Kiemelt témák

Milyen jó lenne visszaolvasni és látni, hogy más hogy csinálja!
De örökös időhiányban szenvedek.
Ha jár még erre valaki mostanában:
Hogy lehet túlélni az első időszakot két kicsivel anélkül, hogy idő előtt megőszüljön az ember???

A mai délelőtt katasztrófa volt, hol felváltva, hol együtt ordítottak. Mi ma vagyunk igazából először segítség nélkül egyedül, a sétával nem is próbálkoztunk (még jó, hogy esett, így nincs különösebb lelkiismeret furdalásom miatta). Össze vissza 3 óra alvás után ez nekem nagyon kemény volt... Azt hiszem egymást spanolták.

Ja,és a nagyobbra hogy tudtok/tudtatok elég időt szakítani? Nálunk most a szopi körül forog a világ, 3 óránként legalább egy óra. Köztes időben meg vagy alszik a kicsi vagy nem és akkor őt is szórakoztatni kell.

Remélem lesz valaki aki reagál, de ha nem, legalább kipanaszkodtam magam...
Köszi!!!

Szia Atizka!

Bár nálunk már régen volt ez az időszak.... De valóban nem egyszerű.

Először is, próbálj meg minél többet pihenni. Pl. éjjel fekve szoptatni. Nem baj, ha elmarad a séta, vagy ott maradnak a reggeli bögrék az asztalon.
Napról-napra jobb lesz a helyzet, és egyre több dologra lesz időd/energiád.
Napközben míg a kicsit szoptatod, olvass mesét a nagyobbnak, gyurmázz vele, rajzoljatok, vagy amit szeret csinálni.
Én általában a nagyobb(akk)al foglalkoztam, a kicsit meg - ha ébren volt, és éppen nem szopott - egy mózeskosárban hurcoltam magammal a lakásban, így mindig velünk volt.

És panaszkodj csak nyugodtan.

Boeske!
Nagyon köszönöm a biztató szavakat. Ma elve úgy indítottam a napot, hogy ma sem lesz könnyebb, mint eddig. Egy kicsit még kellemesen csalódtam is (eddig legalábbis), a délelőtt sima ügy volt, kivéve az ebédeltetést, mert Bence torka szakadtából kiabált, míg Emmát próbáltam etetni. Egyik kezemben a baba, másikban a kanál, de persze a sírás ragadós, így Emma is nekiállt. Előtte még kiköpködte a kaját, szinte nem is evett. Vita helyett szépen fogtam és betettem az ágyába. Most mindkettő alszik, hihetetlen...

Le kell valahogy szerelnünk a hisztijeit, eddig nem nagyon volt benne részünk, de a tesó születése rendesen kihozta belőle.

A mózeskosárra én is gondoltam, a nagyszüléknél van, de szerintem hazahozzuk és próbálkozunk vele.

Ja, és ma még sétálni, játszóterezni is voltunk

Sziasztok!

Tudom, tudom, de talan ha valaki .......
Olyan egeszseges 30 ev alatti not keresek aki sajat petesejttel vallalna terhesseget. Nem ingyen gondoltam.
egy.ket.esely@gmail.com

Sziasztok!

Nem tudom jár-e még erre valaki, én teljesen új vagyok itt. A kisfiam most múlt 1 éves és tervezzük a kistesót, így kb. 2 éves lesz az Áron mire a pici megérkezik. Nálunk is egy gyerekszoba van és egy kicsit félek, hogy milyen lesz nekik együtt (mert ezt tervezzük). Vagy szerintetek érdemes várni még egy évet a gyermektervezéssel?
Az itt olvasottak alapján nehéz időszak az eleje.

Várom a válaszokat!

Anita

Anita!

Szerintem az eleje így is - úgy is nehéz.
Viszont minél kisebb a korkülönbség, annál hamarabb "nőnek össze". Nálunk bevált a kis korkülönbség.

Anita!
Gyerekszoba nálunk is egy lesz, kamasz korukig legalábbis biztos, mert a nappalit nem akarom feláldozni.
Amíg kicsik szerintem tök jó nekik együtt, még így is hogy nálunk külön neműek.
Bencó egyenlőre velünk alszik egy ici-pici hálószobában, Emma egyedül bitorolja a gyerekszobát. Nem tudom, mikor rakhatom őket egybe.
A nehézséggel kapcsolatban: láttad, mit írtam az elején. Nekem az első 6 hét nagyon húzós volt lelkileg is, fizikailag is, de szerencsére -látva azt hogy ez nekem egyedül nem megy, volt segítségem, ha csak pár órára is.
Mostanra jól összerázódtunk, jól elvagyok velük egyedül.
(Az más kérdés, hogy mi lesz, ha Bencó is megindul, mászik, jár, stb.. De az akkori gond lesz.)

Sziasztok,
Bocsi, hogy belekotyogok a fórumba...

Nekem van egy 3 éves fiam, és egy 2 hetes fiam.
Nem tudom tudnátok-e abban segíteni, hogy a 3 évest milyen időközönként és mennyi ideig adhatom oda a nagyszülőknek?

Még soha sem volt hosszabb időre távol tőle, egyedül most, hogy a pici született.
Engem nagyon megviselt a dolog, teljesen "más" gyereket kaptam vissza.
Azóta minden reggel úgy ébred, hogy felteszi a kérdés mama mikor jön értem?

Nagyon kivagyok ettől lelkileg.
Vagy csak én csinálok belőle ekkora gondot?

Én "leadott" gyerek voltam a nagyszülőknél, de én nagyon nem szerettem ott lenni, folyton vágytam haza.

Most nem tudomi mit tegyek.
Akkor csinálok jót, ha oda adom vagy ha nem?

Barack

Barack!
Gratulálok a fiúkhoz!
Ne csodálkozz, egy kisbaba érkézése mindig megkavarja egy kicsit a dolgokat. Lehet, hogy a nagyfiad azért is szeret a nagyszülőkkel lenni, mert ott csak ő van, egyedül, mint régen otthon. Szerintem ez nem baj. Ha szeret ott lenni, és a nagyszülők is vállalják, hadd menjen.

Én is sokszor szembesülök azzal, hogy a gyerekeim szeretnek olyasmit, amit én nem, amit pedig én szerettem gyerekkoromban, az ellen meg tiltakoznak. Hiába minden ember más.

Szia Boeske,
Köszi a gratulát, és neked is gratula a 3 fiúhoz.!!!
Hogy bírod őket?

Én sokkal nehezebben élem meg a tesó születését, mint ahogy "álmaimban" elképzeltem.
Idáig mindent a nagyfiamért, mindent vele, most meg csak azt szajkózom mindjárt várj egy picit, még eszik a tesó, most tisztába tesszük stb.
A nagyobbik aranyos, "segít", bekeni a pici lábát, hintőporozza, kéri a kezébe, simogatja.
Persze, hogy jó a mamánál, hiszen 3 felnőtt lesi minden kívánságát...
Csak az a bajom mi lesz, ha vissza kell csöppennie a szürke valóságba?
És nem éli meg úgy ezeket a mamánál töltött napokat, hogy én megakarok tőle szabadulni, hogy a tesó fontosabb, mint ő?

Néha már a saját érzéseimet sem értem....
Tegnap azon vettem észre magam, hogy a nagy nem hiányzik annyira, mint amikor kijöttem a kórházból, erre elfogott az iszonyú lelkiismeretfurdalás.

Nem értem saját magamat sem.

Barack!
Adj egy kis időt magadnak. Mindenkinek hozzá kell szokni az új helyzethez. Pár hét, és minden újra egyenesbe jön.
Tudom, hogy most úgy érzed, hogy nem így lesz, de hidd el, egy hónap múlva egész más lesz.

Próbálj sokat pihenni, és gyere nyugodtan, írd le a problémáidat, már attól is jobb lesz.


Hogy bírok a 3 fiúval? Háááát, nem mindig könnyű velük, de azért ők már nem kicsik, önállóan öltöznek, esznek, a nagyobbak délelőttönként óvodában vannak. Szóval nem olyan vészes.
Tervezgetjük a 4.-et is, de csak kb. 2 év múlva.

Sziasztok!
Remélem még szokott erre járni valaki..
Én 31 hetes vagyok a második babámmal, az első pedig aug.10én lesz 1 éves.Szóval nekünk sem sikeredett nagyra a korkülönbség.Nem így terveztük,de már nagyon örülök,hogy így alakult.De félek tőle!Jó titeket olvasni!Megnyugtató,hogy túl lehet élni..Írjatok,oylan jó olvasni..

Szia!

Gratulálok!
Tehát 14 hónap lesz a köztük? Remek!
Ne aggódj, lehet, hogy az első néhány hét nehéz lesz, de minél kisebb a különbség, annál hamarabb "összehangolódnak", és Neked is könnyebb lesz.

Nekem 18 honap van az elso ketto kozt. az eleje nagyon nehéz voly, de ha ujra kezdeném is igy csinalnam. annyi kulonbséggel, hogy sokkal tobb kulso segitséget vennék igénybe.
Igen osszenottek. Minden szempontbol. szerintem nagyon jo nekik igy.

Sziasztok!

Gondoltam benézek....

Csak nyugtatgatni jöttem az aggódós - még - kismamákat.
Nagyon jó a kis korkülönbség!!!!
Dávid most 7 hónapos, Flóra tegnap volt 2 éves. És már most kezdenek összenőni!
Igaz, Dávid brutál tempóra kapcsolt, hogy utolérje a tesót. Ugyanis már jár kapaszkodva.

Féltékenység már alig alig van. Mindenki megtanulta kivárni a sorát. Max akkor van kicsi hiszti, ha Dávid elveszi azt a játékot, amivel éppen játszik Flóra.

Mind a kettő megtanult zajban aludni és ez szuper jó!!!!!

Nálunk egyedül csak az agyütt alvás nem megy. Így mi kiszorultunk a nappaliba.
Amikor összeraktuk őket fél 7-7 körül keltek. Egész nap nyűgösek, álmosak voltak. 1 hónap után nem bírtuk..újra szét.
Így alszik mindkettő fél9-9-ig és mosolygósan, vidáman kelnek!
Mi meg kecózunk a nappaliban. De ez is megoldódik majd valahogy.....