Kérdés: A kislányom az elsõ babám. Általában  reggel 5-órakor ébredünk és onnan kezdve teljesen rendszertelenül alszik és eszik. A szoptatások közti idõt még egyszer sem sikerült 1 óránál tovább kibírnia, gyakran csak láthatóan a közelségért kéri a cicit. Az alvási idõket sem tudom befolyásolni, az egyetlen kialakult szokásunk az esti fürdetési idõpont, ami 17.15-17.30 között kezdõdik. 
A gondomat az okozza, hogy szeretnék végre kimozdulni itthonról akár egy bébi-úszásra, akár egy bevásárlásra, de így nem lehet elindulni sehová, mert a lányom egyébként nem sírós és nem hasfájós, de ha a hasáról van szó, nem enged. Hozzátartozik a történethez, hogy a szüléstõl kezdõdõen rengeteg tejem van.
Próbálkoztam már, hogy hagyom egy kicsit sírni, cumival, vízzel, teával, de semmit sem fogad el. A legfurcsább számomra, hogy éjszaka viszont óramû pontossággal betartja a 3-órás idõközöket. A sok jótanács ellenére még mindig ugyanott vagyok a problémámmal, remélem Önök tudnak valami varázsfegyvert, amivel beállhatunk egy elfogadható léptékû rendszerre. 

Válasz: Sajnos csodaszert nem ajánlhatok. Nekem a négy gyerekem négyféle volt
pici korában. A középsõ fiút akarattal sem lehetett volna gyakrabban megetetni, mint négy óránként, de akkor több, mint két decit evett. (Régen azt javasolták, hogy minden evést mérjünk, onnan tudom.) Ez a mostani lyányom meg épp úgy mûködik, mint a tiéd. Egyszerûen imád szopni. Én úgy oldom ezt meg, hogy alkalmazkodom ehhez az igényéhez. Így mindenhová magammal viszem, és megszoptatom, ha kéri. Persze, ehhez más eszközök, és más szemlélet szükséges, mint a "hagyományos" babaneveléshez.
Nekünk már szinte tartozékunk a babahordozó kendõ, amibe pici korában fekve tettem, most már ülve hordom a csípõmön, a hátamon, vagy elöl, mint egy kiskengurut. ( A kendõ különben otthon is jó a lecsendesítéséhez, így talán ki tudod húzni az idõt egy kicsit a két etetés között.)
Úgy kell mindig öltöznöm, hogy feltünés nélkül tudjak szoptatni. Nem elöl gombos ruhákat hordok, hanem bõ pólót vagy pulcsit, ami alá szinte be lehet dugni a babát. Ma már lehet kifejezetten szoptatáshoz való ruhát és pólót kapni, amin a mell fölött rejtett "slicc" van, így végképp nem látszik, hogy az ember szoptat teszem azt az uszoda öltözõjében, a parkban, vagy bárhol, ahol a baba megéhezik.
Volt alkalmam rá, hogy tanulmányozzam a környezetemet, hogy reagálnak a "nyílt színi szoptatásra". Meg kell, hogy nyugtassak mindenkit: egyszer sem tett rám senki megjegyzést. A legtöbbször szerintem észre sem veszik, hogy a kicsi szopik, és nem csak dédelgetem.
Ez tehát a saját tapasztalatom. Tudom, hogy ez temperamentum kérdése is, van akinek nem megy ez az "õsasszonyos" életforma. Ez esetben viszont le lehet szoktatni a kicsit a gyakori evésrõl úgy, hogy sírni hagyjuk, esetleg megpróbáljuk elterelni a figyelmét. A sírást a legtöbb anya nem tudja elviselni, mivel érzi, hogy a babájának rosszat tesz vele. Ha hírtelen csökken az etetések gyakorisága, az a tejtermelés rovására is mehet.
Talán az segíthet, ha az elsõ fél évet a terhesség folytatásának tekintjük, és elfogadjuk, hogy a baba szépen lassan áll át arra az életformára, ami "idekint" szokásban van.

Üdvözlettel: Szõdy Judit