Kérdés: 
Olaszországban szültem elsõ, egészséges leánygyermekemet. Terhességem teljesen rendben ment, és a kiszámított idõpont utáni 4. napon a magzatvíz egy részének elfolyása után a kórházban oxitocin infúziót kaptam, hogy a fájások gyakoribbá váljanak. A magzatmonitor problémát jelzett, a gyermek szívhangja a méhösszehúzódásokkor lassult, ill. a magzatvíz elszínezõdését állapította meg az  orvos. Ezt követõen császármetszés végzését javasolták magzati veszélyeztetettség miatt. Kiderült, hogy a köldökzsinór a gyermek nyakára tekeredett, és ez nem engedte hogy kislányom a szülõcsatornában haladhasson, bár feje be volt ékelõdve.
Mivel a közeljövõben szeretnénk még egy gyermeket, operáló orvosomnál érdeklõdtem a következõ teherbeesés egészségügyi szempontból ideális idõpontja ( mihamarabb szeretnénk vállalni a második  gyermeket ), ill. a következõ szülés lefolyása felõl. Válasza az volt, hogy elvben, ha az anya teljesen egészséges már 6 hónap után lehetséges a második, komplikációmentes terhesség kezdete, ami pedig a szülést illeti teljesen természetesnek tûnt, hogy császármetszéssel fog ez is zajlani. 
Hozzátenném, hogy Olaszországban igen magas a császármetszések aránya,  egyes statisztikák szerint meghaladja a 30 %-ot ) és orvosom is azzal indokolta-e véleményét, hogy noha a második természetes úton zajló szülés már korántsem jár akkora kockázatokkal, mint pl. 50 évvel ezelõtt, a felesleges kockázatok elkerülése miatt jobb a császármetszést választani. 
Én ezt, ha csak egy mód van rá szeretném elkerülni, mert bár lehet, hogy csak túlzottan romantikus vagyok, de szeretném a természetes szülést megtapasztalni, mivel elsõ terhességem egy kicsit "befejezetlennek" tûnt a mûtét miatt.
Ön szerint is legjobb megoldás-e a császármetszés, vagy inkább próbáljak meg egy olyan kórházat keresni, ahol mindenekelõtt a természetes szülést preferálják ?

Válasz:
Nemcsak Olaszországban, de nálunk is emelkedik a császármetszések aránya: nálunk jelenleg átlag minden 6-7. szülõ nõt érint. Oka az is (sok minden más mellett), hogy a mai altatási-mûtéti feltételek mellet a kockázata jelentõsen lecsökkent, ezért egyre kisebb problémánál szánják rá magukat az orvosok a (nem lényegtelenül: jogilag is jobban védhetõ!) mûtéti megoldásra.
Ez tény. Vitatkozni lehet róla. Amikor én a szakmát kezdtem, sõt, egész az elmúlt évtizedig a magzati indokból végzett elsõ császár után szinte erkölcsi kötelesség volt - nagyon szigorú monitorizálás mellett - megkísérelni, hogy halad a szülés normál úton. És sok szép közös élmény adódott, persze az esetek felében-harmadában végül újabba mûtétre kényszerültünk.
A mai orvoslás vérmérséklete úgy tûnik defenzívebb. Én úgy gondolom, a sanszot meg kell adni, de az is igaz, hogy nagyon szépen kell haladnia a szülésnek, hogy a fenyegetõ szövõdmények (pl. hegszétválás) tudatában a mai szemlélet által érintett orvosnak legyen türelme végigvárni. Sajnos, ezek a tények.
Azért én szurkolok, hogy kaphassa meg a normál szülés élményét. Nekem nagyon sok szép emlékem is van - legyen benne része!

Dr. Nagy László