|
Kérdés:
Álmodnak-e
a kisbabák? Konkrétan van egy 4 hónapos kislányunk és éjjel
fel szokott ébredni, ilyenkor néha sír, néha mosolyog.
Ilyenkor úgy érzem, mintha álmodna valamit, de ez csak megérzés,
hiszen nem tudom képesek-e már ilyen korban álmodni és ha
igen, akkor mibõl táplálkoznak ezen álmok. Saját élményekbõl,
õsi szimbólumokból? Láthatnak-e álmukban, vagy elképzelhetnek-e
olyan dolgokat, amit az életben még nem láttak, például egy
sziklafalat, vagy "zuhanásos" álmaik lehetnek-e.
Vannak-e erre vonatkozó leírások, vagy esetleges
szakirodalmat tudnának-e ajánlani ebben a témában?
|
|
Válasz:
Nagyon jogos kérdés, hogy vajon a csecsemõk
rendelkeznek-e azokkal a képességekkel, lehetõségekkel,
amivel a felnõttek vagy a nagyobb gyerekek, hiszen sok jelét látjuk
annak, hogy számos képességgel már születéskor is
rendelkeznek a kisbabák.
Sajnos azonban arra a konkrét kérdésre, hogy álmodnak-e a
csecsemõk, semmi biztosat nem tud mondani a tudomány. Annyi
bizonyos, hogy már a magzatnak is van olyan agytevékenysége,
agyhulláma, mint ami a felnõttkori álom idején regisztrálható.
Azt azonban nem tudjuk, a mai eszközökkel nem is vizsgálható,
hogy ezen agytevékenység alatt történik-e képi emlékezés,
vagy valamiféle képalkotás. Annyi bizonyos, illetve kísérletileg
is igazolt, hogy a magzati korszak utolsó hónapjában tud
tanulni a baba, és persze erre emlékezni is tud. A kísérletben
egy egyszerû gyermekverset mondtak el napjában 2-3-szor az anyák
hangosan a 8.
hónapos magzatnak, és egészen a szülésig ismételgették a
versmondást. A születés után néhány nappal az újszülött
erre a versikére, illetve az anya hangjára gyorsabban kezdte
szopni a regisztrációs karon lévõ cumit, ami annak a jele,
hogy meg tudja különböztetni ezt a verset és az anya
hangját más verstõl és más ember hangjától.
Visszatérve az álomra: vannak olyan pszichológusok, akik elképzelhetõnek
tartják a csecsemõkori álmodást, amelynek során az addigi
élményeit, emlékeit (pl. születés, magzati
élmények, érzések) álmodja újra. Más szerzõk szerint az
álomra emlékeztetõ agytevékenység alatt a belsõ, optimális
agyi ingerlés fontos szakasza képzelhetõ el (és védekezés
a sok és túlzottan erõs külsõ ingertõl), megint mások az
éretlenebb agyi struktúrák domináns mûködésével magyarázzák
az álomszerû agyi hullámok csecsemõkori túlsúlyát, sõt
az ilyenkor gyakran megfigyelhetõ mosolyt is.
Biztos magyarázatot tehát nem tudok adni a kérdésére, csak
különbözõ elképzeléseket tudom felsorolni. Az elõbb
elmondottak, illetve leírtak angol és amerikai fejlõdéslélektani
szakkönyvekbõl származnak. Úgy tudom, hogy magyarul nem
jelent még meg külön ilyen témájú írás, de a magyarul is
olvasható, és mostanában megjelent fejlõdéslélektani könyvekben
szerepel egy sor ismeretanyag a csecsemõkorról.
Dr. Kõrössy Judit
|
