Szeretném leírni nektek gondolataimat arról, hogy óvónéni tudja-e vagy sem.
Ha a gyerek pici korától tudja, mindenképp fontos szerintem, hogy az óvónő is tisztában legyen a dolgokkal. Persze nem a legapróbb részletekig. Mivel a gyerkőc napi 6-8-10 órát tölt az óviban a szülők után az óvónénik azok, akikkel mindent megbeszél. Nem is gondolnátok milyen családi titkokat fecsegnek el ezek a kicsikék. Olyanokat tudnak kérdezni, és olyan váratlan helyzetekben, hogy másodpercek vannak csak a válasz végiggondolására. Hiszen ha várakozol a válasszal, vagy észreveszi rajtad a döbbenetet tudja, hogy valami nincs rendben.
Ezért is fontos szerintem, hogy tudja az óvónő. Első találkozáskor, vagy fogadóórán, családlátogatáskor vagyis négyszemközt, gyerek nélkül meg tudjátok vele beszélni mit szeretnétek. Ti mit mondtatok a gyereknek, milyen szavakat használtatok, amikor az örökbefogadásról beszéltek neki (ránk bízott a néni, másik néni hasában nőttél,.....stb.). Kérjétek meg, hogy ő is használja ezeket a szavakat. Mivel óviban már tanuljuk a családi kapcsolatokat, ha kistesója lesz valamelyik gyekőcnek elkerülhetetlen, hogy szóba kerüljön ki-kinek a pocijából bújt ki
. És ha ti nyíltan beszéltek otthon erről, a gyerkőckétek büszkén fogja elmesélni az ő történetét. Szerintem egy ledöbbent óvónői arc (aki semmiről nem tud) megzavarhatja a gyereket. Társaiban is kíváncsiságot vált ki az ismeretlen helyzet és kérdezgethetik. Jó ha az óvónő tudja milyen módon, hogyan magyarázhatja el úgy, hogy veletek összhangban legyen. Fontos, hogy az óvódai és a családi nevelés együttműködő legyen.
Ha viszont a gyerkőc nem tud semmit és az óvónő igen, valamint az egész falu..... Nem szeretnék senkit befolyásolni, de gondoljatok bele. Egyik házaspár otthon megbeszéli, hogy tudod Katikával együtt jár a Pisti, az a gyerek, akit örökbefogadtak. Katika meghallja, másnap óviban ezzel várja a Pistit. Óvónő csendre inti vagy ő mondja el Pistinek az egészet, nem is tudom melyik a rosszabb. Vagy az óvónők sutyorognak a gyerek fölött, akinek a fülecskéi akkorák mint egy parabolaantenna és így derül ki az egész. Lehet, hogy a gyerkőc hónapokig, évekig nem beszél majd erről, és amikor odaállsz elé, hogy elmondd neki történetét azt válaszolja: Tudtam.
Ha lehet ezt előzzétek meg.
A szülőanyáról úgy gondolom semmit nem kell tudnia az óvónőnek, hiszen ő csak veletek és gyerkőcötökkel áll kapcsolatban. Ahol még nem találkoztak az örökbefogadással lehet, hogy azt is el kell mondani mi a különbség a nevelőszülőség és az örökbefogadás között.
Óvodáskorban még a felnőtt a példa a gyerek előtt. Társai úgy fognak viszonyulni hozzá, úgy fognak beszélni történetéről, ahogy az óvónő. Ugyanúgy nyíltan, bátran, örömmel, vagy ugyanúgy titkolozva, sutyorogva.
Én mindenképp leülök majd az óvónénikkel megbeszélni. Amíg nem indítottuk el az örökbefogadást én is egész másképp gondoltam az egészet, mert keveset tudtam róla. Bátran ajánljatok könyvet neki, vagy adjátok kölcsön a tiéteket. Falun nem lehet óvónőt választani, oda kerül a gyerkőc ahova beosztják. Városban nem tudom hogy működik, de ha módotokban áll a választás, mindenkébb olyan óvónénit válasszatok, akiben megbíztok. Persze az lenne a legjobb, ha nem a ti gyerkőcötök lenne az úttörő, és már korábban foglalkozott volna örökbebabával az óvónő, de sajnos vagy szerencsére ez ritkán fordul elő.
Ez az én véleményem. Nálunk mindenképp az őszinteség és a bizalom lesz az első, hiszen az egész község tudja már, hogy örökbebabára várunk.
Óh, csak jönne már!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bocsi, hogy kicsit hosszú voltam. Várom a ti véleményeteket is.
Üdv Renóca
Bálint, megint belázasodott, az előbb mértem, 38,9 
[/
Édesek a lányok!!!! Hát igen, ők már nem annyira újak 
Nőnek, mint a gombák... 
