Kérdés:
Elsõ terhességem nagy szomorúságunkra magzatelhalással végzõdött. Ha jól tudom ennek az elsõ vetélésnek az okát a protokoll szerint nem kutatják, viszont engem a véletlenrõl szóló magyarázat nem nyugtat meg. Milyen vizsgálatra menjek el? Két felnõtt egészséges emberrel, hogy történhetett ez? Túl sokat aggódtam a toxoplazma fertõzés veszélyétõl és a szorongás sárgatesthormon elégtelenséget okozott? 
Rendesen felkészültünk a gyermekvállalásra, 27 és 30 évesek vagyunk. Nagyon nehéz a tényeket feldolgoznom, és nem szeretném, ha megismétlõdne és a 2. 3. vetélés után kezdenének vizsgálni. Az orvosok tudom, hogy nagyon sok, az enyémnél komplikáltabb esettel is találkoznak, de engem ez az elsõ és egyetlen abortálás is úgy megviselt, hogy én mindent meg akarok tenni, hogyha ez nem véletlen hanem valamilyen (pl. hormonális)  orvosolható oka volt akkor még egyszer ne forduljon elõ.
Most amíg várni kell negyed vagy fél évig más kismamák és kisbabák látványa dúl fel, és attól tartok, ha majd újból teherbe esem az újabb vetéléstõl fogok szorongani.

Válasz:
Sajnos konkrét, személyre szabott válasz helyett (mivel levele csak a tényeket írja, még a körülmények sem ismeretek) be kell érnie olyan háttér-információkkal, amik azért remélhetõleg hoznak valami kis megnyugvást. Erre pedig nagy szüksége van, hiszen valóban csak a megtörtént sajnálatos esemény teljes "feldolgozása" után célszerû egy újabb terhességre vállalkozni.
Egy szubjektív élményem az egyetemrõl, hogy a fejlõdéstan tanulásának idején a szó valódi értelmében dermedt csend honolt az orvostanhallgató lányok körében, hiszen "ha valami (egy új ember kifejlõdése) ennyire bonyolult és annyi vakvágány-kitérõvel terhelt, akkor egyáltalán hogyan születnek egészséges emberek" -- mindaddig, amíg hozzá nem tanultuk a szervezet nem kevésbé bonyolult és többszörösen biztosított szabályozó mechanizmusait, amik az optimális útról való letérés ellen dolgoznak.
Rá kellett jönnünk arra is, hogy a biológiában is létezik a selejt fogalma.
Ön is nyilván hallott az evolució során egyes fajok kiválasztódásáról, új körülményekhez való alkalmazkodásáról vagy ennek hiánya esetén akár az egész faj eltûnésérõl.
A hibák tehát törvényszerûen elõfordulnak és a védekezõ mechanizmusok két dolgot tehetnek: ha a hiba kismértékû és korrigálható, akkor azt teszik, ha túl nagy a folyamatban a defektus, akkor eliminálják a kórossá vált produktumot. Akármilyen szenvtelennek is tûnik, ez így mûködik a földméretû szervezettõl a molekuláris szintig lefelé.
A terhesség elsõ három hónapja fejlõdéstani szempontból a legkritikusabb.
Létrejön egy új élet, de a tervszerû fejlõdéshez folyamatosan, növekedésével arányosan táplálékra van szüksége - nemcsak mennyiségileg, de minõségileg is. A két -önmagában nem életképes, amolyan "fél" - sejt egyesülésébõl létrejött egyedben a sejtek osztódását csakhamar a sejtek különféle funkciók szerinti szétválása, továbbfejlõdése követi. A 12. hét körüli idõre a baba szinte "kész": gyakorlatilag valamennyi szerve vagy annak kezdeménye kialakult.
Ebben az idõszakban a "természet" a minden vagy semmi törvényét követi. A (bocsánat a technológiából kölcsönvett kifejezésekért...) a fejlõdést monitorizáló controlling-rednszer alapvetõen elsõsorban az életképességet befolyásoló durvább dolgokra van ekkor kihegyezve.
Egy évtizeddel ezelõtti vizsgálat során véletlen-szerûen genetikai vizsgálatnak vetettek alá nagyszámú spontán vetéléssel távozott embryot: a durva, genetikai szintû hibák aránya elérte a kétharmadot!
Itt viszont meg kell jegyeznem: a két sejt egyesülésébõl létrejött magzat genetikai hibája nem feltétlenül utal arra, hogy az ezeket a sejteket létrehozó szülõk is hordoznak genetikai hibát: ezen problémák többsége az ivarsejtek oszlási mechanizmusai révén keletkeznek és pl. a férfi százmilliós nagyságrendû spermium-képzése során lehet, hogy csak pár sejtet érintenek. Hibaforrás a két genetikai állomány összekapcsolódása is: gondoljon arra, hogy egy olyan cipzárt kell felhúzni, ahol az egyik oldal az egyik szabadidõruha kabátjából, a másik egy ugyanilyen típusú melegítõhöz tartozóból kerül ki (vettek már egyszerre két azonos melegítõt, egyet Önnek, másikat a férjének? )
Továbblépve: a megtermékenyített petesejt folyamatos osztódások közepette halad a méhûrbe, miközben a sárgatestté vált petefészek hormonjai felkészítik a beágyazódásra a méhnyálkahártyát. Ha ez nem jön létre, az egyébként hibátlan pete is kilökõdik. Az ultrahang óta tudjuk, mennyi megkésett menstruáció mögött áll ilyen, egyszeri (!) hormonális hiba.
A beágyazódás után két dolog a lényeges: a már említett és folyamatosan bõvülõ tápanyag-ellátás, másfelõl az anyai szervezet immunreakciójának visszafogása az anyai szervezet részérõl, hiszen a beágyazódó pete 50 %-ban testidegen.
A legtöbb korai elhalás, a durva genetikai okokat kivéve, a beágyazódás zavara vagy immunológiai reakció, illetve a kettõ kombinációjából jön létre.
Ha ehhez hozzáveszi, hogy a késõbbi szakban jelentkezõ terhességi toxikózis is immunolgiai alapú és sokkal nagyobb számban látjuk azoknál, akik a teherbeesés elõtt nem vagy alig éltek házaséletet (közérthetõbben: pl. amikor a falusi kislány az elsõ randevúján meg is fogan és így lesz házasság...), könnyen belátható, hogy a gyermekvállalás elõtti tervszerû házasélet védelmet jelent az immunológiai okból bekövetkezhetõ problémák ellen. És ez az a pont, ahol a fogamzásgátlók korszaka valóban perdöntõ pozitív hatást hozott.

Hosszúra nyúlt elméleti fejtegetésem végén azt tudom tanácsolni: el kell hinnie, hogy a korai méhenbelüli elhalás hátterében legnagyobb valószínûséggel egyszeri probléma, "kisiklás" állt (és ezért értelmetlen a genetikai vizsgálat, mert valószínûleg semmit nem találna - kivéve ha bármelyikük családjában fejlõdési rendellenességek halmozódása lenne kimutatható...), és ezzel a megnyugvással a következõ terhességre való tudatos felkészülést kell megkezdeni. Ehhez tartozik az, hogy lehetõleg a félévesnek mondott biológiai minimumon belül ne vállalkozzon terhességre; célszerû legalább pár hónapig a korszerû szerrel végzett hormonális fogamzásgátlás (nem spirál!) és ezen idõ alatt célszerû tisztázni saját maguk esetleges kisebb jelentõségûnek gondolt pl. belszervi betegségeit, bizonyos fertõzések iránti védettséget illetve bizonyos fertõzések hiányát)
El kell jutni a teljes szellemi és testi béke nyugalmas periódusába, fel kell tölteni az anyai szervezetet energiával, vitaminokkal, ásványi sókkal, stb.
Menni fog!

Dr. Nagy László