos egyáltalán nem tudtam szoptatni (farkastorokkal született), Jankát viszont igény szerint, még most is és remélem, még sokáig. (Szopis topicot még nem találtam meg.)
Hátra van még a receptes, a pelusos és karmás topic. Ezeket terveztem be eddig. Gondoltam, mind elolvasom, utána lépek elő az olvasók táborából, de közben annyi kérdésem megfogalmazódott, hogy mire odajutnék fél év is eltelik. (Lassan 1 éve olvasgatlak benneteket.)
Végül, de nem utolsó sorban, van, akit személyesen, vagy egyéb módon is ismerek közületek (Szilvi, Indianyó, Márti_23, Recca). 3 blogot is olvasok tőletek.
Vannak, akik levlistákról ismerősek nekem (szasz és kontinuum).
Így elsőre ennyit gondoltam magamról, magunkról.
Remélem sikerül ebbe a szépen összeszokott, de (olvasatom alapján) mégis nyitott társaságba bejutni.
Gabi
(Az nlc otthonszülős fórumán rendszeresen ott vagyok.)
2008.03.09 19:20
Az nlc fórumán március 11-én 15 órakor Vekerdy tanár úr lesz a vendég. Már most lehet tőle kérdezni, kíváncsi leszek a válaszokra is.
Ha valakit érdekel, itt a link:
http://www.nlcafe.hu/index.php?id=1057& ... cid=185826
Gabi
Ha valakit érdekel, itt a link:
http://www.nlcafe.hu/index.php?id=1057& ... cid=185826
Gabi
2008.03.09 22:36
breeze Gabi
Jaj dejó, hogy itt vagy
maminti örülök, h visszatértél,
a kérdéseid konkretizálják a saját keresésemre kapott válaszaimat.
Kütyümütyü játékkal az a baj, hogy a valóságban ilyen nincs. A természet nem hoz létre villogó, éneklő valamiket. HA a kicsi gyerek azt szokja meg, hogy a játék egy gomb benyomására csinál valamit, abban a pillanatban a saját fejlődése, fantáziája lelassul.
Másrészt: elveszíti a valósággal való kapcsolatot, a mindennapi élet nem igazán lesz érdekes számára, ha nem kaphatja meg folyamatosan (majdan felnőttként is) a külső, színes ingert.
És még: NGY szerint az a jó játék, ami nem dominál, hanem hagyja, hogy a gyerek hozza ki belőle, amit akar, amihez kedve van. A színes, villogó pedig dominál! Egy füzér színes gomb nem dominál, akkor csörög, ha megrázza a baba. A gyerek játéka a természetes környezet utánzása, és felfedezése.
(Nem vagyok ilyen nagyon kiművelt amúgy Nekem is át kellett magam rágnom, ezen a kérdésen, emlékszem, azt írták a régebbbi w.-asszonyok, hogy lehet játék a zacsi, a madzag, botocska, stb., s milyen igazuk volt:)
Gabi
Jaj dejó, hogy itt vagy
maminti
örülök, h visszatértél,
a kérdéseid konkretizálják a saját keresésemre kapott válaszaimat.
Kütyümütyü játékkal az a baj, hogy a valóságban ilyen nincs. A természet nem hoz létre villogó, éneklő valamiket. HA a kicsi gyerek azt szokja meg, hogy a játék egy gomb benyomására csinál valamit, abban a pillanatban a saját fejlődése, fantáziája lelassul.
Másrészt: elveszíti a valósággal való kapcsolatot, a mindennapi élet nem igazán lesz érdekes számára, ha nem kaphatja meg folyamatosan (majdan felnőttként is) a külső, színes ingert.
És még: NGY szerint az a jó játék, ami nem dominál, hanem hagyja, hogy a gyerek hozza ki belőle, amit akar, amihez kedve van. A színes, villogó pedig dominál! Egy füzér színes gomb nem dominál, akkor csörög, ha megrázza a baba. A gyerek játéka a természetes környezet utánzása, és felfedezése.
(Nem vagyok ilyen nagyon kiművelt amúgy
Nekem is át kellett magam rágnom, ezen a kérdésen, emlékszem, azt írták a régebbbi w.-asszonyok, hogy lehet játék a zacsi, a madzag, botocska, stb., s milyen igazuk volt:)2008.03.10 08:51
zenélő bizgentyű témához:
nem szivesen kelnék a műanyag zenélő bizgentyűk védelmére, mert alapvetően azt gondolom, ilyen játékra nincs szüksége a gyereknek.
úgy igazából nincs nagyon szüksége játékra. semmilyenre. természetes fa-, gyapjú-, selyem játékra se. persze nyilván örül egy-két saját kacatnak és ahogy növöget konkrétabb saját tárgyaknak. de a legértékesebb az amit mi használunk. a mi tárgyainkat akarja megismerni és ez is a feladata. Hiszen ha nem is pontosan a mi világunkban fog majd felnőttként lavírozni, de egy olyan világban ami ebből növi majd ki magát.
azonban ez a világ korántsem csak természetes. illetve mi is az amit a természet alkot???az ember vajon a természet része??(szerintem igen) akkor amit az ember alkot azt miért nem tekintjük annak?
még a legelszántabb környezettudatos háztartásban is találunk mosógépet (najó túlzás. tudom, hogy van aki még azt se használja és lehet elektromosság nélkül élni)
szóval itt ez a mosógép, ami nekem személyes kedvencem. többek között lehetővé teszi számomra, hogy textilbe pelenkázhassam a csöppséget és rengeteg rengeteg időt spórolok vele és vizet is, mert ez egy víztakarékos gép.
namost ha ezen a kütyün, megnyomok egy gombot, akkor kigyullad egy piros lámpa, aztán morgó és pocsoló hangot ad, majd a "képernyőn" megjelenik egyre több víz, ami aztán vad pörgő táncba kezd a ruhákkal. Közben folyton kerreg, berreg.
Szerintem alapvetően nem káros ha a ded felfedezi, hogy ebben a világban egy csomó mindent gombok nyomogatásával irányítunk és ezáltal ő maga is megtanulja ezt a nyomogatós nyelvet.
A hangsúly inkábbb azon van(nekem), hogy ezek a csöppségek még csak alapoznak, még a gravitációt is csak most tanulják. Azaz sokkal inkább az alapokat kéne erősíteni és az pedig az anyatermészet törvényei. Az alma csak úgy terem a fán. még akkor is ha senki nem öntözte, ha senki nem ásta fel körülötte a földet. A mosógépet azonban össze kell rakni, nem terem. És ez egy nagyopn fontos információ, amit egy gyereknek meg kell tapasztalnia. De ugyanez igaz a kenyérre is. A kenyér sem terem, hanem egy egészen bonyolult folyamat végeredménye. Nagyon fontos látni, hogy a dolgok nem a tesco polcain nőnek, hanem azért bizony emberek dolgoznak gondolkodnak. Olyan emberek mint mi, azaz mi is meg tudnánk csinálni és ha nem tesszük, akkor annak van oka, hogy miért nem. (mondjuk mert mással kell foglalkoznunk)
a műanyag bizgentyűk egyik legnagyobb baja, hogy semmi értelme. azaz nem valók semmire. a mosógépnek van értelme, a tiszta ruha. a kenyérpirítónak is.
én azért be engedtem egy-két ketyerét a háztartásba, főleg olyat ami engem is szórakoztat. Idióta szintetizátor, kerregő játék kenyérpirító. De arra nagyon vigyázok, hogy ne kerüljenek túlsúlyba, ne legyenek túl hangsúlyosak az ő kis világukban.
na nem tudom ez mennyire volt érthető, az egészhez gondoljátok oda, hogy szerintem
nem szivesen kelnék a műanyag zenélő bizgentyűk védelmére, mert alapvetően azt gondolom, ilyen játékra nincs szüksége a gyereknek.
úgy igazából nincs nagyon szüksége játékra. semmilyenre. természetes fa-, gyapjú-, selyem játékra se. persze nyilván örül egy-két saját kacatnak és ahogy növöget konkrétabb saját tárgyaknak. de a legértékesebb az amit mi használunk. a mi tárgyainkat akarja megismerni és ez is a feladata. Hiszen ha nem is pontosan a mi világunkban fog majd felnőttként lavírozni, de egy olyan világban ami ebből növi majd ki magát.
azonban ez a világ korántsem csak természetes. illetve mi is az amit a természet alkot???az ember vajon a természet része??(szerintem igen) akkor amit az ember alkot azt miért nem tekintjük annak?
még a legelszántabb környezettudatos háztartásban is találunk mosógépet (najó túlzás. tudom, hogy van aki még azt se használja és lehet elektromosság nélkül élni)
szóval itt ez a mosógép, ami nekem személyes kedvencem. többek között lehetővé teszi számomra, hogy textilbe pelenkázhassam a csöppséget és rengeteg rengeteg időt spórolok vele és vizet is, mert ez egy víztakarékos gép.
namost ha ezen a kütyün, megnyomok egy gombot, akkor kigyullad egy piros lámpa, aztán morgó és pocsoló hangot ad, majd a "képernyőn" megjelenik egyre több víz, ami aztán vad pörgő táncba kezd a ruhákkal. Közben folyton kerreg, berreg.
Szerintem alapvetően nem káros ha a ded felfedezi, hogy ebben a világban egy csomó mindent gombok nyomogatásával irányítunk és ezáltal ő maga is megtanulja ezt a nyomogatós nyelvet.
A hangsúly inkábbb azon van(nekem), hogy ezek a csöppségek még csak alapoznak, még a gravitációt is csak most tanulják. Azaz sokkal inkább az alapokat kéne erősíteni és az pedig az anyatermészet törvényei. Az alma csak úgy terem a fán. még akkor is ha senki nem öntözte, ha senki nem ásta fel körülötte a földet. A mosógépet azonban össze kell rakni, nem terem. És ez egy nagyopn fontos információ, amit egy gyereknek meg kell tapasztalnia. De ugyanez igaz a kenyérre is. A kenyér sem terem, hanem egy egészen bonyolult folyamat végeredménye. Nagyon fontos látni, hogy a dolgok nem a tesco polcain nőnek, hanem azért bizony emberek dolgoznak gondolkodnak. Olyan emberek mint mi, azaz mi is meg tudnánk csinálni és ha nem tesszük, akkor annak van oka, hogy miért nem. (mondjuk mert mással kell foglalkoznunk)
a műanyag bizgentyűk egyik legnagyobb baja, hogy semmi értelme. azaz nem valók semmire. a mosógépnek van értelme, a tiszta ruha. a kenyérpirítónak is.
én azért be engedtem egy-két ketyerét a háztartásba, főleg olyat ami engem is szórakoztat. Idióta szintetizátor, kerregő játék kenyérpirító. De arra nagyon vigyázok, hogy ne kerüljenek túlsúlyba, ne legyenek túl hangsúlyosak az ő kis világukban.
na nem tudom ez mennyire volt érthető, az egészhez gondoljátok oda, hogy szerintem
2008.03.10 09:23
Sziasztok!
Hú, jó téma. Egyetértek Savitrivel, a műanyag, elektromos stb. hangot adó is "igaz", mert körbe vagyunk véve velük. Telefon, mosógép, hűtőszekrény, hajszárító, ébresztőóra, riasztóberendezés, számítógép. Azért nem árthat, mert hamis. Valami másért árthat, az biztos, de nem ezért. Hanem, mondjuk, mert túlstimulál? Kevés fantáziát igényel, ezzel egyetértek.
Nálunk a lányoknak vannak műanyag cuccaik, bár nagyon kevés, de nem bírok 100%-ig következetes lenni ez ügyben. De például Nórinak is van mosogatógépe: egy papírdoboz. Egyedül egy farezsója van, de nem azon főz, hanem a sámlin, mert az alá beteheti a tortát, és akkor az a sütő. De ugyanúgy megebédelteti a gusztustalan, stilizált rózsaszín szövetmedvéjét is, mint a W-szerű (van arcuk) babát. Nem veszem el tőle, mert szereti, pedig én szívesen kidobnám...
Kérdésem lenne:
Érdekes számomra, hogy Nóri nagyon szereti az Anna és Peti sorozatot. Tudom, rajzolt képek, fantáziablokkoló. Lehet, de nagyon szereti, és órákig képes sima fakockákkal eljátszani a történeteket, amit a mesekönyvben látott. Akkor ez most hogy van?
Hú, jó téma. Egyetértek Savitrivel, a műanyag, elektromos stb. hangot adó is "igaz", mert körbe vagyunk véve velük. Telefon, mosógép, hűtőszekrény, hajszárító, ébresztőóra, riasztóberendezés, számítógép. Azért nem árthat, mert hamis. Valami másért árthat, az biztos, de nem ezért. Hanem, mondjuk, mert túlstimulál? Kevés fantáziát igényel, ezzel egyetértek.
Nálunk a lányoknak vannak műanyag cuccaik, bár nagyon kevés, de nem bírok 100%-ig következetes lenni ez ügyben. De például Nórinak is van mosogatógépe: egy papírdoboz. Egyedül egy farezsója van, de nem azon főz, hanem a sámlin, mert az alá beteheti a tortát, és akkor az a sütő. De ugyanúgy megebédelteti a gusztustalan, stilizált rózsaszín szövetmedvéjét is, mint a W-szerű (van arcuk) babát. Nem veszem el tőle, mert szereti, pedig én szívesen kidobnám...
Kérdésem lenne:
Érdekes számomra, hogy Nóri nagyon szereti az Anna és Peti sorozatot. Tudom, rajzolt képek, fantáziablokkoló. Lehet, de nagyon szereti, és órákig képes sima fakockákkal eljátszani a történeteket, amit a mesekönyvben látott. Akkor ez most hogy van?
Livi, Nóri (3), Sári (1.5), Peti (2008.10.23.)
2008.03.10 10:32
Akkor legyen Anna és Peti.
Ha megnézed az Urachhaus, vagy a Verlag Freies Geistesleben kiadó gyerkkönyveit: ott is vannak rajzolt képeskönyvek. Anyósomék kifejezetten olyat szoktak küldeni, amiben kevés (német) szöveg van, hoyg ne kelljen fordítgatnunk sokat.
Úgyhoyg ne mítélném el őket teljesen. (Abigél kedvnece a Kippkopp volt sokáig. Most már Tündéri Lonka szintre süllyedt...)
Gabi, szia, és mulattam nagyokat a "kiolvastam", "azt is kiolvastam" mondatokon. Hehe.
Nyomogatós cuccok: Timó bármit megkaparint, amin gombok vannak, a füléhez tartja és hangosan dumál bele. Legyen az zsebszámológép vagy a cd-lejátszó távirányítója. És ha a nagyok megengedik neki, hoyg fölmenjen a szobájukba, akkor mivel játszik? Na mivel? A lehető legkevésbé neki való cuccokkal, persze.
És - bár én nem örülök neki, de amikor bepakoltam a mosogatógépet és szedem elő a tablettát, akkor ő már készül, hoyg rácsukja a kicsi fedelet, majd próbálja zárni az ajtót és nyomja a megfelelő gombot... Biztos ne mérti, hogy mit csinál a gép, de hoyg nyomni kell, azt látta elégszer.
Ha megnézed az Urachhaus, vagy a Verlag Freies Geistesleben kiadó gyerkkönyveit: ott is vannak rajzolt képeskönyvek. Anyósomék kifejezetten olyat szoktak küldeni, amiben kevés (német) szöveg van, hoyg ne kelljen fordítgatnunk sokat.
Úgyhoyg ne mítélném el őket teljesen. (Abigél kedvnece a Kippkopp volt sokáig. Most már Tündéri Lonka szintre süllyedt...
)
Gabi, szia, és mulattam nagyokat a "kiolvastam", "azt is kiolvastam" mondatokon.
Hehe.
Nyomogatós cuccok: Timó bármit megkaparint, amin gombok vannak, a füléhez tartja és hangosan dumál bele. Legyen az zsebszámológép vagy a cd-lejátszó távirányítója. És ha a nagyok megengedik neki, hoyg fölmenjen a szobájukba, akkor mivel játszik? Na mivel? A lehető legkevésbé neki való cuccokkal, persze.
És - bár én nem örülök neki, de amikor bepakoltam a mosogatógépet és szedem elő a tablettát, akkor ő már készül, hoyg rácsukja a kicsi fedelet, majd próbálja zárni az ajtót és nyomja a megfelelő gombot... Biztos ne mérti, hogy mit csinál a gép, de hoyg nyomni kell, azt látta elégszer.
2008.03.10 12:15
Szilvi Bevallom, én tőled hallottam először Tündéri Lonkáról és ugyan az ajánlott weboldalon belenéztem, de nem derült ki számomra semmi belőle. Írsz róla egy picit? S ha már a blogodban érintetted a HP 4-es tiltást Alexnél, érdems lenne erről is egy picit beszélni. Én műveletlen vagyok etéren is, mert csak az 1. részt olvastam, azt is angolul (a nyelvet élveztem, de nem ragadott magával a könyv úgy, mint más felnőtteket, pláne nem úgy, ahogy a gyerekeket szokta) viszont az olvasmányokról mindenképpen érdemes részletesen beszélni, hiszen egy olvasni tudó kisgyermek - remélhetőleg - nagoyn hamar elkezd önállóan könyvekhez nyúlni. És ne járjon úgy, mint én, aki másodikos koromban beiratkoztam a könyvtárba és kivettem a Verne: Várkastély a Kárpátokban című könyvét, amiben meglehetősen félelmetes részletek vannak és rémálmaim voltak hónapokig miatta.
Tudom, hgoy népszerűek ezek a könyvek, de nekem Anna és Peti nem tetszik - a rajzok nem tetszenek benne (nem pedagógiailag nem tetszenek, egyszerűen az én ízlésvilágomba nem férnek bele). Vannak nekem kedves szépen rajzolt könyvek - A Nyúl Péterek például, de sok egyéb is, de én képtelen lennék olyan könyvből mesélni, amikben számomra csúnyák a rajzok. Igaz, a könyvből mesélés egyelőre még távol van nekünk, szerencsére, egyelőre annyira jó, hgoy a mindennapok érdeklik a csemetét és az ismerős dolgokról, járművekről, emberekről szóló "mesékkel" gyógyítja a költözés miatt megsérült lelkét.
Bevallom, én tőled hallottam először Tündéri Lonkáról és ugyan az ajánlott weboldalon belenéztem, de nem derült ki számomra semmi belőle. Írsz róla egy picit? S ha már a blogodban érintetted a HP 4-es tiltást Alexnél, érdems lenne erről is egy picit beszélni. Én műveletlen vagyok etéren is, mert csak az 1. részt olvastam, azt is angolul (a nyelvet élveztem, de nem ragadott magával a könyv úgy, mint más felnőtteket, pláne nem úgy, ahogy a gyerekeket szokta) viszont az olvasmányokról mindenképpen érdemes részletesen beszélni, hiszen egy olvasni tudó kisgyermek - remélhetőleg - nagoyn hamar elkezd önállóan könyvekhez nyúlni. És ne járjon úgy, mint én, aki másodikos koromban beiratkoztam a könyvtárba és kivettem a Verne: Várkastély a Kárpátokban című könyvét, amiben meglehetősen félelmetes részletek vannak és rémálmaim voltak hónapokig miatta.
Tudom, hgoy népszerűek ezek a könyvek, de nekem Anna és Peti nem tetszik - a rajzok nem tetszenek benne (nem pedagógiailag nem tetszenek, egyszerűen az én ízlésvilágomba nem férnek bele). Vannak nekem kedves szépen rajzolt könyvek - A Nyúl Péterek például, de sok egyéb is, de én képtelen lennék olyan könyvből mesélni, amikben számomra csúnyák a rajzok. Igaz, a könyvből mesélés egyelőre még távol van nekünk, szerencsére, egyelőre annyira jó, hgoy a mindennapok érdeklik a csemetét és az ismerős dolgokról, járművekről, emberekről szóló "mesékkel" gyógyítja a költözés miatt megsérült lelkét.
