Végre-valahára felpörgött a topikunk, már kezdtem félni, hogy kihal…
Mi alapvetően jól vagyunk. Tamás a múlt héten volt fél éves, hihetetlen, hogy repül az idő. Paraméterei: 8430 g és 71 cm. És kb. 17-es lába van (bárki meglátja, mindenki azzal kezdi, hogy mekkora lába van
). Mosolygós, nyugodt gyerek. Hátról hasra és hasról hátra fordul, élvezi nagyon és gyakorlatilag kúszik, sajátos technikájával mindent elér. A nagy forgás miatt azonban nem tud elaludni, mert ő mindig hason alszik és az apró neszekre is felkapja a fejét és már fordul is. Most is épp két órán keresztül próbáltam altatni, mire nagy fáradtan beájult. Emiatt a nappali alvások elég rendszertelenek és kevesek, éjszaka viszont egész jól alszik, általában kétszer kel fel enni és 6-6.30 között vet véget az éjszakának. Már van egy foga, de jön a következő is, szegénykémet ez most nagyon kínozza.
4,5 hónapos kora óta kap gyümölcsöt is a szopi mellé. Sajnos nem tudtuk kivárni a 6 hónapot a kizárólagos szopival, mert nem volt neki elég, egyszerűen éhes maradt és a tápszer helyett inkább a gyümölcsök mellett döntöttünk. Nemsokára kezdjük a főzelékezést is.
Sanyika lelkesen jár a bölcsibe, már amikor nem beteg. 1 hét bölcsi, 1 hét betegség, de gondolom ez minden gyerekkel így van. Főleg orrfolyás-köhögés, de a múlt héten kötőhártya gyulladása volt. Sokat beszél, de sajnos kevesen értik meg amit mond, mert eléggé furcsán ejti a hangokat. Ebben közrejátszik a folyamatosan gyulladásban lévő torokmandulája is, amire azt mondják az orvosok, hogy amíg nem veszik ki (illetve kicsinyítik le), nem is javul a hangképzése. Ezzel meg az a legnagyobb gáz, hogy augusztusban, amikor az orrmanduláját kivették, meg kellett volna csinálni a torokmandula műtétet is, de egyszerűen elfelejtették.
Az evése továbbra is katasztrófa, nagyon bánt, hogy nem tudok semmilyen módszerrel sem beleimádkozni főtt ételt, húst vagy zöldséget. Sült krumpli, pirítós és vajas kenyér a menü általában, néha szilvásgombóc. Egy héten egyszer ha sikerül meleg kaját ennie, én már szinte boldog vagyok, sajnos. A tejallergiája továbbra is megvan, épp holnap kell mennünk kontrollra vele.
Én néha depressziós vagyok a sok itthonléttől, de bízom benne, hogy hamarosan jön a tavasz és könnyebben tudok mozogni a két gyerekkel. (Természetesen felváltva alszanak, csak nagyon ritkán egyszerre és amikor ki tudnánk menni, akkor meg Sanyikát nem lehet kicsábítani sehogy sem. Tamás viszont 10-20 percnél nem tud többet aludni a babakocsiban.)
Szigor: nálunk én vagyok a szigorú, apa olyan keveset van itthon, hogy egyszerűen nem tud szigorú lenni, Sanyika mindig megfűzi, mindenre rá tudja venni. Már rájöttem, hogy a leghatásosabb módszer a zsarolás, akármennyire rossz módszer, ennek van eredménye.
Édesség: mivel Sanyikának limitáltak a lehetőségei ezen a téren a tejallergia miatt, ezért én azt a pár dolgot engedem neki, amit ehet. Ennek ellenére csokit nem nagyon eszik, ritkán kér és akkor sem sokat eszik belőle. A szaloncukor is csak az elején volt érdekes, utána már az sem kellett neki. Cukorkát még sosem evett. Akármilyen süteményt sütök neki, közli, hogy az nem jó, meg sem kóstolja. Ellenben a ropi és egyéb sós cuccok nagyon bejönnek, azt enné állandóan.
Alvás: Sanyika híresen rossz alvó volt és mindig nagyon korán kelt. Aztán valami miatt ez megváltozott, korral jár vagy jobban elfáradt, nem tudom, de mostanság már nem kel fel éjszaka („csak” betakarni kell átjárni hozzá, mert állandóan lerúgja magáról a takarót) és 6-6.30-ig tud aludni, aminek mi már nagyon örülünk. Még cumizik, a cumisüveget viszont már elhagytuk, így nem is iszik éjszaka és emiatt nyugodtabban is alszik. Egyszer a nagyinál együtt aludtunk kb egy hétig és rájöttem, hogy a cumisüveggel csak játszik éjszaka, még álmában is, nem is szomjas igazán. Ráadásul épp beteg volt, köhögött, és azt mondtam neki, hogy azért köhög, mert játszik a cumisüveggel, tegyük el, aludjon anélkül és akkor nem fog köhögni. Első két éjjel ott volt az ágyban, de nem engedtem hozzányúlni, a következő éjszakán már elraktam és azóta sem keresi, simán alszik nélküle. Ja, és a köhögése is épp elmúlt, jól jött ki a dolog.
A cumiról viszont még nem tudom hogyan szoktassam le, ráadásul most megint ekcémás lett a szája a sok cumizástól (betegen napközben is használja, nem csak alvásnál). Esetleg tudtok tanácsolni valamit?
A bilizést, wc-t totálisan elutasítja, csak és kizárólag a pelenkába végzi a dolgát, nem hajlandó ki sem próbálni a bilit.
Tücsi! Köszi a receptet, már ki is próbáltam! Sanyika persze ebből sem evett (ránézésre közölte, hogy nem finom), de mi apával megettük, igaz egy kis sajtot szórtunk rá, úgy még finomabb volt!
A vonalzó szerint Joe már a 40. hétben jár! Ha még nem született meg a kispicúr, akkor nagyon drukkolok nekik!
Jó hosszú litániát írtam, remélem nem száll el.
Sziasztok,
Móni
Na most erre mit lépjen az ember lánya?
Ez eléggé bosszant és nem tudom lehetne-e rajta változtatni vagy hagyni kell és majd az idő megoldja ezt is.
Ha Aby kicsit nagyobb lesz és apa is nagyobb részt tud majd vállalni az ellátásából, akkor lassan majd kiegyenlítik egymást Bível. Csak addig ki kell bírni, ami biztos nem könnyű.
)
Olivér
