születés sztori-Csongor

A teljesség kedvéért ugye hétfön délután voltam dokinál, aki megállapitotta, hogy a méhszáj teljesen zárt és nagyon fenn van, igy az elözetes csaszi miatt 1 hét múlva be kell feküdnöm megfigyelésre a kh-ba. Nagyon elkeseredtem, mert azt gondoltam, a korábbi görcsöcskék, keményedéseknek volt pici hatása... 
Este volt egy kis szereti-szereti apával (lehet, hogy a plusz prosztaglandin is segitett?)

Másnap (kedd) voltak kisebb görcsök és keményedések, és hosszú vivódás után fél 11-kor megittam a bábakoktélt (pálesz, ricinusolaj, baracklé)
Kb déltöl lettek 5 perces keményedéseim, de csak olyan lightos fajták. Fél 3 körül elkezdett menni a hasam, de bélgörcs abszolút nem volt, csak hirtelen szaladni kellett a wc-re. 5 körül a keményedések mellé jöttek görcsök is, rendszeres 5 percesek, elég enyhék, de kezdtem bizakodni. 8 körül vettem egy jó kis melegvizes fürdőt, és a görcsök nem múltak el, igaz, nem is erösödtek. Végül 10-kor felhivtam a dokimat, hogy most mi legyen, aki mondta, hogy menjünk be a kh-ba és ha van valami, úgyis megmondják. Telefonoztunk anyuéknak, hogy jöjjenek Nándira vigyázni. Közben erösödtek a görcsök és picit sürüsödtek is. Fél 12 körül értek ide, mi pedig elindultunk. Aliig hagytuk el a falut, mikor elment a kocsi lámpája, csak a helyzetjelzö világitott mindkét oldalon (igy minket láttak, mi viszont semmit) Visszaaraszoltunk, és anyut megkértük, menjen elöttünk a kocsijával... 
Végül fél 1-re  értünk be, ekkorra már 3 percesek jöttek. Ügyeletes szülésznö (Kecskemétiné Vera) megvizsgált: szük 2 ujjnyi a méhszáj, viszont elég feszes. Amig elökereste az ügyeletes orvost, kimentem beszélgetni Csabihoz, majd jött a doki, megvizsgált: bö két ujjnyi, koponya beékelödve, álló burok, hivhatják a saját dokimat. Elfoglaltuk a rózsaszin szülöszobát, apuka beöltözött, én kaptam kicsi beöntést (mivel egész du ment a hasam, igy szinte csak a viz jött vissza, de legalább ezen is túl voltunk) Ctg-re raktak, igy feküdnöm kellett. 3/4 2-kor érkezett a dokim, aki mondta, hogy hallja, hogy jól haladunk, megvizsgál és burkot repeszt. Valóban vizsgált: 3 ujjnyi, de ahogy kihúzta a kezét, megrepedt a burok, tiszta a magzatviz, éljen. Innentöl kezdve viszont dögerös fájások jöttek. Kezdetben sikerült a légzéssel elég jól átvészelni, késöbb már erre sem tudtam figyelni. Sajna, sokszor ziláltam, amitöl úgy éreztem, nem kapok levegöt. A oki és a szülésznö is ugrottak, amitöl bepánikoltam és még jobban ziláltam, de végül nyugtatgattak és egy kis oxigént is kaptam. Kérdeztem, lehet-e fájdalomcsillapitani, a szülésznö mosolygott, hogy mostmár nagyon hamar baba lesz (ö ekkor 1 órát tippelt, majdnem bejött), a csaszi miatt egyébként sem  nagyon adhatnak, hogy érezzem, ha gond lenne. Kaptam no-spa szurit, és méhszájlazitó szurit is. És innentöl kezdve teljesen összemosódnak a dolgok, az órát már nem tudtam nézni, csak hallottam, ahogy a doki mondja, hogy már 4 ujjnyi, már 5 ujjnyi, és elsimulóban a méhszáj és kitartást és jól csinálom. Csabi egyszer közben megkérdezte, melyik az a pont, amikor még választhatunk császármetszést (látva, hogy hogy szenvedek), a doki ránézett: Ezen a ponton már rég túl vagyunk, ez a baba már rendes úton fog megszületni...Ekkor oldalt kellett vajúdnom, 3 fájás jobb, 3 fájás bal oldalon, ha jól emlékszem, csak 1x forogtam. Folyamatosan kérdezgették, hogy érzek-e székelési ingert és ettöl kicsit tartottam, hogy majd nem ismerem fel, mert Nándinál a szülés megállt 4 ujjnyinál és kitolásig el sem jutottunk (megjegyzem, én nem emlékszem olyan erös fájdalmakra, mint amit most a vége felé átéltem (lehet, hogy nem is voltak, de lehet, hogy már megszépültek az emlékek) Nos, egyszer csak tényleg éreztem a székelési ingert, ekkor a hátamra kellett feküdni és elmagyarázták, hogyan kell nyomnom (két oldalamon állt a doki és a szülésznö, a lábamat nekiktámasztottam, felhuztam, fejet fel, nagylevegö benntart, szem csukva és nyomunk) Az elsö ilyen után mégis visszafektettek az oldalamra, ami nagyon rosszul esett, a doki szerint viszont igy jobb a babának... És igy oldalt nyomtam jópárat. A fájások tényleg átalakultak, és a fájásszünet talán jobban esett, mint a korábbi, tágulásos szakaszban, de a nyomásoknál nagyon intenzivek voltak. Aztán egyszer csak szóltak, hogy akkor visszatérünk a hátonfekvös pózhoz és a fájásoknál jó eröseket nyomjak. Éreztem, hogy nagyon feszit a babci feje, de nem tudtam követni, mennyire van lenn. Aztán biztatásképp mondta a doki, hogy már megjelent a fejebúbja, megkérdeztem, hogy megsimizhetem-e: olyan volt, mint egy puha, nedves vattapamacs. (a dokim pedig csodálkozott, szerinte nagyon kevesek érnek hozzá ilyenkor a babához) Nem tudom, hányat nyomtam, egy fájás alatt 3 nyomásra futotta szusszból, de abszolút nem éreztem, hova kell nyomjak, és igy sokszor "fejben" nyomtam. Háton fekve tuti volt 3 fájás…És egyszer csak szóltak, hogy már kinn van a feje, és ne nyomjak, végül pedig kicsusszant teljesen. A szülésznö megkérdezte, hogy a pocakomra rakhatja-e, hát persze. Ezután meglepetések sora következett számomra. Meglepödtem pl, hogy ahogy megszületett Csongor, nem múltak el a fájások (bár ez valszeg legvégén bekötött oxitocinnak köszönhetö) és az a sokak által leirt hirtelen megkönnyebbülést, felszabadult örömöt sem éreztem. Aztán meglepödtem azon, hogy babcika teste milyen kis meleg (naná, meleg helyröl jött, csak ez akkor olyan furcsa volt.) Aztán meglepödtem azon, hogy Csabim elvágja a köldökzsinórt. Nem beszéltünk erröl elötte, de azt gondoltam, hogy ezt túl véres dolognak tartja. És meglepödtem azon is, hogy nagyobbnak és undoritóbbnak gondoltam a lepényt. (bár lehet, hogy a méret egyénfüggö?) Nos engem kitakaritott a doki és összestoppolt (nem repedtem, de vágott, pedig közben olajozott a szülésznö), a gyermeket pedig lemosdatták, leméricskélték, felöltöztették és odaadták a büszke apukának. Mivel Csabi (is) nagyon ki volt fáradva, igy nem sokat maradtunk igy hármasban, kicsit örültünkn még egymásnak, aztán Csabi hazament, másodszülöttemet elvitték, én pedig pihiztem még a szülöszobán, aztán a 2 órás "megfigyelés" után a szülésznö átkisért a szobámba. 
Nem tudom, a görcsök megjelenését a bábakoktél okozták-e (valószinüleg, bár ugye már reggel óta keményedtem) illetve hogy a gyors tágulásnak volt-e köze ahhoz, hogy a 36. héttöl szedtem a homeos bogyókat (a szüléshez is vittem, de akkor ott jól el is felejtettem)