Szüléstöri.

Csütörtökön reggel NST-re mentünk. (cuccok a kocsiban, bár 1-2dolog kimaradt belőle ez az első kórházi napon kiderült, telefon töltő és kanál készlet hiányzott) Ez volt a 4.NST mindig jól viselkedett pocaklakó,szépen mocorgott és jó volt az nst-m is…ezen a reggelen lusti volt , így megkértek,hogy 5percet lépcsőzzek hátha felébred…a szobában meleg volt én 12kilót cipeltem folyt rólam a víz de tempósan lépcsőztem..mondtam is kiskincsnek,hogy ezt jól kifundálta, az utolsó NST jól megdolgoztat. Ahogy a lépcsőzés után leültem szépen mocorgott kiskincs,jó lett az nst, irány a doki.

Az orvosom megnézett,.mondta hogy kedvező a mészáj (2újnyira nyitva)fájásom semmi viszont a „folyásom” miatt mintát vesz (páfránylevél kenet), hogy kiderüljön magzatvíz vagy nem. Azt beszéltük,hogy a minta 2óra után értékelhető és telefonon beszélünk,ha pozitív péntek hajnalban menjek a kórházba és szülünk (vagy felvesz osztályra,ezt nem akartam). Ha negatív akkor vasárnap szeretettel vár és megnéz…

Mi még vásároltunk és ebédeltünk a 2óra alatt és visszamentünk a minta eredményéért.

Pozitív, (felülről pici résen szivároghatott )…így telefon helyett megkerestem a dokim,aki azt mondta ha már itt vagyunk mindketten (apás szülés) sétáljunk a szülőszobára, fél óra múlva jön ő is….kicsit meglepődtem, öröm ,izgalom és sírás érzése kavargott bennem. Annyi időm volt,hogy anyunak szóltam ,hogy már a szülőszoba előtt állunk szülés lesz ma (13óra volt). Én besétáltam az előkészítéshez a férjem lement a kocsihoz a cuccokért. Adatokat felvették, ismét NST, lázmérés (fekve az ágyon még közben papírokat kellett kitöltenem ) borotválás, beöntés. Ez az idő kb 1óra volt, átsétáltunk a vajúdóba, oda már a férjem is jött, elfoglaltam egy ágyikót és feküdtem, vártunk…a dokim végül 15órakor érkezett, de addig semmi sem történt. Fájásom nem volt ,nst rendben…Így a dokim megvizsgált és burkot repesztett, semmit sem éreztem csak azt, hogy kellemes meleg folyik belőlem, a magzatvíz gyönyörű tiszta volt.

Bekötötték az oxitocint,és várakoztunk. Itt időpontokat nem tudok de rendszeresen nézett a dokim, szépen tágultam de fájásokat nem éreztem, pedig a gép mellettem nár 100-as értékeket is mutatott. Dokim kérdezte akarok e majd fájdalom csillapítást, én mondtam,hogy szurisat nem, helyeselte mert szte a szülésnél sem nagyon hasznos aztán pedig kellemetlen érzés.. emelt kicsit az oxitocinon, már bő 3ujjnyi voltam amikor azt kérdezte,hogy nem fájok? Mondtam nem, mensis görcsöket érzek de egyáltalán nem vészesen…ránézett a szülésznőre,és azt mondta: lehet fájdalom nélkül szülünk? és mosolygott. A szülésznő is kérdezgette,hogy gázt sem szeretnék szívni? Mondtam még nem és megkérdeztem,hogy ilyenkor már szoktak? Azt felelte ez a fájdalom tűrésemtől függ de legtöbben ilyenkor már ordítanak.. A következő jövetelénél is kérdezte,hogy még mindig nem…mondom esetleg később ha nem túl nehéz beüzemelni. Mikor harmadjára jött és kérdezte,mondtam neki ha már itt vagyunk kipróbálom, de még tűrhető a fájás. Így beüzemelte a készüléket és szívtam a gázt (itt már jobban éreztem a görcsöket de teljesen viselhető volt, a gáz nem csillapított csak figyelmet terelt sztem)… jót röhögtünk a férjemmel mert a maszk fekete gumi része szépen bemaszatolta a pofimat..így azt letakarítottuk. Jött a dokim vizsgálni és mondta,hogy már jó bő 4újjnyi vagyok,csináljunk próbanyomást (Donát végig mocorgott a hasamban egyik oldalról a másikra vándorolt, a nyomás alatt középre kellett igazítani). Egy fájás alatt nyomtam kettőt,azt mondta jó de még maradhatok kicsit. Kb fél óra múlva jött,hogy átsétálhatok lassan a szülőszobába, közben ha gondolom állva vagy guggolva nyomhatok párat, ahogy nekem jó…(ja, szinte végig feküdtem,picit járkáltam csak a vajúdás közben)

Így kicsit guggoltam és átsétáltunk a szüléshez, felmásztam a székbe, elhelyezkedtem és a következő fájásnál nyomhattam .Annyira készültem otthon ezekre a levegő vételekre és nyomásokra, de itt nem ment úgy ahogy akartam, úgy éreztem nem tudok elég levegőt beszippantani és jó nagyot nyomni. A dokim azt mondta jól csinálom, aranyosan biztatott ,hogy látszik a fejecske de a második nyomás után azt mondta,hogy egy pici vákuummal segít. (látta rajtam és mondtam is neki,hogy nem érzem,hogy jó nagyot tudnék nyomni) Így a következő fájásnál,berakta a vákuumot (a vákuum sapekja nem fért be,így ekkor csinált gátmetszést amit sztem elhagyott volna ha nincs vákuum). Ekkor a nyomásnál kibújt a fejecske,na itt éreztem kicsit kellemetlen feszítő érzést,de jött a következő nyomási inger és kicsusszant Donát 20.37perckor…..hihetetlen érzés volt látni azt a szép babócát, se véres se magzatmázas nem volt csak szép formás. A pocakomra rakták, a dokim közben mondta, hogy a méhlepény is megszületett (nem is éreztem) egyben kijött , még táplálta volna pár napig a babát. Közben a férjem elvágta a köldökzsinórt, a dokim összevarrt itt is csak 1-2 szúrást éreztem. Kitoltak az őrzőbe hozták Donátot és attól a perctől végig velem volt, egyből cicire rakták és szopizott is. Két óra után levittek szobára, a férjem elbúcsúzott mi pedig próbáltunk aludni. A kórház tűrhető volt,csecsemősök sokat segítettek. Egyedül az utolsó két nap volt nehéz, mert csak 2órát aludtam naponta , és az új szobatársaim sületlen beszéde és a modortalan férfi látogatóik (hiába kértem hogy a szopi miatt menjenek ki nem mentek) lefárasztottak…

De a szülésről csak pozitívan tudok beszélni, a férjem jelenléte sokat segített. A dokim szerint összeszedett voltam, egy hang nem jött ki a torkomon csak a nyomáskor. A vákuum pedig nem látszott Donáton, mert alig használta de nekem biztatás volt…