Kérdés: Huszonhat éves vagyok és két gyermeket hoztam rövid idõvel egymás után a világra. A szülés maga mindkét alkalommal gyors és problémamentes volt. Az elsõ szülésem után fájtak ugyan a varrataim, de visszagondolva a helyzethez képest nem volt rossz.
A második szülésem után, már amikor a kórterembe toltak, hogy pihenhetek, rövid idõ elteltével elviselhetetlenül kezdett fájni a gátsebem. Éjszakánként és nappal csak az algopirin bevétele után tudtam egy-egy órát aludni, mert a borzalmas fájdalomtól alig éltem. Erõsebb fájdalomcsillapítót nem mertem beszedni, mert szoptattam és féltem, hogy megárthat a babának.
A kórházban nem panaszkodtam, gondoltam, hogy ezt ki kell bírni, hisz ezt mindenki kibírja, csak jussak haza. Azonban még egy jó hét elteltével is alig tudtam rendesen ülni. Kb. 4 héttel a szülés után két varratdarabka (gondolom az volt) dolgozódott ki a seb környékérõl, ami után számottevõen jobban lettem.
A hathetes vizsgálat után röviddel - kb. két héttel - spirált rakattam fel, hogy megelõzzünk egy nem kívánt terhességet. A spirál felrakása után egy hónapig nem élhettünk házas életet.
Összegezve, a szülést követõ három hónapban gyakorlatilag nem volt nemi életünk. (A hathetes vizsgálat után volt ugyan, azonban nagyon vigyázva.) Mikor végre igazán közel kerülhettünk egymáshoz, az elsõ alkalommal berepedt a hüvelybemenetem, ahol a nagyajkak összeérnek, ami fájdalommal és némi vérzéssel járt. Azóta minden egyes próbálkozásnál ez történik, mindegy, hogy mennyi pihenõt hagyunk a sérült területnek. Nagyon borzalmas dolog így lenni, mert már félve gondolok a szeretkezésre, pedig nagyon vágyom már a kedvesem ölelõ karjaiba.
A szülések folyamán a gátmetszést mindkét alkalommal a jobb oldalon végezték el.
Az az érzésem, miután ismét felszakad a bõröm, hogy azon az oldalon mintha kevesebb lenne és így nem tudna annyit nyúlni, hogy a feladatát elláthassa.
Kérem, hogy mindenképpen válaszoljon a levelemre, mert kétségek közt vergõdöm, és a nõgyógyászhoz sem merek visszamenni, mert félek azt a választ fogja adni, hogy õ nem tud segíteni.

Válasz:
Tisztelt Asszonyom!
Megértem félelmeit; próbálom (férfiként) megérteni érzéseit. Leírása alapján az az érzésem, hogy a második varrás során valahogy "hegesebbre sikerült" a dolog. A fonallal szembeni reakció is arra utal, hogy a már eleve heges  szövetekben nagyobb, un. "tért ölelõ" öltésekkel tudta megoldani a varrást a kolléga. Az eredmény nem hiba, de úgy gondolom,  heges gyûrûk alakultak ki, amit a késõn és csak maguktól távozó fonalak miatt tartósabb hegesedés követett. Ha férjét megkérdezi: valószínûleg húrszerû szûkületet érzett, vagy tán még most is érez. A panaszokat szerintem ennek ismétlõdõ berepedése okozza.

Megoldás: persze írhatnék a "kíméletesebb"  elõjátékról, a behatolás óvatosságáról, de Önök már tele vannak félsz-szel.

A mindkétszer jobb oldalon végzett metszés rutinszerû, bár kétségkívül a  hegesedésre hajlamosabb.

Nehéz tanácsot adni, anélkül,  hogy nem "látja az ember". A sebeket pl. Neogranormon kenõccsel lehet kezelni. Célszerû az együttlétek elõtt is alkalmazni a kenõcsöt és valóban nem felesleges a férfiúi óvatosság. Ha a heges gyûrûk léte bizonyítható, felmerül egyszerû, ám vágással-varrással járó beavatkozás is.

Átérzem baját. Magam   huszonöt éve azt vallom: a rosszul sikerült gátvarrás iszonytatóan kihathat a pár késõbbi  szexuális boldogságára, ezért a legnagyobb gondossággal kell eljárni. Nem elég, ha begyógyul...

Dr. Nagy László szülész-nõgyógyász