Sziasztok!
Köszönjük jól vagyunk.
Kende szopizik rendesen. Most már 100 alatt nem is akarja abbahagyni. Egy zabagép ez a kölyök. Nekem elég nehezen indult be a tejcsim, de most szerencsére van annyi, hogy elég egész napra neki. Kicsit fejni is tudok, így éjszaka 1-szer kapja a lefejt tejcsit.
Szüléstörténet:
Nálunk úgy indult, hogy már hetekkel a szülés előtt 1 ujjnyira nyitva voltam. A szülés hetében hétfőn voltam dokinál és mondta, hogy már 2 ujjnyi, de még hazaenged. (hazasírtam magam)
Ja és a lábam már ekkor elég vizes volt és a vérnyomim is kicsit magasabb volt a szokottnál.
Megbeszéltük a dokimmal, hogy szerdán 06.28-án megyek újra és csinálunk egy vérvételt.
Szóval az egész úgy indult, hogy szerda hajnalban már éjszaka 1/4 2-től kóvályogtam a lakásban, mint aki a helyét keresi. Fájásaim kb. óránként kettő volt. Nem is törődtem velük, mert korábban is volt már ilyen. Reggel szépen letusoltam és elindultunk vérvételre. A kocsiban már 10 perces fájásaim voltak. Bementünk a MÁV kórházba, mert nekem ott szoktak vért venni. Az aszisztens látta rajtam, hogy elég carul nézek ki. Mondtam neki, hogy fájdogál a hasam. Azonnal hívta az orvosom, aki azonnal átküldött a Schöfibe. Én persze tiltakoztam, hogy lehet, hogy csak jósló fájások, de a doki kiröhögött, hogy két ujjnyinál nincs már jósló fájás. Tehát átmentünk a másik kórházba. Természetesen mikor beértünk semmi bajom nem volt. A szülésznő megvizsgált és kaptam is a szobámat. Mire másodszorra vizsgáltak már 3 ujjnyira nyitva voltam. Ha jól emlékszem 10.40-kor az orvosom javaslatára burkot repesztettek. Na innentől kezdve erősödtek és sűrűsödtek a fájások. Közben az időérzékemet teljesen elveszettem. Mire a szülőszobára kerültem már 3-4 ujjnyira voltam és hát eléggé gyorsan jöttek a fájások. Az 5. ujjnyi nyílás nekem nagyon lassúnak tűnt, de akkor már mondtam, hogy adjanak valami fájdalomcsillapítót, mert nem bírom. Erre kiröhögtek, hogy már mindjárt kint lesz a baba, és nem kapok semmit. Ezt követően kaptam oxytocint, hogy a fájások ne álljanak le. Utána jöttek a tolófájások és hát nyomnom kellett. Az orvosom és a szülésznőm rengeteget segítettek. Mikor már kicsit kint volt a baba feje szépen leálltak a fájások. Így várni kellett a következő fájásra. Ekkor már mondtam a dokinak, hogy császározzon meg, vagy csináljon valamit, mert nagyon kész vagyok és nem tudom kitolni a babát. Erre megint kinevettek, hogy már látják a baba haját, így csak nyugi és várjam a fájást és nyomjak. Azt hittem sose jön az a fájás. Akkor már szó szerint vártam, a fájásra, mert már kint akartam tudni a babát. Így örültem, amikor újra jöttek és ki tudtam tolni a babót. Mikor kint volt azonnal felsírt és a mellkasomra tették. Olyan édes volt. Én meg csak öleltem őt és boldog voltam. Aztán elvitték, de hamar vissza is hozták.
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
Szegénykém üvöltött, mert iszonyat éhes lehetett, mert ugye reggel vérvételre éhgyomorra mentem, így még szegényke a reggelit sem kapta meg. Az apuka végig ott volt mellettem a szülés alatt és nekem iszonyatosan jó volt, hogy biztatott közben. Így utólag visszagondolva csodálatos volt az egész és bármikor újra csinálnám.
Ewa: szerintem ne izgulj és ne félj a szüléstől. Előre úgy sem tudod, hogy fog alakulni, csak fölöslegesen stresszeled magad! Próbálj relaxálni és sokat pihizni. Használd ki, hogy most még bármikor pihizhetsz
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
Utána már csak akkor pihizel mikor a babó úgy akarja
Kívánok neked ilyen gyors és mondhatni könnyű szülést.
Kitartást a nagy melegben. Sajna jövő héten is ilyen meleg lesz.
Cleo: hogy bírják a srácok a nagy meleget? Amúgy fiúk / lányok vagy 1-1 arány? Hogy hívják őket?
Megyek, mert a csöppség nem akar elaludni.
Puszi
Kisvirág