Kérdés:
Szeptemberben fogok szülni.  Mostanában nagyon sok ismerõsöm rossz-tapasztalata, hogy egy-két napig hagyták vajúdni a kórházban és csak utána végeztek rajtuk császármetszést. Miért kell ennyi ideig szenvedni hagyni? Nem lehet pár óra vajúdás után megállapítani, hogy császározni kell? Miért kell a végsõkig ragaszkodni a természetes szüléshez? Mennyivel rosszabb, vagy veszélyesebb, ha valaki császármetszéssel szül?

Válasz:
Azzal kezdeném, hogy higgye el nekem, hogy a szülés körül ténykedõ orvosok legalapvetõbb szempontja, hogy mind az édesanya, mind a baba a lehetõ legjobban járjon. 
A császármetszés kérdésének eldöntése során alapvetõen két eset létezik: vannak olyan körülmények, amikor akár a baba, akár a mama állapota, helyzete, stb. miatt egyértelmû, és elõre tudható, hogy császármetszést kell végezni, ilyenkor ezt rögtön a szülés megindulásakor, vagy akár ez elõtt is, választott idõpontban elvégezzük.
Ezzel szemben, ha egy normális szülésrõl van szó, akkor teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor alakul úgy a helyzet, hogy operálni kell. Alapvetõ az, hogy egy császármetszésnél sokszoros a lehetséges szövõdmények veszélye, ezért csak szakmailag indokolt esetben szabad azt elvégezni (akkor viszont el is kell). Magyarországon a szülõnõ kérésére - orvosi indok nélkül - császármetszés nem végezhetõ a szakma elõírásai szerint. De abban biztos vagyok, hogy, ha ezt az aggodalmát megosztja a terhességet gondozó kollégával, nem kell tartania attól, hogy feleslegesen szenvedni fog.

Dr. Ács Nándor

2001.08.23