sziasztok
tegnap éjjelem ráment a topic olvasására, de nem bántam meg, hihetetlen mély és érdekes témákat boncolgattok sokszor, nagyon-nagyon értékes emberek vagytok, köszönöm az élményt. Viszont meg kellett állapítanom, hogy elég "messze" vagyok tőletek, és sok dolgot még nem tudok hová tenni, mindenesetre azt érzem, hogy nagyon vonz a dolog:)
mint már írtam, elsősorban azért érdekel a waldorf, hogy találjak egy olyan intézményt, ahol jó helyen tudhatom majd a fiacskámat (aztán majd a lányocskámat, és még reméljük, nincs itt vége a sornak:), és rendeteg minden tetszik benne, nagyon tetszenek az ünnepek,az általuk hozott ritmus és spiritualitás, a sok tündér és manó:), az évszakasztal, a természetközelség, az a mód, ahogy a gyerekekhez fordulnak, hogy nem a számonkérésen, hanem a fölkaroláson, megértésen, "gondolkozásvezetésen" van a hangsúly, na és nagyon tetszetek ti, waldorfos anyukák is...DE: látom, hogy még ennél egy sokkal mélyebb, a teljes életvezetésre vonatkozó rendszer a waldorf, és nem vagyok biztos benne, hogy én ezt teljes mélységéig el tudom majd sajátítani, hogy teljesen azonosulni tudok, akarok vele. nagyon szimpatikus pedig minden eleme, de én bevallom, sok mindenben ennél "gyarlóbb" vagyok, és nem is mindig látom olyan nagynak a hibáimat. viszont ha majd tényleg felvesznek minket, akkor nem szeretném, ha én lennék a fekete bárány. Azt olvasom, hogy itt többen szintén nem kőkemény waldorfosok, viszont sokszor találkoztam olyasmi megfogalmazással, hogy "még nem jutottam el olyan szintre, mint pl Indi" meg hogy "még csak az út elején vagyok"...vagyis hogy legalább az elhatározás megvan, hogy minél "igazibb" legyen a waldorfos életvitel. Nos, nálam nincs ilyen elhatározás (aztán persze egyáltalán nem kizárt, hogy én is annyira "megfertőződöm", mint ti:), és nem is tudom biztosra ígérni, hogy ez az elhatározás meglesz bennem. szerintetek ilyen hozzáállással azért valók vagyunk mi a waldorfba?:) olyan konkrét dolgokra gondolok pl, mint hogy vannak olyan játékaink, amik waldorf szempontból nem megfelelőek, na nem dzsiájdzsó meg gyilkos robotok:) de pl van élethű rendőrautó, van Matyusank egy összerakható műanyag autóútja, amit nagyon szeret, a kicsinek van egy pár zenélős izébizéje, vannak műanyagok is közte (bár az egész házunk tiszta fa, ez talán ellensúlyoz:) ), és ahogy most átgondoltam, nem fogom teljesen letiltani a mesenézést (de továbbra is csak nagyon megválogatott mesék lesznek ezek), nem vagyunk vegetáriánusok, sőt, bevallom, én nagy ritkán megkívánom a mekis sajtburgert (bár tudom, hogy naggyon nem egészséges, és egyébként se szimpi egyáltalán a mekdonálcos életérzés, pláne mondjuk gyerekzsúr egy ilyen helyen, de mégis néha jól esik az a íz
), ja és van egy hello kittys pólóm is, és bár erről nem olvastam, de gondolom, ez naggyon nem waldorfos, de én szeretem, jópofa)
...és most ez ijeszt meg picit, hogy esetleg egy olyan közösségbe kerülnénk, ahol ezek miatt "megszólnak" minket? ahol folyton szembesülnék ezekkel a „hibákkal”, és akaratlanul is pironkodnom kéne, és bizonygatni, hogy "én elindultam az úton, csak még nagyon az elején vagyok" pedig talán nem is akarok az út végére jutni? pedig olyan szívesen belecsöppenék ebbe, nem bánnám az aktív szülői szerepvállalást, elég nyüzsgős vagyok eleve, szeretek kézimunkázni, és annyira szeretnék egy olyan közösséget a gyerekeimnek, ahol nem a pokémonok és tininindzsák a fő játéktéma (barátaink ovis kisfia "szpájdörmen" üvöltéssel nyargalt végig múltkor a kertünkben, na ezt ne, ha lehet)....de mindenzt olyan közösségben tenném, ahol én úgy vagyok jó, ahogy vagyok. azt még nem is írtam, hogy eldobható pelust használok
de legalább a tisztítószereim biók
nem is tudom, miért írtam ezt, nem vállveregetést akarok (miért is? mire föl?), és nem is akartalak megbántani titeket, nehogy azt gondoljátok, hogy én azt feltételezem rólatok, hogy ilyesmiért megszólnátok, de tudom, hogy sok-sok-sok hibám van, hogy sokmindent lehetne másképp, és sokminden sajnos a lustaságomon múlik, és egyrészt épp ezért tetszik nagyon a w-szemlélet, hogy rávilágít sok hibámra és kapok ötleteket, hogy hogy lehetne jobban, de nem tudom, hogy mennyi akaraterőm van ezekhez a változtatásokhoz, mennyire van erőm szembenézni azzal a sok valódi bölcsességgel, amivel itt találkozom, és mennyire van erőm szembenézni a saját rosszul végzett dolgaimmal, és igen, rossz azt hinni, hogy nem vagyok olyan jó anyuka, mint azt öntelten gondoltam magamról...és pl mi van a régi barátokkal? Nagyon jó baráti társaságunk van, nagyon értékes emberekkel, de egyáltalán nem waldorfosok, néhányuk bizony sorozatfüggő (ja, azt nem írtam, hogy a Született feleségeket nézni szoktam), van köztük, aki pl kifejezetten nem szereti a fa dolgokat, és még sorolhatnám...nektek mennyire vannak ilyen barátaitok? Vagy ezek szépen lassan leépültek és jöttek az új „waldorfos” barátok? Én minden hibájukkal együtt nagyon ragaszkodom hozzájuk. jaj, nem tudom...ezer gondolat és kétség van még bennem, nem is gondoltam, hogy ez ennyire nagy falat lesz
ja, és gyesbetegségem van, ha szót kapok, nem lehet lelőni:)